Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1917-07-19 / 29. szám

Szatmár-Németi, 1917. julius 19, SZATMÁR HÍRLAP Tiszteletbeli elnök: Thurncr Albert. Elnök : Bélteky Lajos. Ügyvezető alelnök: dr. Weise Sándor. Alelnökök: dr. Barabás Ferenc, Ekker János, dr. Ólaié József, dr. Góbi Alajos, Her­mán István és Világossy Gáspár. Főtitkár : dr. Rácé Endre. Titkárok: Magyarádi Boros Lajos dr., Csomay Gyöeö, dr. Südy Tibor és Seabó Lajos. Főjegyző: dr. Kiss Endre. Jegyzők: ifj. dr. Borgida Lajos, Deák Kálmán és Kálik Lajos. Pénztárnok : Meeey Ferenc. A hivatalos eljárás és érintkezés nyelve komoly, kimért, udvarias; ez általá­nosan elfogadott nézet. Természetes is, hogy a szorgalmas tisztviselőnek ideje nem is en­gedi, a hely sem arra való, hogy ott jókedvű beszélgetés, eszmecsere legyen közérdekű, vagy pláne közönyös dolgokról. A hivatalos tiszteletnek sokszor használt kifejezése is azt jelenti, hogy a hivatalos állást tisztelni kell, ha egyébként az egyént nem is tartanánk arra különösen érdemesnek. A hivatalos te­kintély a legfőbb társadalmi alapelv ; az emberiség pedig belső természeténéi fogva kívánkozik a társadalmi rend után, mert érzi, hogy az egyén ott fejlődhetik ki. A tekintély a velejáró engedelmességi kötelességgel együtt az a szellemi kapocs, a községek azon ütőere, amelyből egészséges erő árad szét; alkotó, kormányzó eleme minden társas életnek; azért annak sérelme a közjónak kára. A de­rék polgár nevére érdemes ember nem lehet a közélet, a köztevékenység tekintélyeinek becsmérlője. Annál inkább kell, hogy az ál­lásokat betöltő egyének, saját állásuk iránt mindenkor köteles tisztelettel legyenek, ellene sem hivatalos, sem magánéletben ne vétse­nek. Durva hangú, Istent bántó, társadalmi, illemet sértő beszédnek nem szabad a tiszte­letet kívánó hivatal helyiségében elhangzani; sajnos, hogy mégis előfordul. Erről egyes községek lakói sokat mondhatnának. A köz­jóiét kitűzött céljára lankadatlan eréllyel tö­rekvők, az akadályokkal bátran megküzdők száma kevés, de annál több a kegyeket osz­tani hajlandó hiú önérzet, s igy jutnak hang­adó emberek ajánlata mellett álláshoz egye­sek, amelyre papiroson ugyan képesítve vannak, de egyéni tulajdonaik arra nem kvalifikálják, amelyben őket föntartja, ugyan­az az elnéző protekció, kárára a közügynek. Innét van, hogy vannak tisztviselők, akik magánéletük kellemetlenségei, családi per­patvaraik által zaklatott kedélyüket hozzák a hivatalba, ahol ideges nyugtalanságukban megfeledkeznek arról, hogy ők tulajdonképen a közönség ügyeinek elintézésére vannak s nincs joguk fölényes hangon kényük-kedvük szerint máskorra utasítani az ügyes-bajos feleket. Ugyan mit csinálhatnak mindig ezek az urak — mondják a hivatal előtt várako­zók, mindig azzal küldenek el, most nem érek rá. Mit csinálhat az, a ki semmire sem ér rá ? 1 Erre a kérdésre nehéz volna feleni. „Az igazán müveit ember — mondja Jósika — annyira érzi az udvariasság­nak szükségét, hogy legutolsó cselédjével sem fog másként, mint udvariasan bánni és ezáltal minden esetre sokkal több tekintélyt nyer, mintha durva hangon szól alattvalói­val.“ Ennek az állításnak igazságát hivatalos ember, ha nem ismeri, nem érzi is, magát mindamellett kétségbevonhatatlan joggal, a müveit osztályhoz tartozónak számítja; pedig tévedés. Naponként szemléljük, mily fenséges alkotásokkal Írja az emberiség a maga tör­ténetét. Mint hajt hatalmába vizet, gőzt, levegőt, villamosságot, mint rohan nekihe- vülve a technikai fejtődésnek utján; de ezek mellett a szépnek igaznak, a szelidebb érzés­nek kultuszában még messze elmaradtunk. Nemcsak a szörnyű világégés cáfol reá a kultúrával dicsekvő lármás beszédre, de el­lentmond annak a közéletnek számos apró eseménye, számos hivatalos helyiségnek ural­kodó tónusa. Julius hó elsején uj előfizetést nyitottunk a Szatmári Hírlapra. Mindazokat, akik hívei és barátai lapunknak, ezúttal is felkérjük, szíveskedjenek minél több hívőt szerezni a Szatmári Hírlapnak, hogy nagy és nehéz feladatunkat zavartalanul to­vábbra is végezhessük. Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek elő­fizetésük julius hő 1-én lejárt, kérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szíves­kedjenek, mert a papirhiány miatt nem va­gyunk abban a helyzetben, hogy a hátraléko­soknak a lapot tovább is küldhessiik. * * * A mai nappal minden hátralékos előfi­zetőnk részére elküldöltük előfizetési hátralék kimutatéisunkat. Kérjük, szíveskedjenek a ki­mutatott hátralékot kiadóhivatalunknak bekül­deni, hogy nehéz hivatásunkat a mai rendkí­vüli időkben is akadálytalamd végezhessük. Az uj főispán a fehérgyarmati járásá­nak székhelyéről szombaton búcsúzott el. Az ünnepség a község tanácstermében folyt le, amelyet este társas vacsora követett. Az ün­nepély fénye, az őszinte lelkesedés a mellett tett tanúbizonyságot, hogy egész embernek kell annak lenni, aki 22 évi közszolgálat után anynyi szeretetben részesülhetett. — Szatmárt Vajay Károly polgármester, a szatmári füg­getlenségi pártot Thurner Albert elnök kép­viselték, jelen volt még városunkból Shik Elemér h. főkapitány, Frencz Ágoston gazd. tanácsos, Hirsch Sándor bankigazgató s mások. Nagykárolyból llosvay Aladár alispán, Gáspár Pál árv. elnök, Schönpflug Béla főorvos, dr. Adler Adolf függetlenségi párt elnök jelentek meg ; azonkívül Domahidy Pál szatmári, Szu- hányi László csengeri, Komoróczy Iván szinér- váraljai főszolgabirák, báró Kende Zzigmond, Luby Zsigmond, Mándy Zoltán, Tóth Móric, Jékey László földbirtokosok s még sokan. Személyi hir. Wolkenberg Alajos dr. a bpesti Ferencz József Tud. Egyetem ny. r. tanára, egyetemi hitszónok, a Szatmári Ifjak Körének elnöke, stb. szatmári tisztelőinek örömére és látogatására négy napra Szatmárra érkezét. Itt tartózkodása alatt Hehelein Ká­roly dr. p. praelatus, kanonok szeretett ven­dége. — Varjas Endre ideiglenes szerkesztőnk katonai szolgálatra bevonult. Uj főispán. Meskó László, volt igaz­ságügyi államtitkár, Nyíregyháza város orsz. képviselője lett kinevezve Szabolcs vármegye főispánjává. Uj magyar nemes. A király Igyártó Sándornak, a debreceni kir. Ítélőtábla elnö­kének, az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemei elismeréséül viski előnévvel a ma­gyar nemességet adományozta. Mailáth püspök látogatása a bu­kovinai harcvonalon. Gróf Mailáth Gusz­táv Károly a minap a bukovinai harcvona­lon járt, ahol meglátogatta az egyes csapa­tokat. Julius ll-én a püspök a 306. gyalog­ezrednél tartózkodott, ahol Kárpáthy Kamilló alezredes fogadta és kalauzolta, A püspök ez alkalommal 180 katonát, tisztet és köz­legényt megbérmált. Valamennyinek Sávoly János ezredes, dandárparauesnok volt a bér- maatyja. Mailáth püspök f. hó 22-ón váro­sunkban lesz püspökünk vendége. Itt kórhá­zakat látogat és az ifjúságot maga köré gyűjtve prédikál, gyóntat, áldoztak Béke kilenced kilenc szombaton julius 14-én kezdődött és szeptember 8-án végződik a Kálvárián. A 7 órai szent mise alatt közös áldozás, szent olvasó imádság, a szent misét e szándékra mondatják, az nap egyházi böj- tött vállalnak. Minden várakozáson felül szép számmal vesznek benne részt a jámbor hí­vek. Most kell erősen ostromolnunk az eget az ő jóságos és irgalmas közbelépéséért. Főpásztori körlevelek. Dr. Boromisza Tibor szatmári megyéspüspök X—XI. sz. kör­levelében közli az újabb kongregációi hatá­rozatokat, nyilvános békekönyörgést rendel, az országos Hadigondozó Tanács műnk ájában. való közreműködésre hívja fel az egy házme­gyei papság és hívek figyelmét, tájékoztatás­sal egész terjedelmében közli a családi pót­lókról szóló 1912. évi XXXV. t. c.-t, elrendeli a Mária Kongregációk ismertetését és ter­jesztését az egyházmegyében és végül szemé­lyi változásokat közöl. — Gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi pöspök V. sz. körlevelében elismerő szavakkal emlékszik meg az erdélyi frontot védő hős katonákról, akiket megláto­gatott : „Erős hittel szivükben — írja az egy­házfejedelem — szilárdan állanak ők ott őrt az ország keleti kapujáuál, hogy mi itt benn az ő hősies elszántságukra támaszkodó bizton­ság tudatával teljesítsük a boldogabb jövőt előkészítő kötelességeinket. Épültem lelkűk erején, melyet a hosszú háború nem tört meg, nem hangolt le, nem tett közömbössé, s amely nem csak bámulatos kitartásra sarkalja őket, hanem amely tiszteletre és ragaszkodásra ösz­tönzi fellebbvalóik, vezéreik iránt is. Az erő­sítő kegyelem, melyet főpásztori látogatásom­mal kapcsolatosan a megerősítés szentsége által óhajtottam nekik megszerezni, valóban fogékony talajra talál készséges lelkűkben.“ Ezután lelkes szavakkal buzdítja az egyház- megyei papságot a katonáknak jó könyvekkel való ellátására, ajánlja tüzelő anyag beszer­zését és a „Das Herz,, c. heti lapocskát, nem különben a Szen-István-Társulat legújabb nép- iratkáit, kegyeletesen emlékszik ifj. Fülöp János törcsvári adminisztrátor elhunytéról és végül személyi változásokat közöl. Uj apáczák. Szt. Vince jul. 19.-i ün­nepe angyali örömet szült itt a földön is. Szabó István p. praelatus, kanonok, egyházm. tan- felügyelő és zárdái superior ugyanis e napon vette az apácák templomából a 49 beöltözen­dő s fogadalmas teendő nővér szivéből örö­kös fölajánlásukat a hármas szerzetesi foga­dalom — szegénység, örökös tisztaság, enge­delmesség — letételével. A meghatóan angya­li ünnepen az egész vidék részt vett és az Úr Jézus jegyesei zsúfolt templomban áldoz­ták föl liliomos szivüket az Űr állásán. Herman Ella és Mici, városunknak e két talentumos kis művésze szombaton este Nagybányán hangversenyt tartott. A két kis művész olyan sikert aratott, minővel kiforrott művészek is megelégedhettek volna. A kísé­retet dr. Lakatos Mihályné látta el, kinek művészi játéka méltóan simult az előadók művészetéhez, Orlovszky Frigyes magas szín­vonalú gordonkajátéka gyönyörködtette még a hangverseny halgató közönségét. A XX. század. Egy tábori levélben írják : A század irodájában ülünk, pipázga- tunk s elbeszélgetünk mindenféléről. Kopo­gás hallatszik s a „szabad“-ra beállít nagy alázatosan egy baka s jelenti alásan, hogy neki csomagja jött hazulról, azt szeretné átvenni. — Hogy hívnak ? — kérdi tőle a na­pos tiszt. A baka megmondja a nevét. — Na jól van, nesze itt a csomag, itt meg ird alá magad. — Hadnagy urnák alásan jelentem, nem tudok írni — hangzik a válasz. Általános elszörnyülkődés. — A huszadik században és nem tudsz Írni 1 — riad rá a hadnagy. — Hadnagy urnák jelentem alásan, én még békében is mindig a 16. századnál szol­gáltam — felelte határozottan a baka. Nagy nevetés s a szegény ember nem tudva mire vélni az általános derültséget, kisompolyog a szobából. Sajtóalapunk. Sajtóalapunk mult kimutatásunk óta nőtt : N. N .............................................100 — Tó th szatmárgőzfürészi áll. főnök 10'— Eddig begyült.................... 21799 39 Me gajánlva .............................. 1900'— Telj es összeg: 21899 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom