Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-07-05 / 27. szám
2 „SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1917. július 5 kormánya, egy a pártpolitikai és a demokratikus politikai párthullámzásoknak erősen kitett, parlamentáris 'pártkormány nem lehet gondozója az egyházi személyektől az 1848. 12. t. c. alapján s e törvény értelmében kibocsátott királyi rendeletek alapján elvont vagyonokból létesített vallásalapok és a törvényhozási intézkedéseken kivülcsupán királyi kézirattal alkotott tanulmányi alapok és iskoláknak, mertez a vagyon kizáróan a Jézus-társaság vagyona volt. Nem lehet e pártkormány kezelője a Pázmány-egyetemi alapnak se, a mely szintén részben a jezsuiták nagy- szombati kollégiumának eladott birtokaiból, részben Pázmány és a főpapok alapítványaiból keletkezett Ekként eme hat millió koronára becsült vagyon szintén az Egyház tulajdona. E vagyonok fölött ma kizáróan a kormány gyakorolja a gyámkormányzóságot, holott ez helytelen, jogellenes cselekedet. Nem enyhíti a jogellenességet, hogy a kormány kinevezésétől függő Országos Vallás- és Tanulmányi Felügyelő Bizottság is működik, a melyet azonban gondozói, törvény előtt képviselői és rendelkezési jogok egyáltalában meg se illettek. Ez egyházi alapoknak s alapítványoknak, az abból föntartott intézeteknek kurátorságát kell tehát átruházni a világi jellegű autonómiára, a melynek túlnyomó hivatása a püspöki és szerzetesi iskolák mellett, mintegy uj typusu iskolafön- tartó, egy nagy és országos Közmi- velődési és Népjóléti Egyesületnek szerepe lenne. Erre külön törvényt sem kell hozni, legföljebb az eddig jogellenes gyakorlat okából, mert a nálunk bevett, legősibb vallás, a róm. kath. Egyház önkormányzati joga kétségtelen, hisz ez minden később bevett, vagy elismert felekezetnek megadatott. Az önkormányzat gyakorlásának módja is, mint a fele- kezeteknél látjuk, teljesen a felekezetek belső dolga. A kormány csakis a legfőbb állami fölügyeleti jogot gyakorolhatja az autonómiával szemben. E kérdések ma már tiszták és Zichy János gróf cultusminiszter- sége alatt oly közel állottunk autonómiánk megvalósításához, hogy — ameunyiben törvényhozó intézkedésekkel volt kapcsolatban az önkormányzat létesítése — ez a rövid, néhány szakos javaslat már elő volt készítve és Lukács László kormányának választási törvény- javaslata letárgyalása után a parlament elé került volna. Ámde Zichy gróf lemondása s a többi, 1913- ban kezdődő világesemények rohamos föltorlódása miatt az utonomia ügye újból elodáztatok. Az uj kormánytól azonban joggal követelhetjük, hogy autonómiánkat sürgősen kezelje; amire különben bemutatkozásakor a képviselőházban a miniszterelnök igy nyilatkozott: A kultuszminisztériumra nagy föladatok várnak, elsősorban a népnevelés intenzivebb fokozása, megfelelő tanerők szervezése, a vallási béke ápolására a katholikus autonómia megvalósítását a. kormány programmjába vette, valamint az 1848. évi XX. t. c. teljes végrehajtását. Most várjuk, mig Apponyi gróf kultuszminiszter részletesebben megmagyarázza e miniszterelnöki prog- rammpont tartalmát. Ugyancsak követeljük még a kormánytól az alsó papság javadalmának rendezését, kipótolván a kongrua-bizottság 20—25 éves kísérleteinek eredménytelenségét. A hadiárvák. A világ forgása — kegyetlen áldozatokba állított minket. Fáj a szivünk, vérzik Magyarország, de megállja helyét. Fel-íelröppen ugyan olykor egy-egy békegalamb, de repülés közben kihull a csőréből az olajág. Továbbb kell folytatnunk, sajnos, az öldöklést. Magyarországnak kettős áldozata inspirálja az egész nemzetet. Először a szeretet, mely vérzik s másodszor az a szeretet, mely sebeket köt, árvát, özvegyet, rokkantat vigasztal. A szeretettnek kötelessége, hogy az elszivárgó vért felfogja a nemzet javára. A vér nem harcok vére, hanem gyermekeink vére is. Ezt a kettősen szentelt vért kincsnek kell néznünk, mert különben elszivárog. Áldozatokat kell hozni mindenkinek azokért, akik s kettősen ímegérdeinlik az áldozatokat, mindenki adjon, aki csak valaha kapott a zóletben. Nagy a tartozásunk. Tízmillió emb9r áll felfegyverkezve Liszabontól Königsbergig. Értünk, az egész világért kezdenünk. Naponkint ötezer halottja van az emberiségnek, s legalább is húszezer sebosültje. Ezeknek tartozunk. Szivünkben erdőknek kellene égniök, hogy melengetni tudnánk őket, akik annyit szenvednek Feledjük el magunkat, ha téged felednének : magyar hadsereg. Nekünk nemcsak érzelmekkel, de viszou- zó tettekkel kell adóznunk. Á szó a mostoha, csak a tett az édes gyermek. Csináljunk egy jobb világot. Azért van háború, mert önösség uralkodott közöttünk. De szükséges a közösség is ideális értelmében. Mondjuk az árvára, hogy a mienk. Azért van rossz világ, mert közöttüuk nagy idegenség van, távolság érzelmi szakadékok, a nemzetek között is. Ezeket a messze esőket kell egymáshoz közelebb hozni, ezazuj viiágprogrammja, amelynek alapja : közösség. Könnyön és mosolyon kell osztozkodni tudni. Éhhez több szeretet, küzdelmes szeretet kell, a mely áldoz s a mely adni tud. Az utolsó mohikán. A le vitézlett gentryből — azt hittük — már rég kinőttünk, hogy már mindannyian bűnnek tudjuk azért urnák vallani magunkat, mert valamelyik negyedik elődöm kardja hősi munkájáért titulust kapott fényes vitulussal. Már régen szanatóriumba valónak tudtuk és egyenes magyarsággal naplopónak mondtuk azt, a ki ősei elmén semmittevésben, dáridókban, a roulette-asztalnál és pezsgőzve lopta az időt. Barbárnak ismertük, aki előnevekkel és címerekkel dicsekedett, ezekkel pompázott névjegyeken, cigarettatárcákon és nyegle gőggel nézett le mindenkit, a ki nem tartozott a szocietáshoz. Sőt egyenesen gaz bim- pellórnek tudtuk, aki nevével tolakodott ki magának fényes állást és dőzsölt a dolgos magyarság adójából. — Egy ilyen idejétmúlt ichtiosaurus azonban még itt bölénykedett közöttünk, Budapest főkapitánya, Boda, a ki állásából való kiröpitósénól ez ostoba szavakat mondta nevetséges melldöngetéssel : — Ur voltam egész életemben, ur vagyok most is és űrként megyek. Pedig röpült szegény. Bizony sohsem ur az ilyen nyegle üresség. De átka és szégyene fajunknak. Hisz- szük, hogy Bodával kihalt az utolsó bölény. Iskoláink ügye. Immár három háborús tanitásiévet mor- zsoltunk le, küzdve ezer és ezer bajjal. A laikus szem nem veszi észre azt a rettenetes hanyatlást, ami közoktatásunk teréD mutatkozik. Igaz. gyermekeink iskolába járnak, bizonyítványt. is kapnak, talán jobbat, mint békeidőben. A kulturális eredmény megvan, a papiroson. Ha tovább is igy kell haladnunk, iskoláink maholnap — egy kis nagyítással élve — bizonyitványgyártó intézetekké válnak. Amig a világ hiéna étvággyal habzsolja az anyagi javakat, a pénzt, addig szellemi vagyonunk pusztul, elszomoritóan pusztul. Milyen lesz a jövő generáció értelmi és erkölcsi élete, annak a ,jó ég a megmondhatója. A kulturális vegyonpusztulásnak igen sok az oka ; minden városban más és más. Mi szükség van például a négy hónapi vakációra ? Talán az élelmezés hiánya ! Hisz ma mindenki megkapja a maga kisded porcióját, akárhol van. Az értelemnek négy hónapon át való pihentetése egyenesen megölője a a szellemi fejlődésnek. A rövid szorgalmi idő miatt a tanitásitárgyak, mint az értelem nevelői nek összeránlása maradandóbb nyomot nem hágy sem az agyban, sem a szivben. Ideje volna a bosszú vakációzásnak cgyszersoiin- denkorsa véget vetni. Vannak lokális bajok is. Városunkban például a legtöbb iskola katonai kórház számára van lefoglalva. A lefoglalás Szatmáron, a jelen tanévben egyenesen érthetetlen volt. A kórházak félig üresek, némelyik, mint a Pázmány konvikíus, egyszerűen üres lett. A lefoglalások miatt egyes intézetek csak délutáni időkben működhettek redukált időtartammal, vagy redukált óraszámmal. Micsoda eredményt produkált az ilyen iskola, arról csak annak van fogalma, aki abban tanított. De ugyebár, az rnind mellékes, csak a bizonyítvány legyen meg 1 Milyen oktatásban részesülhettek például az elemi iskolába járók ? Nem túlzás, hogy ezekből a fele nem fog tudni boldogulni a középiskolában. Három háborús tanitásiev után elemi iskolából középiskolába lépni igen nehéz feladat lesz. Több ilyenfajta háborús tanitásiévnek nem mehetünk neki, hacsak egy kis szemernyi érzék van a kultúra iránt azokban, akiknek hatáskörébe az iskolák lefoglalása tartozik. Mi otthonunkban akarunk nyugodtabban, szélesebben, agyat, szivet megindítva dolgozni, ez nem egyéni, hanem nemzeti érdek. Pótolni akarjuk egyúttal azt is, amit eddig kénytelenek voltunk elhagyni. Mi állja útját annak, hogy minden iskola otthonában dolgozzék ? Az iskolákon kívül van kávéház, szinház, táncterem elég korházak számára. Ha van már egy jó csomó barak amott a Szamoson túl, miért nem lehetne egynéhányat több ? Adják vissza nemzeti kultúránk palotáit az illetékes tényezők ós vigyázzanak, ne quid schola detrimenti caperet! Ochlokratia. Igazán velünk az Isten, még ha a darutollas Károlyi Mihály gróf megkompolyodva ölelkezik is a csürhóvel és üvölti számukra az általános titkost. Egy kis bemutatót rendezett a székesfővárosban a múlt héten a Vázsonyi göndörfürtü elvbarátaitól tüntetésre vezetett csőcselék. Szinte a franczia forradalom minden ocsmánysága büz- lött a főváros utcáin. Kirabolt üzletek pálinkájától részeg csőcselék vert be ablakokat, tört föl boltokat, támadta meg a magánvagyon!, okozott milliónyi károkat ós adott okot az entente sajtónak, hogy forradalomról költsön őrült híreket országukban. Senki sem volt e hazában, a szabadkömives zsidóságot kivéve, a ki csőcselék-uralmat kivánt volna az általános titkossal. E gyalázatos forradalom után azonban egyenesen hazaárulónak kell minősítenünk azt, a ki alkotmányos életünk bástyái közé be akarja venni a népizgató jakabokat. Statárium ezeknek a mániákus dühödteknek, börtön és vérpad az általános titkos őrült gazainak 1
