Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-06-07 / 23. szám
Szatmár-Németi, 1917. junius 7. SZATMÁR HÍRLAP O o kivételt, hogy ha már nincs mit ennie, legalább pipáljon tízszer kevesebbet, mint a békében tette 1 De hát lehet tökéletes igazság ezen a téren ? Nem ! Mert ma miudenki dohányra utazik, hogy azért tojást, petróleumot vehessen. Ezt pedig csak az teheti, aki nem pipál, mivel pedig a tisztviselők maguk ügyelnek, hogy olyan ne kapjon, aki nem pipál, aki pedig pipál, az inkább nem eszik tojást és sötétben ül, de a dohányát oda nem adja, hát ebből az okból a csoportos kivétel csak az igazság érdekében van. Akkor lehetne csak igazságot tenni, ha megállapítható lenne a dohányos emberek száma és csak igazolványra vehetnének, akkor nem lenne tolongás, nem volna az üzlet középpontja a dohány. Hogy pedig ma a dohány a legjobb értékmérő, ezt nem a szegény tisztviselők vezették be! Alakítsuk meg az egyházmegyei missziós egyesületet! Többektől hallottam, — legutóbb egy altábornagytól — hogy a véres csatatereken a haldokló hősök utolsó réveteg tekintete, utolsó sóhaja az otthoniak felé száll. Mi lesz családommal ? . . . Ki gondoskodik gyermekeimről ? . . . Meg vagyok győződve, hogy a nemzet, mely büszke hőseire, tudni fogja legelemibb kötelességét. Vitéz harcosaink hősiességéhez méltónak kell lennie a mi áldozatkészségünknek. Mi bátrak voltunk erről előre is biztosítani harcba induló katonáinkat, a midőn kitartásra, hősi elszántságra lelkesítettük őket. De az éremnek két oldala van. Nem kisebb a kötelezettség, a felelősség a lelkiek terén. Akkor, a midőn az elárvultak, az itthon- maradottak hitetlen világot látnak maguk körül, gúnyos mosollyal, könnyelmű alapelvek- kel”, erkölcsi nihillel, — akkor ezeket meg kell menteni nemcsak a koldusbottól, de a lelki elsatnyulástól is. Uj kor, uj idők következnek. A világ arczulata nagyot fog változni, Uj eszmék, áramlatok, uj küzdelmek küszöbén állunk. Itt nem lesz felmentés. Félreállani, kitérni senkinek sam lehet, annál kevésbbé megalkudni. Nekünk papoknak mindenütt ott kell lennünk, a hol legerősebb a harc. Nekünk itt is — hol ész és fortély fog síkra szál- jani — felvérteznünk, erősítenünk, edzenünk kell a lelkeket Isten-adta nemes hévvel, buzgalommal, elszántsággal. Bármilyen méreteket is öltsön e küzdelem, minket nem szabad, hogy készületlenül találjon. Meg kell menteni a lelkeket a félrevezetéstől, a tévedésektől. S a mennyiben a lelkek üdvével ellenkeznének az uj áramlatok, azokkal szembe kell szállani, bármibe is kerül. Unos-untalan halljuk, hogy intenzivebb legyen a földmivelés, — nohát itt a legfőbb ideje a lelkiek terén is az intenzivebb munkának. Ha a háború egy erkölcsi rossz — a min már nem segíthetünk, — hozzá kell látni s addig kell rajta dolgozni, a mig — legalább következményeiben — erkölcsi jót tudunk belőle kimunkálni. Egyesülésben az erő. Minden okoskodás nélküliegyünk rajta, hogy a szatmáregyházmegyei papok missziós egyesülete minél előbb megalakuljon. Ezt már egyházmegyénk speciális helyzete is megkívánja. Kell, hogy legyen missziós egyesületünk, a hol egymásra ismerünk, a hol mintegy megszentelődve, egymást megértve megyünk előre s harcolunk uj csapáson a régi zászlóval Krisztus evángéliumával. Elviszik a harangokat, hogy nagy ágyukat gyártsanak belőlük a döntő csatákhoz. A jövő nagy harcaihoz szedjük össze mi is erőinket, hogy Krisztus evángéliuma, szent hitünk döntse el a jővő nagy küedelmeit és arasson diadalt. Az uj korszak, lelkünk szózata, az egyház szent ügye, a lelkek üdve s édes magyar hazánk jövendő boldogulása kívánja ezt tőlünk. Sugározza lelkünk a nemes bátorság nagyszerű elhatározását! Támadjon fel bennünk az apostoli idők lánglelke és győzni fogunk! Az Isten segitni fog! Bízzuk meg Seheffier János dr. theolo- giai tanár urat, hogy tanulmányozza Németország és hazánk papi missziós egyesületeit s készítsen egy konkrét tervezetet, a mit mielőbb tárgyaljunk meg — még a nyár folyamán okvetlenül s a mint ő ajánlotta, — ha lehet — a lelkigyakorlatokkal kapcsolatban. Szabó Lajos. Megye-gyűlés. A junius havi megyegyülésre szokatlan nagy számban vonzotta be a bizottsági tagokat Heves vármegye bizalmi átirata. Éz a sok vihart okozott átirat a mi vármegyénk közgyűlési termében szokatlan módon felkorbácsolta a szenvedélyeket. Az ellenzéki bizottsági tagok gondoskodtak róla, hogy a vármegyénél ne sikerüljön ez a szükségtelen és időszerűtlen megrendelt bizalom, mint sikerült a Szatmár város közgyűlésén a megfélemedett ellenzéki tagok szégyenteljes magatartása miatt. Az állandó választmány javaslata alapján a bizottsági közgyűlésnek csak a választójog kérdésében kellett állást foglalni, még pedig a magyar nemzeti szempontok figyelembe vételével a magyarul irni-olvasui tudáshoz kötvén a szavazat jogát. Szuhányi Ferenc biz. tag tett erre pót- inditványt, melyben a miniszterelnök személye iránt a bizalom nyilvánítás is bennfoglaltatott. Kende Zsigmond báró az állandó választmány javaslatát ajánlotta. Az ellenzék részéről Falussy Árpád, Adler Adolf, Jármi Béla és Rónai István biz. tagok szenvedélyes hangon keltek ki a szükségtelen provokálás ellen, különösen Rónai István biz. tag felszólalása volt talpraesett, izig-vórig magyar magatartás hűséges kifejezője. A közgyűlés erre olyan harcias külsőt öltött, hogy a főispán kénytelen volt az ülést öt percre felfüggeszteni, mely idő alatt megindult mind a két pártban a kapacitálás. Végül a szenvedélyek dühével elfogadták az állandó választmány javaslatát és nem szavaztak bizalmat. Csaba Adorján távozó főispán búcsúztatása minden párt részéről meleg rokon- szenv nyilvánításával folyt le. Meg kell állapítanunk, hogy ez helyesen volt igy, mert a távozó főispán rokonszenves egyéniségével, rokonszenves jó szándékaival mindig igyekezett a valódi közérdek szolgálatában állani. Nem érdemelte volna meg tehát, hogy akár pártszempontból zavarták volna meg az egyöntetű szeretet nyilvánítását, akár azért, mert minden jó tulajdonsága mellett teljesen hiányzott nála az az erős kéz, melyet a rábízott kormányzat nagyon, de nagyon megkövetelt volna. A „hü“ csehek. Magyarok győztek, magyarok hullottak minden harctéren, de — úgy látszik — vannak népek, amelyek elkerülték a pusztulást, futva a pusztulás helyeiről árulókként, vagy az ellenség kezébe foglyokul. Ott aztán el is vették jutalmukat ; kicserélt orosz foglyainktól tudjuk, hogy Oroszországban cseh foglyok az őrök a fogolytáborokban és cseh tisztek a parancsnokai a kórházaknak. Most aztán a szomszédból egyszerre csak megtudjuk, hogy vannak — csehek is a világon. Az osztrák Reichsrath megnyitásánál siettek hírül adni, hogy ők is élnek, akikről a hadijelentésekben soha egy szó sem volt. Követelték a cseh államjogot és ráadásul Magyarországból egy darabot. Hogy micsoda alapon mernek a csehek igy föllépni, azt bizonnyal a háború után fogják megmagyarázni. Majd akkor beszélhetünk mi is egy és más dolgokról. Van ugyanis megbeszélni valónk a „hü csehiekkel. De a társalgás témája nem az lesz, hogy mennyit adjunk Magyarországból a cseheknek. Üdvözöljük a „hü“ cseheket úgy, a mint megérdemlik és minden megérdemelt jót kivánunk hozzájok teljesen méltó törekvéseikre. Adoro Te ... latens Deltas. A mélységes tudásu nagy Aquinas, az Eucharistia troubaodurja mondotta a prédi- kátorbeli, tudatlan fráter-szerzetes testvérének ama naiv kérdésére, hogy mint lehetne ő is olyan szent és olyan bölcs, mint a the- ológia mestere, szent Tamás: — Csak öt betűt kell megtanulnod ! — Oh annyit bírok ! Mutasd meg, taníts meg, atyám, a betűkre ! És a szent fehérfalu cellájának »feszületére mutatott. — Öt seb, öt betű. Ezt tanultam csak. Ezt tanuld meg csak ! Micsoda nagy király az, aki urakép embereknek, levegőnek, orgonahangnak, harangzúgásnak, elébeszórt fehér virágoknak, elébe hulló fehér lelkeknek, végigvonul utcáinkon, kitárja tabernaculumának ajtaját, kitárja lándzsától átvert szivét, édesen varázslatos melódiával issza magát a szivekbe : — Jöjjetek hozzám mind, a kik fáradtak és terheltek vagytok — én megenyhi- telek titeket. És hányán vagyunk fáradtak ! És terheltek vagyunk mindannyian. Kitárt, kiüresitett belsőt Űrnapra Annak, a ki egész szeretetével, erejével, életével, igazságaival belénk akar szállni, hogy éljen bennünk s legyünk mint O, a ki mondta : — Légy szelíd és alázatos szivü 1 * Csütörtökön, Űrnapján a legméltóságo- sabb Oltáriszentség ünnepén, reggel 8 órakor kezdődik a székestemplomban az istentisztelet. Főpásztorunk mondja a püspöki szentmisét és viszi az ünnepi körmenetben a lombsátrakban fölállított oltárokhoz vezető útvonalon a Legszentebbet. Isten-tiszteletek sorrendje Pünkösd ntán II. vasárnapra. 1. A székesegyházban: D. e. 7 órakor énekes az. mise prédikációval D. e. V49 „ az iskolások sz. miséje, D. 9. 9 „ káptalani nagy mise prédikációval (Seheffier János ár.) D. e. 11 órakor csendes sz. mise. D. u. 5 „ litánia. 2. A Ferencrendiek templomai) an: D. e. Ví7 órakor csendes sz. mise. D. e. 8 „ az iskolások miséje. D. e. 9 „ Prédikáció (P. Tamás Alajos.) D. e. ValO „ Nagymise. 3. A kálvárián: D. e. 6 és Vs7 órakor csendes sz. mise. D. e. V28 órakor sz. mise szentségkitétellel D. u. 6, órakor sz. beszéd (P. Bóta Ernő) áldással. 4. Az Irsik-árvaház templomában: D. e. V28 órakor sz. mise. 5. A Pázmány-convictus kápolnájában: D. e. 3/47 órakor sz. mise.
