Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-05-24 / 21. szám
Szatmii-Németi, 1917. május 24. Levelek. Ft. Szerkesztő Úr! Ha alkalomszerűnek és jónak mélíóztatik látni, szíveskedjék közölni a beregi esp. kerület gyűlésének Veszp- rérny Sándor indítványára és előterjesztése alapján elfogadott következő határozatát : A világháború befejezése után elmarad- hatatlanui bekövetkezendő társadalmi, sociá- lis, anyagi és szellemi átalakulásokra minden szervezet iparkodik magát előkészíteni, hogy az elváltozásokból eredő uj keretek között kellő súllyal tudjon érvényesülni. A vallástalan sajtó, a nemzetközi szociáldemokrácia, a szabadgondolkodók egész terveket dolgoztak már ki jövő érvényesülésük tisztázására. Az egyház s a benne működő lelkipásztorok is uj helyzet előtt fognak ál- lani. A harctérről hazaözönlő harcosoknak uj lélektana, a régitől eltérő gondolkozása, uj lelki igényei lesznek; valamint az itthon- maradottak sok szenvedése, fájdalma és nélkülözései is, szintén uj lelki elváltozásoknak lettek szülőokai. Ezen uj helyzettel számolnunk kell s arra elő kell készülnünk. Minden készület- lenség s tervszeriitlenség okvetlenül meg fogja boszulni magát. Kívánatos tehát, hogy a tennivalók közös megbeszélésére, az egyházmegyei kormány értekezletre hívja meg a vidéki lelkészek bevonásával az erre hivatott tényezőket. Előadó különösen javasolja a missiók előleg es megszervezését. A Kerület papsága ä missiókat vármegyénkint a vármegye papságából óhajtja megszervezni. Kertész Pál lelkész. * A kath. sajtó terjesztői a fronton. — Főgimnáziumunk egyik végzett jeles növendékétől, aki most hadnagy, a frontról kedves levelet kaptunk, amelyben kéréssel fordul olvasóinkhoz, hogy katholikus lapokkal ajándékoznák meg legénységét. Címe: Fényi György hadnagy cs. és kir. 5. gy. e. műszaki század. Tábori posta: 618. Leveléből közöljük a következőket: Néhányan, sajnos csak néhányan, egy kéz ujjai elegendők a megszámlálásukra járatjuk legalább az Alkotmányt, ketten a „Szatmári Hirlap“ot és ezt adjuk olvasás után embereinknek a kezébe, hogy olvassanak valamit a kath. vallásról, a katholifcus mozgalmakról is. És milyen jól esik látnom, mikor a földbe vájtj lyukban rozoga tető alatt, mely lakásul szolgál, embereimet körben ülve látom, mig az egyik, a tudósabb az újságból olvas. Micsoda megbeszélés, micsoda vita folyik mindegyik cikk után . . Sajnos, könyveim nincsenek, nem nyújthatok ezekből, pedig milyen jól esnék nekik. Ezek után engedjen meg a Tekintetes Szerkesztő Ur, hogy kicsinységnek látszó panaszommal háborgattam, de oly jól esett elmondanom, ami szivemen feküdt. Ha lehet, szíveskedjék panaszomat becses lapjában is közzétenni, hátha többen is egyetértenek velem. Hisszük, hogy derék hadnagyunk kérése olvasóink részéről lelkes meghallgatásra talál. Csütörtöki levél. 1917. május 24. Akárhogy fáj, akárhogy akarják a felekezeti elfogultságot ránk disputálni, az összetartást jelképező egyesülésünk mégis meglesz. A tárgyilagosság teljes hiányán, az elfogultság szokatlan mértékén kell gondolkodóba esnünk, mikor látjuk, miképen vagda- lózának bennünket azért, mert azt akarjuk megteremteni saját életünkben, ami ellenfeleinknek a legjellemzőbb sajátosságuk, az összetartást. Pedig hát mi ezt az összetartást nem is valami helytelen célok érdekében óhajtjuk és ennek nem is lehetnének olyan kinövései, mint bizony ezt ellenfeleinknél sajnosán tapasztaljuk. Felekezeti békebontás! Úgy látszik, „SZATMÁR HÍRLAP“ ebben a kérdésben nekünk a túloldalról azt a szerepet szánták, hogy minden társadalmi és gazdasági elnyomatás által ütött sebeinket a béketürés olajával kenegessük. Minden felekezetnek van joga hitéleti össeetartozását kivinni az életbe, ezt teszik is, sőt városunkban tulon-tul nagy mértékben, — láttunk példákat, mikor az érvényesüléshez egyesek részére a vallás valósággal egyetlen qualifikáció gyanát szolgált, — csak nekünk nem szabad mozogni, mert ha mi azt tesszük, amit a protestáns egyházi lapok, a zsidó újságok nap nap után megtesznek, akkor rögtön felborul a féltett felekezeti békesség, melyet ápolni csak nekünk kötelességünk ! Igenis, mi akarjuk a felekezeti békességet, de nem az eddigi alapon, amely szerint béke volt azért, mert mi formálisan nem léteztünk, rólunk tudomást nem vett senki, pedig e város fejlődésében talán mégis csak volt valami része a katholikusságnak. Mi magunk sem adtunk életjelt magunkról, nem követeltük azt a jogunkat, mely megillet a számbeli arányunk, az értelmi színvonalunk és a teherviselésünk alapján. Most a régi mulasztásokat fogjuk helyrehozni, s megértjük, hogy akik a nagy időkön át közömbösségünkön kedvező elhelyezkedésük tanyáját építették fel, a fundamentum mozgása miatt félreverik a harangokat. Odáig jutottunk már, hogy a keresztény világnézetről keresztény ellenfeleink fitymálva beszélnek! Persze ez is reakciós, — és nem radikális, — nem internacionalis világnézet, s aki ezt a szörnyű bűnt magáévá teszi, — óh szegény kisvárosi hatalmasok, — azt az embert meg kell keresni, s ha a „Szamos“ ki nem terjeszti védőízárnyait föléje, — meg is kell kövezni! A fanatikus gyűlölet, az érvényesülés utáni törtetés, a vélt hatalmasságokhoz való bekapcsolódás eme szomorú példájával szemben, lelki megnyugvással látjuk hitünk megértő táborát, annak most sorompóba lépő egyházi és világi vezérkarát, melynek minden egyes tagja olyan közismert és köztisztelt egyéniség a város társadalmi életében, hogy az ő keresztény világnézetük megnyilvánitása gondolkodóba fogja ejteni az ezt lemosolygó radikális-szabadkőműves urakat. * * * Betiltották hát a polgárliga gyűlését, helyesen következtettem tehát, hogy itt a politikai hatalom kézrekeritéséről van szó, melyet — úgy látszik — a kormány kellő időben meghiúsítani igyekszik. Egy kicsit furcsa helyzetbe kerültek a városi polgármesterek, kik mindenkori alázatos támogatói voltak a kormánynak. Beugrottak Bárczi Istvánnak, szerveztek, lelkesedtek s ime most legfelső gazdájuk üt a kezűkre. Furcsa világot élünk ! Hozzá szoktunk, hogy eddig a szociáldemokraták gyűléseit tiltják be rendre a polgármesterek s ime most, mikor a világ szociálistái Stockholmban bántatlanul gyülésezhetnek, akkor itthon szegény polgármesterek gyűléseit tiltják be. Lám-lám, milyen helyes volna nyitott szemmel nézni a világ folyását, most nem állhatott volna elő az a furcsa szereplés, hogy a jobb kézzel szervezzük Tisza István miniszterelnöknek a bizalmat, a bal kézzel elősegítjük a radikális urak kormánybuktatásra megteremtését. Hja! Nem tudta a jobb kéz, hogy a bal mit csinált! ______________________________________(?) Ny áron nem lesz petroleum. A kereskedelmi miniszter legutóbb rendeletben értesítette a vidéki hatóságokat, hogy miután a pótroleumkészletet télire is biztosítani kell, május 1-től kezdve csak a mezőgazdasági és ipari üzemeknek s a közvilágításra szükséges petróleumot fogja kiutalni. Ezért figyelmeztessék a hatóságok a lakosságot arra, hogy május hó 1-től augusztus hó 31-ig petróleumot előreláthatólag nem lehet beszerezni. 3 Pünkösd vasárnapjára és hétfőjére a székesegyházban : Vasárnap: d. e. 7 órakor plébániai nmise. „ d. e. 8 órakor püspöki nagymise; prédikációval (Pakocs Károly), sz, mise után bérmálás. „ d. e. 11 órakor csendes sz. mise. „ d. u. 3 órakor vecsernye. Hétfő: d. e. 7 órakor plébániai nagymise prédikációval (Kuliffay Mihály). „ d. e. 9 órakor káptalani nagymise prédikációval (Baklcay Kálmán dr.) „ d. e. 11 órakor csendes sz. mise. „ d. u. 3 órakor vecsernye. „ d. u. 5 órakor litánia. Kedd d. e. 9 órakor káptalani nmise. Első szentmisék. Egyházmegyénk most szentelt, ifjú presbyterei áldozócsütörtökön és a múlt vasárnap mutatták be ünnepélyesen első szent miséjüket. Horny Oszkár Ungvári primiciázott, szónoka Seheffler-í János dr. theol. tanár volt. Szintén áldozócsütörtökön mutatták be a kereszt üdvösséget szerző áldozatát : Pelcsárszky Pál Nagybittsén, Herman István Erdődön, ahol Fetser György mező- petrii s.-lelkész szónokolt; Reszler István Nagymajtényban és Láng József — Láng máv. altiszt fia — Vállajog, szónoka Varjú Benő szinérváraljai s.-lelkész volt. — „Szent keneteik illata“ öntse ki az evangéliumi életet a hívek sokaságára I Bérmálás. Megyéspüspökünk pünkösd vasárnapon a szókestemplomban kiosztja az erősség szentségét, a bérmálást, a 8 órai szentmise után. A bérmálásra jelentkezni a plébániákon kell. Bérmaszülőül csak meg- bórmált, katholikus életű és lelkű bérma- szülőt lehet választani. Mozart-mise a székesegyházban. Ritka gyönyörűséggel hallgatta a templomba járó közönség áldozócsütörtökön a klasszikus misét, melyet a székesegyházi vegyeskar zenekari kísérettel adott elő. A misének fenséges gondolatai a szív legmélyére hatoltak. Az előadás a legrészletesebb alapossággal folyt Je. Sepsy Márton karnagy csodás munkát végzett, az ő fáradozása nélkül nem jutottunk volna e ritka gyönyörűséghez. Klicska József a rozoga orgonán sohasem volt annyira elemében, mint, most. Csak előre kedves urak és hölgyek, nemcsak nekünk az igazi művészetre szomjazó hívőknek adnak gyönyörűséget és lélekfelemelést az Istenhez, hanem maguknak is szereznek nem földi érdemeket! A Nőegylet műkedvelői előadása. Szatmár városának műkedvelői gárdája vasárnap megismételte Csiky Cifranyomoruság át a színházban. A második előadás az elsőhöz hasonlóan telt házat vonzott. Elég annyit mondanunk, hogy egy színtársulat játéka sem lehetett volna jobb ennél. Diákságunk iskolai ünnepségei. Május 18-án, a hivatalosan elrendelt békenapon a kir. kath. főgimn. tanárkara és ifjúsága békeünnepélyt rendezett, a melyen a Csókás Vidor dr. békealapitványának 60 korona kamatával a tanárkar Dunai Sándor VII. oszt. tanuló pályadijat nyert munkáját jutalmazta meg. A bíráló bizottság terjedelmes jelentését Rónai János tanár olvasta fel utána Csókás Vidor dr. beszélt az ifjúságnak a háborúról jelentéstani és jogi szempontból. — Arany János születésnapjának századik évfordulóját pedig, holott már f. évi március 15-én hódolt Árany János emlékének, de mint az ország összes középiskolái, úgy a mi gimnáziumunk is külön ünneppel hódolt május 20-án Arany géniuszának. A Hám kon- viktus nagytermében tartott ünnepségen Sándor Vence tanár beszédével mesteri párhuzamba állította a magyar nemzet életét és Arany költői fejlődését. Buzdította az ifjúságot, szeresse az Aranyt naggyá nevelő erényt, az önképzést. Benyovszki Pál VII. o. t. Árany
