Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-06-21 / 25. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatroár-Nérnéti 1917. juuius 21. és jubiiaeumokban nagyszerű offertóriumot juttatnak a 2000 éves kereszténység minden szent oltárára. Mi megilletődötten, könnyes szemmel, Istennek bálát adva és értök imádkozva olvastuk confessori alapitó levelűket, amelyet az igazán keresztényi példa követésére teljes egészében közlünk : Méltóságos és Főtisztelendü Püspök Ur Kegyes Főpásztorunk! A Gondviselés végtelen kegyelme és a Boldogságos Szűz Anya hathatós oltalma nekünk alantirot- taknak, bulyi és jékei Dr. Jékey IstváD tiszteletbeli főszolgabíró, földbirtokosnak és feleségének, bulyi és jékei Dr. Jékey Istvánná Ilniczky Gizellának, megadta azt a nagy földi boidogságot, hogy igen boldog 10 évi házas életűnkre tekinthetünk vissza. Ebből az alkalomból elhatároztuk, hogy Isten dicsőségére az alábbi adományokat tesszük. 1) Fehérgyarmati templomnak .... 2000 K 2) Beregszászi templomnak...................... 2000 K 3) Mátészalkai templomnak ...................... 1000 K 4) Erdődi templomnak................................ 1000 K 5) Erdődi zárda-kápolnának...................... 1000 K 6) K atholikus sajtónak................................ 1000 K 7) Szent István Társulatnak ..... 1000 K 8) Missiókra...................................................... 1000 K 9) Szent László Társulatnak...................... 1000 K 10) O Szentsége a Pápa részére Péterfillérül ........................................................... 1000 K 11) Egyházmegyei Sajtónak...................... 500 K Összesen : 12500 K Ezen egy összegben is csekély adományt különböző, előttünk, mint katboliku- sok és magyarok előtt igen kedves ezé lókra óhajtjuk szétosztani. Adományaink megosztásánál a következő okok és elvek vezettek bennünket. 1. A fehérgyarmati templomhoz igen kedves gyermekkori emlékek és családi hagyományok fűznek; az ide szánt 2000 azaz kettőezer koronából a templom előtt jelenben is fennálló, de már diiledező fakereszt helyett egy emlékünket megörökítő kőkeresztet szándékozunk — tekintettel a jelen különös háborús viszonyokból fakadó nehézségekre — pár éven belül emeltetni. 2. A beregszászi templomban igen boldog jegyességünk idején sokszor fohászkodtunk a Mindenhatóhoz és a Boldogságos Szűz Anyához, hogy házasságunk boldog legyen és ebben a templomban esküdtünk egymásnak 1906. julius 29-én örök hűséget. Az e templom részére szánt 2000, azaz kettőezer korona felhasználására még nincs kialakult tervünk, óhajunk az, hogy az említett összegből egy, vagy két értékes tárgyat vegyünk, mely az Istenházát diszitse és emlékünket megörökitse. Ez ügyben alkalmilag megbeszéljük a dolgot nagyságos és főtisztelendő Szalay Sándor főesperes-plebános úrral s tekintettel arra, hogy most csak igen drágán és talán úgy sem lehet megfelelőt beszerezni, a beszerzést ezért, a háboiu után néhány évig elhalasztjuk. 3. Á mátészalkai templom is igen közel van szivemhez, fiatal koromban ott is többször könyörögtem az Egek Urához és 1905. okt. 23-án jegyváltásom előtt ebben a templomban végeztem szent gyónást és szent áldozást, az e templomnak szánt 1000, azaz egyezer koronát — figyelemmel arra, hogy e templom egyházi ruhákkal tudtunkkal igen hiányosan van ellátva — misemondó ruhák beszerzésére akarjuk fordítani, természetesen a részleteket Molnár főtisztelendő ottani plébánossal megbeszéljük, itt is követjük azt a helyes felfogást, hogy a beszerzést a már említett okokból elhalasztjuk. 4. Az erdődi templomhoz boldog házaséletűnk igen sok kedves, vallásos emléke fűz bennünket és valóban fáj nekünk az, hogy e szent helynek ez alkalommrl többet nem adhatunk, de másrészt ebben a templomban csekélyke adományainkkal 10 éve vagyunk jelen és ezeket figyelembe véve úgy érezzük, hogy az erdődi templom nem lesz megrövidítve. Az e templom részére szánt 1000, azaz egyezer koronából főtisztelendő Láng Ferencz esperes-plebá- nos úrral való'megbeszélés szerint egy szép áldoztató keiyhet óhajtunk a háború ulán beszerezni. 5. Az erdődi zárda-kápolna is sokszor erősített meg hitünkben és adott erőt az élet terheinek elviseléséhez. Az Erdődön töltött tiz év alatt csekélyke adományainkkal itt is részt vettünk, de most e reánk nézve igen kedves alkalomból egy maradandó emléket óhajtunk emelni a kápolna Védőasszonyának, a Boldogságos Szűz Máriának tiszteletére. Ebben a kedves kis kápolnában vettünk részt tiz éven át a májusi ájtatosságokon, tehát megfelelőbben nem tudunk a Szűz Anyának áldozni, mint, ha 1000 azaz egyezer koronát virágalap létesítésére teszünk le, hogy igy elő segítsük azt, hogy e csekélyke alap kamatai díszesebbé tegyék a májusi ájtatos- ságok fényét, pompáját. 6. Kedves köteleségünknek tartjuk e csekélyke 1000, azaz egyezer korouával erősíteni azt a sajtót, amely két szent eszméért — a katholicismusórc és a magyarságért — küzd. Erre a vallásos és hazafias sajtóra különösen a jövőben vár igen nehéz és felette fontos feladat, tehát ezt a katholikus magyar embernek támogatni szent kötelessége. 7. Eszményünk a keresztény Magyar ország. A nagy apostoi Szent István király hagyományait kívánja jó olvasmányokkal szolgálni a Szent István Társulat, hogy ebben a vallásos és hazafias nagy munkában nekünk is legyen valami kis részünk, a Szent István Társulatnak 1000 azaz egyezer koronát adományozunk. 8. Az igaz hit világossága nem tudott még mindenfelé eljutni, noha — hála a Gondviselésnek — édes vallásunk a különböző világrészekben erősen terjed. A hitterjesztós terén eléggé nem méltatható és kellően meg nem becsülhető munkát végeznek a „Misszió Társulatok.“ Ezeknek a Misszió Társulatoknak akarjuk működését e csekélyke 1000 azaz egyezer korona adományozásával elősegíteni. 9. A Szent László Társulatra e világháború után a Balkánon — tekintettel történelmi jogainkra — magyarság szempontjából igen szép, lélekemelő, de egyben nehéz feladat is vár. E társulat alapítása óta a katbolicismusért és a magyarságért küzd, eredményes működéséhez anyagiakra is van szüksége, tehát magyar katholikus énünknek hódolunk azzal, hogy ennek a nemes társulatnak 1000 azaz egyezer koronát adományozunk. 10. Az Anyaszentegyházat alapitó Ur Jézus Krisztus földi helytartójához O Szentsége a Pápához a katholikus ember a tiszteletnek azzal a mértékével viseltetik, amely a katholikus Egyház beredezését nem ismerő más vallásuak előtt teljesen érthetetlen. Végtelen kincse az egyetemes emberiségnek, a Szent Atya végtelen nagy Ur, a lelkek Uralkodója. A szörnyű világháború fényesen bebizonyította azt, hogy Ő Ssentsége a Pápa közbenjárása hány könnyet törölt le, hány rokkantat adott vissza a családi tűzhelynek és mennyire fáradozik állandóan azon, hogy a háború borzalmait lehetően enyhítse. Minket magyar katholikusokat a szokottnál is nagyobb tisztelet és fiúi ragaszkodás kell, hogy fűzzön a Szent Atyához, mert a magyar Szent Koronát ő adta nekünk és nagy szeretetét bizonyítja az is, hogy a legelső magyar embernek, a királynak apostoli címet adományozott. A magyar katholikus Egyháznak az Anyaszentegy- ház kebelében olyan sok kiváltsága van, amelyre hasonló példa nincsen. A történelem is fényesen igazolja a Szentszék változhatatlan szeretetét Magyarországhoz. Büszkeségünk és féltett kincsünk Szent Péter trónusa, de ez a trón, a világ legelső trónja, anyagiakban nagyon, de nagyon szegény, pedig szeretnők, hogy reprezentálni fényesen tudjon, ehhez pedig feltételenül szükség van pénzre. A pápa jövedelme a háború alatt a szokottnál is kevesebb, boldogan, magyar katholikus, alázatos, mély hódolattal kívánjuk e csekélyke 1000 azaz egyezer koronát Póterfillórként Méltóságos Főpásztorunk utján a a legmagasabb trón zsámolyához juttatni Az Egyházmegyei Sajtó a katholikus sajténak helyi orgánuma; ez is a kereszténységért és a magyarságért küzd; hogy feladatának megfelelhessen, e csekélyke 500 azaz ötszáz korona adományunkkal kívánjuk munkájában támogatni. Ezeket kívántuk Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Atyánknak bejelenteni, és az elosztáshoz kegyes jóváhagyását kikérni. Az adományok az egyházmegyére vonatkozó részét az Alapítványi Pénztárban kívánjuk elhelyezni, más részét pedig kegyes jóváhagyása usán sürgősen rendeltetési helyére juttatni. Mély tisztelettel és hódoló gyermeki kézcsókkal: bulyi és jékei Dr, Jékey István, tiszteletbeli főszolgabíró, földbirtokos és felesége bulyi és jékey Dr. Jélcey Istvánná Ilniczky Gizella. A magyar nyelvraadelet. Apponyinak pedig tisztelet adassék. O a mának az egész világtól elismert, nagy áilamférfia, nemes és egész életét fajszeretetének föláldozó, klasszikusan ideális munkása a magyarság fölényes érvényesülésének, kuituszrainiszteri munkáját azzal kezdi meg, hogy előbbi minisztersége alatt kiadott nyelvrendeletét, a melyet a bukott Tisza-kormány visszavond, újból érvénybe léptette. Legelső intézkedése ez tárcája terén Ápponyinak. Ettől a csodálatos kitartásu. idealizmusát ezer csalódása alatt sem elvesztő, világhíres, nagy államférfiunktól ezt vártuk ; és várjuk még az elnyomott katholikuro jogaiba visszahelyezését is, a régen vajúdó autonómia megteremtése által. Ujjongó örömmel vettük Apponyi kultuszminiszterségét, iegíiszteltebb, nagyszerű látású, legónzetlenebb, meg nem alkuvó magyar, és bátor hitvalló katholikus politikusunk ő. Senki annyira, mint Apponyi. Az újjáéledés és újjáépítés munkáját indítja meg, amikor egyik legnagyobb veszedelmünket semmisiti meg az ezeréves magyarság legelemibb jogának érvényesítésével, a mikor kötelezővé teszi minden iskolánkban a magyar nyelv egyedül való használatát és a leghatározottabban eltiltja még a nemzetiségi területeken is az idegen nyelvet teljesen, úgy, hogy az ország iskoláiban sehol, még kisegitósképen sem szabad a magyaron kívül más nyelvet használni. A magyarság jövő megerősödésének sziklaalapját rakta le Apponyi gróf e nagyszerű rendeletével. Főpásztorunk a Jékey-párhoz. Nagyságos bulyi és jékei Jékey István dr. t. főszolgabíró urnák Erdőd. Főpásztori gondjaim és a nehéz idők bajai között igazi lelki öröm és vigasztalás forrását találom föl nagyságodnak és nemes- lelkű feleségének f. hó 9-én átvett előterjesztésében, a melylyei házasságkötésök 10. évfordulója alkalmából 12.500 K adományt móltóztatott felajánlani, illetve átadni különféle egyházi és az Egyházzal szoros kapcsolatban álló társulati és egyesületi czélokra. Az ünneplésnek a mily ritka — egyházmegyémben tudomásom szerint világiak részéről még páratlanul álló — ép oly nemes és például szolgáló módját választották nagyságtok. A hit ereje, rendíthetetlen, vallásos meggyőződés és gyakorlati kath. életből, imádságból és szentségekből merített kegyelem bősége nyilatkozik meg áldozatkészségükben, mint ama szavakban, a melyekkel adományaikat templomainknak és egyházi intézményeinknek Isten dicsőségére és a Bold. Szűz tiszteletére, kath. szt. Egyházunk javára és terjesztésére felajánlották. Tudom, hogy a legnemesebb, a vallásos érzésnek mindennél magasztosabb indításából eredt elhatározásukért nem várnak elismerést, földi jutalmat — de úgy érzem, mint a gondjaimra bízott lelkek főpásztora, kötelességet mulasztanék, ha épületes eljárásukért az egyházmegye híveinek, különösen a müveit osztályhoz tartozóknak adott jó
