Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-06-14 / 24. szám
„SZATMÁR HÍRLAP“ Szatmár-Németi, 1917. junius 14. már a türelmetlenségre és a belátás hiányáia vezethető vissza. Az egész vonalon megszűnt például a tolongás, a helyes jegyrendszer és a betii- szerint való beosztás következtében. Egyes esetekben nem lehet ezt elkerülni, mert kisebb menyiségü áru nem osztható szét az egész lakosság közt, ezt jegyhez kötni nem lehet, ezek után való versengést természetesen szintén nem lehet megszüntetni. Hatóságunknak ez irányú működésével városunk teljes mértékben megelégedéssel és elismeréssel lévén, nehéz feladat előtt állunk tehát akkor, midőn a szabad kereskedelem sérelmeit csak a biztosított közellátás rovására lehetne orvosolni, a jó ellátás további folytathatósára való garancia nélkül. Szó tehetne arról, hogy a szabad kereskedelem érdekében maradjon meg az árubeszerzés és a kereskedők Arján történő kiosztás hatósági kézben. Ámde ez a módszer a lakosságnak aránytalan nagy költségébe kerülne, mert ina a kis területen mozgó el- ellenőrzés költségeit, az áru baszna teljesen fedezi, sőt némi baszoanak is kell maradnia, az egész városi kereskedelemnek az ellenőrzés körletébe való bevonása tízszeres költséggel járna a fedezeti haszon részben vagy teljesen való elvesztése mellett. Aggodalmas e mellett az a kilátás is, hogy minden költség és tevékenység mellett az óriási tömegű jegy idejében való leszámolása körül a megbízható munkaerő hiánya miatt olyan állapot következik be, a mely mellett az igazságos elosztás terve érzékeny csorbát szenvedhet. A kilátás tehát a köz hasznának elmaradása és talán érdekeinek erős sérelme. Ilyen körülmények között igazán megfontolásra kell venni, hogy kiket és mily mértékig ér sérelem. Egy kis körnek anyagi érdeke miatt az egész közellátási veszélyeztetni nem szabad, de ha ez a sérelem nagyobb, mint feltételeznék, akkor. meg a kényes ügy megoldását óvatos és lelkiismeretes kézzel keresni kötelesség s ebben a kereskedők önzetlenséggel és belátással álljanak a hatóság mellé. Z*a kásinségf! Vidéki városban szokatlan tünet mutatkozik városunk életében. A lakásínség a legnagyobb mértékben fenyegeti lakosságunkat, olyannyira, ha hatóságunk tovább is bekötött szemmel nézi a világ sorját, a sok nélkülözés mellé méltó módon fog társulni a hajléktalanság, minden rendű és rangú polgártársunk számára. Lépten-nyomon találunk kétségbeesetten szaladgáló embereket, a kik lakást keresnek, de nem találnak. Az első fecske már megjelent egy laptársunk hasábjain, ahol egy száműzött esdekel lakásért könyörületes szivü emberekhez. Szatmáron bámulatos könnyedséggel tud a hatóság átsiklani egyes fontos kérdéseken, a mit a sajtó vet fel, mint a közönség legbivatottabb szócsöve. — Elismerjük, hogy a háborús akták halmazain nehéz átrágni magukat, de ha jobb ügyhöz méltóan jut idő a polgárliga megalakítására, talán lehetne néha átpiilantani az aktahalmazon a küleővilágba is és meglátni a bajokat ama stádiumukban, mikor még segíteni lehet. Közelfekvő karcztér vagyunk. Á falvak tehetősebb lakosai beletelepedtek a városba. Hozta őket a jobb megélhetés, a meg- vagyonosodás. Katonaságunk megkétszereződött, állandó állomáson lévő tiszti és orvosi kar családjaival együtt telepedett le ideig- óráig. Tehetős erdélyi, galíciai és határmenti menekültek száz számra foglalták le a különböző lakásokat. Az építkezés évek óta stagnál, a férő helyek száma kevesbedett, nem szaporodott, nem nagy szociálpolitikai érzék kellett tehát annak idejekorán való megállapításához, hogy az éhséggel egyenlő értékű rém, a lakásínség fel fog lépni. Mit lehet itt tenni ? Építkezni nem lehet, nincs anyag, nincs munkaerő. A baj forrása közös a fővároséval. Ott is az átmeneti elemek csoportosulása idézi elő a mizériákat, nálunk is. Nem vetett számot hatóságunk városunk befogadó erejével. Különböző katonai intézmények ide összepontositása és a sok száz menekült család egy városba zsúfolása megteremtette a maga keserű gyümölcsét. Népszerűtlen téma, de foglalkozni kell vele, hogy ha katonai intézmények egy részének kitelepítése a hadviselés érdekeibe ütközik, semmiféle hátránya nincs annak, hogy a menekült családok egy része kevéssé eponált .városba telepíttessék. Ha ez utón csak 3—400 lakást szabadítunk fel, már az őszi költözködési negyedre kihúztuk a veszedelem méregfogát. Senkinek nem ártunk vele, sőt mindenkinek használunk, mert a magunk lakosságának is tartozunk valamivel. Á teljesen tájékozatlan« minister nem osmerketi Szat- már Németi város túlterheltségét, úgy mint magunk ismerjük, ezért a mi hatóságunk feladata feltárni a helyzetet. — Hogy pedig a helyzet ezt követeli, meglátja a város vezetősége is, csak tanuljon meg a nép között élni, — velük érintkezni és meglátni a bajokat. Ha tudnak más módon és jobban segíteni, ám tegyék bármilyen módon, de lássák meg, hogy nagy bajok kezdetén vagyunk ! Demokrácia—demagógia. Hiszen ha demokráczia volna a választójog kiterjesztése, de az internacinale és a szabadkőműves klikkek erőszakolása az előtérbe hurcolt választójog kérdése, hogy saját, uralmi czéljuk szolgálatába állítsák be a Jakaboktól elámított, gondolattalan és Ítélettelen tömeget, a kikből ez az önző, vezetőeszerepre törő klikk haza-, Isten-, család- és erkölcsszeretet népszavai mérgezésével állandóan irt. Sajtójuk az uj miniszterelnök egyik beszélgetése nyomán már Vázsonyit megteszi minister- nek. De a magyarság nem felejtette el, hogy ez a minden gazt védő fiskális micsoda hallatlan önteltséggel sározta be legszentebb nemzeti hőseink dicsőségesen nagy emlékét. Ha akkor mentelmi joga miatt ki is bujt a hazaárulás büntetése alól, helye az ilyen ubi bene, ibi patiia vallójának nem lehet nemcsak a kormányzatban, de a parlamentben sem. A purifikálás ébresztő szele ki kell, hogy söpörje szemetjeit közéletünknek. Abban a a tetterős, férfias ifjúságban, a fiatal királyival való, gyermekemlékekkel megszentelt, bizalmas együttérzésben nagyon bízunk, mikor az uj miniszterelnökre, a fiatal Eszlerházy grófra gondolunk, a ki mögött ott van az óvatos conservativismus nagytekintélyű állam- férfia, Andrássy Gyula gróf és a nemzet igaz javán dolgozó, tiszteletreméltó alkotmány- párt. Velük, hisszük, nem Vászonyi és a Népszava, nem a történelmi nemzetről megfeledkezett darutollas Károlyi Mihály veszedelmes választói blokja, hanem egyedül a magyarság követelményei fognak érvényre jutni a választói jog kiterjesztésében is. A szocziális- tákat ugyan nem báutja semmiféle nemzeti aggodalom, a nemzetiségeket s a szabadkö- miveseket még kevésbbé, Károlyiékat meg — úgy látszik — sokkal jobban elszéditette az utcza csőcselékének népszerűsége, hogysem azokat fontolgatnák. Ezeknek minden fentar- tás nélkül a radikális, általános választói jog kell s bizonyosan még a magyarul Írni s olvasni tudás kautéláját is elvetik, — de a magyarságnak nem ochlokratia, nem zsidó uralom, nem demagógia kell, hanem becsületes, magyar demokráczia. A király megértő szive. Ifjú királyunk tettekkel mutatja nagy szeretetét népe iránt s így kétszeres értéke van azoknak a szavaknak, amelyekben nemrégen a nép iránt való rokonszenvét, szeretetét fejeszte ki egy államférfiu előtt. Azt mondta ugyanis, hogy tudja menyit szenved a nép a háború miatt és meg tudja becsülni a háborús áldozatok nagyságát; naponkint térdenálva ad hálát — úgymond — azért, amit mindnyájan tettünk és magunra válaltuk ebben a háborúban. 3 ®EOiHorai vallássértés Urnapjáss. Egyik legragyogőbb napja Egyházunknak az Oltáriszentség ünnepe: Űrnapja. A királyok Királya fehér szivek-hintette virágok között vonul nyája, hívei, az emberek fiai közé harangozás, zengő ének közt. Kiséri mindenütt a hadsereg, a városi hivatalok képviselete a megszámlálhatatlan híveken kívül. Fővárosunkban a király, vagy képviselője, a kormány, főuraink, a főrendi- és kópviselőház. Ha valamikor, most van szükségünk az örök hatalom irgalmas jóságára. Ha valamikor, most kell térdrehullani Előtte, aki tegnap, ma, holnap és örökké ugyanaz. Szatmár szabadkőmives klikktől befolyásolt polgármestere nem tud ez ünnepről, ő csak a saecularisatio fanatikusának, zsidó- dicsérő Balthazárnak fogadtatására rendeli el a tisztelgést, járatja fel hajdúival — páratlan ízléssel — még a kanoooki házakat is, hogy boruljanak zászlódiszbe, de Űrnapjára a tisztviselői kart nem vezeti az Ur elé, sőt még a hajdúit sem állítja* ki rendcsinálás okából. így történt, hogy a főtéren a legbotrányosabb vallássértés gázolt, végig Szatmár katholikusságának és intelligenciájának legnemesebb érzületén. A körmenet a főtéri lombsátorhoz ért, amely előtt ott akadékoskodott pár waggon fája a kis vasútnak. Épen áldást oszt a Legszentebbel agg főpásztorunk, amikor éktelen fütyüléssel a térdelő menetbe ront a bűzös füstü kis vasút, hogy tolatást rendezzen a fával megtöltött waggonokkal. Sehol egy rendőr, vagy csendőr, amely az utat a körmenet alatt elállta volna. Csak a helyettes főkapitány nézelődik hivatali ablakából kis bőrkötányóben feszelegve, mal- teros kanalával veregetve térdét. Ezt a tehetetlen, kötelességét teljesíteni nem tudó embert el kell mozdítani nem neki való állásából. Súlyosan megsértett keresztényi, vallási érzületünk követeli ezt. Isten-tiszteletek sorrendje Pünkösd után III. vasárnapra. 1. A székesegyházban: D. e. 7 órakor énekes sz. mise prédikációval (Varjas Endre) D. e. Ví9 „ az iskolások sz. miséje. D. e. 9 „ káptalani nagy mise prédikációval (Rónai János,) D. e. 11 órakor csendes sz. mise. D. u. 5 „ litánia. 2. A Ferencrendiek templomában: D. e. V27 órakor csendes sz. mise. D. e. 8 „ csendes sz. mise. D. e. 9 » Prédikáció (P. Tamás Alajos.) D. e. V2IO „ Nagymise. 3. A kálvárián: D. e. óránkint szentmise. D. u. 6, órakor sz. beszéd (P. Béta Ernő) áldással. 4. Az Irsik-árvaház templomában: D. e. V28 órakor sz. mise. 5. A Pázmány-convictus kápolnájában: D. e. 3A7 órakor ez. mise. Szt. Szív triduum. A szokásos három napi ájtatosságok a Szentséges Szív tiszteletére pénteken, szombaton és vasárnap folynak le a Kálvária-templomban. A ki valamelyik napon részt vesz az ájtatosságon és meggyónván, megáldozik, teljes búcsút nyer. Előléptetés. A vk. miniszter Martin Borbála nagybágányi rk. elemi iskolai tanítónőt a kezdő javadalmazásból a 3. fiz. oszt. 3. fokozatába léptette elő. Adomány. Szentgyörgyi Jordán Károly apátkanonok a nagykárolyi apáca zárdának 2000 korona adományt juttatott. A papnevelő uj kispapjai. A május 28 án a helybeli főgimn. növendékei számára
