Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-06-14 / 24. szám
XXVI. évfolyam. Szaímáp-Mémeti, 1917. junius 14. 24. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egéaz évre 10 K — f. Félévre — 5 „ — „ Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 íillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő Dr. UHL KAKOLY. Laptulajdonos 4 SZfiTMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KOR. A kiadóhivalalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. PézmAny-sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése C korona ----------------- Nyllttér sora§40 fillér. -----------------Me gjelenik, minden csütörtökön. A mit várunk. (+) Az örök törvények ellen hiába minden ágaskodása a kérészéletű embernek. Ha a bölcseség rendjébe belekontárkodik az éjszakák tudatlanságában pislogó, kicsinyes érdekek önző céljaiért szertelenkedő ember — a tobuvabohu, féktelen romlás, veszedelmek villáma, pusztulás világégése áll be. Az egyes életében épugy, mint a családéban, társadaloméban, emberiségében. Lloyd George-ok, tálján árulók erőlködése, stockholmi po- jáczák kóklerkedése, pénzes zsákokká hízott, élelmes faj úrkodási vágya, Lipótváros a népdemagóg Yá- zsonyit — fajának díszpéldányát — miniszterré kívánó, fölbáboritó gondolata, a fő szabad kő míves Bárczy- tól vezetett népámitók uralma alatt kihasznált utcai csőcselék „általános titkos“ üvöltése — mind uj zűrzavarnak forrását buggyantja föl. ügy van megépítve ez a világ- egyetem, hogy abban a rend és czólboz jutás csak a fölsóges istenakarat érvényesülésével történik meg. Mihelyt vakmerő kezek bontogatják eresztékeit, magukra zuhanják temetőül minden bordázatát az isteni alkotásnak. Esterházy Mihály grófról, a király gyermekkori barátságába fogadott, uj miniszterelnökről úgy tudjuk, hogy keresztény hitében, őseihez méltó faj magyarságában ismeri az örök törvényeket. A mint a király is ismeri, a ki Ausztriában már megkezdte a semmi kiméi etet nem ismerő tisztítás munkáját és az Úrtól megállapított törvények alapjára építi föl népének, uralkodásának megmentését és biztosítását. Becsület,t kötelesség, lelkiismeret, erkölcsösség, ’islenhit, hazaszeretet, szrnnyt mv\ tűrő gyémántjellem kellenek ahhoz az alaphoz, a melyen — múlandóságban s örökkévalóságban — az emberiség élete nyugodhatik. Most fenékig korrupt jelenünk — kikapcsolva a megfigyelésből a fronton és itthon áldozó véreink hősiességét, megéledt nemes vonásait ősi fajunknak. — Megbízhatatlanok, magukat áruba bocsátók vannak az élen, parlamentünk a zsidó tőke szennyes pénzén megvett árucikkekből áll, a hatalmas pénz kezében tartja a közvélemény irányításának minden orgánumát, és a szabadkőmivesség szervezetei az egész országot behálózták. Először tiszta választás kell. Azon a féktelen és vakmerő zavar- csináláson át kell lépni, amely az ochlokratiát akarja a teljes felfordulás rémeivel nyakunkra ültetni az általános titkossal. Azután Apponyi iskolatörvénye kell. Az árulóktól lakott határszélek nemzetiségeinek szétszórása magyar területekre s a régi határőrvidék szervezése szinmagyar lakossággal. Kell a zsidóság túltengő hatalmaskodásának megbénítása. Numerus clausus részükre minden iskolánkban. Ez a maroknyi, nemzetközi elem a maga parányi számarányának megfelelően adhassa csak iskoláztatni sarjadékát. Így lehet a keAz egyház és az intelligencia. — A Kath. Karitászhoz. — A középosztálya intelligenciának a társadalmi osztályok között parvenü jellege van : nincs ősi vére. mint az aristokráciának, nincs őskorba visszanyúló története, mint a proletárságnak. A mai intelligencia, mint társadalmi osztály, az újkor szellemi forradalmainak lecsapódása. Az aristokráciának anyagiban letört és a proletárságnak szellemiekben fölfelé törtető részéből olvadt össze a müveit középosztály. Égy uj osztály, amely a frissesség és üdeség erejével hivatva volt, hogy a társadalmi élet gerincét alkossa. Ez a tény, hogy ennek az uj alakulatu társadalmi osztálynak ily hatalmas jelentősége van a társadalmi élet evolutiójában, magyarázza meg azt, hogy ép ez az osztály lett világnézeti harcok első tárgya. És ma már nehéz szívvel kell megállapítanunk, hogy ebben a küzdelemben egyelőre az egyház lett a vesztes: az egyház elvesztette közvetet- Jen befolyása alól az intelligenciát. Ez tény, amelyet meg kell állapítanunk s ezt a tényt nagyon kevéssé teszik vigasztalóvá a részben megnyugtató jelenségek, mert az intelligencia a maga egészében, ‘úgy, ahogy imponálni, vezetni tudna, ma mar — vagy mondjuk inkább így — még nem a mienk. Férfiintelligenciánk, ha nem is bevallottan atheista, de min denesetre vallási téren inditferens, a mely állapot — az Apocalypsis szerint — a lelki petyhiidtségnek a jele, a melyből talán nehezebb a lelki renassaince, mint az atheismusból. Női intelligenciánk pedig, ha nem közömbös valláséban, akkor oiyan vizenyős, émelygős érzelmű vallásossággal tetszeleg magának, amelyben nincs lelki tartalom, erő s csak úgy kong az ürességtől. Az élet könyve tudna csak megrázóan szomorú adatokat nyújtani, hogy mennyi a praktikus atheisták száma az intelligenciánál. És feltűnő jelenség, hogy ezek a tünetek különösen a vidéki és kisvárosi intelligencián mutatkoznak. Hogy mily moiyosak ezek a szimpto- mák, azt a szomorú következmények mérik meg, amelyek eme jelenségeknek nyomán fakadnak : a férfiintelligenciának férflatlanul léha nemi élete, a nőknek ideges, tuihajtott sufragette-szel lerne, a családi szentélynek a frivoiizálása, amelyben az apa nem a család feje, az anya nem a család szive többé, s ahol a gyermek nem Istenáldás többé, hanem nyög s végül az a minden irányban tapasztalható karakterhiány,amely társadalmi életünknek már szinte a hullafoltja. Az egyház a kegyelem életerejével akarja visszaszerezni és talpraállítani az elveszett intelligenciát és valóban ebben a mozgalomban van meg az az erjesztő erő, a mely a lelki restauratio munkájának megindítására hivatva van ; a többi reformirányok, pl. a szocializmus, épen ezt az életerőt nélkülözik. El kell ismernünk, hogy történtek az intelligencia visszahóditása érdekében lendületes nagy tettek, tettek az egyház részéről, de nem szabad elkápráztatnunk magunkat megnyugtató részletjelenségektől. Hogy a visszahóditás sikerüljün, ahhoz szervezett munka kel!, amely az intelligenciának vallásos megnövelést tud adni. Az intelligencia vallásos nevelésének első feltétele pedig a laikus apostolok szervezése. Az intelligencia körében legnagyobb eredménynyel maga az intelligencia működhetik, mert az ismeri legjobban önmaga vágyait, bajait, terveit és lelki életét. De hogy az intellectuel-apostol hódíthasson, gondoskodni kell róla, hogy legyen megfelelő szellemi és erkölcsi, képzettsége, a mi erőt és tekintélyt szerez neki. Erről a pontról elég gyakran megfeledkezünk, pedig ez a fő: az eliteképzés. Nem elég természetesen aztán evvel az elite intetlingenciával demonstrálni, nem elég ezeket a választottakat, hogy úgy mondjam, agyonpasztorálni, hanem az apostoli szellemre való ráneveléssel apostoli munkára kell őket rávennünk. A laikus apostolkodásnak nagy előnye, hogy ott is tér nyilik számára, ahova a pap sohasem juthat be s azokat is meghódíthatja, akik avval az előítélettel utasítják vissza a papnak téritő kezdeményezését, hogy hát neki ez a mesersége. Az intelligenciának lehetősn minden rétegében meg kell nyerni egy ilyen elite- fractiót, hogy a nemes értelemben vett erjesztés munkáját az egész vonalon egyszerre lehessen megkezdeni. Mindenesetre apologe- tikus alapon kellene bevezetni az intelligenciát a kegyelmi élet szépségeibe, hogy a keresztény erkölcstan elvei meginkarná- lódjanak a társadalom életében. A szatmári intelligencia eme lelki re- nessamcé-nak hajnálhasadását. sejtem a Ka- tholikus Karitász megalakulásában. Bárány József. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP
