Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-04-26 / 17. szám
XX.'VI. évfolyam 17. szám S^aíMáF-Németi, 1917. április 26. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Felelős szerkesztő: Dr. UHL KAROLY. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. Iz általános választói jog, Az orosz forradalom tüneményes sikere még az eddiginél is ellenállhatatlanabb erővel tolta előtérbe a közélet demokratizálásának többé el nem odázható szükségességét. Sőt, ha az európai sajtó tényleg az európai közvéleményt íejezné ki, akkor egyenesen az állami élet szociáldemokraiizálódása felé közelednénk. Ez azonban nem áll. A szociáldemokrácia győzelme csak úgy nem fog bekövetkezni, mint ahogy az európai, különösen pedig a magyar sajtó nem kifejezője a közhangulatnak. Nálunk a demokratikus haladásnak alapfeltétele és követelményeként az általános választói jog szerepel. Köztudomású, hogy a jelenlegi kormányelnök a iegndegebbeu elzárkózik a választói jogosultság minden kiterjesztése élői, mert ezt sötétbe ugrásnak, a parlamenti színvonal leszállításának s a magyar nemzeti érdekek kész veszedelmének tartja. Ha ezt a felfogást egyedül gróf Tisza képviselné, teljesen felesleges volna az ellen komoly érvekkel harcolni. Tiszát tudvalévőén nem lehet érvekkel meggyőzni. Ebben a kérdésben annál kevésbbé, mert Tiszáók nem amaz okok miatt ellenségei a széleskörű választói jognak, amelyeket ellene szegeznek, hanem azért, mert a párturalom sirját látják abban. A bankok s az uj bárók pénzével, a hivatalok, főispánok, szolgabirák, jegy'zők passziójával meg lehet szerezni a mostani választók többségét a munkapárti programm számára, de nem lehetne megszerezni két- szerannyi választót, titkos szavazás mellett és vesztegetés lehetősége nélkül. Ezért nem kell Tiszáéknak demokratikus választói jog. Eltekintve azonban a személyektől s ezeknek önző érdekeitői, kétségtelen, hogy a hároméves háború tanulságai után a népjogok általánosítását ellenző álláspont többé alig védelmezhető. A haza védelmében vérüket ontó állampolgároktól nem szabad és nem lehet a választójogot megtagadni. Ez pedig már olyan mértékű kiterjesztését jelenti e jognak, amelytől csak kis, alig számbavehető lépés választja el az általános szavazati jogot. Hazug állítás, hogy a „hősök választójog“-át csak az ellenzék vetette felszínre és használja ki hangulatkeltésre. Az ellenzék idevágó indítványai csak reámutattak arra, ami az idők méhében önként érlelődött és most már nem tűr akadályt megvalósulásának útjában. A hazáért küzdő s érte életüket kockára tevő állampolgárokat részeseivé kell tenni az összes állampolgári jogokna,k amelyek közt első helyen áll a választói jog. Ez a jog egymagában ugyan senkit sem tesz boldoggá, de megadja mindenkinek a lehetőséget, hogy sorsának, boldogulásának irányítására befolyjon. Éz az idők követe Imónye, amely ellen nem lehet teoretikus érveket felvonultatni. A hősök szavazati jogának meg kell lennie, mint ahogy megvolt és érvényesült ez a kötelesség, amely őket a honvédelem véres színpadára állította. Hogy a demokratikus haladásnak ez az alapkövetelménye bizton meghozza-e a népjólét fejlődését, tényezőjévé válik-e a nép gazdasági és szellemi megerősödésének, az attól függ, hogy a választói jog gyakorlását minő szabadsággal veszik körül, minő garanciákkal védik meg az egyéni véleményt a terror, a vesztegetés s a demagógiával szemben. A választói jog gyakorlásának ezt a teljes szabadságát eddig még egy kultúráikra sem tudta megvalósítani. Ez a magyarázata annak, hogy jelenleg a legáltalánosabb választói jog sem bizonyúlt a demokratikus haladás olyan emeltyűjének, amilyennek azt főleg azokban az országokban képzelik, ahol még nincs meg. A történelmi fejlődés iránya azonban jogosulttá teszi azt a reményt, bogy fokozatos tökéletességgel elérjük azt az időt, amikor a szavazó épen olyan szabadon gyakorolhatja majd ezt az állampolgári jogát, amilyen szabadon élhet most pl. a biríokszerzés vagy költözködés jogával. Valamikor ezek a jogok is az önkénytől és erőszaktól függtek, mégis felszabadultak idő múltán az őket fojtogató nyomás alól. Á választói jog szabad gyakorlásához az szükséges, hogy az államhatalmat képviselő kormány és annak közegei jogtisztelö emberek legyenek. Hogy előbb-utóbb ilyen emberek kezébe fog kerülni a kormányhatalom az egész müveit világon és hogy ez a jogtisztelet épen olyan sértetlen elve lesz a polgári szabadságnak, amilyen sértetlenek most már az emberi szabadság elvei, — arra éppen az általános választói jog nyújtja (a műveltség terjedése mellett) a legerősebb biztosítékot. Az előző korok kivívták és általánossá tették az. emberi szabadságot: a jelenkor általános érvényre fogja emelni a polgári szabadságot. A demokratikus átalakulást, mint fejlődési irányt nem az emberek, hanem az idők jelölték ki. Az időt pedig nem lehet megállítani. Aki konokul mégis belekapaszkodik gördülő kerekeibe, azt összetöri. Gróf Zichy János kitessékelése. Nekünk ugyan nem igen esik meg a szivünk Zichy János grófon, akit Tiszáók az őket jellemző gorombasággal martak ki a munkapártból. Úgy kell neki, minek ment közéjük. Ővele is csak az történt, amit a korpa A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pázmány-sajtó (Iskola-utca 5. sz.) cimre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kézlése S korona----------------- NylUtór sora 40 fflllör. ----------------Me gjelenik minden csütörtökön. közé keveredésről szóló közmondás fejez ki elég drasztikusan. — Érdekes azonban Zichy János esete más szempontból. Miért is támadt reá Tisza és pártja Zichyre, miért vádolták a pártkötelesség elhanyagolásával, mért akarták a pártból kizárni ? Azért, mert Zichy János egy újságcikkben a parlament demokratizálását, vagy ami ezzel egyértelmű — a választójog általánosítását mint az idők követelményét sürgősen megvalósitandónak hirdette. Arra bizonyosan még sokan fognak emlékezni — hiszen csak 6 év telt cl azóta — hogy a munkapárt az általános választójog jegyében alakult mag, ezt tette programjának sarkpontjává s az országgyűlést megnyitó trónbeszéd is az általános választójogi törvény megalkotását jelölte meg, mint a törvényhozás legfőbb feladatát. Na hát bámulj világ, ilyet még nem láttái! Egy tekintélyes politikust kilöknek a pártjából azért, mert a pártprogramra leglényegesebb pontját megvalósitandónak hirdeti! Hát ha Tisza és a hatalom többi osztályosai ilyen komolyan veszik a munkapárti programmoí, hát lehet-e még intelligens ember meggyősődéses hivő s mostani rezsimnek ? Ez a munkapárti idill egyébként csattanósan bizonyltja azt, amit mi már régóta hangoztatunk, hogy a mostani kormányzó pártnak nincs más programmja, mint ez az egy : a hatalom megtartása minden áron. Ezért, de csakis ezért, képesek megtagadni régi elveiket, képesek magukévá tenni az azelőtt legyalázott nézeteket. Mert jól tudják, hogy mit jelent számukra a hatalom. Nemcsak a húsos fazekat, nemcsak felmentést a gondolkozás és közügyekkel való komoly foglalkozás alól. Rájuk nézve életkérdés a hatalom, mert éneikül viharosan leseperíetnének a közélet színteréről. Csütörtöki levél. 1917. április 26. A zsidókérdés mintegy vezényszóra került a napirendre. A szenvedélyek lángjait ellenfeleink táborában roppant nagy buzgalommal élesztgetik, és ez előttem igen gyanús. íme, itt állunk egy kérdéssel szemben, melyet az érdekeltek hajánál fogva előrán- cigálnak, bennünket kiállítanak a frontra s adják a megtámadottat. — Olyan benyomást kelt ez, mintha a tolvaj terelné el magáról a figyelmet a „fogd meg“ kiáltással. Gondoljuk csak jól meg a dolgot, ki az ördög bántja a zsidóságot azon a mértéken felül, mely mértékig a kritika mindenkivel szemben jogos. A statisztikai adatok, a mindennapi események, a háborús kivételes állapotok olyan jelenségeket mutatnak fel, hogy nem faji, sem felekezeti, hanem magyar nemzeti szempontokból ezekkel foglalkozni kötelesség 1 Nevetséges az ellenfeleink beállítása, mintha a zsidóságnak panaszra volna oka az országban. Az ellentábor nem védekezik, hanem panaszkodik, panaszra pedig annak van joga, aki hátrányos helyzetben van. Hát van józan gondolkodású ember, aki meri állítani, hogy Magyarországon a zsidóságnak akár társadalmi, akár közgazdasági, akár honvédelmi elhelyezkedése hátrányos?
