Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-04-12 / 15. szám
Ki nem fogyó rovat. Husvét első napján, a délelőtti órákban egy díszes csapatban gyönyörködhetett városunk közönsége : letagadhatatlanul galíciai származású, erőteljes legényekből álló csoport vonult végig, halálos ijedtséggel az arcán — szuronyos katonák között. Egy odavetett kérdésre, hogy kicsodák ezek, azt feleli a kisérő 6zuronyos katona: „kibújtak a sorozás alól.“ Ugyancsak az elmúlt héten a következő nagyváradi hir járta be a lapokat: „A nagyváradi rendőrség 21 tagból ólló máramarosmegyei kazár és galíciai zsidó katonaszökevény társaságot lej)- lezett le és fogott el. A csendőrség a rendőrséggel együtt összeszedte a bujkáló zsidókat, akik eddig hamis katonai okmányukkal leplezték magukat. Ezek a zsidók a háború kezdete óta állandóan bujkáltak, amikor sorozásra kellett volna menniök, maguk helyett nyomorékot küldtek és igv, mint alkalmatlanok kerülték el a hatóságok figyelmét. Máramarosszigetről először Budapestre mentek, de amikor a fővárosban forró lett talpuk alatt a talaj, tovább álltak. így kerültek el Nagyváradra, ahol a legíehetetlenebb helyeken bujkáltak. Zsidó családoknál, valamint a kolozsvári-utcai orthodox zsidó templomban és annak mellékhelyiségeiben kereslek maguknak menedéket. így éltok hónapokon keresztül, mig végre egy elfogott társuk a hatóság kezére juttatta őket. E kivétel nélkül katonai szolgálatra alkalmas társaságot illetőségük helyére vitték, ahol besorozzák őket.“ Nem tudjuk megérteni, hogy a magyarországi zsidóság mért nézi tétlenül, miként dagad folyvást e bujkáló idegenek bünkrónikája, amely pedig — elismerjük, igazságtalanul — őt is rossz hirbe hozza és miért nem siet a hatóságok segítségére az ilyen elemek leleplezésével. Ha a rendőrségek razziái továbbra is ilyen jó fogásokat csinálnak, akkor ugyan hiába gyűjti az „Egyenlőség“ az adatokat a „Zsidó hősök arany könyvé“-hez. Mert akkor az elveszti hitelét, mielőtt megiródott volna. Szatmár-Nőroeti, 1917. április 12. _____ Cs ütörtöki levél. 1917. ápr. 12. Az orosz lövészárokban Ruszoff Iván katonának, a német lövészárokban Grade Michel gyalogosnak megdobbant a szive. Amannak az ország proletárjai, emennek a császárja tették emberré őket — emberi jogokat kaptak. Magyar Miskának is van most joga, a legszebb, a legszentebb s az egyetlen, az édes hazát védeni, melyből nem az övé egy porszem sem. Magyar Miska ember, két erős karja van, két jó szeme, világos feje van, bírja a fegyvert, látja az ellenséget, tud stratéga is lenni. Itthon, az más! A haza sorsát intézni nem a szántó-vető két erős karra, a haza sorsát világosan látó két szemre és a bö- csületes’ gondolkodó magyar főre van szükség, hanem a „census“-ra. „Jaj annak az államférfimnak, aki nem érti meg a.kor intő szavát . !“ így a német kancellár. Üzent rá a német császár, hogy a német nép a háború alatt tanúsított érettségével megszerezte az emberi jogot . . . És a magyar vaskancellár az osztályparlament tapsai között nyilatkoztatja ki, hogy a Magyar Miskák kiontott vére nem elég a jogszerzésre, mert a Magyar Miskák csak a hazavédő fegyverrel tudnak bánni, a joggal nem. Ti sok-sok Nagy Jánosok és Kiss Péterek, mit fogtok érezni, ha haza jöttök és látni fogjátok, hogy Mária országában is teremteti jogot a háború, de Khon Áronéknak és Eizig Icigék- nek, akik az árdrágító nyereség révén bizony megszerezték a cenzust! * Jogelkobzásnak tartsam-e azt, amit Szatmáron lépten-nyomon látok? A katona kórházakban elhalt hőseink koporsóit, kettőt, hármat felraknak egy kocsira és egy-két ápoló, — orosz fogoly — vagy polgári egyén kíséretében viszik az örök otthonba. Szomorúak, szégyenteljesek ezek a menetek ! Békében a „vorsrift“ biztosítja a parádés temetést s úgy látszik ez erősebb, mint „SZATMÁR HÍRLAP“ a hazafias érzésből fakadó hála, amely 1914 év óta elhervadt, mert, akkor még minden érkező sebesültnek kidukált egy éljenzés. Az élő hősök jogait nem tudjuk megadni, ne kobozzuk el a meghalt hőseink jogait ; lehetne talán a „vorsriftos“ katonai diszkisé- retet az itt állomásozó katonaságnál készenlétben tartani! (?) Felmentések revíziója. A háború hosszú tartama. és -a hadrakelí sereg veszteségeinek folytatólagos pótlásáról való gondoskodás szüksége parancsolólag követelik, h»gy minden árcvonalszolgálatra alkalmas egyén lehetőleg fegyveres szolgálatra a harcvonalba kerüljön. Ez okból a kormány a hadügyminisztériummal és a cs. és kir. osztrák honvédelmi minisztériummal egyetértőleg a felmentések revízióját is elhatározta. A repdélet azt célozza, hogy aki nélkülözhető, vagy pótolható, minél előbb a katonai szolgálat céljaira rendelkezésre bocsáttassék. A revízió ki fog terjedni a bizonytalan időre felmentett összes közös hadseregbeli, honvédségi és nópfelke- lési legénységi egyénekre, továbbá az összes felmentett tartalékos, szolgálaíonkivüliviszony- be!i és nyugállományú, valamint a népfelkelői havidijasjelöltekre. A rendelet részletesen intézkedik a felmentések nemeiről, a névjegyzékek szerkesztéséről, a felmentések elbírálásáról, névjegyzékek előterjesztésének időpontjáról. Az arevonal szolgálatra nem alkalmas felmentett egyének, akiknek arcvonal- szolgálatra nem alkalmas voltuk meglévő okmányaikból kétséget kizáró módon megállapítható, továbbra is felmentve maradnak. Van azonban a miniszteri rendelkezésnek egy pontja, amely jogos aggodalommal tölt el bennünket. Ugyanis a községi elöljáróságok, íőszolgabirák polgármesterek mindén egyes felmentett nevénél véleményt adnak a felmentések szükségszerűségéről. Úgyszintén konkrét véleményt adnak másodfokon a főispán. a bányahatóság, iparkamara, tanfelügyelő stb., szóval a felterjesztésre hivatott hatóságok is. Ami másszóval annyit jelent, hogy a részrehajlásnak, a politikai érdemek jutalmazásának, az atyafiság favorizálásának, a megkörnyékezésnek ezután is megvan a lehetősége. Tudjuk ugyan, hogy a fentneve- zett. véleményező fórumok túlnyomó többsége minden gyanún fölül áll; de hogy itt-ott botrányos visszaélésre is van hajlandóság, arra a közelmúlt szolgáltatott nem egy példát. Hát miért kell nálunk mindig nyitva hagyni egy hátsó ajtót a korrupciónak ? Vagy ez már kiirthatatlan anyajegye a mai rezsim minden rendelkezésének ! ? Uj címzetes kanonokok. Lapzártakor vesszük a hirt, amely bizonyára az egész egyházmegyében őszinte'örömet fog kelteni, hogy 0 Felsége a király Laxenburgban f. hó 5-én kelt legkegyelmesebb elhatározásával Láng Antal dr. theol. tanárt és Sirulszky Gyula kisráti esp. plébánost c. kanonokokká nevezte ki. E kinevezésekre legközelebbi számunkban még visszatérünk. Eljegyzések. Niczkyfalvi Niczky Lajos eljegyezte Glósz Ferenc ny. honvédszázados leányát Rajmundát. — Mándi József eljegyezte Huszli János hajadon leányát, Juliskát. Esküvő. Kiskéry Lajos okleveles géplakatos, a katonai repülőgépgyárhoz beosztott munkavezető nőül vette Budapesten Kovács Aranka telefonközponti kezelőnőt. Nagy adomány a hadiárváknak. A helybeli kir. kath. főgimnázium a diáfe- hadiárvák számára örök alapítvány létesítését Kezdte meg közadakozás utján. E nemes célra a Szatmári Székeskáptalan 1000 (ezer) koronát adományozóit. 3 Adomány az Oltáregyesületnek. Koós Kálmán kereskedő, a húsvéti ünnepek alkalmából az egyházmegyei Oltáregyesületnek 100 koronát adományozott. Ez áldozatos szivü húsvéti köszöntésért hálával mond köszönetét az Oltáregyesület. Halálozás. Óvári Szeőke Kálmán föld- birtokos, Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának tagja f. hó 7-én reggel, életének 82. évé^pn meghalt. Évtizedekkel ezelőtt főszolgabírója, majd törvényszéki bírája volt Szatmár vármegyének. Életének utolsó éveit vöje, dr. Vajay Károly polgármester családja körében élte le. Hétfőn temették. — Gergely László nyug. péuziigyigazgatósági irodatiszt, 72 korában tegnap reggel elhunyt. Hősök halála. Halász István Attila- utcai mészáros és hentes üzlettulajdonos, a parancsnokságtól családjához jött hivatalos értesítés szerint, az olasz harctéren szerzett betegsége folytán, egyik Görz vidékén levő tábori kórházban március 7-én hősi halált halt. — Szatmár város hatóságát hivatalosan értesítették, hogy Fazekas János szatmári születésű lakatossegéd, ki 1895. érben született és a 24. számú cs. és kir. tábori va- dászászlóalj népfölkelője volt, 1916. junius 9-én hősi halált halt. — Ifj. Kapusi István szatmári népfölkelő, Kapusi István kádármester fia, az olasz harctéren szerzett betegsége következtében a vasúti internátusbán levő tartalékkórházban f. hó 8-án 23 éves korában elhunyt. Kinevezés és kitüntetés, ő Felsége Uszkay László 12. honv. gyalogezredbeli zászlóst soronkivül hadnaggyá léptette elő és az ellenség előtt tanúsított bátor és vitéz magatartásának elismeréséül II. osztályú ezüst vitózségi éremmel tüntette ki. Pannónia kávéház és lapunk. Több oldalról panasz érkezett hozzánk, de magunk is tapasztaltuk, hogy a Pannónia kávéházban lapunk megjelenésének napján meg nem kapható. A személyzet felvilágosítása szerint a'kávéháznak járó példányokat „bizonyos urak“ rendszeresen eltüntetik. A harcmodor és a fegyver ilyen minőségéből sejtjük, hogy lapunk kiknek a számára vörös posztó, — no de azért mi még sem fogjuk az asztalokról összeszedni sem az „Egyenlőséget“, sem a „Nyugat“-ot. Újabb rekvirálás. Az olajos magvakra nézve a földmivelési miniszter 81890/1917. számú rendeletével rekvirálást rendelt el a zár alá vett azon repce, vadrepce és kendermagra nézve, mely az előirt módon és a kijelölt mennyiségben nem jutott el a Hadi Termény rt-hoz, illetve az Olaj központhoz. A vetőmag szükséglet levonása után fentma- radó részt tehát rekvirálni fogják; vetőmagnak vissza lehet tartani kendermagból az 1916. évi vetésterület egy és egynegyedszeresének, lenmagból és napraforgó magból az 1916. évi vetésterület másfélszeresének bevetéséhez szükséges mennyiséget, repcéből és vadrepcéből vetési célokra visszatartani nem lehet. A rekvirált magvakért a következő árak fizetendők : Kendermagért .... . . 100 K, Lenmagért .................... . . 100 „ Káposzta repcéért . . . ... 60 „ Répa repcéért ....- . 57 „ Vadrepoéórt ... . . . • • 29 „ Napraforgóért .... • • 75 „ A pápa ajándéka a magyar és osztrák foglyoknak. XV. Benedek pápa elrendelte, hogy husvét ünnepe alkalmával az Olaszországban levő osztrák és magyar hadifoglyok között az ő költségére és az ő útmutatása szerint szeretetadományt osszanak ki. Mindegyik fogoly a pápa jelmondatával és üdvözletével diszitett csormigot kapott, amelyben dohány, szivar cigaretta, gyümölcs, sütemény, hús stb. és egy üveg bor volt. A pápa ezenfelül utasította a püspököket, hogy személyesen vagy megfelő papok utján győződjenek meg a foglyok állapotáról és ha szükséges ajánlják fel szolgálataikat a nagyhét folyamán. Mozog az ősi föld. Egy nyitramegyei vendéglős a múlt hetekben vásárolta meg Beöthy Pál képviselőházi elnök birtokát 1,500,000 K.-ért.
