Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-04-05 / 14. szám
XXVI. évfolyam. Szatnaáp-Hémeti, 1917. április 5. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. j Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ | Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. Í2s eljön a hús vét» (+) Lehet-e bennünk husvétos öröm, allelujás ünnep, a mikor még mindig a Koponyák-hegyének borzalmait éljük és az olajfák-hegyi éjszakás vérverejtékezés sziniiltig csordult keserű kelyhe az ajkunkon? Csendesülhet-e bennünk a „Pax vobis“, lehet-e békés harmóniánk, a mikor szegek reccsentik kezünk csontjait, lándzsa vájkál szivünkben és tövisek fonódnak a fájdalomtól elgyötört homlokokra? — Oh, az a Veronika kendőjén vérgyöngyöző Krisztus-arc mennyire nem ismeretlen előttünk; a „fájdalmak embere“ megsokasodott közöttünk, most keresztek alatt görnye- deznek a milliók és arcra bukva járnak a kálváriás utón! — Oh Krisztus, Krisztus, most mennyire tudjuk mindannyian: mi az a Nagypéntek! A ki nem balt farizeusok fajának üvöltése hogy vijjog most is: halálra kívánva nemzetünket. a Nyugat ezeréves meg- szabaditóját, örök vérzésben védő bősét. Stabat Mater dolorosa. — .Tacopone de Todi története. — I. Középolaszországban, Umbria egy kis városában Todiban a ferßncrendiek kolostora kertjét övező fal mellett a pihenés idejében bus arccal állt egy ferencrendi pap. — János testvér — szólitá meg őt egy társa, — miért vagy oly szomorú? Halvány pir borította el e váratlan megszólításra a kérdezett sápadt, élesen metszett arcát; pillanatnyi habozás után azt felelte: — Márkus testvér, az ember képzelt böl- csesége oktalanság, egyedül Isten akarata jó. — Mit kívántál, a mi nem teljesedett? — kérdezte tovább a másik. Evek óta búslakodom azon, hogy még nem akadt jámbor költő, a ki megemlékezett volna Máriáról Jézus keresztje alatt állva, halála kínjaival szivében, a szeretet és kö- nyörület halálát vele tizszereseD átélve. Annak olyan éneknek kellene lennie, a mely eget, földet megrázna és minden bűnöst megtérítene, oly éneknek, a mely a költőt halhatatlanná tenné! — Ki mérheti a tengert egy gödörbe ? — volt a válasz. — Ki örökíthetné meg a tiszteletreméltó Anya mérhetetlen fájdalmát szegényes rímekbe? — Bizonyára azért nem sikerült, mert még nem akadt arra méltó ember — volt az előbbi komoly válasza. — Ez a gondolatom és ez, ami elszomorít. Miért nem akad Szent Ferencz fiai Felelős szerkesztő: Dr. UHL KAROLY. Laptulajdonos 11 SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI iRODALMI KÖR. De mégis örvendő sejtelemben szinte érezzük a husvét közelgését, halk csilingelőse az eddig hallgató harangoknak mintha már csendülne felénk, a fekete sötétségre szinte a hajnalodás bíbora vetül és a vért, a tenger vért a béke fehér fátyola mintha beborítaná már. Igen, soha aunyira nem volt biztos a husvét, a halálból való győzelmes föltámadás, mint most. Az igazi husvétnak nagyjtiete van, fekete nagypénteke van. És a mi hosszú nagyhetünk — érezzük — már lepergőben van. Vagy nem látjuk-e már a nagypéntek borzalmas jeleit, a földindulás vészes moraját, nem halljuk-e a mély haragok zendülő forrongását onnan Keletről, a hol fél orosz Európa és Ázsia megmozdulására a szent cár trónja dőlt össze; és nem morajlik-e már félelmesen a Vezúv országának agyongyötört, kimerült népe? Igen, a kárpit megszakadt már arra Nyugaton is és a mint üressé vált az Ószövetség szentnek hitt, titokzatos szentélye, mert elszállt onnan mindörökre a frigyszekrény fölött ott közt olyan, a ki megénekelné az Istenanya fájdalmát ? — Ha Isten akarja, majd beszélnek a kövek — felelte nyugodtan Márkus testvér. A csengő megszólalt és a szerzetesek visszatértek kötelességeikhez; a pihenőóra elmúlt. * * ♦ A város felől zajos vidámság hallatszott, fiatal és öreg csoportosult egy téren, a hol nagyszerű látvány kínálkozott ének- és tánc- kisérettel; a sokaság hangos lármájából ki lehetett venni a sokszor ismétlődő felkiáltást: „Evviva Jacopo de Benedetti“ ! Esjjoggal ismételték e nevet, mert Jacopo volt a rendezője s lelke a mai ünnepaek, mint már számtalan más mulatságnak. Ő valóban tehette is. Mint hírneves, jártas ügyvéd sokat keresett. Nevét még Rómában és Florenzben is emlegették; házát tisztelték, akár egy főrangúét, nyelvétől féltek, akár egy hadvezér kardjától. De nem fukarkodott, nem vonta ki magát semmi kötelezettség alól: mindenkinek juttatott tréfájából, vidámságából, kincseiből. Egyik ünnepet a másik után rendezte a népnek, városnak — tehát nem csoda, ha nevét úgy emlegették Todiban, mint senki másét. És nem csoda, ha öntudatosságában s vidám büszkeségében kijelentette, hogy elsőnek tartja magát a városban, a város félistenének, s hogyha egyszer meghalna, Todi városa is velehalna, mert ő volt a város lelke. Azért elszivelték, mert büszkesége népszerűséggel párosult: nemcsak magáért szerették, hanem feleségéért is. Milyen asszony volt az 1 Maga A. kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. I)r. Lahocsinszky Béla. kiadó- hivatali főnök címére Hunyadi-utca 13. sz. a. küldendők. Pályüxatl hirdetések egyszeri közlése I korona ----------------- Nyllttér sora >40 fillér. ----------------Me gjelenik minden csütörtökön. A reszkető felhője az Urnák — elszállt már varázsa, megszűnt már tolakodó elsősége a pénzével és machiavellies diplomáciájával eddig gőgösen uralkodó Angliának is. A kígyó feje széttiporva, a bűn halott, az emberiség hazug szentélye üres. Kezdődik az Újszövetség, a hol nem hazug és rideg gőg, uralomra-törő, bibliás farizeusok, de az evangélium békéje és szeretető, a Krisztus lelke és tanítása árad, hogy emberszeretőkké, Isten imádókká, önzetlenekké, materiális pénz-mammon imá- dása helyett az igazi kultúra, az erkölcsi megtisztulás és a szentség christianitásának keresztes lovagjaivá tegyen bennünket, a keresztény Európát, a keresztény Magyar- országot. ,Á mint kő kövön nem maradt az Ószövetség templomából, a megvesztegetés mérgező aranyborjúja is szertemállik, az örök irigység, hatalomratörés, revanche és meggazdagodás helyett a jónak, az igazságnak, a szeretetnek Istene lesz a mi Urunk. A test elpusztító, érzéki kultuszának helyébe a belső lelki volt a szivjóság s tisztaság, csodás szépséggel párosulva. Ilyennek ismerte őt a nép, mikor látta őt mindennap templomba menni, a kórházban ágytól ágyhoz járva vigasztalni és segíteni, vagy ha látta férje oldalán gazdagon, pompában a nyilvánosság előtt megjelenni. Neki nem volt irigyo és ha bíborban jelent volna meg, királynői koronával, akkor is szerették volna, őrizték volna, mint a város kincsét, díszét. Férjének pedig mindene volt. Jacopo valóban igazat mondott, mikor kijelentette, hogy felesége az ő életének boldogsága, napja és csillaga; s ha büszke volt saját magára, előnyeire, ő reá még büszkébb volt, az ő hűséges, jámbor, jó feleségére Katalinra. És ha maga nem is volt vallásos s vigalmában Istenről megfeledkezett, Katalin tehetett, amit akart. Különben nem is esett terhére vallásosságával, mert ha Jacopo kívánta, hercegnő módjára felékesitette magát, barátságos mosollyal jelent meg a nyilvánosság előtt és jelenlétével emelte az ünnepség fényét. Jacopo de Benedetti ilyenkor csak magára gondolt és dicsőségére, de felesége sohasem tette ezt. O jelen volt engedelmességből, de gondolatai az ég felé irányultak. Csak ő tudta, mennyit imádkozott szeretett férjéért, a kinek Jelkületét jól ismerte, mennyit ostorozta magát és áldozatnak ajánlotta fel magát érte, mindez az ő titka volt. És minden alkalom előtt, ha férje oldalán megjelent, buzgón imádkozott férjéért és magáért a fájdalmas Szüzanya képe előtt. Folyt. kör. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP
