Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1917-03-22 / 12. szám

XXVI, évfolyam

©zatmáp-Németi, 1217, március 22.

12. szám.

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára (5 fillér.

Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 „ — „

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona.

Amerikai Egyesült-Államokba — egée-: ívre " dob ár.

ki Iparos Otthon szanálása.

Irta : Fig'n.s Albert városi főszámvevő,

Felelős szerkesztő

Dr.

UHL K Alá OLY.

Laptulajdonos

& m

rHÁR-GGYHÁZ$GYH IRODALMI KÖR.

A kérdésnek mai helyzetében lapjuk álláspontját helyesnek tartom, de az ügy megoldása érdekében szükségesnek látom eiry más nézőpontról elindulva egészséges ipar- párlolási akció végrehajtását.

Tény az, hogy az Iparos Otthon eddigi szervezetével nem szolgált ipari érdekeket, nem volt egyéb, mint kocsma és mozi, evvel a működéssel nem szolgált közérdeket, de még arról sem hallunk, hogy a jövőben akarná ezt tenni. Hiányzik tehát az indoka annak, mely miatt városi támogatásra igénye lehetne.

Két megoldásról hallottunk; megvenni 400 ezer K teherrel; — ujabbi 200 ezer K kölcsönt garantálni. — A keim eredményében ugyanaz, mert utolsó helyen 200 ezer K-t garantálni egyértelmű a 400 ezer K ás vétellel.

Arról szó sem lehet, bogy a város egy ilyen épületet, ezért az árért gazdaságosan (elhasználni, tudjon, de ha más célra használja, akkor a város szünteti meg az iparos jelleget s akkor mi marad indoknak az iparpártolás elbírálásánál.

Hogy ez igy van, az iparos társadalom értelmes nagy csoportja mondta rá ki az ítéletet, mikor három évvel ezelőtt az Iparos Olvasókör, dacára az akkor virágjában volt hatalmi pressió minden túlkapásának, nem akart beolvadni az Otthonba. Nem látták az iparos érdeket, igazuk volt, nem volna most egy fillérjük sem.

Ilyen körülmények között objektiv városi politikustól nem szabad rossz néven venni a hasonló állásfoglalást.

De lehet segiteni a bajon. Áz iparosság teremtse meg azt az ipari közérdeket, a melynek alapján jogosan várhatja a város anyagi támogatását. Amit az avatatlanok kontárkodásukkal elrontottak, az értelmes és saját ügyeinek vitelére érett iparos társadalom hozza helyre.

A széthúzást, bizalmatlanságot előidézett személyi differenciák megszűntek, az anyagi összeomlás réme, az alább kifejtendő városi támogatással egyszer s mindenkorra megszűnik, nincs tehát semmi akadálya annak, hogy az iparos egyedek, a különféle iparos szervezetek egybe tömörülve megteremtsék az igazi „Iparos Otthont. “ Tetszésük szerinli időre biztosíthatják jelenlegi vagyonuk sérthetetlenségét és biztosíthatják elidegeníthetetlenségét. — Fő az, hogy az iparosság együtt legyen, együtt alkosson, együtt növelje a maga erejét, melyből ez a város is a maga életerejét fogja gyarapítani.

Az ily módon egyesült iparosság állítsa az Iparos Otthon működését valóban az iparos érdekek szolgálatába és ’egye a vezetést a polgármester elnöklete alatt olyan vezérkar kezeibe, akik az ő bizalmukat élvezve hivatottak és alkalmasak a programm megvalósítására.

A megoldandó feladatok között helyet kell találni a következőknek:

1. Havonta egyszer-kétszer szakavatott előadókkal közművelődési és szakelőadások tartása, speciális ipari vívmányok. íeérifukai elhaladások, bel- és külföldi ipari szervezetek és szociális alkotások ismertetése;

2. Olvasókör létesítése — italo- zási kötelezettség nélkül — modern szakfolyóiratok és vállalati közlönyök járatása; ,

3. Iparossegéd-szálló létesítése és fentartása;

4. Rokkantság esetére biztositó szervezet létesítése és fentartása.

5. Elaggott mesteremberek segélyezésére szervezet és alaptőke biztosítása; esetleg iparos menhely későbbi felállításával.

6. Mindazon valóban ipari érdek felkutatása és istápolása, melyhez iparosok jobban értenek mint én.

Ma az Iparos Otthonnak van kb. 600 beiratkozott tagja, kik közül kb. 380 iparos és 220 tisztviselő, pap stb. nem ipari foglalkozású ember. Ma már az Otthon sorsával csak vagy 150 tag törődik, mert ezek — ha zaklatásra is, — de fizetnek tagdijat. Miért van ez igy! Mert nem látják a létjogosultságot.

Ha ezt fentiek szerint megteremtették magok az iparosok, jön a város feladata, segíteni.

Ma van az Otthonnak következő terhe:

amort. jelz. teher . 150.000 K bankkölcsön . . . 83.000 „

váltó kölcsön . . 54.000 „

magán kölcsön . . 20 000 „

kamat hátralék . . 24.000 „

városi kölcsön . . 38 000 „

Összesen 369.000 K

A kiad íhivaialt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések *tb. Dr. Lahocsinszky Béla. kiadóhivatali főnök címére Hunyadi-utca 13 sz. a. küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése ( korona ----------------- Myllttér soré 40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden csütörtökén.

Ha az iparosság a feltételeknek eleget tesz, adjon a város 20 évre 100 ezer K kamatmentes kölcsönt, ehhez csatolja a már adott 38.000 K-t s ebből fizesse ki a két első tételen felüli tartozásokat, megmaradna az Otthonának 233 ezer korona terhe.

Ezzel szemben függetleníti a mozgó- színház jogát az Otthon létkérdésétől úgy, hogy a háború végéig meghagyja a 15000 K bér élvezetében, de ezután csak második színház részére tartja meg évi 5000 K-ért.

A város igy egy 1200 ülőhelyes színház építésével illetve ennek jövedelmével bőven kárpótolva van a 100 ezer korona kamatáért.

Az Otthon jövedelme színházért 15000 K, házbér 7900 K, háború alatt tagdíj cca 2000 K, összesen 25000 K. Terhe pedig 233 ezer K, törlesztése és kamata 12400 K, marad tehát az ipari érdekek megvalósítására 12600 K és az előadások s könyvtár jövedelem. Háború után a színház bérből vészit 10 ezer K-t, de az egyesülés folytán nyer tagdíjakban, úgy, hogy mindig lesz évente 7—8000 K tőkéje az egyesülés céljaira.

Húsz" óv alatt az amortizáció csökken annyival és a helyzet javul annyira, hogy egy előnyös konverzióval kifizetik a várost.

Szerintem tehát a kérdésnek megoldása az iparos társadalmon, a saját ügyük szpretetén múlik és nein a városon. És én bizton hiszem, mind a kettő meg fogja tenni kötelességét.

Ilyen megoldás érdekében memorandumot juttattam a polgármester úrhoz.

A felmentéseket tegyék a Ház

asztalára. Frey János néppárti képviselő a Ház március 14 iki ülésén azt követelte, hogy úgy a közös hadügyminiszter, mint a honvédelmi miniszter mutassák be a {elmentettek jegyzékét. „Mert látni akarjuk — mondotta a képviselő — hogy milyen oknál fogva, milyen korban, milyen faj, foglalkozás, vallás szerint történt a felmentés. Azért is szükségesnek tartom ezt, mert azt veszem észre, hogy ezeknek a fehnentetteknek és ezeknek a nélkülözhetetleneknek frontja sokkal hangosabb most már, mint az a front odakünn, már pedig ott nem pezsgő hanem vér folyik.“ Kár, hogy a képviselőhöz a Frey János követelését nem teljesítette, mer az igazán az egész keresztény magyar közvélemény kívánságát fejezte ki. Csodálkozunk azon, hogy maga a zsidóság nem siet magáévá fenni az indítványt, mert, ne tessék mosolyogni, első-