Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1917-03-22 / 12. szám

XXVI, évfolyam ©zatmáp-Németi, 1217, március 22. 12. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára (5 fillér. Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 „ — „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egée-: ívre " dob ár. ki Iparos Otthon szanálása. Irta : Fig'n.s Albert városi főszámvevő, Felelős szerkesztő Dr. UHL K Alá OLY. Laptulajdonos & m rHÁR-GGYHÁZ$GYH IRODALMI KÖR. A kérdésnek mai helyzetében lap­juk álláspontját helyesnek tartom, de az ügy megoldása érdekében szükségesnek látom eiry más néző­pontról elindulva egészséges ipar- párlolási akció végrehajtását. Tény az, hogy az Iparos Otthon eddigi szervezetével nem szolgált ipari érdekeket, nem volt egyéb, mint kocsma és mozi, evvel a műkö­déssel nem szolgált közérdeket, de még ar­ról sem hallunk, hogy a jövőben akarná ezt tenni. Hiányzik tehát az indoka annak, mely miatt városi támogatásra igénye lehetne. Két megoldásról hallottunk; megvenni 400 ezer K teherrel; — ujabbi 200 ezer K kölcsönt garan­tálni. — A keim eredményében ugyanaz, mert utolsó helyen 200 ezer K-t garantálni egyértelmű a 400 ezer K ás vétellel. Arról szó sem lehet, bogy a város egy ilyen épületet, ezért az árért gazdaságosan (elhasználni, tud­jon, de ha más célra használja, ak­kor a város szünteti meg az iparos jelleget s akkor mi marad indoknak az iparpár­tolás elbírálásánál. Hogy ez igy van, az iparos tár­sadalom értelmes nagy csoportja mondta rá ki az ítéletet, mikor há­rom évvel ezelőtt az Iparos Olvasó­kör, dacára az akkor virágjában volt hatalmi pressió minden túlka­pásának, nem akart beolvadni az Otthonba. Nem látták az iparos ér­deket, igazuk volt, nem volna most egy fillérjük sem. Ilyen körülmények között objektiv vá­rosi politikustól nem szabad rossz néven venni a hasonló állásfoglalást. De lehet segiteni a bajon. Áz iparosság teremtse meg azt az ipari közér­deket, a melynek alapján jogosan várhatja a város anyagi támogatását. Amit az ava­tatlanok kontárkodásukkal elrontottak, az értelmes és saját ügyeinek vitelére érett iparos társadalom hozza helyre. A széthúzást, bizalmatlanságot előidézett személyi differenciák meg­szűntek, az anyagi összeomlás réme, az alább kifejtendő városi támoga­tással egyszer s mindenkorra meg­szűnik, nincs tehát semmi akadálya an­nak, hogy az iparos egyedek, a különféle iparos szervezetek egybe tömörülve megte­remtsék az igazi „Iparos Otthont. “ Tet­szésük szerinli időre biztosíthatják jelenlegi vagyonuk sérthetetlenségét és biztosíthatják elidegeníthetetlen­ségét. — Fő az, hogy az iparosság együtt legyen, együtt alkosson, együtt növelje a maga erejét, melyből ez a város is a maga életerejét fogja gyarapítani. Az ily módon egyesült iparos­ság állítsa az Iparos Otthon műkö­dését valóban az iparos érdekek szolgálatába és ’egye a vezetést a polgármester elnöklete alatt olyan vezérkar kezeibe, akik az ő bizal­mukat élvezve hivatottak és alkal­masak a programm megvalósítására. A megoldandó feladatok között helyet kell találni a következőknek: 1. Havonta egyszer-kétszer szak­avatott előadókkal közművelődési és szakelőadások tartása, speciális ipari vívmányok. íeérifukai elhaladások, bel- és külföldi ipari szervezetek és szociális alkotások ismertetése; 2. Olvasókör létesítése — italo- zási kötelezettség nélkül — modern szakfolyóiratok és vállalati közlö­nyök járatása; , 3. Iparossegéd-szálló létesítése és fentartása; 4. Rokkantság esetére biztositó szervezet létesítése és fentartása. 5. Elaggott mesteremberek se­gélyezésére szervezet és alaptőke biztosítása; esetleg iparos menhely későbbi felállításával. 6. Mindazon valóban ipari érdek felkutatása és istápolása, melyhez iparosok jobban értenek mint én. Ma az Iparos Otthonnak van kb. 600 beiratkozott tagja, kik kö­zül kb. 380 iparos és 220 tisztviselő, pap stb. nem ipari foglalkozású em­ber. Ma már az Otthon sorsával csak vagy 150 tag törődik, mert ezek — ha zaklatásra is, — de fizetnek tag­dijat. Miért van ez igy! Mert nem látják a létjogosultságot. Ha ezt fentiek szerint megterem­tették magok az iparosok, jön a vá­ros feladata, segíteni. Ma van az Otthonnak következő terhe: amort. jelz. teher . 150.000 K bankkölcsön . . . 83.000 „ váltó kölcsön . . 54.000 „ magán kölcsön . . 20 000 „ kamat hátralék . . 24.000 „ városi kölcsön . . 38 000 „ Összesen 369.000 K A kiad íhivaialt illető összes küldemények, pénzek, hir­detések *tb. Dr. Lahocsinszky Béla. kiadó­hivatali főnök címére Hunyadi-utca 13 sz. a. küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése ( korona ----------------- Myllttér soré 40 fillér. ----------------­Me gjelenik minden csütörtökén. Ha az iparosság a feltételeknek eleget tesz, adjon a város 20 évre 100 ezer K kamatmentes kölcsönt, ehhez csa­tolja a már adott 38.000 K-t s ebből fi­zesse ki a két első tételen felüli tartozáso­kat, megmaradna az Otthonának 233 ezer korona terhe. Ezzel szemben függetleníti a mozgó- színház jogát az Otthon létkérdésétől úgy, hogy a háború végéig meghagyja a 15000 K bér élvezetében, de ez­után csak második színház részére tartja meg évi 5000 K-ért. A város igy egy 1200 ülőhelyes szín­ház építésével illetve ennek jövedelmével bő­ven kárpótolva van a 100 ezer korona kamatáért. Az Otthon jövedelme színházért 15000 K, házbér 7900 K, háború alatt tagdíj cca 2000 K, összesen 25000 K. Terhe pedig 233 ezer K, törlesztése és kamata 12400 K, marad tehát az ipari érdekek megvalósítására 12600 K és az előadások s könyvtár jövede­lem. Háború után a színház bérből vészit 10 ezer K-t, de az egyesülés folytán nyer tagdíjakban, úgy, hogy mindig lesz évente 7—8000 K tő­kéje az egyesülés céljaira. Húsz" óv alatt az amortizáció csökken annyival és a helyzet javul annyira, hogy egy előnyös konver­zióval kifizetik a várost. Szerintem tehát a kérdésnek meg­oldása az iparos társadalmon, a sa­ját ügyük szpretetén múlik és nein a városon. És én bizton hiszem, mind a kettő meg fogja tenni köte­lességét. Ilyen megoldás érdekében me­morandumot juttattam a polgármes­ter úrhoz. A felmentéseket tegyék a Ház asztalára. Frey János néppárti képviselő a Ház március 14 iki ülésén azt követelte, hogy úgy a közös hadügyminiszter, mint a hon­védelmi miniszter mutassák be a {elmentet­tek jegyzékét. „Mert látni akarjuk — mon­dotta a képviselő — hogy milyen oknál fogva, milyen korban, milyen faj, foglalkozás, val­lás szerint történt a felmentés. Azért is szük­ségesnek tartom ezt, mert azt veszem észre, hogy ezeknek a fehnentetteknek és ezeknek a nélkülözhetetleneknek frontja sokkal han­gosabb most már, mint az a front odakünn, már pedig ott nem pezsgő hanem vér folyik.“ Kár, hogy a képviselőhöz a Frey János kö­vetelését nem teljesítette, mer az igazán az egész keresztény magyar közvélemény kí­vánságát fejezte ki. Csodálkozunk azon, hogy maga a zsidóság nem siet magáévá fenni az indítványt, mert, ne tessék mosolyogni, első-

Next

/
Oldalképek
Tartalom