Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-03-08 / 10. szám
Szatmár-Németi, 1917. március 8. SZATMÁR HÍRLAP I 3 .í, A kálvárián: D. e. 6 és V*7 órakor csendes sz. mise. D. e. V28 órakor sz. mise szentségkitétellel D. u. 6 órakor sz. beszéd (P. Bóta Ernő) áldással. 4. Az Irsik-árvaház templomában. D. e. V28 órakor sz. mise. Arany «János. Ha a nagy világrengés vihara belé nem süvöltött, volna magyarságunk petyhüdő életébe, szülelése százesztendős fordulóján bizony temetői koszorút kellett volna fonnunk, hogy Arany Jánosra emlékezvén, meggyászoijuk so'indazt, amiből e tisztaságos magyar gonie lelke és költészete kihajtott és ami egyben fajának, nemzetének karakterét alkotta. Koszorúnkat — Arany csodás művészete előtt hódolóban — sírra tehettük volna, amelyben porladozik a magyar globus dicsőséges álma, megszentelt ezeréves múltúnk megbecsülése, fajunk minden jellemvonása : a magyar hősisóg, hazaszeretet, az istenfélelem, a magyar erkölos keresztényi tisztasága, az önzetlen odaadás, áldozatos hősi- ség, a magyar derű aranyié humora, a faji öntudat úri büszkesége, az ősi hagyományok ünnepi kultusza, asszonyaink szepiőtelensége, fiaink romlatlan vére, a föld szeretető és minden, amiből ki van faragva a becsületes, erkölcsös, tiszta kezű és tiszta életű keresztény, magyar jellem. A közel múltban egy idegen faj törtető érvényesülése ránk zúdította nyugat szélsőséges raffináltságát, a nemzetköziség, a testi kultusz erkölcstelen áradatát, megrontotta nyelvünket, érdekszövetkezettó tette parlamentünket, művészetünk templomait a csatornák szennyével mocskoha be. De a világháború viharában megmozdult a magyar televény, kihajtott minden magyar erény, fajiságunk öntudata fellobogott, megőrzött magyarságunk minden nemes virtusának értéke újra világos lett előttünk és mindenki előtt. Most, ismertek meg nyugaton is minket. És amit hódolattal bámul bennünk szövetséges és ellenség — az mind magyar fajiságunk ősi íelevénvében gyökerezik. Hát igen él bennünk Arany Jánosnak, ezeréves ősiségünk lelke ! Nem hittük már. Most Arany Jánosra emlékezvén, minden olyan idegen nekünk, a mi ma van és olyan meghitten miénk, a mi Arany lantján megzengett. Az a szépséges, tősgyökeres, barsng- zengésü nyelv, amely fertőzetlen tisztaságában ma is romlatlanul csendül népünk ajkán és amely Arany csodás nyelvmüvószeté- vel igazi nyelvújítást hajtott végre irodalmunkban. A miénk, amit Arany messzenéző, mélyrelátó elméje revelál: a magyar föld, a magyar délibáb, a családi kör, az ősmondák nagyszerű világa. Etele, Toldi, történólmünk lelket ébresztő dicsősége, a borús sötétségü balladák félelmetes tragikuma, amibői az erkölcsi világrend félelmetes tragikuma dörög felénk. Miénk az a mosolygó humor, lyrájának gondolatokat öntő borongása. Miénk a faji érzés, magyarságunk tudata, történelmünkbe kapcsolódásunk, a nemes, tiszta, kősiségre, áldozatra adott emberi élet. Mindezt senki igy meg nem éreztette velünk, mint Arany, a nagy magyar klasz- szikus. A magyar jövőt ő teremti meg számunkra. És ez lesz Arany János igazi megünneplése Március 15. A kir kath. főgimnázium tanárkara és ifjúsága máczius 15-ón iskolai ünnepséggel üli meg a szabadság napját és egyben Arany János születésének 100. fordulóját. A főgimnázium különben Arany nagy emlékének a jövő iskolai évben — a mikorára talán intézetének épületébe visezaköl- tözködhetik — kölön ünnepséggel fog áldozni. A százezredik vasárnap. Az 1917. évre egy különös jubileum napja esik. Mint az Osservatore-ben olvasható ugyanis, 1917 julius 8-ára esik a keresztény évszámítás százezredik' vasárnapja. Uj katonai kurzus. A kultusz-miniszter elrendelte, hogy azok a besorozott tanulók, akik az utolsó előtti évet a középiskolai kurzuson most végezték el, március elsején uj kurzusra iratkozhassanak be. E célból nem március 10 én, hanem csak április 18-án kell bevonulniok, a kurzus elvégzése után pedig érettségi, iiielőleg képesítő vizsgálatra bocsáthatók. A helybeli főgimnáziumban, tanítóképzőben és felső kereskedelmi iskolában március 1-én ezek a kurzusok mégis nyíltak. Meghalt Árvay bácsi, Arvay Károly volt ácsmester március 1-én, 66 éves korában meghalt. Jó ismerősünk volt az öreg Arvay bácsi, aki naponkint benézett hozzánk egy-két szóra: ő volt tudniillik évek óta az „Új Lap“ kihordója. Nehezen bírta már az utóbbi időben a fárasztó foglalkozást, beteg tüdeje egyre fájdalmasabban tiltakozott a hosszú napi séták ellen. Árvay bácsi buzgó- sóga egy darabig küzdött a lenyűgöző kór ellen, de a küzdelemben végre is alulmaradt s most már megpihent örökre. Az elhunyt a nagycsütörtöki lábmosásoknál ismételten szerepeit mint „apostol“, azonkívül lelkes tagja volt a polgárok Mária-kongregációjának. Az örök világosság fényeskedjék neki 1 Az irodalmi kör választmányi tagjai. Február 28-iki közgyűlésén az Irodalmi Kör a múlt számunkban közölt tisztikai on kivüí a választmányba beválasztotta 1) a helybeli tagok közül : Benkő Gáspárt, Bodnár Gáspárt, Bodnár Györgyöt, P. Bóta Ernő S. J., Gazdag Lajost, dr. Göbl Alajost, Hámon Róbertét, J,aklovics Györgyöt, Jankovics Jánost, dr. Jordán Károlyt, dr. Kováts Gyulát, Lengyel Józsefet, Lovász Győzőt, dr. Merker Mártont, Sándor Vencelt, Szabó Istvánt, Szelecky Mihályt, P. Tamás Alajost, dr. Ubl Károlyt és Varjas Endrét. 2) a vidéki tagok közül : Dimaud Lajost, dr. Fibiger Sándort, Ilosvay Lajost, Kertész Pált, Magyar Bálintot, Molnár Károlyt, Pilcz Edét, Rónai Istvánt, Szolomájer Józsefet, Tahy Ábrahámot, Veszprémy Sándort és Zaho- ránszky Istvánt. Ezzel kapcsolatban emlékeztetjük a választmány tagjait, hogy március 14-én délután 6 órakor választmányi ülés lesz a szatmári kir. kath. főgimnázium tanácskozó termében. Miután a választmányi ülés napirendjén fontos kérdések szerepelnek, nagyon kívánatos, hogy a tagok minél számosabban jelenjenek meg. Halálozás. Egy régi szatmári patri- czius család matrónája halt meg. nagy rokonságot boriivá gyászba. Régi magyar idők szemtanúja költözött el vele egy tisztes, nemes, becsületes élet után. Haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: Szomorú szívvel de Istennek szent akaratában megnyugodva tudatjuk alulírottak, hogy február hó 27 én délntán fél négy órakor hosszas betegsége után magához vette 92 éves korában jó nagyanyánkat özv. Densz Sámuelnét született Nagy Máriát a minden életnek Ura. A megboldogult földi részeit mároius hő ,1-ón d. u. fél 3 órakor temetjük a Balt- hány-utca 21. sz. halottas házból a református szertartás szerint. Vigye át Isikét az Ur örök honába 1 Özv. dr. Kiss Endrédé. Szlafkofezky Bella, Szlafkofszky Viola, Nagy Sándor unokái. Özv. Szlafkofszky Lajosáé nevelt leánya. Kiss Mariska, Bandika dédunokái. Dr. Szlafkofszky Kálmán, Nórika unoka öccse, húga. — Markocsány Károly katonai szolgálatban szerzett betegség következtében március 2-án 30 éves korában Szat- máron elhunyt. A Nőegylet Tisztújító közgyűlése. A Szatmári Jótékony Nőegylet ellentétben a háború elején hozott határozatával, szükségesnek látta még a békés idők bekövetkezése előtt tisztújító közgyűlést tartani. Özv. Jókey Károlynó eddigi elnöknő és Tóth József főtitkár már jóval a multhéti választmányi ülést megelőzőleg Írásban lemondtak tisztségükről. Az uj tisztikar a Következő- képen alakult meg: Diszelnöknek megválasztották De-Gerandó Attiláné Teleki írón grófnőt; örökös elnöknőn9k Jékey Károly- nót. — Majd a tisztikar választása következett : elnöknő Sziávy Dezsőné úrasszony, alelnöknő lett Nuszer Dezsőné úrasszony, titkár Lengyel József képezdei tanár, főpénztáros Kovács Lajos esperes, főjegyző Hűnek Emil, jegyzők Gönczy Miklós és Timár Berta urleány. Ä szatmári színház tűzbiztonságát s szinházlátogató közönségünk naiv köuy- nyelmüségét találóan jellemzi az a szakértő kézből származó figyelmeztető irás, amelyet e tárgyban hozzánk intéztek s amelyből közöljük a következőket: „Bevett szokása közönségünknek, hogy felvonásközökben kitódul a bejárókra és ott csoportokba verődve diskurál és cigarettázik. Ember legyen a talpán, aki ezeken a csoportokon át tud furakodni, különösen a bejárók torkolatánál, ahol a tumultus a legnagyobb. Közönségünk egy jó részének meg van az a rossz szokása is, hogy elkésve, felvonás közben jön a színházba. Emiatt aztán nemcsak hogy 5—7 nézőnek fel kell állania a legjobb jeleneteknél, azonfelül még türniök kell, mig az illető téli bundájából kibontakozik, az előtte ülőt nyakon üti, a két mellette ülőt megkönyököli, mig végre a cók-móktól megszabadulva azt kéjesen ülése hátsó támlájára dobja és hátsó szomszédjának ölébe juttatja és annyira körülpakolja magát ruhaneművel, hogy baj esetén menekülésre gondolni sem tudna. Azonkívül a jelenlegi színigazgató élelmessége állandó szokássá tette, — amit azelőtt csak nagy ritkán engedtök meg, hogy a zenekar helyét is közönséggel telepíti be, még pedig oly módon, hogy a 23, 24 zenésznek a helyére, bárom sorban 54 nézőt zsúfol össze. Tessék most elgondolni; micsoda pánik törne itt ki csak egy kis vak lármára is. Mert abszolút tűzbiztonság sehol sincs és gondoljunk vissza a bécsi Ring színházra és az ököritói csűrre I A zenekarnak csak egyetlenegy kijárása van a szabadba, de azon csak járatos emberek tudnak eligazodni, mig a nagy közönség ott menne be éppen a legnagyobb veszélybe. — Jó lesz, ha a közönség is a hatóság is idejekorán segít a bajokon.“ (T. J.) Megnyugvással értesülünk egyébként, hogy az illetékes körök komolyan foglalkoznak ez anomáliák megszüntetésével. VIDÉK. Kinevezés. Majos Károly adófelügyelő, akit a darabont kormány valamikor rövid időre Szatmár vármegye alispánjává tett, miniszteri tanácsosi címet kapott. Adóügyi biztosok. A pénzügyminiszter Qyurcsó Dezső takarékpénztári helyettes főkönyvelőt, dr. Reményi Tibor nagykárolyi és dr. Tóth Bálint mátészalkai ügyvédjelöltet, valamint Hadady Gedeon nyugalmazott körjegyzőt a nagykárolyi pénzügyigazgatóság mellé adóügyi biztosokká nevezte ki. Jakovics János nagyprépost halála. A munkácsi gör. kath. káptalan nagyprépostja, Jakovics János pápai prelátus, e hó 3-án hosszas gyengélkedés után, életének 88-ik évében Ungváron elhunyt. Halálozás. Vörös István volt főispáni titkár, 48-as honvédfőbadnagy 94 éves korában n gencsi határban fekvő birtokán február 24-én meghalt. Ezüstmenyegzo. Az első századok keresztényeire emlékeztető s a mai komoly időhöz méltó lelkülettel ülték meg házasságuk 25 ik évfordulóját Strantzel Imre cse- göldi uradalmi intéző és neje Goda Amália a jánki római kath. templomban. Minden feltűnő külsőséget kerültek, hogy annál zavartalanabb lelki elmélyedéssel adhassanak bálát az elmúlt 25 év jótéteményeiért s könyöröghessék ki Isten áldását további házaséletükre. Ünnepi lakoma helyett az Oltáregyesületnek s a sebesült katonáknak juttatott adományaikkal tették emlékezetessé negyedszázados együttlótük évforduló napját. Modern íróink. Távol áll tőlünk a szándék, hogy elmagyarosodott honfitársa-
