Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1917-02-22 / 8. szám

2

.SZATMÁRI HÍRLAP

Szatmár-Némeli 1917. február 22

kinőtt elmék vakok, rüs hogy ők a jövőnek materiális nekilenditéséről beszélnek, az uj élet fundamentumát gyáralapitásokban, kereskedelmi ösz- szeköttetésekben, gazdasági többtermelésben látják, ez sem mond semmit. A Mammon-imádók még az Istenség megnyilatkozásának Sinaija tövében sem hagyják el bálványukat.

De az időkbe látó, az Universum lelkét érző irók, a művész-irók, kell hogy az igaz bölcseség szavaival álljanak elő.

És azért borulhatunk el, a reménytelen csüggedés azért önthet el, a jövőt azért érezhetjük temetésnek, mert az igazság hangja nem szól belőlük sem.

A mának iró-nagyjai közül az élen állónak legújabb kötetére hivatkozunk : Herceg Ferenc „Kék róká“-jára.

A mindenkin rajtülő vajúdás véres borzalmai közt irta. Egy ideg- vonaglás, egy szivjajdulás nincs ebből benne. Ez a nagy psycholo- gusnak kikiáltott iró egyetemi tanárokat, nagybirtokosokat, magyarságunk elite-jét ugú látja — most, hogy életünk egész tartalma a lélektelen cinisrnusig alászállt, érzékiség

Ilyenek volnánk ? A magyarság gerince házasságtöréseken élezné szójátékos nyelvét ?

Ha igy volna, a Szózat megremegtetőjövendőlése bekövetkezett.

De inkább azt hisszük, hogy Herczeg Ferencz — mivel az igazságot a művész-irók meglátják — nem nagy iró, és (a mi még vigasztalóbb) nem magyar iró.

Ez időkben pedig táplálnunk kell magunkat nem a tiszavirág életű piaczi termelőkkel, de az óriások agyvelejével. Es az isteni levegővel : az Evangéliummal.

mint amikor verőfénye« délben esipkésszélü bárányfelhők úsznak el a nap előtt, s a jövőbelátás jóslatával ismételte:

— Megőröltettek az én — nevemért.

Felállott. Odalépett a kicsi fiúhoz. Fölemelte. Keblére ölelte s meleg csókot lehelve hótiszta homlokára bevitte az apostolok körébe. Odaállította közéjük, mint kemény fák alá a tavasz virágát s clkomolyult, intő hangon szólott hozzájuk.

— Ha nem lesztek olyanok, mint ez a kisded, — bizony, bizony mondom nektek, nem mentek be a mennyeknek országába . 1

A gyermek meg csak állott. Kitárt karokkal egyenesen, amint odaállította a Mester. A leikébe belopta magát valami boldogság . . Kimondhatatlan — az egész manny- orazág. Erezte közelségét annak, akit szeretett. Homlokán még ott fénylett a Mester szűzi csókja helye. Behunyta szemeit.

Érezte, hogy szivébe költözött valami.. Valaki és hogy ő beleolvad a Mester szivébe, leikébe . . Ő belé egészen . . 1

így állt a gyermek. Azután csak odaborult a Mester kebelére.

Sokáig maradtak igy. Édes.tüzes, élettel teljes szoborszeiüségben.

Végül felállt a Mester. Letette a gyermeket s megkérdezte tőle :

— Hogy hívnak fiacskám .. ?

— Ignác — válaszolt a kicsi s elragadtatva bámult fel az Urra.

— Ignác . . Ignác . . — ismételgette a mester s befelé indult a városba. Némán, elérzékenyülve követte a tizenkettő, s ijedik fáradt kereskedelemügyi miniszter. Harkányi kereskedelemügyi miniszter, félhivatalos híradás szerint, „fáradt,“ „nyugalomra szorul“ s azért tárcájának vezetését egy ideig másra kellett átruházni. A miniszter kimerültségén utóvégre nincs mit csodálkozni. Mert azoknak a dicsératreméltó hadiközpontoknak jeles működése, a bankok tőkeemelése és mérlegcsinálása, a nagyarányú terményéin árucsempészet atb. — mind mind az ő bámulatramóltó energiájának, eiőrelálásrtnek és pártatlanul szigoiu Ítélkezésének ércnél maradandóbb bizonyítékai. Az Alt ila létesitstt központok száma közel jár a negyvenhez; ha az az átkozott „fáradtság“ közbe nem jön, hamarosan felvitte volna ötvenig és egy szép jubileumot csinálhatott volna. Csoda-e, ha ezt a Herkuiesi munkát nem bírta tovább? Reméljük, hogy az üdülés visszaadja a fáradt miniszternek megroncsolt energiáját, élesíti előrelátását s *z ezután létesítendő központokba nem csupa bankdirektorokat, nélkülözhetetlen felmentetteket, érdekeit gyárosokat fog kinevezni, hanem a fogyasztók osztályát is észreveszi és nem fog olyan szigorúan ragaszkodni ahhoz, hogy a központok vezetői minél fiatalabb magyar honpolgárok Ingyenek. Nagyon kívánatosnak tartjuk, hogy őexcellenciája addig félbe ne hagyja üdülését, mig annak ilyen jó eredménye nem mutatkozik.

Áz uj leányközépiskolák.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter a múlt évben rendeleti utón megteremtette a leányközépiskolát. A reformnak lényege a fönnálló felsőbb leányiskolának három «go- zstra való felosztása; és pedig a) felsőbb leányiskolára b) felső kereskedelmi iskolára c) leánygimnáziumra.

A reformnak indoka az egyre tii-olmet- lenebbül föllépő társadalomnak az a kívánsága, hogy leányaink — akik előtt immár az egyetem orvosi és filozófiai fakultása is megnyílt — valami középiskolafélóban kapják meg az előképzettséget, mert a magántanulóé nehéz és kevésbbó célravezető, a fiukkal való együtt- nevelés és közös tanítás pedig határozottan helytelen nemcsak erkölcsi, hanem didaktikai szempontból is.

Ezzel a reformmal nagyon sok pálya nyilik meg a leányok számára; a termelés előreláthatólag nagyon bő lesz. Az eddigi felsőbb leányiskola jóformán semmire sem képesített, és ezért felső osztályait nagyon gyéren látogatták; mert ez valamikor a régi vagyonos középosztály leányainak volt az isten kapták el balkan mondott utolsó szavait:

— . . mint érett gabona megőröltetei te is Ignác . . . nem : Chriatophorus, Krisztus hordozója az én — nevemért.

* *

*

Kilencven év telt el.

Traján rómsi császár diadalmasan tért meg harcaiból » vitézei vértjén lázadó barbár nép vére feketéllett. Sok foglyot hozott magával. Keresztényeket is. Közöttük van Antiocbia ősz püspöke, Ignác pátriárka. Cbris- tophorus ia. Ma lesz éppen s kivégzés. Pogány iny szerint, izgatóan. Vadállatok fogják majd széttépni.

A nép már tombol. Veri a karzat kőe- melvónveil s ordítva kiáltja :

— Vadállatok elé vele . . !

Lassan, méltóságú« tartással lép a bejárat küszöbére az ősz pátriárcha. Tekintete végig siklik a bámulok során s örömmel nyugszik megy egy csoporton. Némán búcsút intenek feléje. Keresztények azok is, akik eljöttek erŐ8Ítést szívni a martyrok véréből s tisztelettel eltemetni a bitbajnokoknak szétmarcangolt testét.

Keresztet vet feléjük az ősz aggastyán. Szelíd, kék szeme felpillant az égre. Arcára ráül az emlékezés örömsugára s mintha kilencven év után felölne a Krisztus szavaira, halkan suttogja:

— Az Úrnak érett gabonája vagyok. Megőröltetem a vadállatok fogai alatt — a Mester nevéért. — . .

És kilépett a játékszín véres porondjára.

kólája, akiknek pálya nem kellett és ha férjhez nem mentek, volt miből megélniük. Ez az osztály ma megszűntnek tekinthető, helyébe lépett a tisztviselői osztály és ezeknek leányai számára, ha férjhez nem mennek, pálya kell, megélhetés keli.

Ma tehát olyan leányiskolákra lett szükség, amelyek az általános műveltség mellett bizonyos életpályákra is képesítenek. A fent- emlilett három irányú tagozódása a felsőbb leányiskolának megadja a különböző életpályákra való képesítést.

Milyen pályákra léphet, tehát, ma egy leány? Nagyjában a következőkre: óvónői, tanítónői, nevelőiről, gyógyszerészeti, kereskedelmi, tanári, orvosi pályákra, nem is számítva a kisebbeket.

A reform így gyönyörűen fest! A leányos apák nagy gondja látszólag enyhül. De mi lesz ennek a reformnak a következménye ?

Ha egy kicsit a jövőbe tekintünk és számításba vesszük a háború után bekövetkezendő állapotokat, bizony nem festenek ezek a leányközépiskolák oly gyönyörűen 1

A nagy drágaságban, amelynek súlya előreláthatólag jó ideig rajta lösz a/Vállukon, sokkal kevesebb lesz a családalapítás; a leányok tódulni fognak a pályákra még jobban, mint most a háború alatt. Eddig diplomás férfiprolelárizmuB volt és következik majd n diplomás nőiproletárizmus: lesz egy csomó diplomás férfi állás nélkül, mint eddig is volt és egy serstg diplomás nő állás nélkül. Mit fog ezekkel a társadalom tenni? A lulterineléssel természetesen számolni kell, mert egy uj proletársereg, pláne női prole- látsereg általános, nemzetsorvasztó tényező lesz, amitől óvjon a jó Isten,

Tehát kell eszközökről is gondoskodni, amelyek ezt a veszedelmet elhárítják.

Ilyen elsősorban a kiválasztás; egyetemre csak a valóban arra valók lesznek bo- csátandók ; a kiválasztás már megkezdődhetik a negyedik osztályból a leánygimnáziumba lépőknél. A második ós radikálisabb eszköz volna az állásról való lemondatás abban az esetben, amikor az állásban levő nő férjhez megy vagy más bizt03 elllátásba jut. Azt a fényűzést nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy családban a férj ós a feleség is kenyérkereső pályán működjék; különösen ne működjék egy férjes asszony a tanítónői vagy tanári pályán. Hogyan nevelhet egy anya az iskolában gyermeket, akinek nincs módjában saját gyermekeit nevelni ? Ezzel a lemondással határozottan apadna a női proletársereg.

Városunk társadalma nem térhet napirendre a miniszteri reform fölött. Protestáns testvéreink siettek bifurkálni felsőbb leányiskolájukat, felállítván a felső kereskedelmi tagozatot; igy náluk leánygimnáziumról nem lehet szó a törvény értelmében. A sor kathofikue tárpadalmunkon van és elsősorban katb. tanintézeteink vezetőségén. Már eddig i« elkéstünk egy esztendővel. Ha van város, amelynek joga van kulturmunkája alapján a leánygimnáziumra, úgy elsősorban Szatmár városa az.

A katb. iskolák vezetősége barátkozzék meg a gondolattal. Szemelőtt kell tartani katb. társadalmunk megerősítését; számol- munk kell a magasabb pályára törekvő leányok faji tulajdonságaival is. Nem lehet közömbös nekünk katolikusoknak és általában a keresztény társadalomnak, vájjon mily nevelésű ós erkölcsű nők fogják majd betölteni a magasabb női állásokat. Ez egész nemzetre kiható, fontos, meggondolni való dolog!

A bankok osztalékai. Az utolsó hetekben ámulattal olvassuk nem annyira a vidéki, mint inkább a fővárosi pénzintézetek kimutatásait a horribilis üzleti nyereségekről. 40—50 százalékos osztalékok nem tartoznak a ritkaságok közé, de száz percentet meghaladó nyereség ia előfordult. E nagy százalékszámok annál meglepőbbek, mert köztudomású, hogy a mérlegkészítésnél — a hadiadóra való tekintetből, meg talán a feltűnés elkerülésére is — mindenféle mesterkedés érvényesült, hogy a jövedelmet burkolt, a laikus által alig felismerhető tételekbe dug-