Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-02-08 / 6. szám
XXVI. évfolyam. Szatmár-Németi, 1917. február 8. 6. szám. u S L Ó P I Z K T K - < H A K Bgé« évre 10 K f. I Negyedévre - 2 K 60 f. SFálévre — 5 , I fígye» szám ára # fillér. T&nitőkn&k és te6Emí5ip*ro*»t»K,n»fc -.p pv . fi korona Amerikai Wgyeaü)t-A.ll»rmi«b» -trés évre 3 dollár. A borzalmas csőd. (+) A gondolkozóknak vezekelniük kell Bölcsnek, igaznak és prófétának kell mondaniok Swift et, ezt a feketelelkünek bélyegzett, minden megvetéssel lenézett angol irót, a ki kétszáz évvel ezelőtt az erkölcsi undor legsötétebb eiborulásával minden élők leghitványabbjának festette meg — az embert. Most vissza kell vonnunk mindent, kicsinylést és átkot, a mely kétszáz éven át hullott Swiftre. És vallanunk kell, hogy nayy látó volt, a geniek intuitiójával látta az el jövendőt, a mikor hypokrita faja, az angol, csakugyan olyannak mutatja magát, a minőnek a világirodalom legsötétebb könyvében ő megrajzolta már kétszáz évnek előtte. Az a választóvíz, a mellyel Swift lemaratott minden sallangot, képmu- tatást, hogy valódi lényegét láttassa meg fajtájának — az nem Swift cynismusa, keserű csalódása, őrüle- tes elborulása volt, de a tudó próféta rettenetes hangja, jóslás, a mely ismerte ezt a borzalmas jelent, a A pásstorkunyhó. Sok falut, határt megjártam. Sok ember eszejárását észleltem és kitanultam. A szép, a dicső természetben minden megragadta figyelmemet, s igy nem csodálható, ha a falu, a. határ és annak jellegzetessége érdekelnek. Pásztorkunyhó? Paraszti, igaz a téma; de minden vonatkozásában magyaros. Aki csak egyszer látott is ilyet, könnyen leírhatja. Le van ütve a földbe egy ágas, paraszt művészettel szarufa van mellé támasztva, két oldalán szépen megsimulnak a kukoricaszár- kévók, hogy az eső lefuthasson rajtuk a körülásott árokba s készen a pásztorkunyhó. Nem sok teketóriával készült az egész s nem is nyújt valami nagyon sok kényelmet, az is igaz. De hát István, a határcsősz, nem sokat törődik avval. De mit is törődnék ? Azt tartja István, hogy a kommenció csak a nyárra szól. S mind bolond ember az, aki ilyenkor fülledt levegőjű házban kucorog. Nincs olyan vánkos, melyen oly jóizüt lehetne aludni, mint jó szűrben a szép zöld fű közt. Nincs olyan szép tető, mint az Istennek szép csillagos ege. S nincs olyan szép muzsika, msly úgy elszunditaná az smbert, mint a szépen susogó éji szellő, az álomban olykor felcsattauó, elhaló madárhang. De hiszen Szent György naptól fogva nem is hál 6 fedél alatt. Ez az összetákolt kunyhó is csak van. Legfölebb nappal hasal végig benne, mikor Felelős szerkesztő Dr. XJHDL KAROLY. ueptuUjüonoa A 8Z&T9IÁR - íöYHÁZHEGYKI IRODALMI KÖR. mikor minden isteni és emberi törvényt megtaposva előáll az a borzalmas emberfajta, az angol, a kiben nem ismerünk föl semmi emberit. Swift már kétszáz évvel ezelőtt bizonyosan hallotta, hogy — imigyen beszél Zarathustra: — Oh, ti felsőbb emberek, most már meghalt az az elképzelt Isten. Nektek, Übermenschek, ez az Isten volt a legnagyobb veszedelmetek. Csak a mióta sirban fekszik ő, támadhattatok föl ti. — Csak most lesz először dél, csak most lesz a felsőbb ember úrrá. Nosza, rajta Übermenschek! Csak most bontakozik ki körvonalaiból az emberiség jövőjének hegye ! Isten meghalt: azt akarjuk hát, hogy az Übermensch éljen. — ms lesztek, mint az Isten, a jó és rossz világán túl, mindentől függetlenül. ... Es emigyen szóla Zarathustra. Pedig azt gondoltuk, hogy annak a félelmetes kehelynek rettenetes mérge, a mely a renaissance- on, Bizduczon, Avignonon, hitujitáugy szikrázik a nap, hogy tüzes sugarai belekapnának még a jóféle oserfataplóba is. Erre aztán épen jó a kukoricaszárpalota. Hüset tart, s aztán kissé dombos helyen lévén, jó messze el is lehet látni belőle . . . No az igaz, hogy a szúnyogok is nagyon jó helynek találják s csordaszámra tanyáznak. De hát ezek ellen meg hatalmas patika a pipafüst, melyet vörös makrapipájából úgy fuj ki mint egy kémény. S a jó magyar dohány nem is csal. Füstjétől úgy pusztul a szúnyog, mint az ördög a tömjéntől. Hát ez se baj. Mikor aztán végig aludta István a forró delet, egyet nyújtózkodik s kijön, felmászik a messeelátóra. Földbe ütött szálfa, oldalán lyukak vannak fúrva, ezekbe fogak vannak igazitva, s mint valami lajtorján lehet fölmenni rajta. Hej sokszor megmászta szt a fát már István. Még a szabadságharc előtt is határcsősz volt már Ő. S ezt a messzelátót ő állította a régi helyébe, mikor valami spiont akasztottak arra s a korhadt fa felmondta a szolgálatot s kidült a ráakasztott gyönyörűséges mákvirággal együtt. Azóta áll már ez, s István azóta minden nyáron róla mustrálja végig a határt. Most is felmászik rá, megnézni, hogy nincs-e valahol valami baj. Nincs, de hát mégis megkerüli a határt. Tudj« ő, mi a becsület. Nem is hiába eszi ő a falu kenyerét; nem is jött ki rá még semmi se, de aDnyi se, mint a körme feketéje. Megbecsüli őt még a nótárius is. Bíró A kiad >hivaiiti: iiu»io -i-zes k Idemények, pénzek, hirdetések -ttb Dr. LnhooHlnazky Béla. kiadó- hivatali főnök címére Hunyadi-utca 13 sz. a. küldendők. SiljifUíall blrŰQiftaait onyszarl közié*« S koron* -----------------Myilttor mar» fiilap. -------,---------Me gjelenik minden csütörtökön. son, encyklopedistákon, forradalmakon, tróndöntésen, egyházüldözésen, atheismuson, szabadkőmivessógen át kicsordult az emberiségre, azt gondoltuk, hogy ez a méreg az utolsó cseppig elfogyott már és most következik az élni akaró szervezet reakciója az egészségért. — De nem. Elkövetkezett a minden pántok széthullása, elkövetkezett a teljes bomlás, a pénz mindent megvehető hatalma, a fosztogatás, a gonoszság, hazugság, önzés, uralomvágy, a világégés, az emberirtás, minden nemzetközi, minden isteni és emberi jog máglyán elégetése, a chaos, a melybe most az Unió banktröstjei is beleüvöltenek. Elkövetkezett Swift borzalmas igaza. A mikor már szinte semmi emberi nincs, humanitás nincs, kultúra nincs, csak eget verdeső gőg és boszu, a mely vérmezőkön akar elpusztítani nem generációkat, de emberfajokat, ezeréves nemzeteket és velők kultúrát, jogot, igazságot, evangéliumot. uram meg keresztapja volt a kis fiának, kivel a múlt szüret után ajándékozta meg az ő kedves felesége. Este aztán, mikor vége a határjárásnak, tüzet rak kunyhója előtt, szalonnát süt. Só, paprika kerül még a szürujjban, az az ő vacsorája. De nem is lehet jobb annál, még ha gróf lenne, még akkor se ennék más egyebet. S ha aztán a csillagos éjben még egyszer átbandukolt a határon jó kutyájával, úgy éjféltájban, mikor a göncőlszekér rudja már lefelé hajlik, visszatér a kunyhóhoz, ■ magára kapva szűrét lefekszik tövibe. Sokkal jobb a szabad ég alatt, még a kutya sem fekszik be, pedig ott se lenne messzebb gazdájától; de hát igy szokták. Ha aztán megtalálják ereszteni fönt a zsilipeket, s aztán szakad az eső, akkor már mitj lehet tenni mást; gazda és kutyája atya- fiságosan megosztoznak a nem épen tágas hézagon, s nyugodtan alszanak az esőauho- gás, villámlás s dörgés közt. De hisz alhatnak. Á legeltető lovászgyerekek is födelet ksresnek ilyenkor. Pásztorra nincs hát szükség. S áll a kunyhó, mig csak a hideg őszi szszét nem hordják héját s a szárt föl nem tüzelik a kanászbojtárok. De télen úgy is legfeiebb csak rókák huzDák meg magukat benne, hát csak hadd tüzeljék el. Tavasszal, ha Isten segíti, majd összeüt helyette István gazda másikat. Merker Márton dr.
