Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-01-25 / 4. szám
2 zánkazentente esztelen imperativusa szerint eltörlendő. Keleti része az oláhokó, déli a ráczoké, északkeleti része a Szent Rossiájó, a többi pedig el fog morzsolódni Európa későbbi életében. Hogy nem ez vár ránk, de az igazi rendező még nagy missiót bizott ránk — folytatását a réginek — ez nyilvánvaló a várható történelmi alakulásokból. Ezeréves létünk eddigi titka a fölöttünk levő akarat rendeléséből szintén az élet. Hogy az Isten-ter- vezte életfejlődés végbemehessen mögöttünk Nyugaton, ennek védő bástyájává átütött a támadó Kelet ellen. Mellünkkel fogtuk fel annak százados Nyugatra töréseit, omlott a vérünk szakadatlanul az emberiség életértékeinek megvédésében. Bizony Nyugat minden kulturter- melésén, büszke dómok oszlopaiban, a haladott fajok művészetében, tudományosságában ott van a mi piros vérünk. Mögöttünk nem folyhatott volna az a lázas kulturmunka, ha őrtállók s harczosok, vérezők és életet áldozok nem voltunk volna a bástyán. Európa nem volna ma az, a mi — nélkülünk. Passiv élet volt ez, de a legszentebb. Oly önzetlen és áldozatos, a melyhez nem hasonlít egyik népé sem. Mi a legnagyobbat tettük: éltünk azért, hogy ezt az életet adjuk az egész_ keresztény Nyugat életéért ... És itt evangeliumos szavak csendülhetnek meg előttünk ... És a mi kálváriás nemzeti életünk fönséges szépsége kápráztathat el . . . üis mi megváltói missióval küldetetteknek tudhatjuk magunkat. És erre a népre meri az entente hában, akár a gazdaságban. Most is az van odahaza. Ellát mindent a ház körül. Takarít, ételt főz 8 mikor a dólharang megkondul, már ott is van fején a nagy ételes kosárral a nyomtatóknál a tanyán. De hisz mondogatja is az apjuk, de meg az egész falu, hogy Erzsi egészen szakasztott az anyja. Már az alkonyuló nap sugarai aranyozzák be a Tisza vizét, Zsuzsi néni is készen van. Pista szolga befogja a jól megúsztatott lovakat, felteszik a kocsira a Íeherí, felülnek, Zsuzsi néni az ölébe veszi a kis lányt. Pista aztán egyet pattant ujsudaru ostorával s a Dyugodt lovak vigan gördítik a kocsit a falu felé. A faluból feléjök hangzik az estharang szava. Pista levett kalappal áhitatosan gondol a mához egy hétre, akkor lesz Szent- István napja, s búcsú a faluban. Akkor szivéhez szorítja tánczközben azt a kis barna Erzsikét, akiért eldolgoznék ő is tizennégy esztendeig, mint Jákob Ráchelórt, ahogy gyermekkorában tanulta a bibliából az iskolában. No de jó az Isten, tán nem kell annyi ideig várni 1 Zsuzsi néninek is sok mindent eszébe hoz a barangszó. De gondolatainak lógna gyobb része visszafelé röpül a múltba, s csak mikor már jól végig futott emlékezete mindenen, akkor repülnek a jövőbe, mely oly vidor képeket mutat játszva képzeletének, a mily vigan szói majd a hegedű lánya menyegzőjén. A kis lány mit sem gondol, nyugodtan mosolygó arcczal alszik anyjának öleben. S a Tisza folyik tovább, nyugvó napot, feltűnő csillagokat, halvány holdat egyforma nyugodt méltósággal tükröznek vissza tova smuló habjai. Merkúr Márton dr. vak önteltsége kimondania halált? Európa legönzetlenebb, nemes áldo- zatu fajára? A missió pedig véget nem ért. Európa uj alakulásában a trer- mánság jut vezető szerepre. Ez rendeltetése. De már nő utódja is, a soká érő és ezért sokra is hivatott, óriási szlávság. Mi lenne, ha e két erő egymásra robbanna ? Ha viz választó, ha villámháriló nélkül találkoznának a tulfeszült, ellenséges energiák. Még mindig kell a bástya. Az örök akarat újból odaállít Kelet és Nyugat közé. És még hosszúnak kell lennie e nemzet éleiének, mert a germánság most lépett férfikorába s a szlávság történelmi ifjúsága tavaszán van. Oh, de micsoda lelkületet kell nevelnünk a jövendő magyar ge- neratiókba, hogy bírják és élni tudják a nagyszerű áldozatosság életét a nemzetek Kálváriájának keresztfáján ! ___ „SZATMÁRI HÍRLAP“ Ozimosatások. Alkotmányos életünk ünnepi jelenségei közé tartozik az az igazán királyi ténykedés, hogy a korona meghajol a nemes, önzetlen s a haza javán dolgozók érdemei előtt és rájok hullatja szent fényét címek, kitüntetések, közjogi méltóságok adó mányozásával. A koronázási [kitüntetések adták-e annak az uj hatalomnak, amely a közélelmezós rendezésével egy füst alatt alispánokat függeszt föl, vagy e hivatalnak megyénkben többször tapasztalt túlzó föllé pésóvel jár-e együtt uj címek osztogatása, nem tudjuk. Vármegyénk vezetőivel tartott gyűlésen ugyanis ez az uj hiv. tal villámos mennydörgés közt kreált egy uj citnel: gat- ember. A köztudat már régen alkalmazza ez elnevezést a háború hiénáira, akikről csodálkozva kell megállapítanunk, hogy nap-nap mellett szaporodnak ; élelmiszer elrejtéssel és fölhalmozással minden maximális árat kijátszanak, rávetik magukat bőrre, dohányba, czukorra, petróleumra, kőszénre, rizsre, teára, lisztre, húsra és hetek alatt százezreket szereznek, hogy a nagyobb tőkével nagyobb zsarolásokat érhessenek el. A pénz e kapzsi imádói túlteszik magukat minden törvényen, emberi és isteni erkölcsön, miattuk nélkülöz és nyomorog sok százezer — bélyegül való bari szék érdemelnék meg az uj, nagyha talmú hivatal részéről is a nekik járó czi- met . . . Ám nem ők kapták meg 1 Nemzetiségi elv, nemzeti állam. I. (*) Az ellenséges államok legutóbbi jegyzékében megint erős hangsúlyozással szerepel a nemzetiségi elv, amely különben is évek óta vesszőparipája mindenféle politikai törekvéseknek. Jelenti p* dig ez az elv az egy nemzetiséghez tartozó, vagy meg egyszerűbben : az egy nyelvet beszélő népeknek azt a jogát, hogy politikai egységgé, egy államszervezetben tömörüljenek. Ebből önként következik, hogv amennyiben a fenn álló államkeretek e tömörülésnek útjában állanak, azok lerombolandok s a politikai határok a nemzetiségi határok szerint alia pitandók meg. Tudjuk, hogy elsősorban a Habsburg-monarkiának, a uián Törökországnak akarják ezzel megfonni a sirbaeresz'ő kötelet. Eltekintve attól az egyoldalúságtól, amellyel ellenségeink a nemzetiségi elvet csak a mi országainkra akarjak alkalmazni, a sok oroszországi elnyomott n pfajról, az Írekről, a francziaországi olaszokról ellenben hallgatnak ; nem szólva arró a felháborító elSzatroár-Németi 1917. január 25. fogultságról, amellyel ők a 3 millió oláhnak „felszabadításával“ ugyanannyi magyart és szászt dobnának a dákoromán politika áldozatául, a monarkiabeli olaszoknak az anyaországgal való egyesítését pedig csak kétszer annyi német, szlovén ós horváí lakosságnak olasz igába hajtásával akarnák és tudnák keresztülvinni : — mindettől eltekintve, az kétségtelenül igaz, hogy szilárd államalko- tósra csak fajilag egységes nép képes. Ideig- óráig sikerülhet a különböző fajú népeket az államgépezet ezer abroncsával összetartani, köztük esetleg valamelyes érzelmi és kulturális egységet is létrehozni, de a faji különállás nemcsak állandó kormányzási ballaszt, hanem centrifugális erő is lesz, amely kívülről bármikor mozgásba hozható. Az ideális áliamalakulás tehát feltételezi a nemzetiségi egységet. Csakhogy amikor konkrét alakulásokról van szó, akkor az ideális magaslatokról a reális valósághoz kell leszállanunk. A reális valóság pedig az, hogy a nemzetiségi egységek kialakítását földrajzi ós néprajzi akadályok teszik lehetetlenné. A nemzetiségek töredékei szigetekként szóródtak másajku népek kö é; vannak aztán természetalkotta határok (hegyek, folyók, tengerek), melyeknek el tolását még a faji egység is hasztalanul próbálja meg. Ha ehhez még hozzávesz- szük a történelmi fejlődésnek államalkotó erejét, egyszerre világos lesz előttünk, hogy a tiszta nemzetiségi alapon nyugvó államalakulás utópia Az államok határát, mint eddig, úgy ezután sem ideális szempontok, hanem hatalmi tényezők, kard és diplomácia fogják megállapítani. Van azonban ennek a kérdésnek minket magyarokat különösen érdeklő vonatkozása. Egy pillantás Magyarország térképére még a laikust is egyszerre meggyőzi arról, hogy a Kárpátoktól övezett területen csak egy állam képzelhető, hogy a természet ‘Alkotója azért fonta ezer méteres bércekből ezt a koszorút, mert azon belül egy egységes nemzet történelmi életének állított színpadot, i Ezt az egységesnek teremtett földet szétszakítani természetellenes erőszak lenne és állandóságra nem számithatna. E természettől egységesnek teremtett országban ezer évnél régebb idő óta a magyarság a vezető nemzetiség. Vezető szerepünket egy sem vonhatja kétségbe az itt élő többi nép közül. Történeti múltúnk, számbeli, kulturális és vagyoni fensőbbségiink kétségtelenné teszik azt. De ha ezt a vezető szerepet örök időkre biztosítani, ha a magyarság erejének teljes kibontakozását lehetővé lenné, duzzadó nemzeti életet ébreszteni akarunk, akkor a magyarság vezető szerepéből korlátlan egyeduralmat, az eddigi egységes magyar államból nemzeti államot kell csiná nuiik. Magyarországon az egyedül helyes politika — a soviniszta nemzeti politika. Erről legközelebb Írunk. A frontra az árdrágítókkal! Brassó város tanácsa nagyon életrevaló és követésre méltó határozatot hozott. Rendőrsége utján számontartja az uzsoráért elitéit férfiakat és ha megállapítást nyer, hogy azok hadkötelesek, de valamilyen címen felmentést élveznek, akkor a város hivatalból megkeresi az illetékes katonai parancsnokságot, hogy az uzsora miatt ebiéi et szolgálattételre azonnal hívja be, mert az ilyen egyén nyilvánvalóan elvesztette att a jogosultságát, hogy mint „nélkülözhetetlen“ polgári foglalkozásában meg- hagyassék. — A brassói példát országosan meg kell valósítani. Kik kezdték az árdrágítást Magyarországon ? Azok a galíciai menekültek. akik idejöttek minden nélkül és hi vatalos megállapítás szerint csak Budapestről 30 milliónál többet vittek el. Példájuk - ragadós volt, a rohamos meggazdagodás ördöge le a becsületes falusi népig minden társadalmi osztályt m g-jtett. Ma már annyira a húsúnkba kapaszkodtak az uzsorások, hogy csak drasztikus beavatkozások menthetnek meg tőlük. Naivság azt hinni, hogy ankétekkel, hivatalok szétvazéséval, hírlapi vitákkal és néhány koronás pénzbüntetéssel le tudjuk törni az uzsorát. Nincs uzsora
