Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-09-24 / 76. szám

2

SZATMÁRI HÍRLAP

Szatmár-Nómeti 1916, szer ember 24.

pót terhelő utépitési kölcsönöknek tőke- és kamattörlesztését már nem fedezhetik és a közérdekből feltétlenül szükségesnek mutatkozó újabb burkolatok létesítése a jelenlegi kö- vezetvámbevételekből nemcsak nem * irányozható elő a kívánt mérvben, hanem a belkövezési alap terhére a vámtárgy fejlesztése végett egy hosz- szabb lejáratú nagyobb kölcsönt sem lehetne felvenni és az erre szükséges összeget beilleszteni, mivel ez már a meglevő burkolatok kifogástalan fentartásának rovására történnék és azoknak elhanyagolására vezetne.

A háború okozta forgalmi csökkenés s az anyag és munkaárak tetemes emelkedésé miatt alászállt kövezetvámbevételek a mulhatlanul szükséges kiadásokat nem fedezhetvén és mivel még a háború végével sem remélhető, hogy az anyag és munkaárak csökkenjenek, annak elkerülése végett, hogy a belkövezési alapot évről-évre a közpénztár- nak kelljen kisegíteni, a kövezetvám dijtóteleinek olyan felemelése volna szükséges, hogy a befolyó jövedelem a fentebb elősorolt kiadásokat fedezhesse s legalább is a fentartás és mérsékelt haladás biztosítva legyen.

A szatmármogyei románságnak, mint magyar polgárságnak hűségnyilatkozata messze hangzó tiltakozás arra nézve, mintha a magyarországi román népnek valami felszabadítás félére volna szüksége. S ha valaki azt állította — mondotta a románság legelőkelőbb képviseletének szónoka: ez a loyalis magyar nemzetnek megrágalmazása számba vehető. Ok, a mi románaink ilyen gondolattal sohasem azonosították magukat. A magyarországi románság — mondotta a szónok — a történelem tanúbizonysága szerint, több mint egy évezreden át a haza hű fiaival együtt, mindig testvéri szeretet és egyetértésben védte a hazát. Soha elnyomott fajnak nem tekintette magát. Hiszen miként volna megmagyarázható, ha ez a nép elnyomott, hogy a mostani élet-halál harcokban halált megvető vitézséggel védik a hazát, a nemzetet a mi fiaink 1 Pártpolitikai diferenciák,

berek körmeik s fogaikkal tépik marcangolják egymást . . . Majd a vad lárma elsimul s az áruló ellen feltárt karokkal irgalomért esedez.

Vad, kemény parancsra nyílnak a gróf ajkai: „minden házat át kell kutatni s mindenki, kinél fegyver van a halál fia.“

A parancs utón emberei, mint őrjöngő, dühös fúriák vetik magukat a házakra s vad lármával döngetik egy nagy kúria bezárt ajtaját. Az ajtó beszakad s a gróf lövésre kész fegyverrel elsőnek nyomul a tágas udvarba. Majd embereitől követve beszaladja a kúria üres aötét termeit.

Egyszerre egy bezárt ajtó elé toppannak. Bent emberi hangok . . . Zörgetésükre nincs válasz . . . Fejszék csapnak az ajtóra, az erőa tölgy recsegni kezd, betört résén világosság tündöklik ki. A fejszék konganak, az ajtó darabokra bull s a kandalló veres tüzétől fénylő szobából lövések hangzanak, fegyverek roppannak reájuk. Egy futó pillanat alatt a gróf szivéhez kap; maga előtt látja Anicát, kezében a füstölgő fegyverrel állani. Valami meleg, tapadó nedvességet érez mellén aláfutni, aztán fegyverek villannak újból s hangos sikollyal mellé zuhan a bársonyos testű Ánica is. Aztán elcsitul a lárma ... ők örökre együtt álmodoznak a béke elszállt angyalairól.

politikai rendszer ellen való küzdelme, lehetett itt e hazában a románságnak, de hazaellenes, vagy kifelé gravitáló tendenciák sohasem fordultak elő. A románság tudatában van annak, hogy e történeti időkben mivel tartozik hazájának. S a magyarság is érezteti velünk, hogy testvérek vagyunk itt e hazában. Kéri a főispánt, hogy jobbágyi hűségűknek önkéntes megnyilvánulását a trón zsámolya elé juttatni kegyeskedjék. — A főispán válássá teljessé tette az érzelmeknek kitörő megnyilatkozását. Nagy, felemelő történelmi pillanata volt 8 megyének, mikor a főispánnak arra a szavaira, hogy a mi románságunk vére a magyar vérrel együtt ömlik és e közös vórhullás szent szövetséget teremtett közöttünk ... a küldötsség tagjai lelkes, bensőséges éljenzésben törtek ki. Ezek a hangok elfognak repülni a zsivány módjára betört oláh királyságba, melynek végzete nem késhetik sokáig.

Ne fecsegjetek annyit a békéről!

Ezen a elmen jelent meg a népszerű angol Írónak és szónoknak — M. Horatió Bottómley — egyik cikke a Sunday Pictorial utolsó számában. (Az ördögbe azzal a sok békekereskedővel) Írja Bottómley, akik meg fertőzik a levegőt. Már angol tisztek is fogadásokat kötnek a szeptemberi vagy októberi békére s nem tudják, hogy a háború még csak most kezdődött meg.

Mi csak egy föltétellel kötünk békét, ha a németek beengednek Berlinbe. Nem elégszünk meg azzal, ha a németek kitakarodnak a megszállott földekről ; nem, Poroszországot meg kell semmisíteni, a német császárt és fiát meg legalább is deportálni. A német seregeket össze kell Toppantani, tengeri haderejüket meg a vizbefojtani, — csak akkor gondolhatunk békére. Most már végigjátszuk ezt a véres, izgató játszmát és nem engedjük, hogy a Kaiser felkeljen a kártyaasztaltól, mert vészit rettenetesen.

Nem beszélgetünk még a békéről. Le az átkozott pacifistákkal. Kérlelhetetlen szigorúsággal üldözzük azokat, akik a megértés hangján akarnak szólani, akiknek már elég volt az emberiség szomorujátékábnl. Ellenségeinkkel szemben nem ismerhetünk kegyelmet.

Európa jövendő békéjét csak az biztosítaná, ha a német lelkek német földön remegnének meg ágyúzásainktól.

Német területeket kell megszállnunk, addig nem fejezhetjük be a háborút. S ez kötelességünk a halottakkal szemben az élők iránt és a jövendő nemzedék sorsáért Erre gondoljon mindönki itt angol földön s na hajoljon meg senkisem a békebarátok jelszavai előtt, az ördögbe azzal a sok békekereskedővel. A cikkből sok angol lap közölt kivonatosan s a belga sajtó is hozott részleteket belőle. *

(Mindenesetre jó nekünk ezeket a hangokat hallanunk, hogy tudjuk mi most a mi kötelességünk. Nem unni a háborút, nem a béke után sóhajtozni, hanem kitartani erős lélekkel, erős idegekkel, mint Hindenburg mondta. Kívánhatjuk, szerethetjük a békét, de ez még úgy látjuk messze van. Most egyelőre még lót és nem létről van szó. Hát igy is jól van, ha ők igy akarják. Szerk.)

Minden kultúrálatlan balkán népen tultettek az oláhhordák gyalázzatosság ban, kegyetlenségben és aljasságban. Nem a szétszórt rablókról, komitácsikról van itt szó; at oláh rendszeres hadsereg végezte gyalázatosságait nemcsak az erdélyi alávaló rabló-támadással és betöréssel, hanem szól a véres krónika az oláh rendes hadseregről, mely megcsinálta a srebernei vérfürdőt, mely ontotta és itta a szerencsétlen bolgárok ártatlanul kiontott vérót. Azok a kegyetlen oláhok meggyalázták a legelemibb emberi jogokat és könyörületet. Hajmeresztő dolgokat követtek el. Ártatlan nőket, gyermekeket, csecsemőket gyilkoltak le. A bolgár hatóságok jegyzőkönyveket vettek fel és számtalan fotográfia is bizonyltja ez oláhok bestiálitását. Az oláhhiónák a legborzasztóbb vérfürdőt Szeberra községben rendezték; a főtéren mészárolták le a fiatalokat, kik nincsnek katonasorban. Az összes gyermekeket az iskolákba kergették és rájuk gyújtották a házat. Asz- szonyokat elevenen égettek el. Egyetlen lakosnak sem kegyelmeztek. Még az öregeknek sem. Romániának Szerbia sorsára kell jutni. Leigázni és eltörölni kell az ilyen hiéna népet, hogy álmodott nagy királyságuk helyett mint rabszolgaságra kárhozatott nép érezze a végzet kezét. Már Erdélyben is szorul a kapcájuk.

Minden fontos szükségleti cikk maximálható. A belügyminiszter rendkívül fontos és a közönség szempontjából nagyjelentőségű rendeletet adott ki, amelyben általános felhatalmazást ad a törvényhatóságok első tisztviselőjének, hogy mindennemű szükségleti cikkek árát az előzetes korinányható- sági jóváhagyás nélkül maximálhassa. A rendelet szerint az eladó köteles a forgalomba hozott cikkek árát látható helyen feltüntetni és kötelezhető arra ia, hogy készletét a hatóság által megállapított áron értékesítse. A belügyminiszter eme legújabb rendelete lényegesen eltér tehát az 1915. évben kiadott rendelettől, mert ez csak az ólelmicikkek maximálását engedte meg a belügyi kormány hozzájárulása mellett. Ez tehát egy korlátozott felhatalmazás volt, amit az uj rendelet teljesen megváltoztatott, mart ez már megadja a lehetőséget arra, hogy az ipari cikkek legmagasabb árait is megállapíthassák. így a tűzifa, a ruha és a cipő ára is, maximálható. Rendkívüli nagy horderejű a rendeletnek az a része is, amely az eladási kényszert Írja elő, mert ezután már nincs lehetősége a spekulációnak többé és árukészleteket sem lehet felhalmozni. A vármegyék alispánjai is egyöntetű utasításokat kaptak, ugv hogy a hatóságok immár egységes eljárás alapján szabályozhatják az ipari szükségletek ellátását. (Tüstént maximálja a polgármester a cipőt, a fát, a posztónemüeket és mindazt, ahol nyúznak.)

Egy német tiszt mondotta a román háború kitörésekor: „szerbiai offenzivánk ájtatos körmenet volt ahhoz a gyorsasághoz képest, amellyel Románián áthaladunk.“ Ez a bizakodó remény kezd valóra válni. A bolgár-német offenziva nemcsak azt tette lehetetlenné, hogy a román, orosz hadsereg Bulgáriába behatolva elvágja a konstantinápolyi úttól a németeket, hanem a tönkretette a dobrudzsai román sereget is. Románia roppant gaztettet s óriási ostobaságot követett el, mikor nem ismerte fel a saját hadi helyzetét s a miénket s ezzel végveszélybe sodortatta magát. Volt egy természetes ellensége, ez Oroszország s most már bennünket is kérlelhetetlen ellenségeivé tett. Pusztulnia kell s a történelem ítélete az lasz, hogy megérdemelte sorsát.

Román vagy oláh ? (Höffer tévedése.) Múltkori közleményünk pótlásául közük, hogy az oláhok a vlach néptörzs utódai, akiket később vlach, vallaoh-oknak neveztek. Ebből eredt az oláh szó is. Az pedig, hogy Höffer jelentései Romániát emlegetnek, nemcsak ellentmond a történelmi igazságnak, hanem törvényellenes, mert ösz- szes törvényeinkben a vele kötött szerződések kapcsán Roumanie néven szerepel, tehát legjobb esetben is Rumánia és Bemmieaetre sem Romáoia a helyes nev8 legutolsó ellenségünknek. Vagy úgy gondolja, mint az oláh: Tetundrák I (Egy kutya) ?

A közönség panasza a hatóságilag kimért hús visszaélése körül arra bírta a h. főkapitányt, hogy rendet teremtsen és az arányosság, méltányosság elvét gyakorlatilag is biztosítsa. Ezért a rendőrség a hatósági huskimérés helyét a Bercsényi utoa (Zárda előtti) térés részen jelölte m8g. (Hogy a képzőkbe és itt elhelyezett polgári iskolába siető kisasszonyok hallhassák naponkint a mészárszék közönségének stílusos beszédét, valamint a leányiskolás leánykák is.) A városi állatorvos előző nap a husmsnnyiséget bejelenteni köteles. Á városrészek sorra kerülése a rendőrség fekete tábláján jelezve lesz. Mert a város négy kerületének lakossága felváltva juthat a húshoz. Egy család legfeljebb 3 kiló húst vásárolhat. (Szerencsés család!) A rendeletet szigorúan ellenőrzik.