Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-12-17 / 100. szám

(HETI SZEMLE) i POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Sgész évre félévre — rí»nitókn»k ÍLimsrikai . ő F'IZKTÉSl ARAK 10 K f. j Negyedévre — 2 t. 50 f. 6 . - ,| Egyés szám ára 6 fillér.-.'.rí' ■' •. i a vr fi korona. ■"1 ‘ ■ 1-5 ■ i:í - re a dollár A kiad Irthivaial; ideírt oat-zes k ddeméuyek, pénzek, hir detések ith Pintér- .Jóau^ef kiadóhivatali fSnök-' * címére Egyházmegyei Alapítványi Pénztár küldendők Pályázat) hirdetések egyszeri közlésé B korona —-------------- Nyílfiör sora 40 filler.----------------­Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap .Tr-VmaaSBEEBZSERKüH As első lélegzés e rettenetes időknek c ak en har­mincadik hónapjában megtörtént a béke reményének komoly atmosz­férájában. Az első nagy, már már elvisel- heílen kő megmozdult és egurult a keblekről, a hol mozdulat! inul fojtogatta a lelki'két és röppenő re­mények után még nagyobb kétségbe ejtette a sziveket A mit eddig a békéről Írtak, híreitek, kombináltak: az mind köl­tészet volt. A zsibongó le kék álma. Egyre szárnyaló reménység. Anyák­nak remegő sóhaja. Könnyekből, könnyek árjából fakadó szivárvány, mely után még nagyobb borulat következett. , A mi most történt a béke érde­kében, az mar valóság. Az Tsf n Rezé­nek nagy intése. Az első lépés, melyet a villámtól sújtott Europa tett. Sugallat, mely felülről jött, mint a harmat. Villanás, melynek nyomán a békeség evének kárpitja nyílott meg. Attilla! Gvőzd le magadat és az ty C7> égé z világot meghódítod — mon­dotta a rettegett hunvezérnek Krisz­tus helytartója. Ez a legyőzés történt most. Le­győzték magukat — a győzök. Dicsősé­ges harcuknak tudatában. Elpusztit- hatlan erőinknek erősségében. Ön­védelmi harcunk fényes sikereinek közepette. A nagy Isten látja, tudja a tiszta szándékot. Ne ömöljön tovább a pi­ros vér. Ne pusztuljon a kultúra gyümölcse. Ne töltse bt a világot a Rachaelek siralma. Jöjjön a krisz­tusi béke. Fakadjon fel újra az ál­dásoknak forrása. Megértik-e ezt a nagy, ezt az Isten kezéből eredt mélységes és leirhatlan intenciót, áldozatos szán­dékok azok, a kiknek szól. Ha megértik — béke lesz a föl­dön. Ha felfogják . . . világosság tá­mad fekete gyűlölettől eltelt lelkűk­ben arról, hogy a mi harcunk nem a hódítás, de az önvédelemnek kikénysze- ritett harca . . . Hogy nem megalázá­sunkban, tehetetlenségünkben, végső kényszerűségünkben ajánljuk a bé- keséget, népeknek, nemzeteknek nyugalmát, megpihenését: hanem győzedelmes tudatunkban, diadalmas zászlóinknak lobogíatása alatt. A győző kínálja a békét. A világ nem lá­tott még ily* n békét és nem terem- ! tett ilyen békekötés!. És ha nem értik meg? Ha gyűlő- i letíik, vakságuk nagyobb, mint a j nemzeteknek, népeknek béke után való sóvárgása, mint a győző ellen­félnek áldozata? Akkor is mi győztünk. A felelősség nagy, szinte elviselhetlen köve gurul le a nii lelkűnkről. A vér, melynek folynia kell, nem a mi lelkünket terheli. Akkor elbusult apák, siró anyák s egy vérben álló nemzet fenséges nyugalma, megsokszorozódott ereje, áldozatkészsége, hősi tette fogja folytatni és dicsőségében befejezni ezt a harcot. Es e befejezés más lenne. Más lesz. A gy őzőknele dkX.ilása.- A k ön vör- télén telkeknek békéje. A hóditónak mérlegelése mindabban, a mit szen­vedett, veszteti. A mi vért hullatott és a miknek romjain majd a győ­zelmes lobogóval áll . . . Sem az Isten ... sem a mi, Isten ujját látó lelkünk nem óhajtja az ilyen békét. De ha rákényszeri- tenek . . . ilyen békeség lesz ... a mi békességünk. /±. A papnevelő ünnepe. A tizsnkettősök. Ä világháború óriási terein dúló zivaía- tarai közt olyan jóleső megpihenóst, oázt nyújt egy-egy, békés időnek átélése, elnyo­mott hangulatainak felébredése. Az ország papnevelőiben, a nemzet legnehezebb idejében keletkezett irodalmi iskolák, társulatok, a magyar katholikus nö­vendékpapság : előkelő helyet biztosított ma­gának a mi irodalmunk történetében Ezeket az ifjakat ölelte meg Petőfi az egri papne­velőben ; ezek az ifjak tették lehetővé egyik classikus költőnk költeményeinek megjelenhe- tését. Es ezek végezték ami szép és páratlan magyar nyelvünknek fejlesztő és megmentő munkálatát akkor, mikor e hazában nem volt hazája a nemzteti nyelvnek. Itt Szatmáron, a mi papnevelőnkben is végezték. Az 1856 évben alakult meg a szeminárium kebelében a Sz. Alajos irodalmi társulat. A tizenkettösök alakították meg, kik közül már csak egy van életben. O élte át — velünk együtt, (kik a társulatnak szintén működő tagjai voltunk) — a sz Alajos iro dalmi társulatnak hatvan éves fordulóját, melyet ünneppel szentelt meg a mai gene­ráció. A tizenkettesek névsora a következő : Aiben Mátyás f; Cireizer Alajos -j-; Erdélyi Elek f; Forgács János f; Gáspárdy Ru­dolf f; Hehetein Károly; Kon ka Gyula; + ; Kozma Béla f; Luc Ignác f; Ránosztay Rizső f; Sohőnhorr Ágoston f; Zolcsák János f. Mindnyájan szép, előkelő állást b töltő lelkes magyar papokká leitek, kik az irodalmi társulat emlőjén növekedtek és fej­lődtek az egyház és haza szolgálatára. Hat évtized múlt el az alapítástól. Egy emberi életben is tisztességes kor. Az egye­sületi életben korszak. Megülte ez a társulat 25 éves jubileumát ezelőtt 85 esztendővel. Huszonöteves történetet Bodnár Gáspár ak- kbri theologus irta meg és olvasta fel a 25 é es jubileumi ünnepen. Megünnepelte fél- szazados leiét is. Történetét Rónai János, most főgimn, tanár adta elő. Hogy marad­hatott volna el tehát a 60.-ik évben való ünneplés, visszatekintés ? A hatvanadik esztendőben. Előkelő, szép közönség gyűlt össze szerdán d. u. 5 órakor a papnevelő egyik nagyobb tantermében — a sz. Alajos Iro­dalmi Társaság 60 ik éves jubileumi ünne­pen;. Megjelent dr. Boromisea Tibor megyés "plFpAk; jutprahsTrti '-étén Őrt vo.t a közép- pon i papság t ijes számban. A vidékről is többen ; iay: Török Lajos M. szaniszlói plé­bános, Szűcs János lázári lelkész ; Bakiik Sándor s. lelkész. A szerzetes rendek : Jézus Társasági atyák ; sz. ferencrandiek; iskola- testvérek. A katonaság köréből a városunk­ban elhelyezett német kórházak „dél giere-“tje, máltai lovagja. Á világiak közül is, akik az intim ünnepségről tudomást vettek Bodnár Alajos, dr. Gobi Alajos orvos, Haraszti Béla, Figus Albert főszámvevő, Hegedűs bíró, Juhász József, Knoll Béla biró, Lehotzky János dr, orvos, Mészáros Elek gondnok, Szeles Albert adóhivatali főnök stb. A terem előrészében virágok és díszí­tések közt sz. Alajos szobra volt elhelyezve. Magát az ünnepséget a papnövendékek kara nyitotta meg, elmekelvén Pataki Lajos „Ecee Sacerdos magnus“-át A hatalmas karének után dr. Szent- györgyi Jordán Károly intézeti rektor lépett az előadó asztalhoz s mikor beszédét nagy figyelemmel hallgatta a közönség: akkor tudták meg, hogy ez az intim ünnep, «z a jubileum egy más ünnepet is rejt magában. A tiz éves püspökséget ért főpásztornak, dr. Boromisza Tibor megyéspüspökünknek ünne- pét.mellyel az ő papsága hódol ősz atyjának, a múltak, a jelen és jövendő generációknak kapcsolatában. Meit a közeli, elmúlt tiz éves püspöki jubileum alkalmával ez a papság megtett mindent a távollevő főpásztor hódo- latos üdvözlésére. A mai idők teknikai vív­mányaival eltüntette a távolságot is a szivek érzelmeinek kifejezhetésére, de meg nem nyugodhatott, mint a szónok kifejtette, hogy közvetlenül is meg ne ragadja az alkalmat a még mindig a jubileum hatása alatt levő lelkűknek őszinte kifejezésére. A Rektor beszéde és a püspök válasza. A papnevelő rektorának igazán találó és cicoma nélkül való, keresetlen, őszintén közvetlen beszédét adjuk teljes szövegében : — A mai nehéz háborús időben, inkább Keleiöfi i>?4-TK:e6ztif BODNÁ * ; GÁSPÁR. Szerkesztőség Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. A ■ El }K0D.M,$t KOK-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom