Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-07-05 / 53. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1916 julius 2, kod ni, midőn bel-, vagy küléletének feltételei némi áldozatokat kívántak. Bebizonyította a háború, hogy az iskola a szellemfejlesztés, a jellemképzés, az erkölcsnem esitós gyújtópontja. Kert, amelyben tervszerűig hintik el, ápolják és termékenyítik a testi, lelki és erksölcsi erők magvait. Üvegház, ahol az egész életre kihajtó fejlődés folyamata kezdetét veszi. Liget, amelynek tiszta légkörében az a testileg és szellemileg fejlett erős, egészséges, munkás, okos, körültekintő és előrelátó nemzedék serdül fel, amelyre a nemzet és a haza várakozik. A nemzet, hogy szellemi és közgazdasági, ipari'és kereskedelmi életének ezernemii ágazata azon munkaerők felett rendelkezhessék, amelyek a különböző pályák, hivatások, foglalkozások hatáskörének betöltéséhez, ügyeinek elintézéséhez, feladatainak megoldásához megki vántatnak. A haza, hogy a béke nanpjainak áldásait élvezve, a biztonság megnyugtató érzetével gondolhasson azokra az eshetőségekre, amidőn ellenséges támadások fenyegethetnek. Bebizonyította a háború, hogy a törvényes rend és szabadság, a jog és igazság mellett a népművelés egyike azon oszlopoknak, amelyeken a nemzeti hagyományok és intézmények tisztelete, a trón és oltár tekintélye, a táísadalom békéje és jóléte a legbiztosabban nyugszik. Egyik legfontosabb alkotórésze ily módon az iskola mindent müveit nemzet szellemi berendezkedésének. Egyik legkevésbbé nélkü- külözhető tényezője annak az óriási műteremnek, amelyben a nemzet magasabb igényeinek, kielégítése, nemesebb törekvéseinek megvalósítása, közérdekű feladatainak megoldása körül fáradoznak. Győzelmét, diadalát hirdeti minden eredmény és siker, amellyel a tudomány dicsekedhetik. Pálmája és babérkoszorúja minden alkotás ésíremek, amelyet a művészet teremt. Dicsősége, koronája minden vívmány és haladás, amelyet az ész és akarat létesít. A háború azonban nemcsak azt a fontosságot helyezte éles megvilágításban, amellyel az iskola bir. Nemcsak fényoldalait ragyogtatta. Nemcsak érdemeit tündököltette. Szemeink elő tárta hiányait is. Felfedte gyöngéit. Leleplezte fogyatékosságait. Alkal- mul szolgált, hogy megismerjük az árnyol- dalokat is, amelyeket az iskola sem nélkülöz. Az a komoly lecke, amely az iskolára nézve a háborús tapasztalatokban lappang, méltó arra, hogy megfontolás, tanulmány tárgyává tegyük. Kell, feltétlenül szükséges, hogy okoljunk rajtok. Kell, “hogy változtatásokat eszközöljünk az iskolai életben. Módosításokat foganositsunk. Ietézkedéseket tegyünk oly természetű újítások életbe léptetése iránt, amelyek alapos reményt és teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a jövő iskola a lehető legtökéletesebben fog azon várakozásoknak megfelelni,amelyek munkájához fűződnek. rult az áléit asszonyra. De a fiú csakhamar kiszaladt a konyhába — a cselédért. A ki szinte beröpült. Élesztgetni kezdette az úrnőjét. Vizet nyújtott égő nyelvére. Mamuka feleszmélt . . . — Gyermekeim . . édes kis árváim — sóhajtott; de könnye már nem volt. — Apuka elesett. . zokogta a fiú. Apukát meglőtték a gonoszok. A kis .leányka felsikoltott . . Olyanná lett az arca, hogy akár térítőre tehették volna. * A gyászba borult mamuka, kissé megcsendesedve, hetek után btt ül a verandán . . A kis Kornélka újra felszakgatja akaratlanul szomorú lelkét . . . — Kössünk apukának is koszorút. Hiszen ő is hős. A fiúnak szeme szinte villog. Nem szól, de szemének tüzéből szemrehányó, feddő tekintetek ömlenek Kornélka felé. Mamuka megsajnálja kis leánykáját. Megsimogatja arany-hajacskáját . . . — Kis árvácskáim, apukának a sirja nagyon messze van. — Olyan messze . ? — Most nem is lehetne oda menni, szól a fiúcska. Mintha apja eleste után — éretté vált volna. — Kis árváim, de el fogunk menni. A Közegészségügy és fürdőzés, Sokszor esik szó a közegzségügyről. Sok panasz és hírlapi felszólamlás előzte meg a renovált Kossuth-kerli gőzfürdő megnyitását; sőt még a városi közgyűlésen is mérges és erős szavak hangzottak el a megnyitás halogatásáért. Pedig bizony egyedüli ok csak az volt, hogy az uj bérlő — a ki egyszersmind a Szamosparti fürdőnek is szerencsés bérlője : — nem tartotta magára nézve pénzügyi szempontból kiváuatosnak és a közönség érdekében sem feltétlenül szükségesnek és nélkülözhetetlennek a kádfürdők mellett a gőzfürdőt is a használatnak átadni. (Más okokkal, vis majorral indokolták a gőzfürdő meg nem nyithatását. Szerk.) Meghirdette és megnyitotta a gőzfürdőt junius hó 18-án s azt lehetett feltételezni és hinni, hogy a nagy panaszkodás után csak úgy tódulni fog bele a közönség, és mi történt ? Álig van olyan nap, a melyen kihozná az üzlet az elhasznált anyagok költségét és a személyzeti kiadást. Ásitozik a bérlő s ide- oda tétlenül mozog a masszőr és a pénztáros kisasszony jegy kiadás helyett kézimunkával foglalkozik, Mindannyian a jó szerencsét várják és nagyokat köszönnek a betévedteknek, hogy mégis nem hiába fütik a kazánt és tódul a gőz a telt medencénkbe és gőzkamarába. (A közönséget bizony nagyon elszoktatták ettől a Kossuth-kerti fürdőtől. Egy-két hirdetés nem vethette ki a közönség tudatából azt a megszokott állapotot, hogy a K. K. f. zárva van. És nem kánikulában kellett volna megnyitni. És nem egyszer-kétszer és csak egy lupban hirdetni és a többi. És őszintébbnek kellett volna lenni — a zárva- tartás indokolásában. Szerk.) Bizony azóta előfordult már olyan szép reggel, amikor csak egy fürdővendég társalgót! önmagával a tiszta helyiségekben. És az idegen, a ki időtöltésből benyit, arról szerezhet tapasztalatot, hogy városunk közönsége nem nagyon érzi szükségét a gőzfürdő intézménynek s nem valami nagyon lelkesedik az egyéni tisztaság és a vizben rejtő gyógyerő kihasználása iránt és ezt legjobb esetben az egyea házaknál berendezett házi fürdők nagy számának tudja be, — de az is lehetséges, hogy épen ellenkezőleg okoskodik. A gőzfürdő használatától mutatkozó ez az idegenkedés véleményünk szerint nem a megállapított árnak magas voltában keresendő, hanem a fenntebb említett okok valamelyikében található fel, vagy pedig sok embert talán a közös fürdő feszélyez a használásban. De hiszen ha így állana a dolog, miért van a Szamos-uszoda sokszor zsúfolva, a hol bizony még a szép nemnek sem jut eszébe, kogy részvétlen szemlélők is bámulják a lomhán folydogáló viz tükörét. Meggyőződésünk szerint a mai közönség szükséglete a meglevő fürdőkkel teljesen ki lehet és ki is van elégítve, csupán egy inmint a csaták vihara megszűnik, el fogunk menni. — És viszünk koszorút, mondotta a leányka örvendezve. — Vájjon meglátjuk e sírját ? — Hát hogy ne? — A tisztelendő bácsi megírta, hogy külön temették el — egy völgyben. Néma csend . . Es a gyermekek e naptól fogva mindig arról értekeztek, hogy mennek majd ők az apuka sírjához. Ez az égő vágy foglalta el lelkűket. Erről álmodtak éjjelenkint. Erről beszéltek. Ez a kínzó, de egyben boldog vágy volt életüknek középpontja. És ezt a vágyat nem lehet lecsendesi- teni. Ez a vágy a lehetetlent is ledönti. Apukánk sírjához! ... A gyermekek pedig megnőnek. Az anya hajába ősz szálak vegyülnek, arcáról talán kissé elvonulnak a fellegek . . És ő nekik lesz, ott a messze távolban egy kis darab földjük. Minden uradalomnál, nagy birtoknál drágább kis földjük . . . ahova éven- kint vágyódni fognak; a hova, mikor csak tehetik — elzarándokolnak. Kezükben koszorúval; lelkűkben és ajkaikon szent imádságokkal. Mélységes, szent imádságokkal. gyenes népfürdő hiányzik. És ha a fürdő bérlő panaszkodik az csekély személyforgalom miatt, a mai nagy drágaság közepette lehet rá elég oka s nem nagyon lehet kívánni, hogy áldozzon a közönségért, a mikor a közönség sem érez hajlandóságot, hogy kárpótlást adjon a hozott áldozatokért. Városunkban a gőzfürdőt igen kevesen élvezik s azok keresik fel, a kik megszokták vagy valami okuk van reá. A katonaság használja, mert úgy van rendelve ; a fiatalság azért mert egy rosszul vagy kellemesen töltött éj után ki akarja magát pihenni, hogy uj erővel folytassa munkáját, míg az idősebb emberek abban a reményben veszik igénybe, hogy talán enyhíteni fogja a reumát, de hogy a közönség legtöbb része mi okból marad távol, oly talány, mely nem lehet kielégítő módon kifejteni (Rá kell nevelni a leendő embereket az iskolákban. Szerk.) Ne C3ak mindig panaszkodjunk tisztelt közönség, hanem néha-néha jusson eszünkbe, hogy a tisztaság gyakorlása senkinek sem ártalmas s ne higyjük azt, hogy csak másoknak van rá szüksége. A kinek nincs érzéke a saját becses személye iránt, az jogosan mások felett sem gyakorolhat kritikát. Spektátor II. A magyar tanítóról irt s olvasott fel Benedek János a Magyar Tudományos Akadémián nem rég egy kedves költeményt, melyből pár versszakot alant közlünk : Nemzeti nagy múltúnk csillagfénye melleit Gerjeszt a szivekbe égő honszerelmet; Hirdeti szent hittel, lángoló, ihlettel, S ha kell: bizonyítja példaadó tettel. A lövészárokból északon és délen Rohamra rohanva kirobog az élen ? „ Utánam magyarok /“ ö a bátorító, A hős, a vértanú: a magyar tanító. Duna partján büszkén tudományunk háza: A magyar kultúrát, gaz, aki gyalázza. Nézd egyeteminknek fénylő kupoláit, A föld kerekségén ormuk átvilágít. De mi az én szivem édesen átjárja : Messzünnen pislogó pásztortüznek lángja, Falukból, tanyákról, amely ide rezdül Rozoga iskolák ablakin keresztül. A magyar néplélek kohója e tűznek, Oltárait őrzik éber Veszta-szüzek, Élesztgetve, szítva, hamvadástól óva : Ezer áldás a jó magyar tanítóra! Papiroshiány van! Kíméld a papirost ! Legutóbb a belügyminiszter körrendeletben intette takarékosságra az alárendelt hatóságokat: amikor csak lehet mellőzni kell az Írásbeli intézkedést és szóval vagy távbeszélőn kell rendelkezi. A hivatatalos levelezést, hacsak lehetséges, nem külön iveken, hanem magukon az ügydarabokon, hátirattal kell végezni; szabatosan és röviden fogalmazni. Fogalmazásra szolgáló iveken minden helyet ki kell használni, a tisztázatokat fólivekre írni; nem fogja tikinteni tehát egy hatóság sem tiszteletlenségnek, ha féliv papiroson Írnak hozzá. A papirossal, valamint egyéb írószerekkel általában a legtakarékóssabban kell bánni és azokat Rendeltetésüktől eltérő célra nem szabad használni. Ez a figyelmeztetés — a nagy közönségnek is szól, mert az e téren való takarékoskodás nemcsak a hivatalok kötelelessége, hanem a magánosoké is. Azt a fölfogást, hogy levelet, kérvényt vagy egyéb beadványt csak egész ivén lehet írni, most közérdekből félre kell tenni. Aki megtudja Írni a levelet egy vagy két oldalon, az tépje le és tegye el más alkalomra a levélpapír második lapját. Tegyen igy az is, aki valahová kérvényt ad be. írja azt egészen bátran fólivre, ha azon elfér. Az alsóbb hatóságok is féliven Írnak a miniszterhez jelentést. Hát igazán ideje is már, hogy a papirpusztitó csökönyös nagyítást, gondolkodást valamikép megakadályozzuk. Úgy megrögzött a papírnak pazarlása a mi konvencionális társadalmi felfogásunkban, hogy sérelemként tekintettük, ha valaki egy fél ivén vagy fél levelező-lapon fordult hozzánk három soron értesítéssel. Sokan akadtak, kik a tisztalapokat összegyűjtöttek s talán egész életen keresztül papírra nem költöttek.
