Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-08-02 / 61. szám

4 „SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatmár-Németi 1916. augusztus 1. TANÁCSADÓ. Zsemlyegombóc leves. (Háborús re­cept.) A N,-bányai és Vidékéből olvassuk. A mostani hústalan világban különösen a jó le­ves készítése ád gondot a háziasszonyoknak, mert nagyon sok férfinak az egész ebéd nem ebéd leves nélkül. Ezért hoztuk a múltkor a rákleves készítés módját (R. J. nétől), most pedig ezért közöljük egy másik jó levest rö­vid leírását: Hig rántást csinálunk, föleresz- tés előtt egy kis édes paprikát teszünk bele, meg sót. Mikor pedig fő, kisebb zsemlyegom­bócot teszünk bele, mely következően készül: Zsemlye helyett fehér kenyeret vágunk apró kockára, ezt megpirítjuk zsírban 3 zsemlyére egy zsemlye nagyságút számitva s 1 zsem- tojásból készítünk finom felvert galuskát és a pirított, kockákat közéjük keverjük s kisebb gombócot szakgatunk belőle és a forró le­vesbe befőzzük. Egy kevés apróra vágott hagymát zsírban megpirítunk, apró zöldpet­rezselymet szintén belekeverünk és ezt rá- töltjük a levesre. így kiadós és jó hamis le­vest kapunk (R. J.-né.) Nem rég* és — most. (Történik egy badseregszállité tűzhelyén. Egy szegény asszony megy be félénken, szint« remegve a házba.) Drága, jó nagyságos asszony, legyen irgalmas. Egy falat kenyeret nem bírok kapni. Három gyermekem éhezik otthon. (A nagyságos asszony.) Szegény asszony. Adok lelkem sziveken. Csak várjon egy kicsit. (A szegény asszony.) Mindig jó SZÍVŰ volt. A szegények mondják . . . (A nagyságos asszony sóhajtva.) Hej pedig, mi is szegények voltunk még nem régen. Ellicitáltak: mindenünket. A mi házunknál sem volt olykor kenyér. (A szegény asszony.) Az Isten megsegítette a nagyságos asszonyékat. (A nagyságos asszony.) Hej, CBak jó vége lenne. (Be a kamarába.) (A szegény asszony.) Bezzeg, az ura el van bizakodva. Büszke, gőgös. (A nagyságos asszony a kamarából jő ki.) Itt van . . . talán két nap is segít magukon. (A szegény asszony.) Az Isten áldja meg ! Fizesse vissza százszorosán. (A nagyságos asszony.) Egy pár tojást is hoztam. Tegye el jól. Meg egy-két krumplit. (A szegény asszony könyezve.) Milyen jó szive van. Az Isten áldja meg. (A nagyságos asszoy.) Csak siessön haza, a gyermekek váíják. (A szegény asszony kezet csókol kifele menve.) Fél az urától. Nagyon fél. (A szegény asszony — az udvaron — a férj előtt találja, magát. Eérj — a badseregszállité, aki már százezer koronát szedett össze.) Mit visz ? (Szegény asszony kötőjét durván szétveti.) (A szegény asszony.) A nagyságos asszony könyörült meg rajtam. Éhező három gyer­mekemnek küld egy kis kenyeret. (A hadsereg szállító férj.) Hát 6 mi ? Tojás is, krumpli is, (A szegény asszony.) Jó szive van a nagy­ságának. (A hadsereg szállító.) Tönkre tesz vele . . teljesen tönkre. Á jó szivével lop. Menjen most, de többé a lábát ide ne tegye, mert leütöm. (A hadseregszállító benn a szobában.) Már megint lopsz. Már megint pusztítasz. A feleség. Én lopok ? A férj. Te. Igenis, megcsíptelek. A feleség, flát lopás az, amit a szegény nyomorgónak adunk. Hát a testvérem lopott, mikor csak nem rég’ kenyeret hozott, mikor egy falatot nem tudtál szerezni . . . A férj. Az más. Most másképp kell gondolkozni. Mindenki szerezzen magának. Ki-ki — magának A feleség. Hej, ember, vigyázz, mert az Isten megver. Szegények lehetünk újra. A férj. (Gúnyosan mosolyogva.) Ha igy pusztítasz és lopsz engemet. A feleség. Én nem loplak. Nem pusztí­talak. Isten a tanúm, aki a szegényeket nem hagyja el. Te lopsz, szerencsétlen ember. Te károsítod a nemzetet, a hadsereget. Tudok mindent. Vigyázz! Az Isten vér meg. A férj. Eredj, jelents fel! Feleség. Arra nem vagyok képes. Csak egyre kérlek : légy lelkiismeretes : S akkor tiszták maradunk, mint tiszták voltunk nem­rég. És aztán . . adjuk a szegényeknek. Férj. Majd ha fagy! * S mikor fagyni kezdett, a hadseregszál- litó már vizsgálati fogságban ült. A jó szivii nagysága házára szomorúság borult. A sze­gény asszony naponkint meglátogatja jótevő­jét. Olykor egy-egy darab friss kenyeret is visz neki, mert a háznál már kenyér sincs. Pedig nem régen, volt. Kalács is volt. M—t—r. Háborús-apróságok. A péküzlet előtt órákhosszat ácsorog- nak kenyérért s egy más utcában egy veder moslékot visznek, melyben nagy darab ke­nyerek láthatók. — Egyiknek nincs, a másik meg a moslékba dobálja. * Már jó ideje ritka látvány a piacon a to~ jáí, pedig ott kellene árusítani s igazán fur­csa, hogy ott nincs s az apró íüezeresboltok s bodegák kirakataiban mindenhol ott dísze­leg. (Vájjon 14 fillér-e az ára ott is?) * Hasonlóképen van a kukoricával is: a múlt szerdán a piacon nem volt látható s a Bem-utcában levő bodegában csekély 56 fil­lérért láttam árusítani literjét. (J. Z.) Majd írok a fiamnak... A falusi jegyzőhöz nagy tisztességtudóan belép a ta­nyai gazda és rövid köszöntés után igy pa­naszkodik, — Nem ölég nékem az a két muszka, akit kaptam. Ötre iratkoztam. Annyi kéne neköm. — De hát nem tudok többet adni, mert nem jutott, — vigasztalja meg jegyző. — No hát nem baj. Majd irok a fiam­nak, aki katona, majd küd az nekem, akár tiz muszkát is. Möglöszök én a maguk musz­kái nélkül is ! Adjon Isten 1 Ezzel sarkon fordult az atyafii és ki­ballagott az irodából. Többeknek. Igen köszönöm azt a szépszámú levelezőlapot, kápes kártyát, néhány levelet helyből és vidékről, mellyel csekélységemet „Téged egyedül és örökre" cimü elbeszélésem megjelenésével üdvö­zölték. — „Több hadbavonuló . . tanító család.“ Névtelen levelekre nem szoktunk válaszolni. Az ilyen aláirásu levél is azok közzé tartozik. De most külön okunk van e levéllel kapcsolatosan megüzenni, hogy ismerjük mi már nagyon jól ezt a „több olvasó", „több polgár", több stb. rendszerint egy személyt rejtő aláírásokat. Ez az egy személy pedig gyáván’a névte­lenségnek vagy a több takarónak leple alá húzód k Ha az igaz, amit ir, nincs oka a bujdosásra. Tessék nyíltan fellépni, mint az igazság szokott. És akkor" szívesen adjuk tudatára, mit kelljen tennie, hogy fel­panaszolt dolga, vagy hát legyen dolguk . . orvosol- tassék. — Egy hivatalnok. Nem árt az a kis bús­tól való tartózkodás. Hires orvos mendotta, hogy a magyar családoknak és vendéglősök étlapjának utolsó tétele, rendszerint Karlsbad. A tőtött káposzták, kol­básszal spékelt kolozsvári káposzták, székelygulyások és más húsok és mimások miatt. A húsok mellet^ irt védő cikkek tehát most nem alkalomszerűek. A mészárosokat is hiába bántanék a busók miatt. A békében is megtörtént, hogy a nagysága visszakül- dötte a csontos bust. És a mészáros dühös lett, de megmondotta az igazat. Hát a nagyságának nincs csontja? Magának Juoika nincs csontja ? Nekem nincs csontom ? Látott maga marhát csont nélkül ? — Aggódó. Nincs igaza. Azon terület, melyet a közép­ponti hatalmak az ellenséges országokból megszállva tartanak: 431 ezer négyzetkilométer. Az ellenség ré széről megszállott terület ezzel szemben 22 ezer négy­zetkilométer. Hát bizony csorda erő, csorda kell ahhoz, hogy azt a különbséget kiegyenlítsék. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. i Szatmári Bazárban az összes játék-, disz mű-, emlék és rövid- áru czikkeket helyszűke miatt a közeledő nagy nyári vásár idény alkalmából mélyen leszáritott áron bocsátom a n. é. közönség rendelkezésére„ KAZINCZY- TJTCZA 10. kö nyvkötészete Szaímár, Deáktér 3. sz — (Színház mellett.) — ÍOO ooo lábat tesz tönkre a szűk czipő. Aki en­nek ellensége, önmagának meg jó ba­rátja, az rendelni fog Ízlése szerint czipőt Walek János czipész mesternél. Szaímár, Széchenyi-u. 7. ORGONA GYÁR PST villamos gépekkel berendezve. US® Kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomás, csőrendszer szerint (pneumatikus) tartós és nemeshangu orgonákat izállit. Orgonajnyitásokat és orgonahangolásokat lelkiismeretes pontossággal teljesít. Jókarbantartást mérsékelt árban elvállal. BIECrEH OTTÓ cs. és kir. udvari szállító. Hazánk legnagyobb orgonájának: a király orgonájának alkotója, a Szent-Sir lovagja és a Ferenoz József-rend tulajdonosa. BUDAPEST, X., Szigligttti-utcza 29. szám. Tervezeteket, rajzokat és katalógust kívánatra díjmentesen küld. A párisi, bécsi és péosi kiállításén több helyről kitüntetve. Gyáram 89 évi fennállás óta 1900 orgonát szállított, közte a koronázási tem­plom király orgonáját, mely ergenamü 80 változatú és vili any erőro van berendezve. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmár-Németi 1916. — Kiadó: Szatmáregy ház-megyei Irodalmi-Kör. — Felelős szerkesztő: Bodnár Gásair.

Next

/
Oldalképek
Tartalom