Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-12-03 / 96. szám
o —I Püspöki nagy gyászmise királyunk temetése napján a székesegyházban. Komor reggelre virradtunk. Az eget barna feilegek takarták. Mintha gyászlepel - le) volt volna bevonva. Ereit, hullott uz'eső, mintha az egek is sírnának. Mikor a székesegyház öreg harangja megkondult, még alig szakadt nappalra az esős, ködös idő. A-tanuló-ifjúság, a közönség, testületek siirü tömegekben sietnek a székes- egyház felé — a püspöki nagy gyászisteDi tiszteletre. A székesegyház. A székesegyház főkapuja a portaiénál fekete drapériával van övezve. A hajó minden talpalatnyi tere betöltve, fel egész a szentélyig sűrű sokadalommai. ügy hisszük, a mílienium hálaadó isteni tiszteletkor lehettek ennyien a székesegyházban. A templom első négy padsorát katonaság, a hivatalos testületek képviselői foglalják e). A városunkban állomásozó és szolgálatot tevő tisztikar, a városi tanács, törvényszék, kir. ügyészség, járásbíróság, kit*, tanfelügyelőség, főkapitányság, főszolgabiróság, folyammérnökség, viliany- üzemvezetősőg, posta távírda főnökség/ kataszteri hivatal, adóhivatal, dohánybeváltó hivatal, felmérési hivatal: egyszóval a város minden hivatalos testületé képviselve van. A templom hajójában, a szentély közelében van felállítva a nagy katafaik. Rajta kereszt és királyi korona. A katafaik. körül és a lobogó gyertyák közt az .ősznek gyönyörű virágai és délszaki növények diszlettek. A szószék, az egész szentély fekete drapériával bevonva : a tpély gyásznak benyomását keltette fel a szemlélőben. Az egész székesegy ház hü kifejezője volt annak a közérzületnek, mely a lelkeket eltölti; mely nem , csöndes, de mélységes részvéttel fordul az elhunyt nagy király emléke felé. A püspöki gyászmise. Pontban 9 órakor érkezett a székesegyházba a fcpásztor körülvéve a szolgálattevő assistenciától és növendékpapságtól. Arehidi ákonusok voltak : Benkö József apát-plébános és Szabó István prelátus-kanonok. Diákonu- sok. Pakots Károly püspöki szertartó és Kulifai Mihály segédlelkész. Segédkeztek még Hámon Róbert irodaiigazgató, Bakkay Kálmán és Kovács*Gyula teológiai tanár és igazgató. A többi assistenciát a növendék papok töltötték ki. Évenkint bemutatja hódolatát a királyok királya előtt az urnapi körmeneten és 1912 ben a bécsi eucharistikus kongresszus alkalmával igazi hitvalló lélekkel jelenik meg a szentse gi Jézus diadalmenetében: hadd lássa az egész világ, hogy Habsburgi Rudolf vére az egyháznak hü fia, Krisztusnak buzgó tisztelője . .. És amikor — két éve elmúlt — összecsaptak fejünk fölött a véres hullámok, . . . ő a feszület lábánál keres vigaszt és segítséget: Imádkozik a király ... És ebből a királyi imádságból merített népe erőt, vitéz katonái ihletet és lelkesedést. S ha a. ravatalon kihűlt keble fölött, fagyos ujjai közt a Megváltó keresztjét szorongatja, ez a kereszt I. Ferenc József kezében nem puszta külső disz, nem spanyol etikett, hanem egy hosszú, hitből táplálkozó, bitvallu életnek nyilvános confessziója a halai után is. De hogyne, ölelné, szorítaná kehiére Krisztus keresztjét, hiszen a kereszt volt életének leghűségesebb kísérője. Csak kihűlt szivének dobogása tudná elmondani, hogy 86 esztendős pátriárkái életkor, 68 esztendei uralkodás mennyi szenvedést takar; üogy a csillogó királyi korona alatt állandóan viselte a szenvedés tövis-koronáját. Csak Ő tudta, mily soha be nem hegedő véres barázdákat szántott királyi szivén a sok családi tragédia, amelyet a Gondviselés kifürkészhetetlen keze mért rá. Igen, csak Ő Írhatná le azt a hosszú kálvária-utat, amelynek olyan megrázó stációi voltak, mint Miksa császár .SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatmár-Németi 1916. december 3. A püspök az előirt ima közt magára öltvén a főpásztori mise efrnaiusát: kezdetét vette a gyaszmise . . . Az orgona méíalus hangja szinte belebukott, belesirt a lélek hangulatába, mely hangulat a székesegyházban oly főn séges komolysággal lebegett. A kóruson föl hangzott a classikus gyászének, Schalter gyászra Léje. A műkedvelő énekkar szinte önmagát múlta felül Úgy az együttes ének, mint a négyes karból kizokogó k: ólók belemarkn'nak a telkekbe-, hogy rezgésbe hozzák az érzése» legnemesebb búrjait. Az orgona Kiicska József székesegyházi orgonista kezei alatt majd búgott, m-.jd sirt, esedezett es vigasztalásra iridbott. \ í* pásztói h-mgj -.ban, h vilá:/ legst-; bb énekeiben is szinte Un-reziük a htieongő apostoli leieknek hangulatát . . . A püspöki nagy mise beféjeztével Scheff- ler János dr. papnöveldéi tanulmányi felügyelő, theol. tanai-, a fekete - posztóval övezett szószékre lepett. Karing nélkül, fekete talárban, stóla ín-lkiil, mint az elő van írva az ily esetekre. És elmondotta egyszerű, keresetien, de tartalmas gyászbe-i-.-tdél a közönségnek szinte lélegzet nőikül vaió feszült figyelme közt. A szónoknak igen szép orgánuma nagyon beilleszkedőit u gyászisteni tiszteletnek hangulatába. A beszédet „Tárca“ rovatunkban teljes egészében közöljük, hogy a nagy időknek tanújában, a hírlapban is megörökítve legyen. A Libera. A gyászbeszéd uiáa a főpásztor telje:--) assistenciájával a virágos k '.tatáikhoz indult. A püspök, Hehelein Károly, Pemp Antal Szabó István prelátus-kanonokok, valamint Benkö József apáUttnonok infulával fejükön. Á feszülettel szemben a főpásztor foglal h- Ivet. A katafaik négy sarkánál a négy in fülás kanonok. Mind a négy beszenteli a koporsót, megfelelő ének és ima kíséretében. Majd felzokog, felsír, viharzik, dübörög, hu::, jajong Liszt Ferencnek egyik örök-szép müve: a Libera. Micsoda erfiv* 1 hat ez a nagy művészi alkotás a megértő'szivek redőibe. Á mélysó gekbői való kiütés, a szenvedő lélek könyörgő zokogása, az elmúlás fájdalmas érzéseinek bus zengése, az utolsó Ítélet napja rettenetes gondolatának, az isteni Ígéret jóságának .... és büntetésének fönségesen egybeolvadt éneka és orgonája ez a Libera. A kórus hatalmas, erőveiteljes képességgel adta elő a zeneművészetnek ezt a remekét ás Sepsy Márton egységes, kitűnő vezetése beleöntötte a nagy zeneköitő koncepcióját.. A Libera eléneklése után a főpásztor végzi az • meggyilkoltatása, Rudolf trónörökös szomorú vége, a gyilkos tőr Erzsébet királyné szivében és legutóbb a sarajevői borzalmas gyilkosság. És bá rha szive csordultig tele volt fáj- ! dalommal. O viselte panaszszó nélkül, mint férfiúhoz illik, hősies lélekkel, mint katonához illik, hittel és bizalommai, mint jő keresztény, viselte igazi királyi nagylelkűséggel. És fejedelmi nagyságát mi sem tükrözteti vissza hivebben, mint az a tény, hogy annyi sok kereszt és szenvedés súlya alatt össze nem roskadt, el nem veszhette lelkének egyensúlyát és muukakedvét soha. De imár elmúlt számára a szenvedés ideje. A háború, amelynek végét oly- epodve várta, részére befejeződött és Ő már a jó harcot, harcolók pálmájához jutott. Sokat szenvedett teste piheni már a boldogok álmát, nemes lelke már fölszállt Urához, akinek oly hűségesen szolgált. De emléke élni fog mindaddig', mig magyar szív dobog a Kárpátoktól határolt hazában, erényeinek példáját semmi ki nem fogja törölni szivünkből. A távozó búcsút int. De még egy szava, egy esdő kérése van. Imádkozzunk a királyért az Ur oltáránál. Majd ha a „Libera me Domine“ szivekbe markoló akkordjait halljátok, ha majd főpásztorunk hő imára hiv fel bennünket, akkor boruljunk térdre és kérjük az Ég királyát, vegye magához a mi elköltözött királyunkat, hogy nagy elődjeivel Ő is közbenjárója, géniusza legyen e népnek és eszközölje ki e sokat szenvedett hazának fegyverei végleges diadalát és a győzelmes boldogító békét. Amen. ötödik és utolsó beszeatelést, mellyel a fön- sé.ges gyászszertartás végét ért. A jelenvoltak a templomból feledhet len meghatottsággal és a lelkekben sokáig élő emlékezette! távoztak. i AGyásziiunepséget a tanintézetekben. .4 zárdái tanitónöképzökben nov. 30 ás a király temetésének bus napján tartották meg a gyászüu népét. Volt szavalat, a gyász- ünnephez méltó zene. A beszédet dr. Kovács Gyula igazgató mondotta, oly meghatóan méltatva a nagy királyt, hogy a tanítónő jelöltek szemébe könny szökött. A kir. koth tanító képzőben 30-án a székesegyházi gyászistentisztelet• után volt a gyászünnep. Az Urban elhunyt nagy király alakját Bodnár Gáspár állította a tanítójelöltek. elé. A növendékek egy igen érdekes és tartalmas párbeszédet adtak elő Tóth József tanár megfogalmazásában. Nemzetünk történeti nagy alakjait szólaltatja meg, mikor Ferenc József királyt, az örökkévalóság kapuja előtt fogadják. A gyászünnepsóget a nemzeti himnusszal fejezték be. A kir. koth. főqimn. ifjúsága a Kálvária templomban gyűlt össze, ahol Rónai János tanár gyászmisét mondott és az ifjúságot móiyen megrendítő beszédben méltatta nagy királyunkat. Ac irgalmas nővérek és a zárda összes intézeteinek növendékül • a zárda templomba gyűltek reggel ti:-; órakor. \ gyászmisét Benkö József apátnanoaok mondotta és tartott olyan b'szódét, mely hallgatóit köny- nyekre fakasztotta. Mikor lesz a háborúnak vége? Nincs és nem is lehet kérdés, amely a lelkeket most jobbár* érdekelné, mint ez a kérdés. Egészen érthető. Három inditóok miatt óhajtanék már a háború végét: édes hazánk boldogsága, szeretteink és általában a társadalom boldogsága ós saját boldogságunk miatt. Mindaddig, mig az annyira epedet! és pedig reánk nézve dicsőséges vég el nem jő, lelkünk a háborúnak Üdére nyomása alatt mintegy szárnyaszegetteu érzi magát. Nem tud behatóbban semmivel sem foglalkozni, figyelmét leköti, tehetségeit lenyűgözi, békóba rakja a háború lehangoló gondolata. Örülni nem tud ; csak egy refl.-xió a háborúra és szivünk fajdalommal telik be. Ennek a háborúnak óhajtanok már a végét. Szeretnék tudni, mikor szól közbe Isten végtelen hatalma ? Mikor fogja mondani végtelen tekintélyével a hadakozó feleknek : elég! É kérdéÁ óhajtom megvilágítani. Nem bocsajtkpzom üres szóvirágokba, alapnélküli jövendölésekbe, hanem — «menynyije gyarló emberi erőm engedi — beilleszkedni igyekszem az isteni Gondviselés terveibe és azokból óhajtom megadni a közérdekű kérdésre a feleletet. Nehány föltétien igazságot előre kell bocsájtanom : 1.) Isten a végtelen igazság, Isten velünk van. Ezt bizonyítja a háború történetének minden mozzanata. Ezt Igazolja az általunk elért dicsőségteljes eredmény. Ezt, hangoztatja az a minden ércnél hangosabban beszélő tény, hogy ellenségeinknek számbeli óriási fölénye dacára mi vagyunk diadaimi túlsúlyban ős pedig jelentékenyen. Hányszor ömöltek szemeinkből a honfiúi aggodalmak, bánatnak könnyei? Hányszor szorította össze szivünket, túlságos remenyre nem jogosító helyzetünk? Hányszor néztünk a bútól fénytelen szemekkel az égre, mintegy onnan várva a kérdésre választ : mi lesz velünk ? És ime, Isten mindig közbeszólt. Szellemileg nagyon szűklátókörűnek kell annak lenni, akt sorsunk intézésében észre nem veszi Istennek kezét. 2.) Isten végtelen irgalmas ós mint ilyen, megkönyörül rajtunk ; nem engedi, hogy meghúzzák ellenségeink édes hazánk boldogsága fölött a halálharangot ós ördögi halotti tort üljenek hazánk roncsai fölött. Mint végtelen irgalmas, meghallgatja imáinkat és nemes szánalommal szemléli könnyeinket és a háború termelte nyomort. Mint végtelenül irgalmas akar rajtunk segiten föltétlenül, ha
