Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-09-13 / 73. szám
XXV. évfolyaisa. Szatmáp-Német1916. szeptember 13. 73. szám. SZATMÁRI HÍRLAP (HETI SZEMLE) POLITIKÁÉI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. ! Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 6 » — , | Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak ős kőzmfiiparosoknak egy évre 8 korona- Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. Felelős szerkesztő . BODNÁR GÁSPÁR, Szerkesztőség Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden ; lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. Lap í ülő dön oh k SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiaddóhivatalt illető, összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Fintér Jóasef kiadóhivatali főnök cimére Egyházmegyei Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetések egyszeri ktfzláse 6 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. -----------------Me gjelenik minden héten Kétszer: szerdán és vasárnap Megyéspüspökünknek, dr. Boromisza Tibornak nagy alapítványai. — Ti? éve, hogy püspökünk. — A tiz éves püspökségnek határideje még csak közeledik s íme az áldások forrásai már megnyílnak, buzognak. Főpásztorunk 1916. szeptember hó 11-iki kelettel negyedmilliót jóval rneg- haladö alapítványt tett. És pedig a kővetkező egyházmegyei és háborús célokra. I. Az egyházmegyei papi nyugdíjalapra az eddig adományozott 65 ezer koronának jtüO ezer koronára való kiegészítéséül 35 ezer koronát. II. A szatmári irgalmas nénéknél — a belső internátusbán — két szatmáregyház- megyebeli hadi árva leány neveltetésére 20—20, tehát 40 ezer koronát. III. Az írstk árvühitzban, két szatmár- egyházmegyebeli hadi árva fiú neveltetésére 20—20, tehát 40 ezer koronát. IV. Egy későbben meghatározandó egyház- megyei célt szolgáló alapul 200 ezer koronát. Összesen tehát 315 ezer koronát adományozott. * Azt hisszük hogy ennél tartalmasabb vezércikk ritkán jelenik meg a mi lapjainkban. Oyönyörü szivárvány ivezeteként öleli át a magyar nemzet ezeréves életének egét az isteni Gondviselésbe vetett hite. A tevékeny hit. Az a hit, a mely megnyilvánul egész keresztény élet- rendszerében. Nemzeti életében. Családi tűzhelyein és főleg ott magas- ük mindig legfőbb kormányzatának tény eiben. A nemzeti élet története azt bi- zonyitja, hogy valahányszor a keresztény életrendszer, morál útjairól letért ez a nemzet vagy csak elhajlott: jöttek a nemzeti csapások, a belső tusák, a szociális élei egyensúlyának megbillenése, a társadalmi rendnek megbomlása és főleg a korrupció. Az uj Mag-y:. országnak egyik legfájdalmasabb sebe, melynek ke- levényei e rettenetes időben fakadoznak fel, hogy a nemzeti élet tengelyét, gerincét mintegy elválasztani, elkülöníteni törekedtek a keresztény morál, elvek és életrendszernek befolyásáról. Az úgynevezett liberális kormányzat, életfelfogás, morál, rendszer megteveszA tábornok ur dohány szelencéje. Irta: KEMO. A pirkadó hajnal teregette már bihor köntösét, — hírnöke, a játszi napsugár, mint megannyi csintalan kohold ott incselkedett a tiszti étkező sáppadó fényű csillárival, de a derűs tiszti társaság még javában mulatott. A brigadóros ur magas személye volt ezúttal a vendég. Az a fess, hires arszlán; kitől bókot tanulhatna a brigád legifjabb hadnagya is, de egyben az a rettegett katona, kiről a legendák egész sora kering a tiszti körökben. Egész éjjel folyt a pezsgő, járta a tánc, a tiszti asszonykák dévaj kacaja s a dohányfüsttől párás levegőbe bele-bele zsongott a cigányzene. Ez este a tiszt urak valóban remekeltek, — úgyszólván kifogyhatatlanok voltak a bájos hölgyek, — no meg Ő exellentiája mu- lattatásában. Báró Wetter dragonyos kapitány, a közismert rettenetes ivó, — vitézi tornára kelt ■— Szaploncay tüzér őrnagygyal, ki dicséretére legyen mondva méltó ellenfélnek bizonyult. Br. Wetter minden pezsgős betteriá- jára egész salvéval felelt. Vay huszár őrnagy az ismert nőgyülölő, most az egyszer kivételesen banális volt; bájos szomszédnője Wetter kapitánynénak magyarázta élete eddigi tévedéseit, a tüzes szemű szép asszony kérésére állítólag ígéretet tett volna, hogy ezután minden másként fog lenni. Várady főhadnagy, az örökké kedves, szellemes fíu, a cotolliont rendezte s a meglepetések egész légiójával kedveskedett a fess hölgyikéknek. Maga a kegyelmes ur finom mosollyal ajakán, gyönyörködött a mulatozásban, gyakran szűrcsölvén az előtte mindig frissen habzó édes nedűt, majd a körűié csoportosuló bájos asszonykáknak mesélni kezdte élte derűs episodjait. Elegáns, könnyed modorral adta le azokat a csintalan huszár történeteit, melyek hőse, talán mondani sem kell mindig egy egy bájos asszonyka volt, ki mint a légy — a pók hálójába úgy belekeveredett azokba a csillogó sujtásokba. Minden történetnek meg volt a maga bus vagy játszi csattanója s a kedves tiszti asszonykák majd egy-egy röpke sóhaj vagy dévaj kacajjal jutalmazták az előadót. A kegyelmes ur ajakáról szaporán folyt a szó. Beszéde közben egyszerre egy remekmívű dohány szelencét vont elő, melyen drága ékkövekből kirakva ott tündöklőit a főhercegi díszes korona, majd egy név kezdőbetűje s valamelyes dátum. Mig az illatos finom dohányból egy cigarettet sodort, ajakán hamiskás mosoly jelent meg, jeléül annak, hogy ennek a tárcának is meg lenne a maga banális históriája, hiszen parancsőr tették a nemzetet. A külső sikerek, melyeket a liberális kormányzat felmutatott és minden eszközzel felmutatni törtetett: csakhamar igaz mérlegre jutottak az életeseményeinek malomkövei közt. S kitűnt, már régen nyilvánvalóvá lett, hogy belső értékük hamis, alapjaik a korrupción, a szinte brutális igazságtalanságokon, a makacs és hihetetlen mérvű érdekközösségeken épültek fel. íme, most ... a nemzetnek történetében talán a legnagyobb megpróbáltatásának idején, a nemzet legfőbb fórumain, az ország törvényhozásának termében tör ki a lel kékből az őszinte, az igaz önvallomás, hogy : A liberális rendszer, kormányzat itt, ez országban is, csak a korrupcióval tartható fenn, És fentartható-e igy ? A nemzet, mely élet-halál küzdelmétől, kiömlött vérétől megújhodását, újjászületését várja epedve: bizhat-e egy oly rendszerben és türheti-e e rendszer képviseletét, azt a kormányzatot, melynek egzisztenciája, alapja, élete, eszközei ilyen alapra vannak letéve? Lehetséges-e újjászületés, nemzeti tiszti emlék volt — egy tündér világból, — de ridegen fegyelmezett agya ajakára hallgatást parancsolt s a kórdezősködőknek kurtán csak annyit felelt „egy távlovaglás emléke az“. A kurta válasz dacára a remek mivü tárca közérdeklődés tárgya kezdett lenni s a kiváncsi asszonykák közökbe vették — lágyan melegen simogatták a drága jószágot, majd suttogva találgatták az ajándékozó magas személyiség nevét. Aztán kézről-kózre járt a tárca s nem egy elkeseredett agg törzstiszt irigykedve simogatta azt a fényes koronát, mert mi tagadás benne, némilegesen össze is függhetett az az aránylag oly fiatalon elnyert tábornoki arany sarkantyúkkal. De mint minden csoda, úgy ez sem tarthatott örökké. A közérdeklődést báró Wetter és Szaploncay tánc-duettje keltette fel. Szörnyű mód igyekezvén a két derék bajtárs a föld vonz- körót kerülni. Dicséretökre legyen mondva a számlálhatlan palackok dacára ez sikerült is nekik, s a hangos vivátot mindketten saját lábukon állva tudták megköszönni. Egy ideig még durrogtak a palackok a tánc ütemein pengtek még a sarkantyúk, az ég peremére felbágó nap tüzes fénye azonban véget vetett a hangos dáridónak. A brigadéros ur búcsúzni kezdett. Minden dámához újból volt egy kedves szava, sőt némelyiket még meleg tekintetével is kitüntette. Az uraknak merev katonás tisztelgés közepette mondott rövid köszönetét. Már pengeni is kezdett az arany sarkantyú,
