Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-08-20 / 66. szám
(HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP /■: ELŐFIZET É 8 1 ARAK: Negyadém* — 2 ív 50 f. Egres szém ára 8 fillér. Tanítóknak 6» kéziu fi iparosoknak egy övre 8 korona- Amerikai Eg-yesiilt-Áíktmokba — egéez övre 3 dollár. A kiaddóhivatait illető összes küldemények:, pénzek, hir detósek stíl. Fintéi* Jóasief kiadóhivatal! főnök ciméro Egyházmegyei Alapítványi Pénztár küldendők. Pályásad biFiiotusak ©gyjncort trfixláso C korona ----------------- Nyllttár sora 40 Dliár.----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap Ezer és néhány esztendeje, hogy a magyar nép, ősi hagyományaiban szunnyadozó jog és vágyódástól vezérelve e hazába, a Duna, Tisza és a Kárpátoknak hazájába költözött. Európa szivében árván, elszigetelten, nyelvének, szokásainak vallásának is egyedülvalóságában kalandozások és harcok közt kezdi életét. Józan értelme, államalakulásra erősésértékesérzé ke csakhamar észre veszi itten való életének feltételeit. Ezen feltételek azonban nem tévesztik meg. Önállóságát bölcsen és féltékenyen őrzi. Állami megalakulása sem hasonlít az európai államoknak egyikéhez sem. Semmi izében nem volt aristokratikus vagy feudális alakulás a mi állami alakulásunk. Ebben az országban a rabszolgaságot és hűbéri alárendeltséget nem ismerték. Királysága a nemzet választásából eredő. Koronáját nem adta más ország fejedelme, hanem a kereszténység feje, II. Sylvester pápa. Es nincs az ok nélkül, hogy már származása is angyali legendával van hozzá kapcsolva a kereszténységhez, melyen a maga magának alkotott államélete felépül. * A magyar állam eredeti elveit keresvén, a mai népproblémák szempontjából is megállapíthatjuk és csodálkozva láthatjuk, hogy az országnak már első berendezkedése is keresztény és magyar volt. Es pedig úgy, hogy ezt a két fogalmat sem elsőbbségi helyre értékelni nem lehet és nem is szükséges. Mint a hogy elválaszthatatlanul együtt van a Napban a világosság és melegség: úgy van e két eszme is nemzeti államunk alakulásával egybeforrva. Az óriási, százados fák a maguk eredeti gyökerén fejlődtek s lettek tanúi az időknek s állották viharait a századaknak. Az ezer éven túllévő magyar nemzet is csak a maga államalakulásának alapján maradhatott életben. S fejlődhetett világnemzetté. Nincs kétség tehát benne, hogy további ezer éves élete is csak úgy lesz biztosítva, ha a nemzet, az állam kormányzatának elvei és gyakorlata keresztény és magyar marad. S ha ma, a nemzet legégetőbb •__________________________ vágya, vérrel szerzett jogos kívánalma, hogy állami életében a magyarság és a magyar nemzeti életnek legjobban megfelelő demokratikus elvek érvényesüljenek: ennek a törekvésnek megvalósításától mint ilyen nemzet sem félhet. Hiszen sz. István királynak már fiához intézett tanításai mutatják, hogy a bölcs király az uj alkotmány sorompóit nem akarta idegen, más nyelvű népek előtt leereszteni. Figyelmezteti fiát, hogy minden népet a maga módja szerint kell kormányozni. * Am, ez a tanács nem azt jelenti, hogy a nemzetiségeknek külön joguk legyen; hanem azt, hogy az idegen ajkú polgárokkal a nemzetnek számolnia kell. Jelenti mindenek fölött most azt, hogy a magyar állam keretei nyitva állanak minden bentlakó és betelepülő idegen népek számára, hacsak Magyarországhoz való csatlakozásuk őszintén barátságos és nem álnokul ellenséges. A magyar állam csak magyar lehet és életrendszere a keresztény világfelfogás elvek alapján haladhat — emberileg szólva — az örök lét felé. Őseink énekei szent István királyról. í. Idvezlégy bádog szent István leirat, Te népednek nemes reménsége, ldvezlégy mi megtörésünknek Bkon doktora és apostola, ldvezlégy minden szentségnek És igasságnak fénes tiköre. 11. Te miattad hittönk Krisztus Jézusban, Te miattad üdvözülönk és Krisztusban kérünk; Imágy ez te népedért, 1 Imágy egyházi szolgálókért és Bogy egy ellensége se légyen Ragadozó ez te néped között. Ámen. A nyelv is változik, fejlődik, finomul. Hajlékonyabb, simább lesz. Azt a nagy utat, melyet a magyar nyelv megtett, mig mai formáját elérte, szemléltetően mutatja az az 1484-ből való vers: 0 deucheoseeges zent iob keez, mel’et magiar ohaitua neee draaga genche neepeunknec te nag’ ereome ziueunknee . . . Ma ezt igy írjuk és mondjuk: 0 dicsőséges szent jobb kéz, Melyet magyar óhajtva néz; Drága kincse népünknek, Nagy öröme szivünknek. Ilyen volt hajdan szent István napja Szatmáron. — A Szatmári Hírlap eredeti tárcája. — Hajdant irok, pedig alig pár esztendőnek hijjával fólszáz esztendeje, hogy szemtanúja voltam itt Szatmáron egy szent István napja lefolyásának. Fólszázad még nem hajdan. Hiszen élő tanuk tudnak beszélni arról, hogy csak egy- két-három tizednek előtte is, milyen napja volt Szatmárinak szent István ünnepe. De hát úgy szoktuk mondani, bogy hajdan és most.. A mi elmúlt, a mi hátunk mög$ került, azt bizony már hajdan számba vesszük. Ha jól emlékszem, 46 esztendővel ezelőtt voltam először Szatmáron. Boldogult, jó édes apámmal utaztunk ide szent István napjára egy parasztszekeren. Hodos felé jöttünk, a Tiszán is át kellett vergődnünk a „hidasion. Félemletes volta még ma is eszemben van. Valamint az is, hogy egy óriási zápor elől valamelyik falusi kocsmának az „állásá“-ba menekültünk, a hol a hazulról hozott tarisznya igen kedves szolgálatot teljesített. Volt is abban a „tengelyen“ való utazásban valami költészet vagy legalább is érdekesség. A mai gyorsvonaton utazó fiatal nemzedék közt kevesen vannak, a kik értékelni tudják. Az utón minduntalan bucsusok csapataival találkoztunk. Már sz. István ünnepe előtt való napon a szatmári búcsúra igyekeztek. Zászlósán, ének szóval, papjuk vezetésével. Mert nagy búcsú napja volt Szatmáron a szerit István napja. Messze vidékről sereglettek a bivek városunkba: Beregből, Ugo- csából, Szabolcsból, Márámarosból, sőt Ung és Zemplón-megyókböl is jöttek — még itten való káplánságom idejében is. A tüzes nap már ágyat kezdett vetni magának a fellegekben, mikor Szatmárra beérkeztünk. Kocsisunk, egy szülőföldbeli jómódú gazdaember volt. Á ki maga is vágyódott a szatmári búcsúra. Tüzes lovakat hajtott. S mikor a város utcáiba értünk, közzé csapott a három paripának. Büszkén, dacosan . . hadd lássa Szatmár, hogy az ő lovai sem kutyák. Egy ismerős polgárnál szállottunk meg. Vásárokra járt szülőföldemre; onnan volt a barátság. Igen szívesen, magyaros vendégszeretettel fogadott. A szatmári polgárságról elterjedt pedig a hir, hogy ridegek. DehogyI Csak fel kell melegíteni őketl Szent István országa, Ejfész ávre 10 K — f. Félévre - 5 , - , i' eie'ö« , -.vT,;',,,,:-.; ' BODNÁR GÁSPÁR Szerkesztőség: Arany JánoM-utca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. A SZ4TMAR -8GTHA2SÉ&YE1 IRODALMI KÖR.