Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-08-13 / 64. szám
X XV. évfolyam. © sa tiEt ±p~Mémeű, 1916. augusztus 13. .jE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 64. szám,^— IM I —- ■< ...I I. I v . "X. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EgéBz évre 10 K — f. | Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — „ | Egyes szám úr» 8 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Csudálatos az a hit, amivel a magyar nemzet csaknem ezer esztendőn át lelkében hordozza sz. István királynak végrendeletét. Azt az akaratát, melyet 1038. esztendőben, Nagy Boldogasszony napján az ország főpapjai, nagyjai előtt nyilvánított, Hogy ez a nemzet tisztelje minden időben a „Nagy Asszonyt“, a b. Szűz Máriát, a kinek oltalmába és pártfogásába ajánlja ezt az országot, az ő népét. Jelenével és jövendőjével egyetemben. Ennek a végrendeletnek erős, biztató és vigasztaló sugara ragyogja be a századokat. A magyar földön épült templomok, a magyar zászlókra hímzett Mária-képek, a magyar kézen forgó „Máriás“-ok, a magyar lélekben meggyökeredzett Máriaünnepek; a magyar nemzeti irodalomban megőrzött Mária-éne- kek; a magyar egyéni felfogásnak megnyilvánulásai . . . mind, mind arról tanúskodnak, hogy a magyar nemzet megértette sz. István végrendeletét. Híven őrizte és hordozta Csilla ghullás. — A Szatmári Hírlap eredeti tárczája — Nem csudálnám, ha e kis olvasmány homlokára irt cim kapcsán, csaknem biztosan abban a hitben volna az olvasó, hogy vitézeink blúzának gallérjaira hulló esillgok- ról leszen itt szó. Nem. De hát a íöldön most olyan bus szemléleteink vannak. Sokszor és sokan vetik tekintetüket az égre. Sok csillag ragyogásában keresik azokat, akik távol vannak. És akik elköltöztök tőlünk örökre. . . . S ha főleg szép, tiszta, ragyogó éjjelen a csillagos égre néznek, nézünk; most különösen augusztus, aztán, november és december hóban tekinthetünk fel: gyönyörű légi jelenségre eszmélhetünk. i Bgy-egy csillag fut végig sz égen. Sűrűbben, vagy ritkábbgn. E légi jelenséget csillaghullásnak nevezzük. * Tiszta, csillagos estékeD, éjjeleken a légürnek fönséges, tiszta, káprázatos szépségű birodalma, szinte egy tekintetre kibontakozik előttünk. Fölöttünk tündököl a méla Hold ezüstös sugaraival; magasban ragyognak a csillagok miriárdjai, melyek a kéklő mennyboltozatra ezt az igézetes szépséget varázsolják. Nem létezett faj a világon, melyet már akkor, mikor az olvasásról és betűvetésről még fogalma sem volt s amikor megcsinálni magának még a ruházatot se tudta, a nagy BODNÁR GÁSPÁR. Szerkesztőség Arany János-utca 44. ld» kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. h 8ZATMÁ8 - KGYHAZÄESYE1 IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pánink, hii- detések stb. Pintér- Jóxtmct' kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Piljrintl hirdetések egyszeri ltéslése f borona -----------------Nyllttér sara 40 filler. ---------------------Me gjelenik minden héten kétszer: gseráái és minap lelkében akkor is, mikor békés napokat élt. De még inkább, mikor elborult a nemzet ege. Búval har- matozott mezeje. És gyászruhában sirt sz. Istvánnak népe. Akkor emlékezett igazán első királyának végrendeletére. Akkor sirt fel a nemzet lelke . . . nagy Ínségben lévén, igy szólította meg Boldog Asszony anyját: Magyarországról . . a mi, a te hazádról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról. . . . Nagy harozban, élet-halál küzdelemben vagyunk. Fiaink karjai, vérhullása, felragyogott vitézsége, ősi gyökéren kihajtott faji virtusa védelmezik, tartják országunkat, szabadságunkat, hitünket, szépen zengő nemzeti nyelvünket. És felemelkedett fejjel, erős lélekkel, szinte dacos büszkeséggel érezzük, tudjuk, hirdetjük millió és millióan, hogy a régi hittel. Szent István végrendeletének, akaratának lelkűnkből kiragyogott tudatával. Hogy ennek az országnak Pat- ronája, védelmezője van a Magyarok Nagyasszonyában. Hatalmas pártfogója, védelmezője. A ki felé tekint a nemzet. Itthon és a harctereken. Régi hitével, buzgóságával és tiszteletével. A keddi nap, mely reánk következik, kigöngyöli újra szent Istvánnak végrendeletét. És a nemzet, a magyar népnek milliója könnyes szemmel borul reája. Es a könnyben hit, hódolat, tisztelet, a dicső győzelemnek tudata összefolyik, hogy az elborult nemzeti égre oda iveződjék a szivárvány. A győzelemnek, a nemzeti megújhodást hozó békességnek szivárványa. Az ország szivében, az ősi Boldog-asszony és utána az egész ország templomaiban újra felhangzanak a szavak, melyek Pázmány Péternek, a magyar bíboros Cicerónak leikéből kitörtek századokkal ennek előtte: — Ennek a te országodnak — Boldog-asszony Anyának — Te általad irgalmai kérek. Édes Asszonyunk! Ismertesd meg magadat, hogy Krisztus anyja vagy ! És hogy a Te sz. fiad nem alább becsül tégedet, mint Salamon az ő anyját, kinek mondotta : „Kérj Anyám — és megletermészetnek ez a szépsége meg ne hatott és meg ne illetett volna. Az embert a nagy természet egy igózstes szépségének szemlélete vezette arra a gondolatra is, hogy létezik, kell léteznie egy mindenható Istennek, aki ezt megteremtette, létrehozta s amely mindenható Erő nem lehet más, mint az Isten. Az embert tehát a nagy természet ez igézetes szépségének látása tanította meg arra is, hogy higyjen. Az egek hirdetik az Isten dicsőségét. A fellegtelen éjszakákon elénk táruló csillagos égboltozat megkapó szépségének az emberi lólekre való hatását ki-ki magán is észlelheti, ha szabadban tartózkodva, ilyenkor a magasba tekint. A csillagos égboltozat szépségének az emberi lólekr8 való e hatásából származik, hogy ahol földi szenvedésünk után boldogságot, megnyugvást és vigasztalást reményiünk találni, a mennyország felől is azt hisszük, hogy határa ott kezdődik, ahol a csillagok hona van s úgy képzeljük, hogy akik az árvák, ártatlanok és elhagyottak pártfogói, azon a tájékon tartózkodnak légies otthonukban : az angyalok is. E hatásból származik, hogy a kóklő égboltozat miriádnyi ragyogó szépségű ékessége, a csillag, annyiféle vonatkozásban fordul elő a népköltészet gyöngyeiben, a nép- költemónyekben és népdalokban, legendákban mondákban és jelképes alkalmazásként a hétköznapi életben is. Közelgő halála sejtelmét, mi yirágszedós közben vont árnyékot szivére, Julia szép leány igy adja elé édes anyjának: Föl is föltekintek a magos egekre; Egy szép gyalog ösvény fiát ott jödögél le. Azon ereszkedék fodor fehér bárány, A napot s a holdat szarva között hozváa. A fényes csillagot a homlokán hozta, Két szép arany perec, aj — a két szarvába. Aj — a két oldalán két szép égő gyértya, Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta ! Népdalainkba — hasonlatként — hogy bizony hányszor van beleszőve a csillag, fölsorolni se lehet. Mutatóként csak egy pár példa álljon itt: Hét csillagból van a göncöl szekere, Hét szerstőm is volt nékem egyszerre. Nincsen annyi tenger csillag az égen, Valahányszor eszembe vagy te nékem, Ahol az a csillag látszik, Az én szivem odavágyik. Ahol az a csillag ragyog: Én is oda való vagyok. Hazafias dalainkban is találhatunk reá példát. Kossuth Lajos iródiák, Nem kell neki gyertyavilág, Megirja 6 a levelet A ragyogó csillag mellett. Hát a szentkönyvből nem tudjuk-e, hogy amikor Üdvezitő Urunk megszületett, a három keleti királyt, kik nekik ajándékba tömjént, aranyat és mirhát vittek, utjokban egy csillag kalauzolta. A b. Szűz Máriát a letenyóben tengerek csillagának nevezik. A Mária-dalban Hajnal csillaghoz hasonlítja a költő, az élet alkonyára emlékezvén.
