Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-08-09 / 63. szám
XXV. évfolyam. 8satxnÁr-Németi, 1916. augusztus 9. 63. szám. V (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 3 . — . Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak ás kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyenült-Áiiamokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Szerkesztőség- Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. Lftptul&jdoijoö A SZ4TMÍR-EGYHÁZMEGYE! IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hii- detések stb. Pintér Jóassef kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Pilytnti hlrástéaek egyszeri kilzlése S köröse ----------------- üyilttér sora 40 11110?. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szérián és vasárnap Milliók és milliók nézik, látják a háborús konjukturák idején, hogy ezrek és ezrek meggazdagodnak. Gyűjtik, rakásra halmozzák a háború szerencsés fiai a nyereségeket. Nem ismerik a husta- lanságot.Nem ijeszti megőket acipők- nek kopása, szakadása. A megzöl- dült, kopott ruhákra mosolyogva tekintenek. Egyszóval, az ember szociális lény. A környezet, a szemlélet hat reá. Ebben A környezetben, a szemléletben pedig kiáltó, sőt ordító ellentéteket lát a tömeg. Az ellentétek meg kínzó gondolatokat váltanak ki. A tömeg lélektanához tartozik, hogy nincsen önálló gondolkodása. Nem a maga eszével gondolkodik, ítél. Olyan kakas-természete van. Ha egy kakas megkezdi a kukori- kálást . . a többi szembebnnyva felel reá. A kakastömeg is abban a reményben van talán, hogy azért van hajnal, mert ő kukorikol és nem azért kukorikol, mert hajnal van. Szó sincs róla, hogy a jólét, a vagyon, gazdagság kívánatos valami. Minden embernek vele született ösztöne : megszerezni az élet kényelmét. A kivételek fehér holló számba mennek. Elvégre, semmi rossz nincs abban, hogy valaki a maga fogatán kocsikázik. Fürdőre mehet, színházi páholyban ülhet. A kenyér gondját híréből is, alig ismeri, a lyukas cipőt eldobja. De megszerzi é minden ember ezekkel az értékekkel a legnagyobb, a legbecsesebb értéket: az élet igazi kényelmét. A lelki, benső békét, a megelégedést? Vájjon nem hordozza e éppen a szerencse, a szaporodó vagyon és pénz birtokában a gyötrő, a kínzó, az egető több után való vágyást. ] Es főleg: megtartja-e jellemét? Keze tisztaságát. M?rt jól jegyezzük meg: nem az az igazi boldog, a kit^' a világ annak tart. Hanem az, a ki az Isten békéjét hordozza lelkében. A gazdagság, a pénz szerencsétlenné tesz milliókat. A pénz, a vagyon neveli a legboldogtalanabb embereket. Most, ebben a vagyonszerzésnek bőséges idejében az egyszerű, szürke emberek, a kik küzdve-küzdéssel élnek napról-napra, de józan ésszel, ítélettel, az élet helyes felfogásával annál bőségesebben rendelkeznek : már látják az árnyékokat, a mik a háborús markolások és szerzések körül gyűlnek, tolongnak, A kiket már most zülötté kezd tenni a pénz és azokat is, a kik a vagyonért élet- rendszerüket, becsületüket cserélték. A pénz igen, nagyon sok embert tett már szereucsétlenné. Most még bővebb aratás lesz. A pénz sok kebelben megcserélte a szivet. Keménnyé tette, hogy többé meglágyulni nem bir. Pedig azok, akiknek szive már meglágyulni nem tud: végül is agylágyulásba esnek, írja Emerson. Balga ember tehát az, aki azért érzi magát szerencsétlennek, mert mások szerencséjét látja. Oh, sokkal többen hordják a pénzt, a vagyont terbeképpen és szöges, szúró övgyanánt, mint gondolnók. Hirdetik, vallják millión, bogy a pénz, a vagyon a boldogságnak szükségképen való eleme, feltétele. Egyedüli feltétele. És talán épen ezért boldogtalanok. A Utazás a maximális árak körül. — A Szatmári Hírlap eredeti tárczája — Irta: MAXIMÁLIS. Egy közgazdasági iró jegyezte meg> bogy a rendelteknek, egyáltalán a szabály- rendeleteknek 'igen kényes és furcsa természetük vagyon. Akár a szeszélyes embereknek vagy finnyás növényeknek. A rendeletéi vagy megtartják, ellenőrzik, vagy egyáltalán nem tartják meg és nem is őrzik ellen. S ha az utóbbi eredménye van a rendeletnek: akkor ez a rendelet a javítás, rend, áldásos eredmény helyett még rosszabb helyzetet teremt. Mert tekintélyt ron- csol. A felsőbbségnek gyengeségét árulja el. Es önkéntes jogszokásokat gyökeresit. Az élet, a gyakorlati élet ezt az elméleti teteit már a békeidejében igazolta. Most pedig, a háborús időben, a napról-napra kibocsátott rendeletek sűrű, beláthatatlan erdejében, valósággal megpecsételte. Ma már a hatóságok sem birnak a rendeletek végrehajtásának és érvénytszerzésó- nek erejével. Nincs is kezükben valami keményebb, eszköz erre. Az a pár korona büntetés . . az a kis elkobzás, mire sem megy. Hiszen a következő alkalommal már megszerzi az árusító a vesztessóget. Az elárusítók és vevők valóságos utazást rendeznek, melynek végcélja, hogy jól eladhassanak és biztosan beszerezhessenek. A hatóság tehát nem kap segítséget éppen azoktól, akik érdekében a maximális árak megállapítva vannak. Feljelentésre még csak nagy ritkán gondolnak. Hiszen száz és száz Iáhatatlan ujj fenyegeti meg a vevőket, hogy a beszerzés lehetőségét elvesztik. Nemcsak a piacon. De a sorompóknál, a vasúti indóháznál, a mellékutcák sarkán, az egye* házaknál, tűzhelyeken. Utaznak tehát tovább; lelkűkben néma megegyezéssel, titkos utazási módokkal és drótnélküli sürgönnyel. Á hallgatás és titokban vató tartás itt csudálatosán kifejlődött. És ha mégis kiszökik a szorongó lélekből egy vagy má* eset és készséges igórke- zósek állanak elő. hogy ezen segíteni lehet: akkor kétségbeesett kérlelás kövtekezik be hogy: — Ne, ne; hiszen akkor éppen hozzá nem jutok semmihez. Ám lássunk egy-két utazást a maximális árak körül. — Mikor cukorszükség volt konkrét adatok nyomára jöttünk, hogy egyes utazási állomásokon — a cukornak kilóját két korona, három korona fejében — árulják. A lisztet is. A lisztnek kilójáért (tészta lisztnek, egy kitudott állomáson) két koronájával árulták. Sokan tudták ezt; tudják is. De csend van. Senkinek sem jut eszébe segitni a bajon. Hiszen még annak teszi ki magát, aki hónk réten megírja, hogy a meguzsorázott vevők, — akik maguk panaszolták el jajgatva, keservesen az esetet: — cserben hagyják. X . . polgártársunk zsírért küld. Előbb jól megnézi a maximális árat és tanulójának kezébe adja a három kiló zsírért való ösz- szeget. Tanuló: Kérek három kiló zsírt. Mészáros : Hoztál pénzt ? Tanuló: (Hamis kacsintással) Ajaj, de még mennyirel A mészáros gyanútlanul kiméri az edénybe a zsírt. — Itt van! — Tessék, a pénz is itt van. A mészáros megolvassa, hüledezve veszi észre, hogy csak a maximális ár összege van. — Nem oda Buda hókás. A zsírnak kilója 10 korona és a többi. Add csak ide vissza ezt a zsírt. Maximális árért csak Vs kilót adok. Ide avval az edénnyel. — De nem adom ám. S az élelmes inas kereket akar oldani. A mészáros utána. Egy-két tasli és a többi . . . Nem kap semmit. Haza viszi az edényt üresen ... a maximális összeget is. X . . polgártársunk szörnyüködik: — Utaznak reánk mondja. De azért megnyugszik. Legalább egy kilót hoztál volna. v A „Szatmári Hírlap“ a minap hozott egy érdekes esetet. Nem maximális árról van szó. De hozzája tartozik a „maximális“ lélektanához. Cipők hevertek a cipőüzlet kirakatában. Konkréten jelzettárral. Ezeket szárakat jelző cédulákat egy bizonyos idő után kicserélik jóval magasabb árak jelzésével. A közön-
