Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-08-02 / 61. szám
2. S mi a nemzeti oktatás ? Az a nagy, az a nemzet minden rétegét átkoroió munka, mely a nemzet szellemi és anyagi javainak megőrzését, gyarapítását, fejlődését, fennmaradását műveli, cselekszi, végzi — az ifjúság révén. Még pedig azon az alapon, melyen a nemzet élete felépült. Az iskola értesítők erről a munkáról, a munkának egy időszakáról, egy esztendőről számolnak be. Ez a számadás nem lehet közömbös senki előtt, a ki a nemzet testéhez és leikéhez tartozik. A ki részese a nemzeti életnek. Á ki hisz a nemzet életében, fejlődésében, átéli a múltat, munkálja a jelent és jövendőt. Tehát az értesítők minden időben a nemzet értékeinek a beszámolói; a nemzet fájának gyümölcseiről ad képet. Azért méltók arra, hogy velük szeretettel, gondossággal, igazságárzettel és jogos reménységgel foglalkozzunk. Ézí tennünk: kötelesség. És pedig elsőben foglalkozunk velük általános szempontokból. Aztán részletesen. AAz idén is igy lesz ? A kormány tavaly ilyenkor is megállapította az összes gabonanemüek maximális árát és szigorúan ráparancsolt a termelőkre, hogy terményeiket ezen a megszabott áron mielőbb szolgáltassák át a Haditermény részvénytársaságnak. A tél és tavasz folyamán rekvirálókkal még egyszer átnézette a termelők pincéit, padlásait, kamaráit, itt-ott még a földet is fölturta, hogy nem rejtettek-e el valahol gabonát, szóval valóságos rendőri házkutatást rendezett országszerte. Amikor aztán már minden gabona a Haditerroény részvénytársaságnál volt, amikor a termelőtől minden gabonát elvettek, a maximális ár hirtelen befagyott, hatályát veszteni látszott, mert ettől kezdve a gabona ára folytonosan emelkedett. Akkor senkinek se jutott eszébe, hogy megkérdezze, miárt ? mi történt ? Örült mindenki, ha kaphatott az egyre dráguló gabonából, elsősorban árpából és kukoricából, amelynek ára napról-napra följebb szállt s csakhamar kétszeresre emelkedett. Mindenki elfelejtette megkérdezni, amit mi most utólag — a jövő okulásért — megkérdezünk: vájjon talán a kormány hatályon kívül helyezte a maximális árakat? Igen ? Vájjon miért és mikor ? Mert köztudomású tény, hogy a tavasztól kezdve mindenki magasabb áron vette a gabonát a maximális árnál, hogy például a gazdák által 32 koronáért beszolgálttatott kukoricát 60—65 koronájával fizettük, erről mindenki, a hatóságok is tudomást szereztek.- Ezért aggodalommal, egyben ökölbe szoruló kézzel megkérdezzük : az idén is igy lesz ? Most megint el kell adnia a termelőnek a gabonát a maximális áron, de a jövő tavasztól kezdve ismét kétszeres áron fogjuk azt visszavásárolni ? Kiktől és miért ? Ugy- látszik a gazdák egy része is a Haditerménytől megtanulta az árdrágítást, azért kérnek már most 80—100 K-val többet a maximális árnál. Ne együnk húst! Nagyot bámul az ember, amikor , ezt a felszólítást olvassa s ugyancsak furcsán kérdi: hát ki eszik húst ? Kit kell arra figyelmeztni, hogy korlátozza a husevést, mert az az egészségre úgy sem hasznos. Tudomásunk és a magunk tapasztalatunk szerint a közönséges halandók ma már sátoros ünnepkor is csak mutatóban láthatnak húst az asztalukon, jgy tehát igazán nem értjük, hogy kinek akar a miniszteri rendelet egészségi felvilágosítással szolgálni, amikor a húsfogyasztás csökkentésére rendeletet ad hűségesen minden törvényhatóságnak. Egész komolyan tessék venni a dolgot, ilyen rendelet valójában megjelent. Azt mondja a rendelet, hogy amikor eltiltotta a marhahúsnak, borjúhúsnak és sertéshúsnak a hét két napján való kimérését, ez az intézkedés nem azt jelentette, mintha a kösönséget valamely pótolhatatlan életszükséglet kielégítésétől fosztaná meg. Az orvosi tudomány ugyanis már régen megállapította, hogy a húsétel az emberi szervezet erejének fenntartása és fokozása szempontjából egyáltalában nem nélkülözhetetlen táp„SZATMÁRI HÍRLAP" szer, sőt ellenkezőleg éppen a hússal való táplálkozás az, ami határozottan káros elváltozásokat idéz elő az emberi szervezetben. Elsősorban tehát a törvényhatóságokra vár az a feladat, mondja a miniszter, hogy a húsfogyasztás korlátozásának eszméjét minél szélesebb körben népszerűsítsék. Meggyőződésem, mondja továbbá, hogy hogy a törvényhatóságok, amelyek ezekben a nehéz időkben — ősi hagyományaikhoz híven — a társadalom erős oszlopainak bizonyultak, lelkes .szószólói lesznek a húsfogyasztás korlátozásához fűződő nagyfontos- ségu hadügyi, közgazdasági és közegészségügyi érdekeknek. Ami ezt illeti, előre mondhatjuk, hogy a törvényhatóságok feladata nem lesz nehéz. Hazafias szellemű, egészségi okokkal magyarázó rendeletek nélkül sem eszünk mi húst. Különösen, amitóta az uj, igazán maximális árakat léptették életbe. Nem is nekünk kellett volna címezni ezt a rendeietet, hanem egyenesen az árdrágítóknak. Hiszen a mészárosok, kiknek székében naponkint hömpölyögtek békeidőben a husfogyasztók : nyíltan panaszkodnak, hogy hiába vágják a húst, eladm nem tudják. A közönség nem eszik húst, mert nem birja a hús árát megfizetni. Az árdrágítók esznek húst. Naponkint többet, mint mi hónapok alatt. Ezeket azonban csak úgy lehetne kényszeríteni a vegetáriánus életmódra, ha valamennyit becsuknák s kissé megkoplaltatnák őket. Királyunk szava a nemzethez. Ősz királyunk, a magyar nép igaz atyja a hivatalos lapban legfelsőbb kéziratot intéz a magyar miniszterelnökhöz, a háborúnak második évfordulója alkalmával. E manifesztumban jelzi a király, hogy ellenségünk engesztelhetlen érzülete önvédelmi harcba Jcénuszeriteit bennünket. Mélyen fájlalja, hogy ily sokáig tart a harc. De fölemelő elégtétele, hogy a kemény tusában a monarchia megtörhetlen ereje fényesen bebizonyosult. Az ellenség túlerejével szemben szövetségeseinkkel vállvetve visszaverő bátor vitézeink azt a kötclességérzetet teljesitik, mely egyedül méltó a mai nagy és komoly időkhöz. A király atyai együttérzéssel osztja meg a nemzetnek olyan ál- hatatos lelkierövel viselt gondjait. A gyászt az elesettekért, az összes életviszonyok érzékeny megzavarását. A mögöttünk levő két hadi év dicsősége és kitartása bizalommal tölti el a jövendőre. Szükségét érzi a király, hogy ezt kijelentse, mert büske örömmel és hálával tölti el a nemzet tettei és hazafias áldozatai. — TI. Vilmos császár szintén manifesztumot intézett népeihez. Levél it harctérről. Szingerán József szakaszvezetőtől a m. kir. 20. honvéd gyalogezred 5. zászlóalj 17. században a minap egyik helybeli rokonához a következő levél érkezett: Kelt a galíciai őserdőkben. Kedves P .. . bátyám 1 Soraim a a legjobb egészségben találják, a mi engem illet, még csak meg vagyok jó egészségben. A muszka sógorról csak annyit irhatok, hogy megállott itt a tudománya vagy spekulál valamire vagy már nincs kedve, vagy megbánta a tettét, mert nyugodtan viseli magát. A tegnapi vasárnap folyamán isteni tisztelet volt ebben az őserdőben. Fenyő gályákból szép kis kápolnát állítottunk fel és jött T. lelkészünk és szép kis misét tartott, a mely emlékeztetetett lVz hónapos visszavonulásunkra, a mi nagy fáradságba és buzgó kitartásba került. Jelezte, hogy áldozatba került, de megállottunk és Dines kizárva, hogy rövid időn belől vissza fogjuk venni megint azt, amit ő avval a nagy erővel, a mivel reánk rohant abban a hitben, hogy talán Magyarországunkon is keresztül fog menni, megszállott. De a tervük meghiúsult és nagy reménységük.fuosba ment. Azután egy Mi- atyánkot és Üdvözletét mondtunk és elképSzatmár-Németi, 1916. augusztus 2. zeltük, mintha egy falusi vagy városi templomba lettünk volna és nem a galíciai őserdőben. Az én kiszámításom szerint azt hiszem és remélem, hogy az utolsó mérkőzésekben vagyunk mostan és nincs kizárva, hogy rövid időn belül végét fogjuk érni ennek az óriási fáradtság és szenvedésnek. Tegnap óti folyvást esik az eső, a mi ránk nézve nem igen kedvező. Isten önökkel a viszontlátásra I Szingerán szkv. A jézu&társaságiak ünnepe. Hétfőn, julius 31-én volt szent Ignácnak, a jézus- társaság alapitójának napja. A helybeli rendház templomi ünnepel szentelte meg ezen napnak emlékét. Reggel 7 órakor a „Jézus-Szive" templomban (Kálvárián) énekes nagy misét tartott Szabó István prelátus- kanonok, melyen a hivek a szokottnál nagyobb számban jelentek meg. Majd 8 órakor megyés püspökünk, dr. Boromisza Tibor mondott csöndes misét a józustársasági atyák segédletóval. E háborús időben méltó a felamlitésre, hogy loyolai szent Ignác is hős katona volt, aki a csatában megsebesült. A kórházban való elmélkedése, a szent Írásnak olvasása közben fogarazott meg lelkében az a nagy, hatalmas eszme, mely a Jézus-társaságnak létet adott s melynek gyökérszálai: Mindent Isten dicsőségére! A szellemi fegyverekkel szemben szellemi fegyvereket keli állítani. A jó keresztény egyszersmind jó polgár is. Vilmos császár beszédét, melyet a fronton a lelkészekhez intézett s melyet mi vezércikkben méltattunk egy olvasónk a fővárosi lapokban kereste, mint ina, de — nem találja. Vilmos császár hatalmas szavait hiába keresik a magyar lapok hasábjain, ügy tudom, hogy csak az „Alkotmány" közölte. Pedig ők is, de sokszor reámutatnak — helyesen teszik — a német rátermettségre, pontosságra, lelkiismeretességre és kötelességtudásra, mely őrt áll minden egyes katona mellett és nem hagyja el. De az okot, mely a nófüeí katonát ilyen hőssé, kötelességtudóvá teszi — elhallgatják. Vilmos császár beszédét is a mélységes hallgatás csendjébe szorítják. Pedig nálunk sem ártana, ha Vilmos császár beszéde minél mélyebben hatolna be a közélet minden alakulásába. Hiszen a magyar katonát, aki nagyszerű kitartásával vállvetve áll és hősiesen kitart német bajtársa mellett és épen annak részéről tisztelet és szeretet veszi körül, ezt a magyar katonát is a vallás és erkölcs teszi hőssé, ez a két erő ad neki türelmet és kitartást. Aki erről meg akar győződni, hallgassa meg a fronton küzdő katonáink elbeszéléseit. Az ötösök. A szatmári c$. és kir. gyalogezred a háború kezdete óta kivette részét a hősiességből és áldozatokból is egyaránt. Mindig ott harcoltak a legerősebb zivatarokban az oroszok elleni harcban, épen úgy, mint a hitszegő taliánokat verő csatákban is. Ennek az elismerésében részesültek a mi katonáink, az ötösök közelebb is, hogy a trón várományosa, a trónörökös megjelent közöttük. A magyar korona jövendő ura ünneppé tette azokat az órákat, melyeken közöttük tartózkodott ; legmagasabb elismerését nyilvánította s magyar és román nyelven csaknem minden egyes harcost megszólítással tüntetett ki; valamint a maga kezével tűzte fel többeknek a kitüntető jelvényeket. Az elismerés hangján búcsúzott el tőlük avval a reménységgel, hogy ilyen katonák hozhatják meg a végső győzelmet is. Mindezeket abból az értesítő levélből tudja meg Szatmár város közönsége, melyet közelebb Sirrel György ezredparancsnok Csaba Adorján főispánnak küldött. Megrázó jelenetnek voltak tanúi az elmúlt szombaton d. u. 5—6 óra közt a régi Bossin-fóle gyógytár és Fógel kereskedése közt szögellő Deák-téri fordulónál. Egy paraszt szekér jött elég mérsékelt hajtással s amint a csatornát fedő vaslemezhez ért : a