Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-07-30 / 60. szám

XXV. évfolyam« BssBtvssásr-Nénseti, 1916. Julius 60. 60. sasám.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ARAK;

Egész évre 10 K — f. 1 Negyedévre — 2 K 50 f, Félévre — 5 „ — „ j Egyes szám ára 8 fillér. Tanítóknak és kézmüiparoooknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár

Felelős szerkesztő

BODNÁR GÁSPÁR.

Szerkesztőség Arany János-utca dl, Ide kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket.

juapmi&jdónoa

A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. I’intól- József kiadóhivatali főnök czimóre Egyházra. Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati iilrdetések egyszeri közlése B korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden béten kétszer: szerdán és vasárnap

Csatákba induló harangok...

Tehát bekövetkezett!

A miről eddig csak irtunk, a minek mágvalósulását csak sejtettük : most valósággá kezd válni.

Olvassuk, hogy már püspöki székhelyeken és falukban is búcsúznak a harangok a templomok tornyaitól, a hívőknek sokaságától.

Itt is, ott is szedik, eresztik a tornyokból az egyházak érc szónokait. Talán száz esztendő,, talán évtizedek előtt vonták fel a magasba. Ünnepi, zajos hangulatban. Felbok- rétázva, fehérruhás, koszorús leányok kezeitől virággal megkoszorúzva. írják az újságok, hogy most a bucsuzásnál is virággal ékesítik fel a jó falusiak a leszedett harangokat. De nem zajos vigsággal búcsúznak tőlük. Néma megadással, áldozatos lélekkel, a jövőbe vágott pillantással mondják el az „Isten veletek“ búcsú szavait.

Hogy mit jelent a harang, azt jobban, mélyebben lehet érezni, mint elmondani, leirni. Mit jelent a nagy, hatalmas dómokban ! A fenségesnek kiegészítő művészi tényét? Kevés e szó a messze zugó hatalmas ércnek jellemzésére. Az erőt, a hatalmat, melyet a hit képvisel a nagy városok zajában és fényében? Ezzel sem mondunk meg mindent. És mit jelent a kis falusi templomokban? A föld népének életében. Lelki világában. Gyermekkori gyönyörű emlékeket. Isten félelmet. Munkát. Imádságot. Napfelkeltét, nyugtot. Szent, sátoros ünnepeket s mindennapi küzdelmeket. Fellobogó reményeket. Tüzveszedelmet és áldást. Jtiitet és megnyugvást.

És most távoznak ezek a megszentelt ércek. Csatákba indulnak. S mig eddig a hivek leikéhez szólották, búgtak: most majd a nemzet élet-halál harozát fogják szolgálni 'S egy függetlenségre és szabadságra teremtett nép rettenetes keserűségének halált ontó viharát fogják magukból önteni.

Ágyukat öntenek a harangokból. Indulnak hosszú, véres útra, hogy diadallal fejezzék be a nemzeti önvédelemnek kálváriás küzdelmeit.

Leszólva tűzbe, ott kiolvad Szép, tiszta, csengő hangotok;

S a hang, melyet ontotok,

Rekedt hörgése lesz a lázadó pokolnak . . .

Menjetek hát . . . szentelt ércek! A csatákba menjetek! Vegyetek részt megpróbáltatásainknak nagy viharában. Isteni megpróbáltatás ez! Nektek is nehéz, oh mi nehéz leszen az emberpusztitás. De ’iszen azért indultok csatába, hogy templomotok, melyben az Urat dicsértétek . . . szabad magyar földön a független magyar nép templomai maradjanak .... AA békevágyát nincs hatalmában elnyomni az ententének. Semmiféle galvanizáló eszközökkel sincs hatalmában. ’ Sem túlzott, sőt hamis győzelmi hírekkel, sem a cenzúra hatalmával. Londonban, Párizsban, Szentpéterváron, Rómában soha jobban, erő- sabben — a két éves'báboru tartama alatt — nem nyilvánult meg a béke után való sóvárgás, mint most. A semleges stockholmi tanácskozás pedig Brandes Györggyel, a világhírű íróval kiáltványt Íratott, mellyel a háborús hatalmak felelősség-érzetét rázza meg hatalmas tollal és szemrehányásokkal. Kérdés, hogy eszméletre hozhatja-e a világhírű

tettben pedig azt az érzelmet fakasztja, amit csak fensőbbséges lény, lélek iránt szoktunk kiváltani és őrizni lelkűnkben.

Aranka szinte elmélyedetten, bámulva hallgatta férje szavait. A válaszra azonban nem volt ideje, mert az irgalmas nóne érkezett a szobába egy pohár tejjel.

— Arankának majd mást hozok . . .

— Nem édes néne, én csak majd vacsorát kérek . . .

— Egy kis kávét . . .

— Ha megengedi, csak vacsorát . . .

A néne engedelmesen hajtotta meg magát.

— Mikor és mivel háláljuk meg e kedves néne önfeláldozó szeretetót, — szólt a kapitány . . .

— Reges-régen nem kaptam oly jutalmat a jó Istentől, — mondotta a szerzetes nő és hálát embertől, mint az ön betegsége alatt, kapitány ur . . .

Férj és feleség tekintete egymás tekintetébe olvadt.

A portás jön be, Sürgönyt hoz. Aranka megrebben, nem-e otthon van baj . . A kapitány a lélek nagy nyugalmával bontja fel. Odaadja feleségének. Arcán egy izommozgás nem jelzi, hogy őt, a kapitányt őrnaggyá léptették elő és magasrendü kitüntetéssel jutalmazták meg.

— Ha távol vagyok tőled . . még ezt sem írtad volna meg. A lapokból kellett olvasnom előbbi kitüntetéseidet is. Azért nem mertem róla Írni.

— Jobb ez igy, édesem. Hiszen a katona kötelességét teljesiti. Minek kellene a kötelességből nagy dolgot csinálni.

A|ró,háborusregények.

Téged, egyedül és örökre . . .

Irta: BODNÁR GÁSPÁR

VII.

Az operáció teljes mértékben sikerült. Semmi komplikáció nem zavarta lefolyását. A beteg visszanyerte közérzését. Arca még mindig sápadt volt. De lelke derűs fénye homlokán ragyogott.

Boldog volt, hogy boldoggá tegye Arankát is — a sok szenvedés után.

De a fiatal páron kivül tiszta, önzetlen örömben úszott még két lélek.

Az orvos — és az irgalmas nóne. Ilyen tiszta öröm csak a kivételes lelkekben szokott teremni ebben az önző világban.

... Ép e percben lép a szobába az orvos. Derült arccal, fürgén, elevenen.

— Az éjszaka talán nyugodhattál, mondotta a kapitány.

— Nem zavartak !

— Hála Istennek.

Aztán a mi orvosunk megvizsgálta a beteget.

— Kitűnő, nagyon jól haladunk.

— Talán már kissé fel is kelhetnék . . szólott hamiskásan a kapitány.

— Nem . . nem, világért ssm . . felelték egyszerre Aranka és az orvos. Még nem szabad. Még a mankó sem segíthetne.

— Hát mutasd meg az én lábam helyettesét, mutasd be.

Mind a hárman édes nevetésben vegyültek.

— Csak nyugalom, türelem ... és minden jó lesz. Az idő eljő.

És távozott az orvos.

Ott maradtak most együtt — férj és feleség.

A férj beszólni kezd Arankának:

— Ládd édesem, ilyen az orvos, akinek Isten e pályára nemcsak hivatást, de nagy érzékeket is adott. Már a fronton hallottam a mi barátunk önfeláldozásáról és szinte csudás sikereiről. Katonáim közt is voltak, akik az ő kórházából jöttek vissza a frontra — épen, egészségesen. Pedig, mikor itt feltették a sebesültek kocsijába — lemondottak életükről. Hogy mily átszellemülten, elragadtatással beszéltek róla a visszatérő katonák, azt alig lehet elmondani, jellemezni. Valami csodás az a viszony, ami közte és betegei közt egyszerre kifejlődik. Á bizalom, a hit, a reménység, a lélek erőssége fonja ennek a bizalom láncainak gyűrűit. Az általa megmentett betegeknek lelkében nemcsak az a közönséges értelemben vett hála él, mely az egészség visszaadásával és az élet megmentésének folyamatával kapcsolatos. Hanem valami mélységes revelació, valami szétsza- kithatlaD kapocs, mely több a bizalomnál, több a köteles adósságnál, amivel jótevőink iránt tartozunk. A mi barátunk értékeli igazán az emberi életet. S ha egyszer az ő kezébe kerül ez az élet: úgy tekinti, mint az önmaga életét. Talán még jobban. Mert sokszor odaadná a maga életét. Valami istenie- sen szép, gyönyörű lelki kapocs ez, mely ő benne tiszta, szinte rebbenő örömöt okoz, hogy embert menthetett meg. A megmen-