Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-07-26 / 59. szám
2. SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1916. július 26. nak ; meg kell mozdítania ezt a lelkiismeretet az emberi erőknél hatalmasabb erőknek és kényszereknek. Ha a világ még meg nem undorodott a tenger vértől, mely ezt a szomorú földet megáztatta; meg nem mozdította lelkiismeretét millióknak és millióknak eleste, véres halála: meg kell, hogy mozdítsák lelkét a természeti erők, melyeket az ember kihasznál, de melyek aztán uzsorárs kamatot és áldozatot követetelnek. íme, nyár közepén vagyunk. És a verőfényes napsugarakban megjelenik már is a fehér rém. A tél. Jégpáncé- los alakjában, csontkarjaival és rettenetes öleléseivel. Mi lesz, ha a téli háború bekövetkezik ? Újra és újra. Harmadszor .... E kérdés mered a francia, az angol, az olasz lelkiismeretre. A népek lelkiismeretére. Ez a fehér rém erősebb az angol büszkeségnél, a francia hiúságnál és az olasz ravaszságnál. Mi lesz ? Népek kérdezik azoktól, a kik . . . még nem tudnak és nem mernek reá feleletet adni. Ám ... a felelet nem késhetik Él kell dőlnie azonban. Mert van világlelkiismoret És meddig bírja még — eltompulását ? A tringelt. Nagy érdeklődéssel olvastam e lap hasábján — Írja nekünk egy olvasónk — a „Körséták“ cimü riportot. Sok megszívlelni való anyag van ott — társadalmunk okulására. Vezető embereknek, tanfár- fiaknak és a közfelfogásnak egyaránt. De egy-két megjegyzést tennem kell. Azt pl., hogy az iparos vagy kereskedő tanoncoknak nem okvetlen szükséges lopniok azon célból, hogy kártyázhassanak, hogy a moziban tele- szijják magukat mérges anyagokkal, veszélyes vágyakkal, ösztönöket felszabadító látványosságokkal. Tehát a jövő társadalmat, illetőleg családi, iskolai nevelés eredményeket tönkretevő anyagokkal. Ott van a tringelt. A tringelt volt mindig és ma is a mi produktiv pályára készülő ifjúságunknak legnagyobb veszedelme. Úri embereknek, gazdag apáknak gyermekei alig kaphatnak kezükbe egy kis mérsékelt zsebpénzt. Nagyon helyesen. Mig ezek a fickók, inasok, tanulók, éretlen, gyerkőckorukban már hetenkint, naponkint sokszor nem is álmodott összegekhez jutnak a tringelt révén. Nagyon fcevés kivétel van, mely a tringeltet a maga ruházatára fordítja, gyűjti. Kilencven százaléknak valóságos veszedelme a tringelt. Ez juttatja korai veszedelembe. Sexualis bűnökbe. Ä korcsmákba, a kártyához és más szenvedelmekhez. Végre . . . hajnalodott. Következett aztán, a nehéz, a súlyos óra. Az operáció elvégzése. — Ne maradj benn, édes kis feleségem — szólott a hős kapitány. Féltelek. Nem akarom, hogy te végig szenvedjed a kálváriát. Nő vagy, gyenge liliom. Könnyen ösz- szeroskadhatsz. — Kötelességem itt maradni. Ez a legkisebb amit érted tehetek, édesem. A kapitány szemeiben most megcsillan egy könnycsepp. Az asszony ott maradt. Az orvos is, a néne is megkisérlették, hogy szándékát megváltoztassák. Nem sikerült. Még a parancs- osal is szembe szállott. És . . . mikor az altatás ténye befeje- jeződött, mikor a sebesült szemei lecsukódtak: ott térdelt a szögletben a hű feleség. Kezeit összetette, a keresztet ujjai közt tartotta és úgy imádkozott . . . Az orvosok, mert még két orvos jött az operációra . . megkezdették a műtétet . . Oh ha láttátok volna a kórház főorvosának felmagasztosult arcát; nyugodt, csu- dás magatartását. Fiatal ember, de már is országos neve van. Az Isten külön adományával, missiós küldetésével ellátva. Kezei csudásan hajlékonyak, szinte külön teremtvék az orvosi műtétre. Ő is csak most, nem is oly régen esküdött örök hűséget egy kedvesen szép leánynak. A háború csakhamar kitört. Napjait, éjszakáit itt kell töltenie a kórházban. Emberfeletti munkát végez. Sokszor hat-nyolc órát dolgozik egyfolytában naponkint — egész éjjel, hogy észre sem veszi: már megvirradt. Csupa szív, mikor éreznie kell, csupa értelem, akarat, mikor dolgoznia kell. A hős kapitánnyal úgyszólván testvéri viszonyba jutott ezen rövid idő alatt is, hogy itt feküdt Ezt a valóságot maguk a jobb lelkű főnökök, mesterek elismerik és nyíltan vallják. A tringelt kérdését meg kell oldani. Ha azt akarjuk, hogy az uj Magyarország ifjúsága a nemzeti erő ifjúsága legyen, ezzel a tringelt kérdéssel le kell számolni, (ek.) A „Tisztviselők Fogyasztási Köre“ szombaton délután tartotta alakuló gyűlését a Pannónia nagytermében. A tisztviselők nagy számát tekintve aránylag kevesen (140—150-en) jöttek el; a jelenlevőknek köriil- belől egyötöde nő volt. (Örvendetes megnyilatkozása az annak, hogy végre hölgyeink is kezdenek törődni az anyagi gondokkal is.) Thurner Albert előadó ismertette a tömörülés célját s a módozatokat. A „Kereskedelmi Részvénytársaság“ ajánlatát véleményezte az előkészítő bizottság nevében elfogadásra. E részvénytársaság, mint azt a jelenlevő igazgatója is a részvénytársaságnak kijelentette, hajlandó a Kör tagjainak minden raktáron levő cikket oly áron adni, mint azt a viszonteladónak adja. Mir.den tag 1 K belépési dij ellenében tagsági igazolvánnyal szolgáló bevásárlási könyvecskét kap. A vásárlás kizárólag készpénz fizetés ellenében eszközölhető. Á Kör tagjainak más részére vásorolni vagy a vásárolt árut tovább adni tilos. A bemutatott tervezetet a jelenlevők helyeselvén, a megalakulás kimondatott. Ezután az intéző bizottság megválasztása következett, ami minden érdeklődés nélkül a javasoltak neveinek meghallgatásából állott. (Úgy látszik a jelenlevőket nem az érdekelte, hogy kik intézik a fogyasztási kör ügyeit, hanem hogy lesz-e az intézkedésüknek eredménye, vagy fogyasztani való.) Talán tizenkét, vagy ennél is több uevet hallottam az intéző bizottság tagjaiként felolvasni. Mire az a sok tag ? Félő, hogy sok . . . közt elyész a ..............) A jelenlevők nagy része mindjárt az értekezlet után belépett a Kör tagjai közé. (J. Z.) Kislelkfisóg'. Hölgy: Hát uram. határozza meg már, mi az a kislelküség ? Ur: Nőzzo asszonyom, az orosz csorda legújabb offenzivájának kezdetén tombolt, hogy nem m9gy katonaság a határra, hanem itt tétlenkednek. Petiig az orosz már Nagybányán früstököl. Most, hogy a katona vonatok ugyancsak sürüzik, vészkiáltásokba tör, hogy biztosan baj van, mert sok katona megy a határra. Kell-e önnek asszonyom meghatározni, hogy mi a kislelküség ? Hölgy: (Fejét lehajtva és pirulva) Nem, nem kell. az ő kórházában. A figyelemnek és a gyöngédségnek száz és száz változatában részesítette. Most, hogy életét kellett megmentenie, szinte felébredt, összesürüsödött minden tudása, érzése, akarása . . Hiszen nemcsak életet ment, de egy boldog, ideális házasságnak szomorú összeomlását kell megakadályoznia. Két léleknek, két szívnek örök elválását, szomorú, megrázó bucsuzását kell megakadályozni. Mondják a betegek, a nővérek, hogy mikor operációhoz kezd, ajkairól suttogva száll el a szó : — Istenem ! Ezt a szót most is hallották. Hallotta Aranka is. És utána sóhajtotta . . . — Istenem — segítsd meg. Én édes jó Istenem ... A percek lassan, lomhán telnek és mégis észrevétlenül elröpülnek . . . A hősnek lába elvált törzsétől. A főorvos suttogó szava hallatszott . . . — Hála . . Istenem, készen . . A főorvos boldog volt. Szemében az öröm, a tiszta, a napsugáros érzés ragyogott. Arcán a megelégedés nyugodt vonásai voltak láthatók. Megmosta kezeit, aztán lassan, szinte észrevétlenül odalépett az uj asszonyhoz ós suttogva mondotta: — Aranka, bízzék továbbra is a jó Istenben. A nőnek arca olyan fehér volt, mint egy alabástrom máryánylap. Egész lelkének e mostani világa látszott rajta. Rávetette szép, bizó szemének tekintetét az orvosra. Kezét megragadta ós csókjaival akarta illetni. De az orvos kivédte a szép asszony mozdulatait s ő csókolta meg annak reszkető kezét. Milyen önzetlen, milyen tiszta, milyen felmagasztosult csók volt ez. A talpalás valóságos fogalommá lett a háborús időknek második évfolyamában. Keserves fogalommá. S ha nem hinnéd el vagy nem tudnád, hogy mit teszen az, mikor azt szokták mondani, hogy valami: — Fogalommá lett 1 Hát kérdezd meg a családapákat, a kiknek három, négy, öt, hat pár cipőnek gondozása nyugszik vállain, ugyan kérdezd meg: mit érez, mikor egyenkint vagy összevéve azt hallja: —- Apuka ... a cipőm talpa kilyukadt . . talpaltatni kell 1 Jaj, jaj, bizony hogy nem esett olyan gond az apa fejére a háború előtt még akkor sem, mikor azt hallotta, hogy: — Apuka uj cipő kell . . . * Nem csudáljuk tehát, ha egy parányi reménysugár is a mi a talpalásnak szörnyű gondját csak kissé is enyhíteni, védeni Ígéri olyan hangulatot vált ki az emberek leikéből, mint mikor valami bacilus szérumot találnak fel. Az Iparos Otthon szomszédságában levő bérpalota egyik üresen álló boltjában, ilyen szerűm féle csalogatja az embereket. Egy ügyes lábmüvész, Szabó Károly helybeli iparos fundálta ki, hogy a talpalás rettenetes gondjára van szerűm. Sok a talphulladék ott, azokban a műhelyekben, a hol ezer számra szabják a katonabak- kancsokat. Miért ne lehetne ezeket az első rendű talpanyagykból való hulladékokat felhasználni : hadi cibil talp védelmére. Tud ő talpalni jóféle hulladékból is. Elvégre minden egész — részekből áll. A részeket össze lehet kötni, szegezni. Egésszé lehet tenni. Védeni lehet vele az egészet. És nem 24—25 koronáért. Két koronából is kiáll ... az Achiles sarok és talpvédő. A kik próbálták, azt beszélik, hogy — sikerült. Hogy a dolognak fele se tréfa. Két korona nem a világ. Micsoda könnyebbség lenne, ha csakugyan valóra válnék — a talpalás ellen való szerűm. De ’iszen, néha még a kapanyól is elsül. Ez az ember már feltalált egy cipő krémet. Miért ne sikerülne az Achiles sarok ós talpvédő ? * Sokan nézik — a kirakatot, a hol ezt ezt a hadi cibil talpalási mesterséget kom- mendálják. A cipész urak is mag-megálíanak. Tamásmódjára forgatják nyakukat, fejüket. Micsoda svindlerség lehet-e? Hogy is gondolhatni ilyet! A bensejükben azonban ők is azt mondják, még megjárjuk, ha — elsül. Most sok minden elsül. A talpalás bizony valóságos fogalom lett. Ez a fogalom újabb és újabb fogalmakra, gondolatokra . . . „muszájra“ fogja rávinni az embereket. Riporter. Kath. gyermekek közös-áldozása jul. 30-án. Közeledik a világháború második évfordulója. A nagy vérhullató időknek szomorú határmesgyéje. XV. Benedek pápa atyai szive a gyermekek felé fordul újra. Hiszen a jövendőért, a jobb, békésebb időkért folyik a vér. A jövő pedig a gyermekeké. A szent- sóges atya elrendelte, hogy Európa minden egyházmegyéjében — jul. 30-án vasárnap — a kath. gyermekek az ő, a szentsóges atya szándékára minél ünnepélyesebb módon a szent áldozáshoz járuljanak. Ez a szent, közös áldozás természetesen a szatmári egyházmegyében is meg fog történni. A magyar püspöki kar határozatából május első vasárnapján volt erre a szándékra közös szent áldozás. Az egyházmegyei hatóság a pápa intézkedését későn kapta kézhez s azért csak Szatmár városára nézve rendelkezhetett. Ki vánatos azonban, hogy mindazok a lelkészek-
