Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-12-17 / 100. szám

o van helye a szomorúságnak, mint az öröm­nek . . S mi mégis az örömre gyűltünk ma össze ez intézet falai közt, a Sz. A fajos Tár­sulat egy intim, kedves, szép ünnepére. És milyen boldogok vagyunk, hogy itt lát haljuk Méltóságodat, kegyes jó atyánkat is, díszes vendégkoszorutól környezve. — Hiszen modano'm sem kell, hogy a mai ünne­pélyen szivünk örömének magasan lobogó lágja Méltóságodnak szól, nem hízelgésből, nem mesterséges számításból, hanem a leg nemesebb indokból, a legtisztességesebb, a legbecsületesebb szándékból; sőt azt is állít­hatom, hogy Isten akaratából, hiszen : Iíaec dies quam fecit Dominus; > xultemus et lac- temur in ea. Van az ember lelkének egy vele szii letett különös érzéke, mellyel keresve keresi az alkalmat, hogy szivének érzelmét a leg­közvetlenebb módon kifejezze! A szív joga ez; a szeretet találékonyságának titka ez! Jog és kötelesség, mely nem nyugszik addig, mig kielégítésre nem talál 1 íme, ez a magyarázata annak, ha mi, akik Isten kegyelméből és kifürkészhetetlen intézkedéséből egy évtizede bírjuk Méltósá­godat, akik oly sokszor élveztük boldoghó kegyeségét. — ha mi a Sz. Alajos Társu­latnak hatvan éves jelentős határmesgvéjó- nél, egybekapcsolva a múltat, jetent és jövőt, a szeretet jogának és kötelességének oltalma alatt a növendékpapsággal együtt jubilálunk és szívből hangoztatjuk : Ecce sacerdos mag- nus, qui in diebus suis piacúit Deo ! Jól tudjuk mi, hogy Méltóságodul fe szélyezi, talán kellemetlenül is érinti ezen alázatos tiszteletetnyilvánbásunk. Azt is tud­juk, hogy Méltóságodnak nincs szüksége semmiféle ünnep kelésre. Hiszen amikor végig gondol lefolyt életén és beletekint a szivébe, ott látja a nyugodt öntudat jutal­mai, melyet Isten azoknak ad meg, akik őt igazán szeretik s akik híven szolgálnak neki 1 Többet, ér ez minden más jutalomnál, minden ünuepeltetésnól, minden kincsnél; mert ezt el nem veheti senki; mert ez elkí­séri az embert az örökkévalóságba! De azt is tudjuk, sőt élénken és eluta- sithatatatlanul érezzük is, hogy nekünk szűk ségünk van arra, hogy tiszta örömünk kielé­gítést nyerjen s vele lelkünk megkönyeb- büljön 1 Hogy szivünk ily módon odahajol­hasson a Méltóságod kebelére s még jobban odasimuljou atyai szivére! Azért mondja sz. Jeromos is egyik levelében: A gyermektől pedig ne vonjátok el az alkalmai,„hogy szivének érzelmét kife­jezhesse ! — Ünnep lesz ez neki, mellyel eltelik s veletek a magi lelke jobban ösz- szeforr! Kérjük Méltóságodat, kegyeskedjék igy megítélni alázatos köszöntésünket és kegyes­kedjék úgy elfogadni azt, ahogy az apa szokta fogadni szerető gyermekei figyelmét, tiszteletteljes köszöntését! — A jóságos Isten pedig hallgassa meg buzgó imádságunkat, mellyel nap-nap után kérjük szent ,Föi- ségét, hogy áldja meg Méltóságodat! Áldja meg minden gondolatát, minden üdvös elha­tározását, minden lépését! És engedje meg, hogy még számos éven át legyen a mi ve­zérünk, — kezében avval a kereszttel, me­lyet maga elé cimerébe tűzött, s ajkán avval a szép jelmondattal : pie et juste, mellyel egyházmegyéjét bölcsen, kegyességgel és igazságossággal kormányozza 1 Lelkemben ezen hő kívánsággal eltelve, a Sz. Alajos Társulat, jelen diszgyülését ezen­nel megnyitom. A főpásztor emelkedett, most fel s vele az egész közönség. A püspök kegyesen leü­lésre intette az ünnepen megjelenteket és lényegében, körülbelül ezeket mondotta : — Minden intézmény, minden ami a vi­lágon történik — a Gondviselés munkája. Hiába küzdenek, harcolnak ez igazság ellen. Végeredményben az Isten ujját mindenkinek fel kell ismernie. % Hogy én ide jöttem az én híveim és pap­jaim püspökéül, hogy elértem a tiz esztendőt, mint az apostolok utódja . . . ez is a Gond­viselés müve. Az ember, mikor életének, működésének, hivatásának egy-egy hajrához ér . . . önkény­telenül megáll és visszatekint. Mit tettem ? Ho­„8ZATMÁRI HÍRLAP“ gyan töltöttem be hivatásomat ? Mikép végeztem kötelességemet. E visszatekintő elmélyedést én is megtettem. S tudatában vagyok annak, hogy gyarló és gyenge az ember. Hogy hivatásának betöltése utján hézagok maradnak; hogy kötelessége, te vékenysége során nem mindenben felelhetett meg a köteles-ég kívánt fokának. Kedves fiaim, kés ve kérlek titeket, ne vegyetek a gyengeségtölpéjdát. Eze­ket ejtsétek el szemetek elöl. G-ak azi és azokat vegyétek követendő például, ami jó, ami szép és ami követésre méltó. Hogy a papnevelőben működő sz. Alajos társulatnak 60 éves évfordulója ünnepébe az éri piispökségemnok 10 éves évfordulójóit is bekap csaltátok ... atyai szivem halójával köszönöm . . . E társulatnak működése is a Gondviselés müve. Mily sok gondolát született meg kebelében. Mennyi érzés fakadt az egyház és haza javára emberöltőkön át. E társulatnak tudomásom szerint — az volt a célja, hogy az egyházi és nemzeti irodalmat fejlessze, apaija és a jövő munkásait az életre előkészítse. *4 most élő ta­gok számára is ezt a célt tűzi ki a társulat. Hogy a nyelv, írás és szónoklás képességét sze rézzé meg az uj generáció, hogy fegyvereket kovácsoljon az ellenség támad ha inak kivédésére. A magam részéről kérlek benneteket fiaim, hogy imádkozzatok főpásztorctokért. Hogy min- \ dig Isten akarata szerint, jót és üdvösei csele kedhessem. Hogy tetsi egészségemet, melyre való nyomást éppen ma is éreztem . . . tartsa , meg, hogy Istennek dicső-égére és egyházme­gyémnek üdvér e jót cselekedhessem. A főpásztor ezen atyai szavak után a közönség meleg és hódoló ovációja közt eltávozott. A műsor . . . A műsor következő számát egy szép ének előadása töltötte be. „Hódolat sz. Ala­josnak.“ A dallam szerzője Pataki Lajos. Énekelte a növendékpapok énekkara. Itt említjük meg, hogy arányosan elosztva több éneket adott, elő a kar. És mindegyik szer­zője: Pataki Lajos. így -az „Ünnepi dal dr. Boromisza Tibor tiz évest püspök: jubileu­mára.“ „Pápai Himnus“. lÉzgk a szerzemé­nyek dicséretre nem szorulnak. Hiszen kö­zönségünk jól ismeri az országos nevű zenekéitől és sokszor volt része tiszta örö műkben, élvezetekben, mikor énekeit, dalait egyesek és énekkarok előadták. Most is. A műsornak két kiváló számát kell még méltatnunk. Egyik héber János papnövendék, társu­lati elnök felolvasása. A szatmári egyház­megye történeti múltjába nyúlt bele megle­pően avatott kezekkel. Feltárta, mi volt egy­házmegyénk a szatmári püspökség előtt és mivé fejlődött a püspökséggel, a holt kéznek működésével. Igen találóan illesztett be a fő események közé olyan epizódokat, melyek az egységes szerkezetnek érdekességet adtak és a ma élő generáció lelkében emlékezetet gyújtottak. Előadása világos és folyékony volt. A másik szám : Horny Oszkár papnö­vendék társulati jegyző szavalta. Rónai János főgirnn. tanár magasan szárnyaló, eszmékben szép költeményét szavalta el művésziesen Horny. ÜPy a költeményben, mint előadá­sában mindnyájan nyönyörködtünk. Ezzel az > ünnepélyt be is fejezték. A közönség egy szép emlékkel szivében osz­lott szét. Királyi amnesztia. Félhivatalosan je­lenítették már, hogy IV. Károly király megko- ronáztatása alkalmával igen széleskörüamoesz- tiát fog adni és a megkegyelmezés a közön­séges bűnösök egynémelyikén kívül kiterjed a politikai büntevökre is. Ez utóbbi rendel­kezésnek messze kiható jelentőséget tulajdo­nítanak politikai körökben. A beavatottak szerint ilyen nagyarányú amnesztiára, amilyen most készül, nem igen emlékszik a mai gene­ráció, Uralkodók trónralépésük alkalmával rendszerint élnek kegyelmezési jogukkal. IV. Károly király azonban, aki a nemzet súlyos megpróbáltatásának idején került Szent István trónjára, rendkívüli mértékben akar élni ezzel a kivételes keggyel. A legutóbbi amnesztia 1914-ben volt, amely azonban kisebb arányá­nál fogva alig keltett feltűnést s a közönség csak kevéssé vett róla tudomást. Ez alkalom­Szalmár-Nérnefi 1916. december 17. mai inkább csak politikai bűnösök részesül­tek kegyelemben. Az amnesztia meghirdetése elölt a királyi ügyészeknek sok dolgot ad az úgynevezett kegyelemre ajánlás. Az 1014. évben például az amnesztia meghirdetése előtt 3 nappal közölte az igazságügyminiszter a királyi ügyészekkel, hogy .terjesszék fel a szerintük megkegyehnazó-re méltó bűnösöket. Valószínű, hogy most több időt fog adni az ígazságügyrniuiszter a kegyelmi kérvény fel- terjesztés előkészítéséhez, mert ilyen nagy­mérvű amnesztiánál hetek szükségesek a bűnesetek, iratainak áttanulmányozásához. Gyermekek karácsaisya. Olvassuk, hogy Angliában a gyermek- karácsonyt, a háborúnak harmadik esztende­jében lefújták. A karácsonyi ajándék ... a katonáké. Mi ezt már az előző években is: széles körben megcselokedtük. Maguk a gyermekek, is cselekedjék. A szülők módot adtak a gyermekeknek, hogy ők is részt Vegyenek e nagy, önvédelmi harcban aszal, hogy a karácsonyfa boldog­ságát megosztják a mi hős katonáinknak, s e b e .< i i i! j - - i" k n e k örömévé!. Az idei karácsonykor még nagyobb okunk van arra. hogy a karácsonyi örömöt megosszuk és a karácsonyi ajándékokból jó­tékony célra juttasunk. És ezt tehetjük a főikül, hogy gyerme­keinket meg kellene fosztani a tiszta örömtől. Adjunk mentői kevesebbet a sokszor ártal­mas nyalánkságokra, csecsebecsékre, idegenből ideszáilított játékokból. Hí módunkba van adunk a gyermekeknek ruhát, cipőt és a vi­seletest adják, vigyék maguk a gyermekek oi.v családok gyermekeinek, a hol ezek a gyer­mekek a háború alatt (apjuk a fronton lóvén) lerongyolódtak. Vagy küldjük be a hadiárvákat gondozó Vöröskeresztnek. Mikor most a szülők a karácsonyi aján­dékokat szerzik : gondoljanak arra, hogy hány és hány ezer gyermeknek — nincs, nem lesz karácsonyi öröme. Ezer és ezer alkalma van az apának, anyának, testvérnek előkészíteni a gyermekek szivét, érzését arra, begy a Jé­zuskának most sok-sok árva gyermekről, se­besültekről kell gondoskodnia. Hogy az idén kér benneteket, ne várjátok azt, hogy rólatok úgy gondolkodjék, mint máskor. Nem fog elfeledkezni rólatok se, de kér titeket, hogy fi is segítsétek a szegény kis árvákat és szen­vedő katonákat. Szinte leirhatlan a hatás, a mit a szü­lők igy gyermekeiknek lelkére gyakorolnak. Az a szülő, a ki jó embert, akar nevelni gyer­mekeiből : az ily eljárással egyik leghatéko­nyabb módot talál arra, hogy azzá, jó em­berré nevelje a gyermeket. A szeretet, találékony. Ezer más alka­lom. ut van arra, hogy a gyermeki szivén •keresztül könnyet törüljünk és sebeket gyó­gyítsunk. Tiszta, igaz érzelmeket fakasszunk és örömöt öntsünk a siralom völgyében szen­vedő embertársaink leikébe. Mi csak egy két eszmét akartunk e sorokkal felvetni. /\ A béke hírének hatása leírhatatlan örömet keltett varosunkban is. Apák, anyák, rokonok, jóbarátok adták ajkról ajkra a szár­nyaló hirt és a szemekben megcsillanó öröm­könnyek mutatták a lelkeknek fellélegzését, hogy hős katonáink megpihenhetnek talán és Isten segítségével foglyaink is megszabadul­hatnak szenvedéseiktől és a hazafájás kínjai­tól. Számos fogadások is történtek az opti- misiák és peszimisták közt.’ a békét illetőleg. Katonáink és a hadikölcsön. Az ötödik hadikölcsönjegyzósóböl derekasan ki­veszik a részüköt katonáink is, úgy a fron­ton, mint itthon. Külön kiemeljük, azt az eredményt, amelyet a most Egerben állomá­sozó szatmári 12. honvéd gyalogezred felmu­tathat. A 12. honvédgyalogezred Dingha Sándor alezredes, ezredparancsnok hazafias felhívására az ötödik hadikölcsönre 180.000 koronát jegyzett, s a jegyzés legjelentéke­nyebb részét azonnal be is fizette, sőt az alezredes kilátásba helyezte, hogy ez a jegy­zés pár nap alatt negyedmillió koronára fog fog emelkedni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom