Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-12-06 / 97. szám
X.XV. évfoly aim. fíaatmár-Némeíi, 1916. december 6. 97. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ihLOEIZETEsM Á R A ü . Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 flllér. igész évre 10 K — f. félévre — ő , — , ■* FI ti Összeomlik I. Ferenc József birodalma, ini'ne- lyest az öreg király behunyja szemét — mondottak már jóval a háborúi előtt a mi nyílt és útkos ellenségeink. De I. Ferenc József, az öreg király nem sietett avval, hogy egyhamar behunyja a szemét, hat háborúba kényszeriíették a béke fejedelmét. Fegyverrel, gyalázatos kényszer-békével akarták szétszedni mind a két birodalmát. A szétbomlásra, elrablásra,elosz- togatásra megindított) harc azonban csütörtököt mondott. Ellenségeink ugyancsak megtanulták, hogy két vége van a botnak és két éle a késnek. Az öreg, jó király, a békeség- nek fejedelme ezalatt a nagy tanulság alatt behunyja jóságos kék szemét. A nemzettől azzal vesz búcsút, hogy megköszöni hűségünket, ragaszkodásunkat jó ős nehéz időben, ö kéri a nemzetet, hogy utóda számára is tartsuk meg ezt a szeretetek hűséget. Ezen szent és biztos reménységben költözik el a földről. BOOTS!Á H GÁSPÁR. Szerkesztőség Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. Lappul«, idfííiioe k IRODALMI SÖR. Ámde elköltözésével csak nem akar összeomlani a két birodálom. Sőt mi több, hatalmasabbak, erősebbe!;, tekintélyesebbek lettek mint valaha. 1. Ferenc József trónjába egy fiatal király iilt, a kinek lelkében az elhunyt nagy király szelleme él. A kibe átömlött az öreg uralkodónak egész lénye. Népének szeretete, boldogságának munkálása, kötelesség-ludasa, a katonának erénye, a vitéznek lovagiassága, az emberi erényeknek kincse A kiről elmond- hatjuk, hogy nem éveinek száma tanította meg arra, hogy királyoknak és népeknek, kölcsönös megértése, szeretete teszi erőssé az országokat, a birodalmakat, hanem közvetlenül értékes tapasztalatok. A ki itthon és a viharzó csatatereken ismerte mega magyarnak ősi erényét, melyben nagy előde bizolt és nem csalódott— soha, sohasem. A ki óhajtva várja, hogy szent István koronája ifjú fején ragyogjon s a ki e koronának jogait szent tiszteletben tartja és terheit ifjú, erős váliain diadalmasan hordozza majd. A mi uj királyunk ott volt a A kiaddóhivaiall illető ostzes k lelemények, pénzek, hír detések atb. Pintér József kiadóhivatalj főnök címére Egyházmegyei Alapítványi Pénztár küldendők PályUatl blrőatosalt egyszeri közlése S korona ----------------- Nyílttá* sors 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdáa és vasárnap ■riiróaflvaBKEasMftsii c csatatereken. Látta hős honvédőink bátorságát, szétnézett tíz országait feníartó oszlopok közt is. Mérlegelte népeinek erejét és erejüknek kölcsönhatását. itthon is a maga szemeivel győződött meg mind arról, a mi országainak feníartó és fejlődő tényezőihez tartozik. Ismeri a magyar nép lelkét, lelkének vágyait, szabadság és függetlensége után való aspirációit, melyekben nem veszedelem, hanem erő, feníartó hatalom, fejlődés van. Hát lehetetlen, hogy ilyen tapasztalatok után nemzet és király egymás kebelén össze ne boruljanak, egymást megértő ésszel és akarattal naggyá és hatalmassá ne tegyék szent István országát . . . . . . Összeomlik I. Ferenc József birodalma, mihelyest az öreg király behunyja szemét . %. suttogták, várták ellenségeink. Es ime I. E’erenc József országainak „Atlasz“-a, a magyar nemzet, mint egy óriás tartja Ferenc József országait és az össze- morzsolásra, szétosztásra pokolierőkkel és gonoszsággal megindult világháborújából a magyarság gigászi, csudás erővel, diadallal emelkedik ki Európa népei közt. AMeghalt a király. Irta: Hónai János fögimn. tanár. A szatmári pap- növendókek gyászünnepólyen szavalta: Botiinger Pál II. é. hittanhallgató. Jf Srenta-völgyön, véres Visztulán át fóüszkén repül el a 'öurul madár. Jda Hull is vériin fi, mély sirt ás a gránát — Szer annafi, fii vélünk karcka száll. Sie a öurul most ősök sirlafiánál Sgy ász királynak gyászos sir lakán áll. . . Világot járó szárnya tört, szegett, Jj (géniusszal Hullat könnyeket. * Ok nemzeteknek gondviselő Myja ! Világcsatákkól nincs még sok sírunk ? Jj zord kalál a népeket aratja, Ok nézd, mi is csak pusztulunk, sírunk. . . . Szrek Halálán ezrek 6ánafá6a Sáliért ér minket a király Halála ? DK’ért sújtod még, — ki csak Békét akart, JfirályHalállal is a kü magyart? Dlyitott siroknál — csillagtalan este Vérző szivünkké’ még egy könnyt talál. . . Örömkönny ez, mely várt, a 6ékét leste, S ezt is irigylé a Hideg Halál. . . . Örömkönny volt ez a dicső királynak — Jf napra, melyen milliók kialtnak: „Serene (József, — a győzelmet megérted ! Diéped... (5e is 1 Kdv ! jfól csatáztunk érted !“• Se már te jó király, kü, néped atyja, „(blfáradál“ a sok Jjálvárián . . . Örömkönny Helyett gyászkönnyét Hullatja jf nép — zokogva : „DHIegkalt a király !“ Jdiá6a járunk Diikelungi karddal, Dieked gyászkimnuszt zeng már csak — a [kardal. . . Sicső pálmái már a győzelemnek Csak sirvirágnak, ciprusnak teremnek. „(blfáradál“ te — nagy fáradkatatlan I — fikenj kát ott lent s Tasten ke6elén ! Virrasztóm fog a koldogul elkaltan Jf kü magyar szív s Ddittel a Sjemény. Jja fáradt leit már itt Dáiózesfiarod, J£z Ifrt az ég6e’ kérni akarod, fi kenj és álmodj fényes győzelemről: Dlagy már DKagy árkon ! Soka sir6a nem dói. * fezért a Srentán, véres Visztulán át Jda el is ül a karc villáma majd, Jja néma lesz már s nem temet a gránát. Sírod — soká még — vérző se6 marad. István —, Jbászlöként vissza — visszajárunk, Difiért nem repül fel még ■—- ‘öurul madarunk. Sírodnál szárnya még törött, szegett, Jj (géniusszal Hullat könnyeket. Apróságok boldogult királyunk életéből. A hatvanas évek végén történt. Bécsben egy szükebbkörü udyari ebéd alkalaiával szóba került a Libényi merénylete. A társalgás általános volt, nem úgy, mint a nagy ebédek alkalmával, mikor mindenki csak a szomszédjával beszól — halkan. Részt vett az ebéden egy főrangú magyar hölgy is, aki elhallgatot, mikor Libényire került a beszéd sora. S azontúl nem lehetett szavát hallani, pedig máskor ő volt a legvidámabb társalgók egyike. A királynak feltűnt a hallgatagsága; s ebéd után megkérdezte annak az okát. — Elszomorodtam Felség amiatt, hogy valaki meg akarta gyilkolni Felségedet, és hogy ez a valaki épp magyar volt. Ez volt a válasz. A király derülten és nagyon nyájasan felelt.
