Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-11-15 / 91. szám
1916. november 15 @1. szám íssaíaLáir-“^ emeii, (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — í. Félévre — 5 „ — , Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 3 korona- Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. ff’elelös -jzsirkesztő : bodnáh Gáspár. Szerkesztőség Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. Laptuifejdono& A SZATMÁR - EGYFÄZiiEGYEI IRODALMI KÖR. A kiaddóhivata't illetó összes küldemények, pénzek, hir detések stb. IPIntér József kiadóhivatali főnök címére Egyházmegyei Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetések egyszeri kCzlóse S köröné ----------------- Nyiltíér sora 40 fillér. -----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap Megyéspüspökünknek, dr. Boromisza Tibornak Jubilar is ünnepe, székvároséinak, Szatmár város közgyűlésén. A hétfőn lefolyó közgyűlésen a polgármester szokott, rendes havi jelentését igy vezette be: ' — Tekintetes Törvényhatósági bizottsági Közgyűlés! Mindenekelőtt egy kedves kötelességet teljesítek, amidőn egy mindnyájunk által nagyrabecsült és szeretettel körülvett egyénnek, megyés püspökünk Öméltóságának a közeli napokban elmúlt, főpapi hivatásához méltó és nemes cselekedetekkel megörökített 10 éves püspökségének évfordulójáról megemlékeznek. Szatmár-Németi szabad kir. város közönsége vallás felekezeti külömbség nélkül mindenkor osztatlanul nagy tisztelettel és szeretettel vette körül a szatmári rom. kath. megyés püspöki széket és az azon ülő mindenkori főpásztort. Természetesen a fópász- tori állást betöltő egyéniség személyes tulajdonai sokban hozzájárul ezen tisztelet és szeretet melegebb megnyilvánulásához. Jelenlegi főpásztorunk nemes puritán egyénisége, határt nem ismerő áldozatkészsége, nagy elődjének boldog emlékű Hám Jánosnak nyomdokain haladó tevékenysége, amellyel városunkat már eddig is több monumentális épülettel és a város közművelődésére mélyen kiható intézményekkel gazdagította, mindnyájunkban a mély tisztelet és ragaszkodás, a hála és köszönet érzelmét váltotta ki. Majd történetiró lesz hivatva e nemes és puritán életet a maga érdemei szerint méltatni, jelenleg, azt hiszem, az egééz törvényhatósági bizottság osztatlan érzelmének adok kifejezést, amidőn indítványozom, hogy a törvényhatósági bizottság, mint a város egész közönségének képviselete fejezze ki ezen évforduló alkalmából a legbensőbb szerencse kivánatait fejezze lei ezen évforduló alkalmából a legbensöbb szerencse kivánatait, fejezze ki köszönetét azon alkotásokért, amelyeket a lefolyt tíz év alatt a város közművelődése érdekében létesített s indítványozom, hogy ezen üdvözlő iratot egy szükebb körű általam megalakítandó küldöttség nyújtsa, át Püspök ur Öméltóságának. A némát foldmivelőkről irtuk a minap, hogy büszkén váljék magukat „bauerek“-nek. Es hogy a német katonák közt harcoló földmi veteket bámuljuk kiképzetiségük, józan, fegyelmezett gondolkodásuk és felfog lsükért. Hogy tanultak és még mindig szeretnek tanulni. Nálunk, Magyarországon — mi tagadás benne — aföldmives és alsóbb gazdasági iskolák ilyen áldásos eredményhez nem jutottak. Egy időben, nem is oly régen, ezt a fölébredóst maga a kormányzat is nyilvánította. A mi földmivelő osztályt nevelő, képző intézeteink szinte rontottak a iiii parasztijaink természetes észjárásán és egyéniségén. A modern kornak jelszavával intézeteinkben sokkal nagyobb kényelmet nyújtottak a jövő földműves nemzedéknek, mint azt jövő feladatunk kívánja. Nem juttatták erőpróbához. Nem tartották meg benne azt, a mire születtek és a mily milljőben felnevelkedtek. Maguk a gazdák, illetve birtokosok ámulva tapasztalták, mily gondolkodásnak útjára jutottak a mi földműves osztályba nevelt, tanított ifjaink. Az urhatnámság, a könnyű felügyelet és nem a „magad uram, ha szolgád nines'- — életfelfogáshoz jutottak: nem arra, hogy a ki maga nem tud, nem akar dolgozni, az vezetni, parancsolni sem tud. Hanem ha bérlethez vagy apai birtok részhez jutottak: akkor már a nagyobb földbirtokosság gondolata, hamis illúziója rontotta, rontja meg egész Tímm iff ki átöröklés és a nevelés. — A Szatmári ITirlap eredeti tárcája. —. A nemzeti létünkért vívott háború egyik eredményekép fog jelentkezni : Az egészségügy, az egészséges nevelésnek (családi és iskolai) nagyobb figyelemre való méltatása. A bábom előtti irodalomban, tudományos és erősen, sokszor brutálisan realisztikus regény, színmű és más fajú irodalomban nagy szerepe volt és (talán még lesz is) az úgynevezett atarizmusnak A nemzedéki öröklésnek. Ezekben a regény, szépirodalmi, színmű és tudományos müvekben is beszug- gerálták a közönségbe azt az egyáltalán be nem bizonyított feltevést, sőt valóságnak hitt kérlelhetlenséget, mintha kinek, kinek — minden egyes egyénnek csak öröklött tulajdonságai lennének. Mintha egyesek sorsa a veleszületett (öröklött) leküzdhetetlen tulaj donságoknak volna alávetve. Az egyén és környezete mit sem változtathatna a születéssel megpecsételt végzeten. Ezen tudományosnak nevezett dogmatikus tétel megfogta, befolyásolja igazságszolgáltatásunk törvényeit is és bírói felfogásokban, Ítéletekben érezhető nyomaira akadunk napról-mipra. Bedig ez a felfogás változni tog, mihelyt mélyebben belenyúlunk a családi életnek jelenségeibe és főleg a nevelés mai irányába és eredményébe. Bár minden tulajdonság, melyek az egyént megkülönböztetik és igy „egyénné“ alkotják, a születéskor és a születés által előlegezett, befektetett tőke (— ha szabad igv neveznünk —) melyet kicserélni nem lehet, arról győzhet meg minket, hogy a szülőkről a gyermekekre szálló átöröklés sem testiekben, sem a lelkiekben egyáltalán nem meghatározott és kényszerítő. Nem vesszük e észre, hogy számtalan gyermek örököl olyan tulajdonságokat, mely homlokegyenest ellenkezik szüleiknek egyéniségével, jellemével. Pi. gyakori eset, hogy nyugodt, egészséges, erős szülőknek gyermeke izgatott, gyönge, beteges. Viszont nem ritka etet, hogy a beteges, idegbajos szülőknek egészséges gyermekük van. Hogyan lehetséges ez ? Nem szükséges, hogy itt tudományos fejtegetésbe bocsátkozzunk. Hiszen e soroknak nem is az a céljuk. Csak közvetlen tapasztalatainkra vessük figyelmünket, amúgy vonatkoztatóan és mindjárt világos lesz előttünk a szóban forgó kérdés. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy mily gyakran az erős és egészséges szülők elkényeztetik, becézik testileg és lelkileg gyermeküket. Kicsinyük és semmibe sem veszik a higiénikus követelményeket, életmódot. Egyszóval keveset törődnek a gyermek testi fejlődésével. Hanem inkább a jövő pályájára, szellemi fejlődésére fordítják minden gondjukat. Tele tömik a csuda gyermeknek hitt koponyáját, tíz fetó :szakgatják szellemét és ezzel fizikai erejét és fejlődésének természetes menetét is. De más jenségeket, vigasztalóbbakat is találunk. A beteges szülőknek sokszor azért van egészséges, életrevaló gyermekük: mert a szülők a maguk egészségi állapotán, szomorú állapotán jönnek rá, hogy első és legnagyobb kincs az egészség. És épen azért mindent elkövetnek, hogy gyermeküket edzék, neki egészséges jövőt biztosítsanak, mint amilyen önmaguknak nem jutott osztályrészül. És ez irányban szökik szemünk elé, mit tehet a nevelés, határozott, tervszerű irányítás, ráhatások . . . Meg az is: nem ritka eset, hogy a gyermek a szülők céltudatos nevelése nélkül is jó levegőben, szabad mozgásban él: — ez is a nevelői hatások közé tartozik — s tökéletesen megcáfoja, agyonüti az átöröklés feltevéseit. Végre katonákat féltettünk a frontra való elmenésükkor. És erővel teljesen, piros arccal, acélozott izmokkal jöttek övéik meglátogatására. Természetesen ellenkező eset is