Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-10-18 / 83. szám
Szatmár-Németi, 1916. október 18. SZATMÁR HÍRLAP 3 Megtalálták a férfiút az ország élelme- zéseiigyénekélére egy voltföispán személyében. Nem mag a anemzet találta meg, hiszen a nem zet közfelfogása és talán érzéke is más férfiúra, más kipróbált egyénre mutatott. A kormányzat találta meg és állítja az ország élelmezésének, belső gazdasági harcának vezetésére. Megnyugszunk a választáson. Hiszen nem mindig a közszájon levő, a hírlapok hasábjain magasztalt erők az igazi tehetségek. Itt csak arról van szó, hogy kész ember, kipróbált erő lesz e a mérbetlensúlyúé« felelősségű helyen? Vagy olyan, a ki szintén kísérletezésekkel, tapogatódzássa) fogja tölteni azt az időt, a mely, legyen az az idő bármily méretű, a nemzet benső háborújának döntő ideje találhat lenni. Nem akarjuk találgatni, meg mérlegelni az okokat sem, hogy az országos közvélemény embere, n»gy genie miért nem fogadhatta el a súlyos nemzeti kötelességet. Ki az oka, hogy nem fogadhatta el? Vagy mi volt elhatározásának döntő pontja. Sötétnek, legyőzhotetlennek látta az akadályokat? Féltette nimbuszát, melyet a múlt feje köré font? Nagy időkben, a nemzet élet-halál harcainak idejében áldozatot hozni: elutasithatatlan kötelesség. Hadvezérek is csalódnak. Hadvezető nagy genik is feláldozzák dicsőséges nevüket, sértetlen sikereiket. Lett légyen bármikép, meg kell nyugodnunk elhatározásában. És a kormányzatnak elhatározásában. Á bizalom előlegezése nem mindig alapja a sikernek és csalatkozhatlauMgnak. De azért bíznunk kell, mert a bizalom egyik fő eleme — a sikeres munkásságnak. Minisztsri köszönet. A vallás- és köz- oktatásügyi minisztrr dr. Csókás Vidor szatmárnémeti kir. kath. főgimnáziumi tanárnak, ezen iskola növendékei javára egyezer koronával tett „világbéke alapítványiért, köszönetét nyilvánította. Csókás dr., lapunknak munkatársa nemcsak lelkes, érdekes és más lapokban is leközölt Írásával szolgálja a „béke-egyesület“ céljait, de mint látjuk, megtakarított filléreit is feláldozza a nagy eszméért, melynek szolgálatában annyi nagy lélek és európai tekintély buzgólkodik. A hatósági liszt-üzletek egyikében, (most még megkíméljük a megnevezéstől) — iiják nekünk — a legutóbbi napokban érkezett szűkös lisztanyag kapcsán, a boltot ostromló tömeg előtt egyik csendőr kívánta a hatósági kiszolgálótól, hogy fejenkint csak 2 kiló lisztet mérjenek. Ez a kívánság azt célozta, hogy lehetőleg mindenkinek jusson. A két kilónkint való kimérés kezdetét is vette. De mihely jött egy protexiós küldönc vagy maga aprotogált: 5—10, sőt 15 kilót is mérettek és tétettek félre. Oly vakmerő, szinte kihivó eljárás ez, hogy uem csadáljuk a tömeg ingerlékenységét — és a boldog 5—10 kilós protegáitak feló hajigáit kiáltást: — Ki kell ütni a kezéből! — Lyukasszák ki a zacskóját. . . Ha már nem lehet egyáltalán kiirtani a protekciót, még a lisztes boltokból sem, legalább ne csinálják a szegény nincstelenek előtt és meztelenül, szinte kihívóan. Lisztért Ácsorgó. A dohány szükség egyhamar nem fog enyhülni, Illetékes helyről vesszük az értesítést, hogy még mostohább állapotok fognak következni. Mert az idei dohánytermés gyenge. A jövőre való tekintettel nem is fogják teljesen feldolgozni,a termés egészét. A katonaságnak pedig még több szükséglete van — a dohányban. No hát ezzel legyünk tisztában. De azzal egyáltalában nem vagyunk tisztában, hogy a közönség miért nem juthat a meglevő, a szállított dohányáruhoz. íme, kisült, hogy a nagytőzsde nem oka ennek a jelenségnek. A nagytőzsde most a hozzá érkező készletet pénzügyi ellenőrzés mellett a kis tőzsdéeek közt ossza ki. S mit tapasztalunk? Hogy most még nehezebb dohányhoz, szivarhoz jutni. Tisztelet egy-két igazán nobilis kis tőzsde tulajdonosnak — de általán p legtöbben a reájuk eső mennyiségnek csak kis huszadát árusítja el, a nagyobb részt eltűnik. Protekciós szivarrá lesz. Még a nehezebb napokra tétetik el. A Szatmári Hírlap pártfogásába vette a kis tőzsdék exis- tenciáját, de ha u kis tőzsdósek nem lesznek méltányosak, kimélet nélkül fogjuk a hozzánk érkezett adatokat közölni. A papírárak újabb emelése. Áz osztrák-magyar monarchia papirgyárosai újabb meglepetéssej szolgáltak a könyvnyomdászoknak és p-apirkereskedőknek. Október hó 8 tói 25 százalékkal felemelték a papírárakat. A háború kitörése óta a papírárak immár 300 százalékkal emelkedtek. A nyomdászok és pa- pirkereskedők e lehetetlen uzsorával szemben teljesen tehetetlenek. Az államhatalom pedig, annak módjában állana megrendszabályozni a gyárosokat, éppen semmit sem tesz ellenük. Idáig jutunk tehát, hogy — főleg vidéken — újságot kiadni nem lehet lesz. Nem szükséges a szatmári hegyen, sőt ártalmas a szőlők fedése. Ézt az uj „borászati“ és „szőlőszsti" uj szakfelügyelő mondja ki, szakvélemónyképen. Mert a szat- márhegyi talajviszonyok igy kívánják. Ártalmas a fedés, mert ennek a fedésnek következménye a szőlőszemek elvakosodása A pe- ronoszporás és lisztharmatos vesszőre pedig jobb ha téli hideg e vesszőket nem a földben találja, a hol jól kitelnek. A szakvélemény körülbelül sokakat vissza fog tartani a költséges fedéstől. Többen pedig, a konzervatívok csak azért is befedik. Annak idején nem kell elmulasztani a szakszerű összehasonlítást. A beváltatlan lisztoédulák és még valami. T. Szerkesztő uram 1 Lisztcédulánk — mint közönségesen tudva vagyon — bősé- gesan van. Liszt azonban kót-két nap után két-kót hétig nincs. A két heti lieztoédula a liszthiányos heteken érvényét veszhette. Az intózőség végre belátta a képtelen és igazságtalan helyzetet, kimondotta, hogy egy heti lisztcédulát mégis érvényesít. Mit kelljen tennie azoknak, kik liszt és kenyér nélkül maradnak ? Hát irgalmas szivekhez folyamodnak — kölcsön kérnek. Akadnak is, akik adnak. De mert nekik is kiszámítják a por- oiót: azon reményben kölcsönöznek, hogy ezt a kölcsönt okvetlenül vissza is adják. Az egyhétre kimondott liszt cédula órványesitése reményében ezt a visszaadást jóhiszemüleg meg is Ígérjük. Nos és mi lesz a mi jóhiszeműségünkből? Keserves cslédás. Ott várjuk óráról-órára az érvényesítő, az aláírást végző megváltót. Mikor aztán jó idő után nemes alakját megpillantjuk, a boldogok örömével lobogtatjuk az érvónyesitósro váró és e hétre szóló cédulát. S ime halljuk a lesújtó döntést 1 „Most én nem irok alá.“ Oh, oh, bizony hogy szegény ember szándékát boldog aláíró bírja. Lisztleső. Mesés vaddisznó a szatmári Kos- suth-kertben és az utcán . .. Szerte szét beszélik a városban, hogy egy vadkan került a Kossut-kert virágai közé, onnan az utcára, innen a lankáknak hulló levelű fái közé. Aztán oltüni, mint a ki jött, ijesztett — és senkit nem sebezve, senkit el nem pusztítva távozott Honnan jött? Hát az erdőkből, a hol most háború van. Hogy történhetett, hogy nem ölt az agyarával ? Mert most nem a medvék gyilkolnak-ölnek, kunem az oláhok, Ki látta ? Azt mondják ön látta, te láttad. Nem, nem a katonák látták, kergették, lőttek reá, az orrát el is találtak ... De ő, a mesés vadkan eltűnt. . . S most mindenkinek hinni kell, hogy volt, ijesztett, futott — és a lankák hervadó lombjain, levólhullató fák közt — eltűnt, hogy tél apó fogadja szállással. Mese mondó tél apó . . . Kevés a gyermekmenhelyi ellátási dij. Veszprémvármegye országos mozgalmat inditott a gyermekmenkelyekben megállapított ellátási dijak felemelése érdekében. Ma még mindég 8—10 korona az ellátási dij. Éz az összeg oly kevés, hogy abból a gyermeknek még kenyeret -som tudnak vásárolni egy egész hónapra. Ma az élelmiszerek ára 10 szerese a béke időbeli áraknak, indokolt tehát, ha annak felemelése érdekében lépéseket tettek mindenesetre megfontolandó. Veszprémvármegye a kormánytól kér segítséget és ezt a segélykérését küldték el Szatmármegye és Szatmár-Németi törvényhatóságának is hasonló határozat hozatal végett. Nem lehet haza hozatni a beteg katonákat. Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordulnak elő olyan esetek, amikor hadműveletek területén levő egészségi intézményekhez betegeknek vagy sebesülteknek a mögöttes országrészbe, még pedig bizonyos kórházba való elszállításáért folyamodnak és egyúttal az illető kórház részéről Írást is küldenek arról, hogy az elszállítandó beteg részére a kórházban van haly. Az ilyen kérelem megengedhetetlen, mert egyfelől a sebesülés vagy megbetegedés foka egyáltalában nem igazolja a mögöttes országrészbe való elszállítást., másfelől pedig a bet8gszállitó vonatoknak az elindulásnál egyes embereknek a kívánságát nem lehet figyelembe venni. Nagy tűz pusztított szombaton a Csonkás erdőn. Ez kell még most — a fa szükség és drágaság idején. Pedig a kár mintegy 16 ezer korona. És pedig a már eladott és eladásra kerülő tűzifa anyagban. A tüzet szemtanú állítása szerint a hegyre igyekvő moíorvasut okozta. A kéményből kiröpült szikra a Csonkás megállónál az avart meggyujtotta. A széltől élesztve tovább terjedt és az állomáshoz közel levő erdőt meggyujtotta, (K. b. 160 hold területen pusztított). A tűzoltóság az adott hírre gyorsan kivonult, az erdőőrlakot nagy nehezen megmentették, a fuvarosok és oroszfalusiak segítségével a tüzet is elfojtották d, u.*5 órára. A Csonkáson (Darvas Moha) már az idén harmadszor volt tűz a motor szikrájának játszi könnyedségéből. Úgy látszik, még nem volt elég intelem — a komoly védelemre, prevencióra. A dupla hazaáruló. Lukáciu önmagát akasztotta fel — a mi hazánkra nézve. Nevét nsm érdemes kiejteni, leirni. Csak éppen akkor, ha a gyalázató* erkölcsi halált, mint típust szükséges felállítani. D» mint több helyről, (főleg azoktól, akik még az utolsó percekben is bízni szerettek volna benne) bűnbánó és csalódott hangok jutnak hozzánk említjük fel, hogy Lukáciu az erkölcsi öngyilkosok utolsó vergő- gődésővel most már Oroszországba teszi át rubele* szereplését. Tehát a dupla hazaárulás fekélyébe esett. A román kormány megbízásából az oroszországi fogolytáborban operál, hogy a román származású magyar hadifoglyokat az oláh táborba, ellenünk való fegyverfogásra toborozza. Mi lesz eredménye ? Majd elválik. Mi akkor sem ismertük másként ezt a szélhámos embert, (mint most ismerjük) mikor a mi önvédelmi harcuukba induló lacfalusi újoncokat a magyar haza védelmére buzdította. Eszköz volt (ez a magatartás is, amellyel épp úgy viselkedett, mint viselkedett maga Oláhország a becsületszó megszegésével . . a királyi szó megcsúfolásával. Kritika címen uj irodalmi és művészeti vállalat indult meg, mely alapos és élénk kritikát gyakorol az irodalom, művészetek, közgazdasági és társadalmi élet felett. A vállalat a fővárosban nagy feltűnést keltett. Á II. füzetből kiemelkedik az irodalmi állapotok éles hangú alapos kritikája, Neumann Közóp- európa c. könyvének lebírálása, uemküíömben középmüvéezeti visszaélések leleplezése. A „Kritika“ évi 12 füzeiben jelenik meg s ára 12 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VII., Rózsa-utca 33. Vidék. Nagykároly. Boros Emil a nagykárolyi színház értékes tagja, az északi harctéren hősi halált halt. — Reme- temesd'. Ujfalussy Sándorné szül. báró Urnay Lerna (volt vármegyei főispán özvegye) 65 óvás korában elhunyt. — Nagyvárad. A városi hatóság 80 méter mázsa be nem jelentett, dugott cukrot foglalt le és csipett el a kereskedőktől. Négy vaggon tojás is került a cukor-kutatás közben. — Kalocsa. A „Kalocsai Népújság“ meleg rokonszenvvel és részletesebben is foglalkozik dr. Boromisza Tibor szatmári püspök tiz éves főpásztori működésének méltatásával. — Szatmárme- gyeiek igazolványa. Ä Szatmármegyóben működő állami, megyei és községi tisztviselők és családtagjainak szóló vasúti igazolványokat a debreceni máv. üzletvezetőság állítja ki s attól kell kérelmezni a kedvezményt. — A hivatalfőnök a hozzá benyújtott kérelmekről kimutatást készit s azt felterjeszti az üzletvezetősóghez. A korona kezelési illeték csakis m. kir. postai levólbólyegben fogadta-
