Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-10-01 / 78. szám
(HETI XXV. évfolyam. 78. szám. POLITIKAI ÉS TARSAjDtALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évr® 10 K — i. Negyedévre — 2 K 60 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézm3ipárosoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. A tél integet felénk, komor, rideg arcula- latával, fagyos, jeges kezével. A viharedzett, hős vértől ázott Kárpátokra már ráhullott a hó s elborította fehér takarójával. Sietett itt a tél hava, hogy csodás védelmünkben segítségünkre legyen. A Hal- ling-szigeteken jégmadarak jelentek meg és szállongtak nagy csapatokban, a hogyan még sohasem látták vijjogni őket. A miből korai télt jósolnak az ottani tapasztalt lakosok. Oh, a tél korai megérkezése mindig fagyos, rebbenő érzéseket vált ki. Mert kemény szive van. Megfagyott érzéseket hordoz. A gazdagok elibeállanakatélnek;élvezetek forrásává teszik. De a szegénység, melynek területei mérhetetlen nagyok és szélesek: csak szükségeket, szenvedéseket, kenyér és fa harcokat kapnak tőle. Így van a téli időszak akkor is, mikor csend és béke honol a földön. Hanem hogyan fokozódik, rémesen emelkedik gyötrő, kínzó hatalma a kegyetlen télnek most . . . oh most, mikor fel van fordulva a világ! Mikor millióknak és millióknak el kellett hagyniok otthonukat, Eeleift* szerkesztő BODisrAh gAspAr. Szerkeszt6aég Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. í-ttRidjöijosB * K SZATMÁS - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. meleg tűzhelyüket, hogy a véres mezőkön, jeges hegyhasadékokon és jégpáncélos ormokon vivják az élethalál harcot. Mikor milliók és milliók itlhon küzdenek — hogy életüket lentartsák és megmentsék a pusztulástól. Hat maciik tél rémes képe vigyorog és jeges keze integet felénk. És ezt a harmadik háborús telet is át kell élnünk. Meg kell vele küzdenünk. Le kell győznünk. És küzdve-bízva kell a virágos tavaszt elérnünk .. . De hogy-hogyan, Urunk Istenünk? Mily esközökkel, készültséggel, felszereléssel indulunk a téli küzdelemre és kemény harcaiba. Kétségbe esve nem vagyunk. De nehéz, sulyoü gondok, aggodalmak tépik lelkünket akkor, mikor arra gondolunk, hogy mi történt, illetőleg mi nem történt a nyár és ősz folyamán itthon, ahol szintén háború van. A parlamenti ülések eredménye : a beszéd, a sok interpelláció. A melyeknek legtöbbje akadémikus akadékosság számba ment. De nem markolt bele az élet mélységeibe és nem váltott ki a kormányzatban sem acélos akaratot és előre való látást. A kiadiióhivaia't illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. I?iníér* tJóacsof kiadóhivatali főnök címére Egyházmegyei Alapítványi Pénztár küldendők PálfiMtl blrdetéssk egyszorl közlése 5 koron* ----------------- NyilMór sora 40 fillér. ----------------Meg jelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap Aggodalmunk nőttön nő, mikor látnunk kell már most a nagy néptömegeket a lisztes boltok és más élelmezési cikkeket közvetítő helyiségek előtt. Már most! Mi lesz még későbben? A hatóságok helyzete, el kell ismerni, nagyon nehéz. A kormányzat adott fegyvert kezükbe, de elvette éppen azokat a védő eszközöket, a mikkel üthetett volna és rendet teremthetne a szipolyozókkal szemben. A maximálás fegyvere csütörtököt mondott. Attól nem fél már senki. Mert vaktöltésnek tartja. A hatóságok pl. a liszt ellátással szemben alig tehetnek valamit, ha a Haditerménynél, — mint Tisza István mondotta: „bele nem tanulnak a dolgokba.“ De annál többet tehetnénk azokban a küzdelmekben, melyeknek eredménye csupán és valójában — a hatóságnak előrelátásától, sas szemétől, energiájától és kereskedelmi ügyességétől függ. A munkamegosztás is sokat tehet itt. Ne nyomja ez a nagy, mérhetetlen felelősség egy ember vállait. Meg kell osztani a terhet és felelősséget is. Ne abban összpontosuljon a hatóság tisztviselőinek, a benfentes Repülj ölébe, édes Ms madár ! . . . Repülj ölébe, édes bis madár, Annak ötébe, aki messze jár. DKondd: „Díem diába vár, ki vissza vár“.. Vidd sóhajomat, édes kis madár. Vidd el a szivem ... S jöjj vissza legott, DKondd el, az ajka miről suttogott ? DKondd el a szive fáj-e, Könnyes-e, <5S én miattam könnyes-e szeme ? t£)e ka nem gondol rám és könnyeket Dlem ejt miattam; ka másért eped, J§a nem vagyok az, akit vár, ka vár: SfCe repülj vissza soka, kis madár ! . . . JS. Megfigyelések. — A Szatmári Hírlap eredeti tárcája. — Érdekes megfigyelni egyes embereknek lelki állapotát a világháború nagy, rémes hul- lámvetéseiDek közepette. Az általános lelki állapotokról nem írunk. Hiszen a legderültebb kedélyt is megviselte ős megviseli a harmadik évébe lépett rettenetes vérontás. Még akik közvetlen közelről nincsenek is érdekelve ; a szúró, tövises aggodalmak közvetlen közelről nem tépik lelkűket, nappal és álmatlan éjszakákon: még azok lelkére is ráborulnak a háború nyomasztó hírei, elesettéinek sűrű számai, a mi hőseinknek, rettenetes küzdelmeinek, szenvedéseinek lánc-sorozatai. A diadalmas reményekkel telt lelkek is érzik, hogy ólom- suly fekszik keblükön. Hanem a tömegben, az emberek sokaságában mégis kilengenek olyan jelenségek, amik érdemesek a megfigyelésre és elemzésre. * Vannak pl. sokan, akik abban a hitben ringatják magukat, hogy a végső győzelem csak akkor lehet a miénk, ha — mindig győzünk. Ha soha visszavonulás nem történik. Ha soha meg nem vernek. Es éppen azért, mert ezt e balga hitet a kiirtbatatat- lanságig lelkűkbe szuggerál.ák: egy-egy kedvezőtlen hir vagy főleg csapás hatása alatt teljesen elvesztik bizodalmukat. Szinte — ha szabad mondanom — kétségbeesve látják mindjárt a véget, a szomorú, tragikus véget. És ezek a lelkek nem elégszenek meg a maguk kétségbeesésének auxózisóvel, nagyításával: hanem másokat is szuggei álnak, izgatnak és a maguk sötét felfogásának — sokszor erőszakkal — igyekszenek megnyerni. Más oldaluan pedig a biztos, a megerősített győzelmi hireket, sikereket bosszantó közönnyel, hidegséggel fogadják. És valamint a balsikereket nagyítják, úgy az örvendetes, biztos hireket lekicsinylik. Gesztusaikkal azt fejezik ki, hogy már késő, hogy már semmi vissza nem pótolható. Volt idő, mikor a reménység teljesen kiégett ezekből a lelkekből. Gondoljunk csak vissza a kárpáti harcokra,a mármarosi invázióra. Przemysl elesténél meg éppen már Galicia teljss átengedését kiabálták. És mikor jöttek a győzelmes napok, jött a muszka kudarc, jöttek a nyugalmas, reményteljes napok, hónapok: feledték csalódásukat, kishitűségüket és ők élvezték legjobban a nyugalmak hónapjait. Világért sem emlegetve azt, hogy mily gyávák és kislelküek voltak. Világért sem értékelvén azoknak ítéletét, hitét és nagy, erős lelkét, akik bízva küzdöttek lelkűkben itthon és küzdve biztak a legnehezebb napokban is.
