Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-03-12 / 20. szám

Szatmár-Németi, 1915. márczius 12. eágok papír és munkadijak tekintetében. Ebből a gonddalteljes állapotból önként következtetheti a közönség, hogy nekünk mennyire takarékoskodnunk kell a hellyel és kiadásokban, hogy egyáltalán élhessünk. Mi soha nem tagadtunk meg semmiféle köz­leményt, ha az lapunk irányával nem ellen­kezett és keretébe beleillett. Soha egy fillért nem, vettünk a hirdetés, üzlet természetével ellátott közleményeknek közlésén kívül. Most azonban drága nekünk {minden nyomtatott sor helye és rovataink kerete. Sokszor egész oldalra terjedő nyugtázást kéri a közönség a reklamirozásoknak tarka és sokszoros közlé­sét. Kijelentjük, hogy erre most már berendezve nem vagyunk. A lapunkhoz közvetlenül be­küldött jótékony adományok nyugtázásán kiviil más nyugtázást közölni nem fogunk. Sem pedig a reklamirozásnak heteken át tartó különféle szövegeit Pl. hirdetést, hogy mi lesz programon. Az előadás elmaradását, uj programváltozást. Emlékeztetőt. Magának az előadásnak méltatását. íme egy előadás­nak öt féle reklám-szövege. Ezt a jövőben megfelelő kárpótlás nélkül nem tehetjük. Ápolónők kitüntetése. Ferenc Salva­tor főherceg a háború alatt a katonai egész­ségügy körül szerzett kiváló érdemeik elis­meréséül a Vörös Kereszt hadiékitményes ezüst diszérmét díjmentesen adományozta Karola testvér főápolónőnek, Kayser Erzsé­bet, Polonski Grete, Bethmann Terézia, Hei bronner Irma, Landmann Lisbertba, Heinz Eugénia, Kaim Hildegard, Viehauser Sylveria, Kischenhoffer Anna, Lochrunner Katalin, Strechle Emilia, Diedz Babelta, Schweinstei­ger Mária német ápolónőknek, akik mind­nyájan a szatmári barakk-kórházban teljesí­tenek szolgálatot. — Ugyancsak a katonai egészségügy körül szerzett érdemeik elisme­réséül a Vörös Kereszt hadiékitményes bronz­érmét kapták a következő szatmári barakk­beli ápolónők: Aldhurdt Anna, Urbán Au­guszta, Drexíer Dorottya, Simons Henny, Froese Zsófia, Pölt. Terézia, Pichler Mária, Birsak Anna. Háger Thilda, Deiner Jozefin, Strattner Auguszta, Rehm Hedvig, Weigl Terézia, Drexler Irma, Hoffmann Babetta, Colraanan Mária,.Vagner Alexandra, Ehres- man Erzséhet, Müller Vilhelmina, Mester Terézia, Brecker Gertrud, Bruglocher Lina német ápolónőknek, Lázár Rózsi, Weibl Ma riska, Domahidy Anna, özv. Biró Ignáezné, Barabás Sándorné, Welbli Rózsi, Flóris Rózsi ápolónők, Fischer Irén műtős és Pimmer Valéria fertőző osztálybeli ápolónők. A szatmári Ipartestül©! újból ala­kult tisztikara : Elnök lett újra Bölönyi László; alelnök: Kiss Pál, Lileczki Pál; jegyző ifjú Szabó Lajos ; pénztárnok Kozma Károly 3 évre. 5 számvizsgáló 1 évre; 15 előljárósági tag 3 évre ; 20 pót-tag ; szám- vizsgálók: Markos György, Mogyorós József, Bálhori Zsígmond, Sztics János, Mórán Já­nos. Előljárósági tagok: Apjok József, Agyó Géza, Balogh Dezső, Bilakovics Mihály, Csapó Lajos, Dézsi Gyula, Farkas János, Farkas László, Fehér Sándor, File Ferencz, Glózer János, Géresi József, Görömbei János, Gindl Antal, ínglik József, Kacsó József, Kaposi József, Katona Imre, Komáromy István, Ko­vács Károly, Lónárrd Károly, Lukácsovits István, Molnár Lajos, Nagy Lajos, Pék György, Szabó Balázs, Shulteisz Konrád, Szabó Gusztáv, Schvarcz Zoltán, Tankóczi Károly, Vajnay Lajos, Wéber János, Terge László ,Kakuszi József, Kerekes István, Vadai György, Erdei István, Botka Gyula. Sütődij. Tisztelt Szerkesztő ur 1 Ne ha­ragudjék, de én gyakran fogom zaklatni le­veleimmel. Hallgasson csak ide Szerkesztő ur, 40 fillért kell fizetnem egy darab kenyér megsütéséért. Mikor 30 fillérre emelték fel a sütés diját, elkeseredésemben kifakadtam a sütő ur előtt, aki azzal magyarázta a feleme­lést, hogy most érkezett egy vaggon fa, an­nak árát is szörnyen emelték. Megvigaszta­lódtam némiképen. Sovány vigasz ugyan arra, akinek süttetni kell no, dehát. Egy hót múlva megint emelkedett a sütés dija. Nagyot bá­multam. Hát egy hét alatt elfogyott a vag­gon fája ? Újabb vaggonnal érkezett ? Az me­gint drágább lett ? Szerettem volna megkér­dezni, de nem kérdeztem. Mit keserítsem „SZATMÁRI HÍRLAP“ magam még jobban. Talán a péknek igaza van. Mindenkinek igaza van, csak nekünk nem, kétségbeesett fogyasztóknak. Tisztelettel Dr. Elkeseredés. Még egy átlátBzó tárgy. Egyik iskolánkban a tanító a következő kérdést adta fel: — Mondjátok nekem átlászó tárgyakat. A válaszokban sűrűn szorepelt az ablak, a po- pohár, a fiaskó, szóval az összes elképzelhető üveg­tárgyak. Végre az egyik nebuló jelenkezik, hogy ő mást is tud. A tanító biztatja, hogy csak mondja meg mire a kis ember büszkén kivágja: — A kulcslyuk. A tej árusok megrendszabályozása. Sokszor irtuk, mi az oka, hogy a piaczon tejet kapni nem lehet. Felsoroltuk a helyeket, utczákat és sorompókat, a hol a tejárusok és falusi asszonyok a reájuk leső közönséggel friss piaozokat rendeznek. Természetesen a maximális árak kijátszásáért. Most Lénárd dr. főkapitány erélyes fellépéssel vet véget ennek a kihágásnak. A házhoz tejet hordók­nak igazolványt kell felmutatni, hogy valóban egyes családoknak szállítják a tejet. Minden tejárus azt mondja, hogy „kontós.“ Egyes családok pedig alig jutnak tejhez, hacsak a maximális árakon felül nem áldoznak. Még is okos a némst! Berlinből je­lentik : A hadinyeremény-adótörvény terve­zetét most tették közzé. A tervezet szerint az egyes személyeknek 1914 elejétől 1916 vé­géig keletkezett vagyoni gyarapodását, a mennyiben a 3000 márkát túlhaladja, külön adónak veti alá, a mely 5—25 százalékig emelkedik. Ha az adókötelesnek egyúttal jö­vedelmi többlete is volt, a vagyontöbbletből a jövedelemtöbblet nagyságáig az említett adótételek kétszeresét tartózik fizetni. Belföldi társaságoknál az adó 10—30 százalék az elért jövedelemtöbblet nagysága szerint. Az ebből eredő adótételek 10—50 százalékkal emelked­nek, ha az átlagos üzleti nyereség a háborús években az alaptőke 10 százalékát túlhaladja. (Miért nem csinálják rpeg ezt nálunk is? Szerk.) Egészségügyi kormánybiztosok. Üdvösnek Ígérkező reformot valósított, meg a belügyminisztérium közegészségügyi osz­tálya : saját kebelében osztályokat állított fel s ezek közül mindegyik osztály egy-egy betegségcsoporttal fog foglalkozni, hogy igy szervezzék a kórságok ellen való hatályos és egész országra kiterjedő védekezést. Az egyes osztályok élére kormánybiztosokat állí­tanak, még pedig az eddigi szokástól elté­rően nem hivatalnokokat s jogászokat, hanem a kormánybiztosok kivétel nélkül neves or­vosprofesszorok lesznek. Az első osztály csupán vérbajosok ügyeivel fog foglalkozni és kormánybiztosa dr. Nókám Lajos lesz ; a második osztály az összes kórházügyekkel és ezenkívül a trachomával, kormánybiztosa dr. Grosz Emil; a harmadik osztály a tuber­kulózissal, élén báró Müller Kálmán ; a ne­gyedik pedig a gyermekvédelemmel, vezetője Truffer tanár. Orvosi körökben sokat várnak e reformtól. Kivágta magát . . . Egy a leánya szépsé­gére nagyon is hiú anya kissé máltailankodva hányta fel a nála lakó fiatalembernek, hogy nem méltatja figyelmére az ő bájos Ilonkáját. A lány valóban na­gyon szép volt, csakhogy feltűnő módon feste ma­gát. — En asszonyom, nem vagyok barátja a fest­ményeknek, — válaszolá a kérdőre vont szzbaur, gú­nyos hangon. Mire az anya rögtön feltalálta magát, mondván: — Én igazán nem értem önt uram ; hát látott ön már valaha angyalt máskép, mint — festve. „Mire kitavaszodik“ ezimü tárczájuk hatása alatt, „Egy öregasszony kisugározó érzésének rokonérzésével a hősök sírjára 10 koronát küldök. Dr. Oöbl Alajosné. (Ki­adóhivatali főnökünk kezeli szerk.) Mezőgazdasági munkára való sza­badságolás. Minden ellenkező hírrel szem­ben az a való, hogy igenis, a mezőgazdaság­gal foglalkozó katonák, a kik a mögöttes orszá­gokban teljesitenek szolgálatot, — amennyire a katonai érdekek megengedik — a tavaszi mezőgazdasági munkálatok teljesítésére — lehető legnagyobb számban 3—5 hétre sza­badságot kaphatnak. Ezen kívül még katonai munkaosztályokat is rendelnek ki. A szabad­3 ságot raporton kell kérni. A kirendelés érde­kében a honvédelmi minisztérium gazdasági tanácsa müKödik, hogy a kirendelés az ér­dekeknek megfelelően és mentői gyorsabban történjék. Szerbiában megnyílt a magán pos­taforgalom. Belgrádi jelentés szerint Szer­biában a magán postaforgalom már megnyílt. A posta nyelve német, magyar és horvát. A portó ugyanannyi, mint a Monarchiában. Halló! A helybeli posta és távirda ve­zetőségétől a következő értesítést kaptuk: Már többször kimondatott, hogy a tábori postákhoz élelmiszert tartalmazó csomagot küldeni nem szabad, mert a csomagok csak hosszabb idő alatt érnek rendeltetési helyükre, ez alatt a csomagok tartalma megromlik, s ha mégis elfogyasztják betegségeket okoznak. A közönség, hogy ezt a tilalmat kijátsza, a csomagokat hamis tartalom nyilvánítással látja el; s ha egyik hivatalnál fel nem ve­szik, elmegy a másik hivatalhoz, amíg a csomagját sikerül feladni. A közönség ezzel hozzátartozóján nem segít, — mert a hosszú ut alatt a csomag megromlik s úgyis kárbavész, mig azt itthon felhasználhatja, esetleg érté­kesítheti. A postahivatalok különben is kö­telezve vannak arra, hogy a csomag tartal­mát állapítsák meg. — E czólból jogosítva vannak arra, hogy a csomagot a hivatalban a feladóval felbontassák, valamint jogosítva vannak arra is, hogy a csomagokat a feladó­nak jelenléte nélkül is felbontsák s tartalmu­kat megállapítsák. Ha ilyenkor a csomagban romlandó tartalom tafáltatik, azt a feladónak postadijjal terhelve vissza fogják kézbesíteni. Tábori csomagban tehát ruhát, felszerelési czikkeket, szivart, czigarettát, dohányt, pi­pát s más ilyen nem romlandó tárgyakat helyezzenek el. A kárpáti falvakra még; négy mil­lió kell. Az Országos bizottság lelkes felhí­vásban tudatja az országgal, hogy a kárpáti falvak felépítésére még négy millió kell. És most már azt is kétségtelenül megállapíthat­juk, hogy a felépítendő falvak uj nevet nem kapnak. Nem szabad e neveket megváltoz­tatni. E nevek már a történelemé. Uzsokot, Sztropkót és más honi helyeket az egész világ ismeri. Uj nevet csak egyetlen község kap: Honvédfaladnak nevezik el. Csak majd egyes utczákat nevezik el azoknak neveiről, akik tekintélyesebb áldozatot hoztak a kár­páti falvakért. Megszűnt városunkban a ragadós száj és körömfájás. A szatmári állatvásárt (már a 14-iki országos vásárra) megnyitják. Miért ? Kétségbeesetten szalad be a kapitány­ságra egy suhanc és ott lélekszakadva, kérdést se várva, panaszkodni kezdett: — Jöjjenek hozzánk, a házunkban borzasztó verekedés van, ütik az apámat ... Az egyik rendőr nyugalommal végigpödör egyet a bajuszán, aztán kérdi: — Hát oszt’ kik verekednek ? — Az apám, meg a szomszédja. — Mióta tart a dolog ? — Bégen, már vagy félórája. — Miért nem jöttél rögtön? — Miért ? — hökkent meg a suhanc, — mert eddig az apám ütötte a szomszédot, de most már ez kerekedett a tetejébe . . . Vidék. A mezei munkáknak biztosítása érdekében komoly és eredményes­nek Ígérkező akcziót indított meg a szatmári járásban dr. Domahidy Pál főszolgabíró. Ér­tekezletet hivott össze, akcziójának terveze­tét megvitatták, melynek nyomán jogos re­ményünk lehet, hogy a földek parlagon nem maradnak. A helyi bizottság elnökeinek egyénisége, a nemzeti nagy érdekeknek átérző fórfiai garancziát nyújtanak arra, hogy az erőfeszítések és éber őrködés, a nép lel­kére való hatás nem marad eredmény nél­kül. A járási munkába befogják vonni az asszonyokat, a gyermekeket, iskolás ifjúsá­got is. Ott ahol az értelmes szó beláttatás nem vezet czélra, karhatalmat is fognak al­kalmazni. A közmunkálat kiterjed a burgonya és répa termelésre is. A hazabocsátoít kato­nákat szigorúan ellenőrzik, vájjon valójában gazdasági munkára forditják-e szabadságide­jüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom