Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-02-13 / 12. szám
2 SZAiMÁRT HÍRLAP. Szatmár-Németi 1916. február 13. következmények már kijózaníthattak ebből a csökönyös feltevésből mindnyájunkat. Van abban nagy érték, ha az államférfiu keveset beszél, keveset Ígér, de legalább is cselekszik, ad valamit. Azt mondják, azt hisszük, hogy a háborús időknek jelenségei, a jótékonyság, a nagylelkűség,, az erőkifejtések idejében vagyunk. Nem tagadhatjuk. Virágokat, gazdag virágokat látunk a nemzet fáján. Virágok fakadtak a lelkekben. Gyönyörködünk is bennük. A vallásos felbuzdulásokban. Az áldozatkészségekben. Az eszmék felragyogásában a béke időben. Vigyázzunk ezeD virágokra. A virág szén, tetszetős a fán. Reményeket is nyújt. Csakhogy ('erre a reményekre, merész tervezgetéseknek, követeléseknek Ígéreteknek fogyasztó súlyát ne rakjuk. Tettekből táplálkozik a nemzeti élet. És nem követelésekből. .Nem ígéretekből, melyekről előre tudhatja a reális lélek, hogy úgy sem adhatja meg, aki ígéri. Az sem elég, hogy jó szándéka van az államférfiu- nak. A nemzetnek jó tettekre van szüksége. Mit kaphatnak a központi hatalmak Keletről ? Szerbia megszálásával a központi hatalmak tudvalevőleg utat kaptak Kelet felé s lényegesen csökkent az entente által kezdeményezett tengeri blokád jelentősége. Az uj helyzet gazdasági előnyeiről egy németországi folyóiratban a következő megjegyzéseket olvassuk : Élelmiszereket és nyersanyagot a szállítási nehézségek miatt legfeljebb nyugati és déli Anatóliából és Szíriából lehet szállítani. A bolgár buzafölöslegnél figyelemben kell venni az inportálható menynyi ség megállapodására a bolgár hadsereg szükségletét és a menekülő szerbek által felégetett szerb és macedónvidékeket, ahol nagy a szükség. Ezenkívül Görögország és európai Törökország is bulgár gabonára van utalva, úgyhogy a középeuróbai import számára nem marad valami sok. Sokkal többet szállíthatnak tengeriből, árpából, zabból. Bulgáriánál sokkal nagyobb középeurópai importra volna képes ^Románia, különösen búza, tengeri, árpa hüvelyes vetemények (bab borsó) dolgában. Csakhogy itt megint a román kormánynak az entente — államok végső győzelmébe vetett hitén alapuló magatartása gördít akadályokat, bár ezek az utóbbi időben jelentékenyen csökkentek. Tö rökországról tévesen hiszik sokan, hogy nagyobb mennyiségű gabonát exportálhat. Igaz, hogy onnan az utóbbi években kb. 35 millió márka ára gabonát hoztak be, de viszont temérdek lisztet importáltak, mert az ázsiai török malomipar még nagyon kezdetleges. Rizsben maga Bulgária és Törökország is bevitelre szorul. Törörökország pl. legutóbb 100 miliő piactérért importált riszt, amely a piláf nevii nemzeti életnek legfontosabb alkatrésze. Bulgária különösen tojást szállíthat a központi hatalmaknak, azután faggyút, vajat, babot szarvasmarha, — bárány, — és kecskebőröket, de különösen gyapjút. Bulgáriának 9 millió juha van, sokkal több, mint Német-1 országnak, Ugyancsak sok gyapjút szállíthat Anatólia, ahol 7 millió kecske van s azonkívül kb. 2 és 6 V2 millió angora-kecske. Ezt békés időben örménykereskedők továbbítják Trapezunt és Konstantinápoly utján Nyugateurópába. Nagy szerepet játszik a juhtenyésztés is, de inkább húsfogyasztásra és hizlalásra. Egy juh kb 17* kiló gyapjút ad s ennél a mennyiség a fő. Lehet ezenkívül gyapotkivitelre is számítani Kisázsiából, kenderre ugyancsak innen és Anatóliából. Szerb sertések exportjáról már kevósbbé lehet szó, mert az állatállomány nagyon leapadt, hizlalni nem lehetett. Bulgária azonban szállíthat faggyút, repczeolajat, Szerbiában réz van. Az uj kereskedelmi utat tehát a központi hatalmak sok tekintetben kihasználhatják a saját előnyükre s az angol kiéhez- letési blokád egy olyan léket kapott, mely veszélytelenné fogja tenni további támadásait. t Csechticzky József 1846—1916. A szatmári egyházmegyének gyásza van Csechticzky József ny. tibai esperes plébános, paposi lelkész f. hó 10-én hajnali 4 órakor az üdvösség szentségeivel megerősítve Paposon végelgyengülés következtében az Urban csendesen elhunyt életének 70-ik, áldozópapságának 47-ik évéhen. Csechticzky József egész életét a lelkipásztorkodás terén töltötte. Hívei tisztelték, paptársai szerették. Különösen nagy gondot fordított Isten házának, a templomnak tisztaságára és csinosítására. Ezelőtt 6 évvel ment nyugalomba, de amint egészségét visz- szanyerte, ismét csak a lelkipásztorkodás terére kívánkozott. Nem várt nagyobb javadalmat, megelégedett az egyházmegye egyik legszerényebb plébániájával. Temetése f. hó 12-én, szombaton d. e. 10 órakor volt szentmisével összekötve a kerület papságának és a hívőknek osztatlan részvéte mellett. A temetési szertartást Benkő József apát-kanonok, plébános végezte Dr.- Bakkay Kálmán vicerektor és a kerületi papság segédkezése mellett. A fehérgyarmati kerület gyászjelentésben emlékezett meg a megboldogultról. Életrajzi adatai a következők : Született 1846 január hó 9-én Nagy- suványban, Nyitva megyében. Papi szenteltetett 1869 szept. 20-án Káplánkodott Sze- rednyén, Doboruszkán, Ung váron és Munkácson. 10-évig volt plébános Ubrezsen, 23-évig pedig Tibán, 1892-ben középungi esperes, 1902-ben c. apát, 1910-ben nyugalomba ment, 1911-től administrálta a paposi hívőket. Nyugodjék békében ! Belgrádi magyar sírok. (Cenzúrázva.) A világfelfordulás sodra a szomorú Belgrádba és elvezetett néhány földinket: kiknek egyike, népfelkelő Belgrádból ezt Írja: Csendes kisvárosi élet folyik most a királygyilkosok egykori fészkében. Veszély nélkül sétálhatunk a Kalimegdán környékén, a Duna parton vagy a topcsideri temetőben. Ez utóbbi felé gyakran teszünk sétát s meglátogatjuk az itt nyugvó magyar hősök sírjait. A legelső offenziva harczaiból a topcsideri teme- metőbe négyszázötven magyar és osztrák katona koporsója került. Mindenik sir fölött fejfa látszik, sajnos azonban, hogy a legtöbb hős neve a keresztről hiányzik. Több magyar osztrák síroknál a szerb sir s ez szimbolizálja az egykor hetvenkedő Szerbia kimúlását. A semleges államok orvosainak kimutatása szerint a múlt év január és február havában 22 ezer szerb katona és 11500 polgári lakos halt meg kiütéses tífuszban. A magyar Alföld felől uj élet költözött a szomorú városba s nem nagyítunk vele, ha azt állítjuk, hogy Belgrád most egy délmagyar- országi szerb-magyar város benyomását kelti az idegenben — mihamarabb pedig még ma- gyarabb lesz, mióta a Száván átkigyódznak a magyar államvasut sínpárjai a helyre állított gyönyörű uj hídon. A szeretet a magyar közmondások szerint Ki valakit szeret, arra sok szemet vet. — Ki mit szeret ha nem szép is, kedves az annak. — Kétféle szeretet nehezen fér össze. — Ki mindenkire vigyorog: senkit sem szeret. — Nem állandó az erőszakos szeretet. — Szeretet égő tűz. — Nem méregből ered a szeretet. — Jobb távol szeretni egymást, mint közel gyűlölni. — Csak addig tart a szeretet mig nem üres az erszény. — Ha a szeretet elmúlt, sohasem volt igaz. — Szép szó nyori meg a szeretet. — Majom is szereti a maga fiát. — Ki szalonnát, ki békát szeret. Az illemtudás. Hazajött a nagybácsi és kérdi a kis Erzsikétől. — No Erzsiké jó voltál-e ? — Bizony jó, válaszol a kisleány. — Hát aztán tudtad-e mi az illemtudás : — Bizony még most is tudom. — Hát mi ? — Hogy nem szabad előre kérdeni, hogy mit hoztál, de be kell várni, mig ideadod. No add ide háti Páváskodó kisleányok jönnek-menoek az iskolákból. Szemléljük, nézzük a jövő hölgyeit és azt mondja nekem egy apa, a kinek tekintete a maga kis leánykáját keresi: — Lássa kérem ... a divat melegágya — az iskola. Nézze, hogyan vannak öltözködve ezek a kisleánykák. Mintha gyermekbálba mennének vagy onnan jönnének. Mind csupa csipke és szalag. Bólintottam fejemmel és éreztem, hogy e megfigyelésből eredő megjegyzésnek milyen jogos alapja van. A divat uralkodásának, hatalmának, zsarnokoskodásának gyökórszálai már ott kapnak erőre: az óvodákban, a leányiskolák legeslegelső fokain. Már az óvókban is. Nagy tisztelet a sok-sok, általános kivételnek, de a luxusnak, a divatnak modellje, szemléltetője nem egyszer maga — a tanitó- kisasszony, a tanítónő is. Epen a minapában Írtam, hogy a bolgárkultuszminiszter elrendelte, hogy a tanitó- kisasszony, a tanítónők csak egyszerű szürke ruhában jelenhetnek meg az iskolákban. Bizonyosan nemcsak takarékosság, de más nevelési szempontok is szolgáltattak okot a rendeletre. Természetes, nem akarhatjuk, hogy azt a talán boldogabb korszakot hozzák vissza a leányok nevelésével, mikor a tisztes, derült matróna arczok fölött, édes anyáink areza fölött olyan jól illett az egyszerű fejkötő. De azt már megkövetelhetjük, hogy az iskola ne tegye már a kis leánykákat a női divat bábjává, rabszolgájává. De mit tehet a jó tanítónő a leánykáknak öltözékét illetőleg? Miként nem követelheti, hogy ne jöjjön a szegény leányka foltos czipőbe, kopott ruhába, kendőbe az iskolába: úgy meg nem tilthatja a pávásko- dást sem. Ez a jog, egyenesen a szülőknek joga. Abba beleszólni nemcsak nem szabad, de veszélyes is. Úgy van! De van mégis egy hatalma, hatalmas hatalma a tanítónőnek a leányka érzékére. Lelkére, kicsike kis szivére. Mikor szinte csudás módon hathat reá, szinte észrevétlenül a maga példájával. Nevelheti bennük az az egyszerű, nemes Ízlést. Azt a gondolatot, érzést, hogy az iskola a munka helye is. És nem a páváskodásó. Hogy ime, Erzsiké, Piroska mindig egyszerű ruhábán jár az iskolába és mégis milyen jól tanút. Hogy az egyszerűségben van az igazi szépség, kedvesség. A gyermekeknek fogékony lelke megérzi az igazságot és ő maga fogja megutálni a páváskodást ott, a hol nincs annak semmi helye. A belső lelkiségi szemléltetéssel feltárjuk a leánygyermekek előtt is az apáknak nehéz életküzdelmeit. S rávezetjük arra a belátásra, hogy egyetlen egy pávás- kodó ruha árából több egyszerű ruha kellemesen kitelnek . . . Persze, persze! De ha a mama is páváskodó ruhábao ül otthon és nézeget be a konyhába, ha a mama is bele viszi a gyermek leikébe, hogy neked legszebben, legdívatosabban kell öltözködnöd kis leánykám : akkor a kis leányka szivében is efltámad a versenyrekelés érzete és ott motoszkál a gondolat is már, hogy öltözetben különb legyen társnőinél ... az iskola hatása egyenlő lesz a semmivel. Igazán gondolkodni kellene — az iskola egyszerű, munka ruhájáról. Ezt az eszmét nem mint újat adom. Érről gondolkodtak már régen országos tanférfiak és nők. Ez az idő, a nemzet küzdelmének ideje, mely idő még a békében is esztendőkre ki fog nyúlni: nagyon alkalmas volna az eszmének gyakorlati kivitelére. Riporter.
