Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-02-09 / 11. szám
1916. február 9 li. szám XXV. évfolyam. SscateáF-Mémeti, (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , j Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők. Pályázati hirdetéseit egyszeri közlése 8 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. Annyi a tanító a harcztéren, hogy a Doberdón például még ta- nitógyülós is volt a front közelében. A lövészárok lett tanyája sok tanítónak. Az iskolák bizony nem egy helyen árván maradtak. Hiszen háború a tanítóság egész élete. Háborút viselnek a tudatlanság ellen. Harczot harczolnak az iskolákban sok-sok ellenséggel, kik és melyek kultur-munkájukban akadályozzák, ellenhatásokat dobnak törekvésük elé. Harczolnak az élet gondjaival. Hiszen miként a bányamunkások, a kik a föld mélyébe hatolva hozzák fel a nemes érczeket, az aranyat és ezüstöt a köznek javára, legkevesebbet élveznek ezen értékekből: úgy a tanítóság is leszáll, bejut a gyermeknek leikébe, kohójába, hogy szellemi kincseket fejtsen ott . . . legke- vésbbé részesül anyagi előnyökben. A magyar tanítóság azért megtette és megteszi kötelességét. S ha a német a franicziákon aratott 70—71-ik évi győzelmét a tanítómestereknek tulajdonítja: úgy nem Írunk valótlant, ha mi is nagy részt kívánunk juttatni a magyar tanítóságnak, a mi történeti csudának tulajdonítható sikeres harczainkban. A mi tanítóságunknak köszönhetjük nagy mértékben, hogy ez a magyar nép a maga teljességében felfogta a nemzet önvédelmi harcának „élet-halál“ jelentőségét. Hogy hitbeli és erkölcsi főlényt, erőt vitt a harczokba. Hogy az egész világ bámulatát kivívott értelmiséget, akaratereje hősiességet hordozott a harcztereken a legrettenetesebb szenvedések közt is. Ez a tanítóság nemcsak tanította a mi gyermekeinket a hazaszeretetre. Példát ad a népnek és ifjúságnak felemelő tetteivel. A tanítás élet utakat világit be az ismeretek közlésével. A példa vciiz. Az értelmet és az akaratot viszi a cselekedetekre. íme, a magyar nép élő, sőt eszményi példát lát és szemlél a tanítóságnak önfeláldozó tetteiben, mikor a polgársággal, a népfelkelőkkel, a katonasággal megy a karczba és a katedrát ő is felcseréli a lövész- árkokkal. A nép őt is büszke könnyek közt kiséri ki a falukból. Felemelő lélekkel látja, hogy a tanító is oda megy küzdeni, életet áldozni, a hova az ő fiaik indulnak. S ha jő a hír, hogy az a tanító többé nem fogja tanítani az ő gyermekeiket, népéhez többé nem szólhat elnémult ajaka, mert lehanyatlott a kard hősi kezében : az egész falu könnye, őszinte részvéte állja körül a tanitónó gyászruhás özvegyét, síró gyermekeit és biztosra vehe'jük, hogy emléke is élni fo^ 'á késő nemzedékeknek lelkében. Mindezek a valóságok történetté jegeczesednek és hatalmas rugók lesznek arra, hogy a tanítóságnak értékét, erkölcsi erejét, nemzet fen- tartó hivatását a nemzet lelkeisme- rete elé állítsák, hogy a tanítóságot a nemzet munkásai közt méltó magaslatra állítsuk. De viszont a tanítóságnak is nagy iskolája ez a háború, melynek rettenetes hullámvetései, háborodá- sai közt partra, a nemzet lelke elé vetődtek a népeknek, országoknak gyöngyei, legnagyobb, legértékesebb kincsei. Az a nagy igazság, hogy nemzeteket nem az uj, megA szatmári szabóknak hadi műhelyében. — A Szatmári Hirlapfiiredeti tárczája. — A szabók hadi műhelyét kerestem fel a napokban és ■— a csizmadia-színbe kellett mennem, hogy a hadiruhákat készítő szabóinkat megtalálhassam. Az öreg csizmadia-szin sose hitte, hihette, hogy ilyen csere történhessék ; ilyen felfordulás bekövetkezzék. A csizmadiák hadi műhelye elköltözött a szabó-színtől alig egy puskalövésnyire — az Iparos Otthonnak bé- kességes időkben való étkező-termébe. A szabók meg elfoglalták — az öreg csizmadia- szin „szálóját“. Azt hiszem az öreg szin morgott is nagyot, mikor kebelébe szállították a sok szabóasztalt, a varrógépeket, a nagy ollókat. De mit tehetett mást, mint mindnyájan teszünk : belenyugszunk. Hja a háború nagy felforgató. Kicserélő, átváltoztató. Hej, hej — ez a szin, ez a terem pedig hogy megszokta a maga milliőjét. A czéh- beli tagoknak zajos, népies gyűléseit. Aztán a hires batyubálokat. No meg a nemzedékeknek tánczgyakorlatait. Bosnyák hirneves táncztanitó évtizedeken átal itt tanította a polgárságnak fiú és női ivadékait az első lépésekre; a próbatánczokra, magyarra még akkor francziára is. Itt mutatta be az ifjúság táncztudományát és innen lépett ki — a nyilvános bálok virtuóz tánczaira : a hires batyu bálokon. Jó Bosnyák már régen a temető földjében porladozik; de utódja az ő leánya folytatta iskoláját még a háború előtt is. Hát bizony ez az iskola is kikotródott onnan ; mert a katonák a város minden zege-zugát okkupálták. Hogy hagyhatták volna régi. polgári hivatásában — a csizmadia-szin dísztermét. Most varrógépek brekegnek benne. Ollók kattognak. Hadi katona ruhákat varrnak. Azok a munkás nők közül többen, akik most abban a szálában varrnak, varrást tanulnak : talán itt járták el első tüzes tánczukat. Sose hitték — hogy muzsika szó helyett gépük fog peregni és tánezoló lábaik helyett munkás kezeik fognak dolgozni hadiruhákon. E ruhákban a mi hős vitézeink tánczoltatni fogják, megtánczoltatják — az ellenséget. * Elsőben meglátogattam a városi bérpalota (fehérpalota az most is) raktárát. Egy bolthelyiség tömve van jó minőségű csuka- földszürke szövetekkel. Az alkalmi szövetkezet .raktárnoka volt szives magyarázatokkal ellátni. Ide érkeznek a hadvezetőségtől küldött anyagok. A hadifoglyoknak való ruhaszövet, (ennek feldolgozását már elvégezték) valamint a ml katonáinknak való és feldolgozásra való anyagok. Örülök az értesítésnek, hogy a már elkészített ruhákat beszolgáltatván, teljesen kifogástalannak találták. A 2200 ruhából egyetlen egyet sem utasítottak vissza. Sőt dicséretet kaptak, mert takarékoskodtak. Mert az az előirt számnál — bár a mértéket szigorúan betartották — 182 darabbal többet szállítottak. így természetes jött és jön a további megbízatás a háború egész tartamára havonkint 2000 darab zubbony, nadrág, kö- . peny varrására. Minden anyagot, még czér- nát is kapják az „anyag gyűjtő“ állomástól. Ők nem adnak a ruhadarabokhoz semmit. Csak kiszabják és megvarrják. * Olvastam és később hallottam is, hogy pl. egyik közeli városban ezt a szabó munkát, ruhát, a szatmári iparosoknak alkalmi szövetkezetnek munkáját egy vaskereskedö vállalta, el. És ez a vaskereskedő adja aztán munkába a szövetek elkészítését. No bizony ez is a háborús furcsaságok közé tartozik. És valóban a szocziális érdek ellenvaló jelenség. Tehát a közvetítés pióezájának talaja, süppedéke. Itt a közvetlen háborús munka tiszta, egyenes eredményeket fejt le. A ruhák készítéséért, varrásáért megkapják a becsületes munkabért. Egy zubbonyért 3 K 57 f-t; nadrágért 3 K 88 f-t; köpenyért 7 K 78 fillért. Felszerelésenkint tehát 15 K 78 fillért. Havi keresetük igy: 2000 felszerelés után 31 ezer 380 korona. É jövedelem azonban növekedni fog, mert többet tudtak feldolgozni a havi 2000 darabnál. Egy festő iparosnak felesége mondja, hogy elsőben csak egy darabot tudott elkészíteni naponkint; most már kettőt is köny- nyen előállíthat.
