Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-01-05 / 1. szám

\ Szatmár-Németi 1916 január 5. Felajánló napok ... Magyarország fohásza, imádságos lelke, népénekei szállottak a hanyatló évnek utolsó és az újnak fel virradó napján, napjaiban a legszentebb szivhez, Jézus Szivéhez. E kö­zös, nagy nemzeti ájtatosságba bele vegyül­tek Szatmár és az egész szatmári egyház­megye híveinek felajánló könyörgései. Emlékezzünk. Emlékezzünk, mi volt most egy esz­tendeje ? Nehéz szivvel gondolunk az esemé­nyekre. Mert most egy éve diadalmasan vi- gyorgó arcczal tekintett be hozzánk, határa­inkon ellenségeinkek hada. Pusztulásra Ítélt országnak látszottunk. Szinte végromlás fe­nyegette nemzetünket. Határainkon aztán betört az ellenség. Rettenetes tömege elárasz­tással fenyegette országunknak szivét is. Az abszolút pesszimisták siró vén asz- szonyok módjára jósolták a mi végzetünket. A hitetlenek vallották, hogy csak csoda mentheti meg országunkat. Ekkor hitték ők is a csudában. Az erős lelkek, az Istenben bizó lelkek hittek mindig e csoda lehetőségében. ^_s ehittel kapcsolták össze a történeti életnek hajtó erőit. Rendíthetetlenül vallottuk és lapunk tűrhetetlenül hirdette is, hogy Isten bünteti a nemzetet, de szenvedéseiért igazságot is szolgáltat neki. Irtuk, hogy a Gondviselés a történet logikájának hajtó erőit nem a felszínre helyezte. Elrejtette a történeti élet­nek mélységeibe. A nemzet leikébe, múltjába. Megmaradt erényeinek és lelkiismeretének gyökérzetébe. Karakterébe, erkölcsi érzékébe és vérének egészséges voltában van a győ­zelem. Hittel hirdettük, hogy ezek az erők felszabadulnak a mélységekből. Mert a fel­színen a véletlen van. Csak az egyes esetek kiszámíthatatlanok. A nagy nemzeti értékek, erkölcsi erők, kapcsolatban a természetfölötti segedelemmel fogják e világharcban döntésre vinni a végkifejlődést. A tömeg nem minden. A pénz sem az. Még a diplomáczia furfangja, .ördögi, próbálkozása sem az. És a hívek milliói is az 1914-ik óv utolsó napjain e hitben és bizalomban lép­tek szent szövetségbe Jézusnak hűséges szent Szivével. A végveszedelemben igazán termé­szetfölötti segítségért könyörögtünk Jézus könyörületes Szivéhez. Király és nemzet, •Gazdag és szegény. Öregje és ifja ez ország­nak oda borult e Szent Szivhez. És mi történt? A nemzet harca fordult. A muszka ha­dak reánk zudult árja visszafelé ömlött. Ki hitte volna ezt akkor? Mikor bizony a vér­szomjas szerbek is rettenetes csapást mértek reánk . . . Milliók és milliók emelték fel re­ménykedő tekintetüket Jézus Szent Szivéhez. A bekövetkezett muszka futásra valójában éreztük is, hogy történeti csoda történik. Többen elfeledték talán ezt a csodát, melyet a nehéz, veszedelmes napokban emlegetted. (A veszedelem elmúltával sokan elvesztik emlékezetüket.) így történt ez 1914-ik év utolsó nap­jaiban és ily szorongattatások közt ajánlották fel az 1915. év első napján a mi ügyünket .Jézus szent Szivének . . . Tied a diadal. Az 1915. óv alkonyán . ,. és 1916. óv virradatán ... más a kép. Az orosz végső erőfeszítésének vadságában vonaglik. Szót van szórva a szerbek véres hada is. Tied a diadal Jéius Seive! A Te könyö­rülő szivedet, a te segítő kezedet ismerjük fel a győzelmekben. A csatáknak csodás meg­fordulásában. Hálás szivvel ismerjük be. A felajánló napok. Jézus Szent Szivével kötött szövetsé­günk első éve után, ismét oda borultunk Jé- :Zus eléd. Mert tudjuk, hogy Tied a diadal és magadnak hódítottad meg ezt a nemzetet. És megújítottuk a szent szövetséget. Az oltár elé térdeltünk, hogy most a dicsőséges békéért könyörögjünk. Hiszen mi már nem harczolunk másért, mint a békéért. A világ- harezunk elcsendesüléseórt. Ahhoz fordultunk igen, a ki egy szavával lecsendesitette a viharzó tengert. Múlt szerdán d. u. 5. órakor vette kez­detét a felajánló triduum, három napos áj- tatosság. Szent beszéd vezette be a felajánló ájtatosságot, melyet Antal Miklós mondott. Beszédét lapunk más helyén teljes szövegé­ben közöljük. A nagyítemplom szinültigmegtelt. Épen igy volt ez a csütörtöki ájtatosságon is, melyet Benkö József apát-plébános végzett. Pénteken este, az ó-óvnek estéjén hálaadó istenitisztelet volt. A rettenetes, 1915-ik esz­tendőnek alkonyán hálaadó lelkünket bele kapcsoltuk jövő reményeinkbe. A sz. beszé­det Kovács Gyula dr. mondotta a szóteljes értelmében megtelt székesegyházban ; méltó, nagy gondolatokkal és érzésekkel ragadta magával a hívőket. Újév napján d. u. , 6 órakor volt a tulajdon képi felajánlás. Ősz püspökünk, maga végezte a felajánló ájtatos­ságot. Micsoda órája volt ez a rövid óra a szé­kesegyháznak 1 A népének, mely boltivei alatt elhangzott, a felajánló imádságnak (Kováts Gyula dr. a szószékről mondotta méltósággal teljesen és érthetően) szövege, mélysége, a mi nemzetünk mostani életébe való belekapcso- lása . . . valóban isteni jelenség volt, mely a rengeteg számú híveket szinte Jézus Szivébe vonzotta. Külsőkép, érezhetően szemlélhettük, hogy a hívők a maguk lelkében átélik a fel ajánló imádság értelmét és benne kifejezésre jutott érzelmeket: — A háború borzalmaival méltán súj­tasz bennünket, „mert igaz vagy Uram és igazak a te ítéleteid.“ — Bűnösök vagyunk, nem éltünk hi­tünk szerint . . . Bűnbánó szivvel elviseljük a háborúk borzalmát, bűneinknek bocsána­tára . . . Beismerjük, nem vagyunk méltók irgalmadra, kegyelmedre ... de Jézus szentséges Szive, irgalmazz minekünk szegény magyaroknak . . . szivednek tátongó sebeire, aláhulló véreseppeire . . . lángoló szeretetére kérünk, ne add ellenségeirrk kezébe országun­kat, híveinket. — Sodornának és Gomorrának megke­gyelmeztél volna, ha csak tíz igazat találtál volna lakói közt. Nézz le reánk az egekből, mint futnak most Trónod elé. Minden köz­ségben, minden városban nem tizen, húszán, százan és ezren kibékültünk veled a szent­ségek vételében. Százezrek és milliók imád­koznak Hozzád oltalomért. Ne hagyj minket csalatkozni reményeinkben. — Szorongatott helyzetünkben újra fel­ajánljuk magunkat, családunkat, országunkat és királyunkat, hadseregünket, egyházunkat, lelkipásztorainkat, mindenünket, életünket és halálunkat szentséges Szivednek . . . Maradj velünk mindörökre. ...A századok zúgásában, népeknek, nem­zeteknek életében voltak, éltek e lelkek, me­lyek készségesebben, őszintébben, nagyobb hit­tel és bizodalommal imádkoztak, borultál le az oltár előtt . . . mint ez a generaezió, a nem­zet által soha át nem élt világháborúban szenvedő, hivő és bűnbánó generáczió. * Ugyanilyen felajánló ájtatosságok foly­tak le a németii Ferenczesek Sz. János temp­lomában és a Kálvárián. Ezek a templomok is megteltek hívőkkel. Újév napján a szé­kesegyházban az ünnepélyes sz. misét főpász­torunk mondotta, a sz. beszédet Bagossy Ber­talan tartotta. A beszéd mély hatást tett a nagyszámú hívőkre. Az év első vasárnapján, Jézus neve napján a pleb. misét Benkö apát- plebános a sz. beszédet Bodnár Gáspár mon­dotta ... A székesegyházi ünnepélyes misét Dr. Szentgyörgyi Jordán Károly mondotta, a szent beszédet Bakkay Kálmán dr. A felaján­lati napokban a közös áldozásokban igen so­kan vettek részt.'A katonák közül is. Vizkereszt ünnepe. AJhárom királyok napját Vizkereszt-nek is nevezik. Az egyházi naptárban, misekönyvben Epiphania a neve. „SZAlMÁRI HÍRLAP« Vizkereszt, mert a közfelfogás szerint az egyház e napon „vizet szentel.“ Háromkirá­lyok ünnepe, mert a három királyok evan­géliumi történetét éljük át e napon „Epipha­nia Domini“ magyarul annyit tesz: az Ur megjelenése. Azért hívják pedig igy az egy­házi naptárban (direktóriumban) mivel az Ur mai napon nyilatkoztatta ki istenségét a po- gányoknak is — a három királyok megjele­nésével. Ezekben a bölcsekben megjelent az Ur a pogányoknak is, mert az Üdvözítő meg­váltója akar lenni minden embernek, nem­csak a „választott népnek“. E napon a víz- szenteléssel kapcsolatosan ősi szokásként az egyház szolgája elmegy a tűzhelyekre, a hí­vek házába, hogy megáldja az otthont, a lakószobákat és más helyiségeket. E szép szokást apáink, anyáink, minden kath. csa­lád büszkeséggel, hittel és szeretettel őrizték meg. Mert hitük szerint ez áldással az Isten oltalma költözik a tűzhelyekre. Hiába épít­jük ugyanis a házat, ha az Ur nem segít és nem tartja azt fenn. Fájdalom, ezt a szép szokást egy szomorú, tettek nélkül való hit­élet idejében feledték. Most, mikor a világ­háború az otthonnak értékelésére is rávezette az embereket, mikor az Istenhez közelebb jutottak a lelkek: reméljük: ez az ősi szo­kás újra életre kél. rr Ősz főpásztorunkat, Boromisza Tibor dr. megyés püspökünket az uj esztendő al­kalmából számosán keresték fel a város hi­vatali és polgári előkelőségei közül, hogy jó kívánságukat fejezzék ki. A tisztelgők öröm­mel tapasztalták, hogy ősz püspökünk testi egészségben és lelki frisseségben lépett az uj esztendőbe, melynek méhében még annyi küzdelem, de remény is szendereg. Hogy Öméltósága, — ha Isten úgy akarja, amiért imádságos szivvel kérjük a Gondviselést — bölcsességgel, lelki éberséggel, a jótétemények áldozatos cselekedeteivel fogja kormányoz­hatni szép és nagy egyházmegyéjét. Főpász­torunk örvendetes testi és lelki dispoziczió- járól tesz bizonyságot az a készséges energia és frisseség, mellyel az ünnepek alatt végezte a karácsony első-napi nagy misét és mise alatt a nagy számban összesereglett hívek­hez atyai szózatát intézte. Valamint ő vé­gezte a háromnapi felajánlást befejező szent- séges ájtatosságot, végezte az ünnepélyes szent misét is a székesegyházban. A papság szövetkezeti tevékeny­sége. Tudvalévőén X Pius pápa uralkodása idején dekrétumot adott ki, melyben a pap­ságnak megtiltotta, hogy pénzintézetnél vagy szövetkezetnél tisztséget vállaljon. Ismeretes az is, hogy e dekrétum ellen a magyar püspöki kar annak idején fölterjesztéssel élt, minek eredményeképp a magyarországi papság en­gedőimet kapott, hogy a válalatoknál viselt tisztséget három észtedéig megtarthassa. Mi­vel ez a határidő a jövő év elején lejárt a konzisztorium a magyar püspöki kar kérel­mére azt további három esztendővel hoszabi- totta meg. Csernoch János dr. biboros herceg­prímás a konzisztorium döntéséről most érte­sítette a püpököket, akik viszont fölszólították az engedelemmel élni óhajtó papságot, hogy ezt a szándékot náluk jelentsék be. Szerkesztőnk Debreozenben. A deb- reczeni Kath. Sajtó Egyesület Hölgybizottsága Bodnár Gáspárt arra kéri fel, hogy ez évben újra kezdődő „Kath. Estéket“ programm be­széddel nyissa meg. Szerkesztőnk az eddigi terv szerint valószinüleg január hó 13-án utazik Debreczenbe. Beszédének tárgya. „A kath. sajtó feladata a háborúban és a háborút követő béke időben.“ Az estét a kath. fő­gimnázium dísztermében rendezik s megjelenik azon Debreczen egész intelligencziája. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom