Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-06-28 / 51. szám

2 milliomos feleség; férje is töbszörös milliomos. És a többi vádlott sem lehetett valami szegény ember. És még sem volt elég. Katonai élelmezés kellett, hogy még több milliókat hordjanak -«össze a mi szegény katonáink koplaltatásával és megrövidítésével, a szállítási visszaélések révén. Még sem elég! Bizony, mélyreható felkiáltás és ennek a kapzsi időknek rövid, csattanós jellemzése. És bizonyos az is, hogy soha se is volt volna elég... Ez a féktelen vágy, ez az égő sóvár­gás . . a telhetetleneknek büntetése, végzete. Hogy sohasem bírják kielégíteni pénzszom- jukat. S ha aztán bajba, szerencsétlenségbe sodorja őket szenvedelmük : akkor alvesztik teljesen Ítéletüket, lelkűk egyensúlyát, mint a folyó árjában kerültek, a kik ahelyett, hogy védekeznének, még a megmentésükre sietőket is magukkal ragadják és belerohannak a — halálba. így történt itt is. A vesztegetés esz­közeihez nyúltak. Bután, ostobán. Rajta vesz­tettek. Nem voltak elegek a milliók, most tiz, százezreket adnának, ha újra csak a régiek lehetnének. A törvényszék Ítéletét megfeleb- beztók a vádlottak és védőik. Balogh Leo Lajost szabadlábra helyezték. Hclvey Adolf laősi halált halt • • • Helvey alezredes megsebesüléséről már hetekkel ezelőtt hirt hallottunk. Aztán arról is, hogy a hős sebesültet — ide, városunkba hozzák — operációra. Nem hozták. Halálának hire is megérkezett közönségünkhöz. De ez általános részvét mellett is, ki vállalkozott volna a halálról nyilvános orgonumban csak említést is tenni valamit, a megérkezett és meg nem változlatható bizonyosság nélkül.... Most már aztán tudjuk a valót. Helvey Adolf alezredes hősi halált halt. Mélységes részvéttel adózunk hősi emlékének s mind­azoknak, kiknek soraiban széles rendet vágott a rettenetes harc, mely most vívja a hörgé- séből újra talpra állott csordának, szeretjük hinni : utolsó erőfeszítéseit. A hősi halált halt Helvey nyolc eszten­deig állomásozott városunkban. Sneidig, mü­veit katona volt, derűs világnézettel s nagy, finom érzékkel a polgári élettel szemben is. Szívesen, minden póz nélkül vegyült bele nos egyenetlenségben éltek. Sőt látjuk, hogy az úgynevezett „görög“ szertartásu kereszté­nyek legnagyobb része (Oroszország és a Balkán) még ma is a régi, Julius Caesar-féle (röviden julián) naptárhoz ragaszkodik. De még a mi „egyesült“ görög szertartásu kat- holikusainknak is csak egy része (3 egyház­megye) tért át e hó 24-én a Gergely-fóle naptári időszámításra. Ámde az időszámítás még avval a 10 napnyi törléssel sem válhatott egészen tökéle­tessé. Mert a mi földünk keringése ideje, vagyis éve kerek számokban ki nem fejezhető. Több­let ama pontosabb számítás mellett is van. Láttuk, hogy másodpercek századrészeiről van szó. Ugyde ezek a századrészek nagy idők jártával végre is másodpercekké, ezek per­cekké, a percek órákká, ezek napokká nőnek. Ezért történt aztán, hogy már XIII. Gergely pápa rendelete szerint eléje vágott a tudo­mányos világ a kérdéses hiba keletkezésé­nek. Az a 6 órás többletszámitás könnyebb­ség okáért persze ma is járja. Vagyis minden 4-ik esztendő toldatos, 366 napos. Évek, me­lyeknek sorszáma 4-gyei osztható, szökő (tol­datos) évek. Ámde a százados éveknél egy- egy betoldásnak ki kell maradnia XIII. Ger­gely pápa rendelete értelmében, hogy t. i. amaz említett hiba elő ne álljon ismét év­ezrek folytán. De viszont szökő (toldatos) századévek lesznek azok az évek, melyeknek sorszámuk 400-zal osztható. így az 1600. év „SZATMÁRI HÍRLAP“ társadalmi életünkbe é3 itt kiváló népszerű­ségre és becsülésre, benső értékelésre tett szert. Jelen volt a legelső mozgósítás napjában a Pannónia felavatási vacsoráján. Ez este ér­kezett megugyanisaz általános mozgósítás híre. Pohárköszöntője már akkor a hős katonát és a nemzetet melegen szerető lelkét mutatta be. Még egy ideig itt maradt közöttünk s napról-napra várta a parancsot, a frontra való menetelést. Mint őrnagy ment aztán a harctérre, a hol csakhamar lábtörést kapott. Sebe begyó- gyulása után ismét a frontra ment, a hol alezredessé léptették elő, de a hol haslövést kapott. Halálos sebével beszállították Nisni- owba. Az orvosi tudomány azonban már mit sem tehetett. Junius 8-án kiadta hős lelkét. A nisniowi temetőben hántolták el — a két kitüntetésben is részesült hős alezredest. Mikor haláláról Írjuk e sorokat: emlé­künkben szinte megújul kedves alakja, őszinte igaz, egyenes egyénisége. A hol megjelent, oda derűt vitt s akikkel érintkezett — azo­kat nyomban megnyerte, sőt meghóditotta. Derült, széles világnézete őt szinte kiemelte a sorból; humora, mely senkit nem bántott s mosolygó arca őt igazán a jó emberek so­rába helyezte. A kin segíthetett, segített. A kinek szívességet tehetett, önzetlenül meg­tette. Mikor a helyi Vöröskereszt egyletnek — frontra küldött ajándékait megköszönte : leveléből is a derűnek, a sziporkázó humor­nak, a vigasztalásnak és megnyugtatásnak szikrái, elemei ömlöttek ki. . . . Mig mi kétségben voltunk a hős alezredes sorsát illetőleg stalán még mindiga reménységnek szikráit éleszgettük lelkűnkben, hogy életben van . . . ő már (junius 8) rég sírban pihent ... a messze távolban. Az em­lékezet virasszon a hős sirján és az ő. v. f. n. A­Szent Péter-Pál napja, tehát a hol­napi nap a nemzeté. Mert a Vörös Ke­reszt Egyesület a nemzetnek, a mi ön­védelmi harcunknak szolgálatában van. A nemzet kér, hogy ' nyissátok meg szi­veteket és erszényeteket és'ne haladjatok el az urnák előtt, melyekkel utalókban találkoztok, hogy tehetségetek szerint a nemzet oltárára meghozzátok áldozatai­tokat. Hadi érettségi a kir. kath. főgimná­ziumban. A szatmári kir. kath. főgimnázi­umban a harctérről hazajött és tényleges katonai szolgálatot teljesítő ifjúk érettségi vizsgálatai junius 23—25. napjain mentek végbe. Jelentkezett 47 ifjú, kik közül jeles eredménnyel tettek érettségit a következők : toldatos, 366 napos volt, de elmaradt a tol­daléknap az 1700., 1800. és 1900. éveknél. A görög szertartásnak persze nem fo­gadták el ezt a számítást sem. És igy történt, hogy 1582-től 1700 ig 10 nap különbség volt a julián és gregorián naptár között, azóta pedig már l3-ra emelkedett a naptári külön­bözet. A múlt században például a görög ka­rácsony a mi januárunk 6-ára esett, 1900-tól pedig már január 7-ón ünnepelték azt a gö­rög szertartásuak. Nos tehát legalább vidékünkön megszűnt volna az a sok tekintetben zavaró, sőt kárt okozó naptári eltérés. Görög katholikus cse­lédünk nem dolgozott a mi római szertartásu ünnepeinken, de nem dolgozott az ő ünne­pein sem. A görög katholikus tanuló élvezte a római szertartásu ünnepek szünetidőit, de ki­vette a maga ünnepei révén is az iskolai szüneteket. A római katholikus hivő az ő korábbi husvétja múltával táncolt már, holott a későbbi husvétot ünneplő görög katholikus még böjtölt és nyilvános mulatságtól eltiltva volt stb. Még tréfás dolgok is merültek fel a naptárkülönbözettel kapcsolatosan. Magas ál­lású úri embertől hallottam mint régibb dol­got még a múlt század 70-es éveiben egy Kerekes nevű hentesről, kinek a maij Ka- zinezy-utcánk elején volt az üzlethelyisége. Buzgó görög katholikus volt. A mi karácso­nyunk táján, bármily csikorgó hidegben is ingre vetkezve ült ki az üzlete ajtajába. De Szatmár-Németi 1916 junius 28, Brendli János, Farkas István, Janesó Tibor, Juhász István, Kerekes János, Kertész György, Kellner István, Kun István, Marosán János, Prezowszky Domokos, Ruzicska József, Seffler Mihály, Cehek János, Somogyi Gyula, Strenk Péter és Vida Mihály. Jó eredményei 12 és egyszerűen 18 tett érettségit. Az ifjak a vizs­gák után azonnal csapatestükhöz vonultak be. „Kárpáti ünnepély“ a szatmárme- gyei tankerületben működő iskolákban megtartott s kir. tanfelügyelőséghez eddig be­érkezett jelentések szerint: 82 áll. el. népis­kolában 2.247 K 90 f., 2 községi iskolában 43 K 88 f., 30 rk. iskolában 2.924 K 50 f., 59 gk. iskolában 1.234 K 29 f., 25 ref. iskolában 852 K 82 f., 3 izr. iskolában 98 K 62 f., az áll. polgári iskolában 966 K 46 f., a tanító és tanitónőképzők 244 K 59 f., az iparos és kereskedő tanonciskolákban 290 K 6 f., összesen 8.903 K 12 f. gyüjtetett és kül­detett fel postatakarékpénztári lapon a „Kár­páti falvak felépítésére alakult országos bi­zottság“-hoz. Halálozás. Budapesti levelezőnk érte­sít, hogy Loidl Etelka urhölgy, kit városunk­ban egykor széles körben ismertek — várat­lanul elhunyt — Budapesten. Magyar honleányok adománya. A 65. gv. e. egyik menetszázadnak Kiss Piroska és Dameter Erzsébet okleveles tanítónők egy gazdagon hímzett selyemzászlót ajándé­koztak, melyért ez utón is hálás köszönetét .mondanak a megajándékozottak. Lovelek. T. Szerkesztő ur! Az orszá­gos urnapi körmenet felemelő volt a főváros­ban, illetőleg Budavárában. Nagy volt az örö­mem, hogy ünnep alatt a fővárosba tartóz­kodhattam. Felemelt lélekkel láttam, hogy az urnapi körmeneten kik vesznek részt és mily példás komolysággal, megértéssel. Á kormány tagjai, a hadsereg, a főrendek és képviselők közül igen sokan, külön testületi csoportokban; a város képviselete; az egyház­tanácsosok (azt mondotta házi gazdám, hogy itt templomatyáknak hívják) testüleg. Mikor mindezeket szemléltem, jóleső örömmel és büszkeséggel láttam : lelkem hazarepült Szat- márra. És akkor fogamzott meg lelkemben a gondolat, hogy felvetem az eszmét: vájjon a mi szatmári hitközségünk egyháztanácsa nem tenné-e meg, legalább a jövőben, hogy testületi­leg venne részt a fönséges urnapi körmeneten. Én azt hiszem, hogy szívesen megtenné, ha ebben az ügyben hozzájuk felhívás menne. Hiszen oly nagy szükség van ma a példára és nyílt hitvallásra. Egy katholikus. Körséták. A Kölcsey és Arany János utcák közt elhúzódó csatorna még az idén nem volt tisztítva. A forró napok már jelent­keznek ; a csatorna bűzlik, mert nemcsak 3 január 6-ika körül, tehát a görög karácsony beálltával a legenyhébb időben is prémes nagy bundába öltözötten kint ülve mutatta, hogy az ő karácsonyuk esik a természet já­rása szerint való legmegfel&íőbb időre. De oh jaj! Még az elsorolt javítások után is marad fenn egy kis különbözet az évszámításban. Mindössze 26 másodperc ugyan az egész. De végre mégis többlet az, mely körülbelül 3300 év alatt tesz ki egy napot. Tehát ezt a napot is el kell még hagyni, vagyis egy toldalókos esztendővel kevesebbet számítani. Ezt a naptárjaviíást mi már csak egy szép csillagzat kékellő fénysugaraiban sütké rezve fogjuk megérni. Onnan vizsgáljuk majd ezt a mi boldog emlékű kis plánótánkat. És látni fogunk talán a mai földegyenlitő tájé­kán illatos pálmaerdők helyett kietlen sivár jégmezőket, fényes Napunk helyén egy su- gártalan vérgömböt, mely a végtelen nagy temetőbe halotti lámpásnak jó, de virágot többé nem fakaszt és életet nem növel. Látni fogjuk talán, a mint a mai háboruinditók lelkületónek öröklője, egy utolsó eszkimó, ép­pen agyonveri a földön utolsóelőtti embertár­sát, hogy kevesebb legyen az eszkimó és több a fóka . . . Pataki Lajos. Az uj félév érkeztével ujitsuk meg az előfizetéseket I

Next

/
Oldalképek
Tartalom