Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-06-07 / 45. szám
Szatmár-Némeíi 1916. junius 7. 2 „SZATMÁRI HÍRLAP“ igazságos ember, hogy a világbékességnek ő a leghivatottabb, önzetlenebb és legerősebb képviselője, munkálója. És kik azok, a kik a világot még mindig vérben — pusztulásban akarják tartani ? A kik útjába állanak a pápa békeakcziójának . . . Megfelel erre a következő hir- adás: A római Palazzo Giustinianóban nemzetközi szabadkőműves kongresszus ült össze, a melyen megjelent az angol nagypáholy képviseletében a connaughti herczeg, a franczia páholyok részéről pedig Perein tábornok. A szabadkőműves kongresszusnak az a czélja, hogy megakadályozza a pápát a béke- közvetitésbeu, mert az entente államok szabadkőműves páholyai azt akarják, hogy a békeközvetités az ő kezükben legyen. Szatmár vármegye hadi kölosön jegyzése. A mi megyénk bizony nem tartozik a gazdag vármegyék sorába. Sőt az utóbbi évek csapásai, megpróbáltatásai valóban nagyon "súlyos helyzet elé állította. A negyedik hadikölcsön-jegyzés mégis azt mutatja, hogy e vármegyében az erőkifejtés, a nagy nemzeti czél megértése magas színvonalon van. Tíz millió hadikölcsönt jegyeztek várvármegyénkben. E hatalmas összeg a megye városai és járásai közt igy oszlik meg. Nagykároly város Nagybánya város . Felsőbánya város . Mátészalka község . Fehérgyarmat község Erdőd község . . . Szinérváralja község nagybányai járás nagysomkuti járás . csengeri járás . . szatmári járás . . nagykárolyi járás . avasujvárosi járás 2,397.450 K 636.050 K 291.250 K 1,815 900 K 472.300 K 298.092 K 396.850 K 315.850 K 867.400 K 581.650 K 1,100.000 K 1,158.850 K 42.160 K összesen: 10,373.802 K Ez a hatalmas eredmény nem csak azoknak dicsérete, a kik megtakarított pénzüket a nemzet segítségére kölcsön adták, de azoknak is, a kik önzetlenül, fáradságot nem kiméivé agitáltak, buzdítottak és lelkeket nyertek meg, hogy milliókat nyerhessenek a nagy, nemzeti czólra. Kalapot emelünk előttük. vetkezményót. Jobban még, mint az italét. Sokaknak, akik egész éjszaka borozgatnak, nem a borozgatás csinálja másnap a nyomasztó kedély és szervezeti állapotot; hanem a szivarozás, a füst. Ezt a jelenségét mindenki t pasztalhatta. Hát végeredményben itt is a mérséklet, az okosság a fő. Aggastyánok, tisztes életkoruknak utolsó napjaiban is szájukban tartják füstölgő pipájukat, életüknek leghübb barátját. Sok-sok ember tanúskodik arról, hogy nehéz napjaikban, az életnek fellegei közt a füstfeliegek űzték el gondjaikat. És ha valaki, aki sohasem érezte a dohányzásnak kellemeit azt kérdezi és azon tűnődik, ugyan mi jó, mi boldogság van abban a dohányzásban, azokban a szállongó füstkarikákban, hát gondoljon csak a csókra. A csókolózásnál is felmerül ajkunkon a kérdés : mitől ió az ? De ha valakihez vórkötelék fűz, ha lelkűnkben tüzet fogott a tiszta eszményi szerelem és egymást megértve két lélek, ajkukat ajkukkal . . csókjaikkal érinthetik rég rejtett epekedéssel: van abban boldogság, van abban édesség. Yérpezsgés és lélekhul lámzás. Aki egyszer a dohányzást megszerette . . vért és lelket érez abban. És ez érzést boldogságnak nevezi. A tisztviselők újabb beszerzési elójégéről beszélnek, vitatkoznak, reménykednek abban a társadalmi világban, melyet legnagyobb mértékben, szinte elviselhetlen módon sújtott és sújt a mai idők drágasága. Miről is van szó ? Köztudomású, hogy a múlt évben úgy segített a kormány a tisztviselőkön, hogy beszerzési előleget nyujlott nekik. Ebből a pénzből kellett minden tisztviselőnek beszerezni a téli élelmiszerét. Beszerzési előleget azonban csak az vett fel, aki akart. Egyszerre hire futott, hogy a kormány az előleget nemzeti adománynak fogja minősíteni és az összeülő képviselőházz il határozatot fog hozatni, melyben el fogja engedni az előleget. A kósza hirre aztán majdnem mindenki, akinek még nem is volt szüksége az előlegre, sietett azt felvenni. Voltak olyauok, akik nem hittek a keringő kósza hírnek, de mert mégis biztosítani akarták magukat, nehogy esetleg kimaradjanak az előlegből, felvették a pénzt és takarékpénztárba tették. Elképzelhető, mily nagy volt a tisztikar csalódása, mikor megjött a hir, hogy a kormány egyáltalán nem engedi el az előleget, hanem 20 százalékos fizetés javítást ad háborús segély czimén. Ebből a segélyből azonban a beszerzési előleget le fogják vonni. Hiába volt minden felfolyamodás, deputá- cziózás, az előleget levonták, az az vonják ma is. Nagy hiba volt, hogy a beszerzési előleget oly későn adták ki, hogy már semmit sem tudtak beszerezni, vagy ha volt is még valami beszerezhető élelmiszer, azt kétszeres áron tudták megszerezni. Egy szóval a beszerzési előleg nagyon keveset ért és nyögi a tisztviselői kar még most is, mikor már a beszerzett czikkek régesrégen elfogytak. E nehézségek daczára a tisztviselőikar legnagyobb része már elfelejtett mindent és most epedve várja, hogy a beszerzési előleg ismét megadassák Mint hiriik a kormány az idén is megfogja adatni a beszerzési előleget. Ebből az előlegből, amely minden tekintetben egyenlő lesz a múlt évivel, az idén valószínűleg csak a tűzifát tudják beszerezni a tisztviselők, de azt is csak akkor, ha az előleg nem októberben érkezik. A kormánynak, igy beszélik, nem terve a múlt évi segélyt felemelni. Az a 20 százalékos segély pedig egyáltalán nem arányolt a mai 4—500 százalékos áremelkedésekkel szemben. Hogy mit fognak csinálni a tisztviselők a következő télen, nem lehet tudni. Való hogy most, mikor a képviselőház ma összeül és a tisztviselők ügyével, mely a legsürgősebb ügyek közé tartozik, részletesen és alaposan foglalkozik, nem szabad oly köny- nyen elsiklania felette. A múlt évben is kevésnek bizonyult 20 százalék fizetésjavitást föltétlenül fel kell emelni, ha csak azt nem akarja a kormány, hogy a leghűségesebb szolgái, a tisztviselők a télen éhségnek legyenek kitéve. A tisztviselők igazán, szinte bámulatos önmegtagadással viselik azt a valóságot, hogy az idők zivatarja, a piaczok kizsákmányolása reájuk, az ő családjukra, gyermekeikre zudult. Hogy mig más, ismert osztálybeliek ma sem nélkülözik pl. a húst, szárnyast és más békés időkbeli tápanyagokat, addig ők heteken, hónapokon keresztül alig juthatnak hozzájuk. De azt méltán megvárhatják, hogy legalább a létminimumot ... az életnek legelemibb feltételét biztosítsa a törvényhozás számukra. Nem lesz az idén uszodánk. Más években ilyenkor már vig uszodai élet képe tárult elénk. Szamos vize szinte büszkélkedve látta vendégül a sok szép hölgyet, acélos férfiakat, a pajzán ifjúságot, az üdülést kereső fáradtakat. Most csend van ott azon a tájon. Szamos vize szomorún, szégyenkezve folydogál s locsogásaival talán ezt mondogatja : — Mehetnék, kanyarodhatnék csak arra Nagykároly felé, Debreczenbe vagy olyan helyre, ahol milliókkal fizetnék meg letelepedésemet, majd visszasírnátok még engem ti szatmáriak. Valami kaczagó humor van igazán abban, hogy egy ilyen nagyobb városnak úgyszólván a szájánál folyik egy szaktekintélyektől gyógyitó hatásúnak Ítélt folyó és ha különben valami járványos idő nincs — müveit ember nem fog tudhatni megfü- rödni egész nyáron. Vagy ki teszi magát a veszélynek s ki fogják tenni a veszedelemnek magukat gyermekeink is. Az okokat, melyek miatt az uszoda kérdéssel ilyen helyzetbe jutottunk már elmondottuk. A bűnös közönyért, mellyel a népfürdőt egy negyedszázad évnek alatta, a sajtónak folytonos sürgetése daczára elejtették, nem akarunk rekriminálni, bár jogunk és okunk volna reá. Csak azért szólalunk fel most, hogy felvessük az eszmét: Nem lehetne-e mégis valami módot találni arra, hogy a Szamos vizét, az annyira szükséges, áldásos fürdést közönségünk az uszoda hiányában is élvezhesse. A Tisza partján, ha jól emlékszünk Szolnok vagy más városok mentén láttunk olyan egyszerű fürdőtelepeket: a Balaton partján is vannak ilyenek, hogy egyszerű áthidalásokkal, korlátokkal és vetkező öltöző bódékkal egészen czélszerü fürdőhelyeket építettek. Primitíveknek látszanak ugyan, ezek a fürdőtelepek, de lényegükben a czélnak megfelelnek. Ragadjuk meg mi is ezt a gondolatot, segítsünk magunkon, amint lehet. Hiszen itt nem kényelemről van szó, de igazán oly elemi követelményről, mellyel gyermekeink védelmét biztosíthatjuk és a Szamos vizét egy nagy város egészségének áldások forrásává tehetjük. Talán még vállalkozó is akadna ennek az eszmének gyakorlati, sürgős kivitelére. És nem is lenne rossz üzlet. Bérmálás a székesegyházban. Főpásztorunk vasárnap, pünkösd első napján a bérmálás szentségét fogja kiosztani. A püspöki nagymise reggel 8 órakor kezdődik. A fáradhatlan főpásztor még az nap d. u. Nagykárolyba utazik, mert ünnep másod napján megkezdi apostoli működését, a Szentlélek kegyelmének, a bérmálásnak kiosztását a nagykárolyi keriieltben. Hitélet. Csaknem minden kath. templomban, de főleg a Jézus szive (a Kálvária) templomban észrevehetjük az élénkebb, az elevenebb hitéletet. T. i. a Szent Szív hónapja junius. XIII. Leo szent hónapnak nevezi júniust, s annak minden napjára ájtatos- ságok tartását rendeli, melyekhez búcsúkat engedélyez. X. Pius pápa is nagy reményt fűz ezekhez az ájtatosságokhoz s azt várja tőle, hogy ez áj tatosság évről évre júniusban megújulva az egész földkerekségen, mindent megújít Krisztusban. Ezt várjuk mi is Jézusnak szeretettől lángoló Szivétől; várjuk azt a békét, az engesztelődés egymást iránt, mely csak akkor áradhat a világra, ha befogadjuk szivünkbe is azt a mindent átható nagy szeretetet, amitől Jézus Szive áradoz. És ennek a szeretetnek vonzását érzik a hívek. Érzik, hogy hívja őket a Sz. Szív. Kitárja karjait felénk,- hogy megvigasztalhasson és felemelhessen. Papszentelés. A papnevelő intézet kápolnájában junius hó 5 ón alszerpapokká, junius 6-án szerpapokká szentelte főpásztorunk Lörincz Lajos Budapesten végzett. Fe- cser Gyula és Haklik Sándor a szatmári papnevelőben végzett papnövendékeket. Áldozópapokká junius hó 8-án fogja püspök ő méltósága szentelni ugyanezeket. A szentelés a székesegyházban lesz és 7 órakor kezdődik.
