Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-06-04 / 44. szám
XXV. évfolyam. hasaiméP~Méméti, 1916. junius 4. <54. jussán*. R'U * (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Félévre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. 5 , — „ Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparoeoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelés szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetéseit egyszeri közlése B korona —4----------- Kyllttór sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap Apostoli hivatását teljesítő útjában van Szatmár püspöke, a mi ősz főpásztorunk, dr. Bo- romisza Tibor, Nem törődve magas korával; a mostani közlekedési viszonyoknak nehézségével, a háborús időknek izgalmaival — ő elmegy megyéjének több pontjára, elmegy híveinek ezreihez; talán épen azért megy el, mert tudja, hogy tiszteletre méltó nagy hazafias anyagi áldozatai mellett az ő megyéje hivei lelkének erősítésre is van szüksége. Az erősségre, a szeretetre, a türelemre, a Szent- léleknek isteni kegyelmére. Oh, az ő lelkében él a tudat, hogy a magyar ifjúság mi drága most, nagy önvédelmi harczunk omló vérhullásai után. Az ő szelíd szemei, mint a nemzet látnokai tekintenek a jövőbe, a melyet, a jobbat, a boldogabbat, az okosabbat még a legdiesőbb győzelem sem hozhatja meg, ha a nemzet — a jövő generáczió — nem fogja majd fel a mérhetlen áldozatokat, melyeket apák, őszülő öreg katonák, az iskolapadokból csatába indult fiatal diákok hoztak azért, hogy a hazát megtartsák, hogy hitünket is megmentsék ... a nemzet legdrágább javát biztosítsák a gyermekek révén . . . A bérmálás, a Szentlélek kegyelmének kiosztása minden időnek jáva, lelki kincstára. Ma valósággal a győzelem kivívásának erőssége. Mert lelkeket erősít. Istenben való megnyugvást szerez és főleg odakapcsolja a hiveket az Eucharistiá- hoz, a nemzet igazának szent és nagy hitéhez. Egykor, nagy dicsőségek és szenvedések idein, a nemzetnek szintén önvédelmi harczaiban a magyar főpapok, a Tomoriak tüzes paripákon mentek a csatába. Ma is a magyar főpapságnak joga van arra, hogy büszkén elmondhassák: részük van a győzelem kivívásában. Nemcsak azzal az anyagi áldozattal, melyet a nemzet oltárára tettek, mely áldozatot kötelességnek tartják. De igenis azzal, hogy a nemzet lelkére hatnak. Mert itthon vannak; vigasztalnak, megnyugtatnak . . Nem tüzel ugyan az ellenségre, mert fegyvere az isteni kegyelem, melyet oszt, melynek forrásait megnyitja, de feltüzeli a lelkeket, mert fokozza az erőket, mert kiterjesztik apostoli kezüket és a nemzet gyermekeit keblükre ölelik. Oh, ha máskor is könny már nincs vagy rezgeti szemükben, mikor a nemzet virágos kertjében, láttuk az ősz apostolt . . . ma bizonyára lelkünk szinte hullámokat vet. Hány százan vannak olyanok,kiknek apjuk ott küzd a lövészárokban vagy fenn a magaslatokon. Mily szükségük lesz, mily szükségük van ezeknek . . . de mindegyiknek egyaránt a Szentlélek vigaszadó, erősítő kegyelmére. Minden okunk meg van tehát arra, hogy apostoli hivatását teljesítő útjában a mi ősz főpásztorunkat büszkeséggel kisérjük. A ki legyőzte korát, a kit nekünk, a mi szép és nagy megyénknek súlyos betegségből újra eleven és fiatal lélekkel megtartott a Gondviselés. A jó Isten adjon erőt Védje meg fáradalmai közt minden bajtól. Mert csatában van ja püspök most . . . hiszen a nemzet jövő generáczióját avatja Krisztusnak, de a hazának hü, ellenálló és legyőzhetetlen katonáiul. Árnyak. A kéklö nagy hegyeken túl Hol fáradtan ül meg a képzelet, Hol a tavasz leánya — úgy mint nálunk Már eldalolta a vén telet, Hol nappal ágyuk morajjá zúg Mint végítélet, sátánkaezaja És hol a földet vértenger tölti he, Az eget pedig haldoklók jajja, Ott mikor a tavaszi éjnek Csillagsátora a földre terül, Mikor az érczmadarak elpihennek És a gyilkos harczizaj elül: A föld alól morajlás tör fel S a véres sirok alvó csontjai Éelkönyökölnek a föld színére És halkan, nagyon halkan, közöttük Ezt a beszedet hallani: „Én pajtás, kezdem unni már Ezt a nagy bamba, tétlen szunnyadást, Beforrott már a fejsebem is, Meg ennék is egy harapást.“ „Én haza mennék — szól a másik — Itt az ideje szántani, A kis család éhezik is tán Már elfogyhatott a tavalyi.“ „Nálunk a hátat kéne fedni, Éeltámasztani az ereszt, Aztán meg az apám sírján Már tavaly kidült a kereszt.“ „Az én asszonyom majd napszámba jár, Beáll béresnek a gyerek. Tudom, aggódnak mindaketten. Hogy elmaradtak a levelek“ „Nézd sógor, a hajnalcsillag Épen a mi falunkba lát, Hej ha én ott fenn lehetnék S megláthatnám a kis tanyát!“ Egy fáradt, öreg népfölkelö — káplár volt — kiszól mérgesen : „Aludjatok már! hát tőletek Nem lehet már nyugodni sem!“ És az öreg szavára menten Á beszélgetés megszakad, A csontvitézek elpihennek A zöldelö gyepágy alatt. A láthatáron hajnal támad, Ébredni kezd az éjszaka : A messzeségből ágyúzásnak Hallszik mosódott dallama . . . Molnár Káorly. Kispap katonáink leveleiből. Kispapjaink is kiveszik részüket a hazafias kötelességből. Egy részük felváltva itthon a kórházban.működik. Másik részük a harcztéren van. Összesen 7 kispapunk van a harcztéren. Három kiképzés alatt, három pedig most vonul be. A harcztórről kíspapoktól, érkezett levelekből közlünk egyet, melyet X-nek irt, aki őt üdvözölte a húsvéti ünnepekre. Az üdvözlő levelet ugyan elkésve* kapta, de megkapta. Erre az üdvözletre Írja az alábbi sorokat, melyekben érdekesség, közvetlenség nyilatkozik meg. Természetes, hogy neveket, egyes sorokat ki kellett hagynunk érthető okokból. íme a levél. : * Hálásan köszönöm húsvéti üdvözletét, amelyet a posta elkésve hozott ugyan, de a jó Isten hamar továbbított. Nagyszerűen ünnepeltem. Ünnep első napján korán, úgy 7 óra tájt bújtam ki fedezékemből, hogy boldog ünnepet kívánjak embereimnek. Alig hogy kiléptem, a csodálkozástól egy lépést sem tudtam tenni. Honvédőimet állásaink tetején láttam állani, amint fehér kendőket ..lobogtatnak és érthetetlenül kiabálnak. Ösztön- szerüleg én is fölfutottam hozzájuk, s láttam, hogy a muzsik ugyanezt csinálják. Kis idő múlva az orosz raj vonalból egy vesszőre tűzött fehér papírdarab közeledett
