Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-05-24 / 41. szám
2 honnét indult ki, a kutatás mindig háborús időkig Vezetne vissza. Nem szólunk itt a nagy hitbizományi birtokokról és az egyházi vagyonról, amelynek egész történelmi múltja és főleg a honvédelemmel szoros kapcsolatban álló eredete közismert. Csak a mobil tőkékből gyűjtött és ugyancsak nagy történelmi muittal dicsekvő bankárdinasztiák vagyonára gondolunk, amelyeknek háborús eredete szintén és teljes pontossággal kimutatható. A középkoriFuggerektől kezdve Rotschil- dokig mindenütt megtaláljuk a háborús időkben szerzett alapot, amelyből a családi vagyon kivirágzott. Ipari mágnások, kiket az utolsó 60—80 esztendőben hatalmas fejlődést vett ipari produkczió juttatott igen nagy — a Rotschildok gazdaságának mértékével nézve is igen nagy — gazdasághoz, Európában még aránylag csekély számmal vannak. Öt- ven esztendő múlva bizonyára többen lesznek. De az iparból teremtett világraszóló vagyonok tekintetében még nagyon hosszú ideig Amerika fog vezetni. A Harriman-,Morgan-, Czarnegie-, Rockefeller-fóle szédületes vagyo- noknak kizárólag Amerika a szülőföldje. Európában sokkal szerényebb keretek közé szorult a nagyiparból szerzett vagyon, aminek tisztán az előbbrehaladott amerikai kapitalizmusban találjuk a magyarázatát, mert hisz itt sem hiányoznak az emberekből a milliárdok felhalmozásához szükséges kvalitások. Kétségtelen azonban, hogy az európai kapitalizmus előtt is egészen uj fejlődési időszakot nyitott meg a háború, amely genorá- cziók óta nem látott kedvező alkalmakkal szolgált igen nagy vagyonok összegyűjtésére. A háborús politikai helyzet elzárta előlünk a külföldi piaczokat és igy a hadviselés czéljaira fordított milliárdok javarésze idebenn maradt az országban. A szükség egész különleges gazdasági viszonyokat teremtett, produktiv erőinket hihetetlenül felfokozta és összes árukészleteinket igen magas árakon pénzre váltotta. A háborús gazdasági élet forgataga nagyon sok szegény emberből gazdag embert csinált és még több gazdag embert tett sokkal gazdagabbá. A háborúnak sok igazságtalan és kegyetlen kisérő tünete közt nem utolsó az sem, hogy mig egyfelől százezreket fosztott meg a sors a kenyérkeresőktől, százezreket jtett szerencsétlenné és koldussá, addig sok ezer és ezer ember most találta meg a maga és családja boldogulásának, talán generácziókra biztosított jólétének alapjait. Igen tárgyilagos okok és komoly gazdasági szempontok megkövetelik, hogy a hadviselő állam egész különleges mértékben vegye igénybe azoknak a szolgáltatásait, akik kantunk. Fehérek voltak, közöttük néhány idősebb. Elkáromkodtam magamat. A szere- csenek, a gyilkosok, a jelek után ítélve, a rablott holmival már eliramodtak . . . Merre mehettek ? ! . . . Erre a kérdésre egy erős barna leány adott választ. Szép erélyes arcza volt, bár halálos sápadtság ült rajta. — Ha üldözni akarják őket, ón önökkel megyek. Itt hagyom szegény anyám holttestét ... Néhány szóval elmondta, hogy itt micsoda kegyetlenkedések történtek. O a szép lány éppen a vőlegényét várta vacsorára, mikor a szerecsenek megtámadták a szomszéd farmot, mely éppen a folyó mellett fekszik. A férfiak fegyverrel a kezükben segítségre siettek. De hasztalan. A szerecsenek lemészárolták őket és a folyóba dobták . . . ü maga egy banánfa tetejéről látta a szerecseneket egy völgy felé elvonulni. — Mi történt ? — kérdezte a táblabiró. — Nem sok, — felelte az őrnagy, —• csak néhány részeg szerecsent tudtunk utolérni. Azokat a katonák irgalom nélkül lelőtték. Azután visszatértünk a farmokhoz, melyek korom és parázshalmot mutattak. A leány leszállt a lóról és kezével búcsút intett . . . — Kisasszony, — mondottam, — nem hagyhatom itt egyedül. Ez ellenkezik lova„SZATMÁRI HÍRLAP“ nemcsak hogy véradóval nem járultak hozzá az ország védelméhez, de ezenfelül még nagy vagyonokat is gyűjtöttek a háborús konjunktúrák kihasználásából. Ha van adónem, amely egyesíti magában az ideális adópolitikának összes értékes tulajdonságait, az igazságos és arányos teherviselésnek összes feltételeit, úgy a szigorúan kezelt progresszív hadinyereségi adó erre a legalkalmasabb példa. Pénzügyminisztériumunkban is szorgalmasan dolgoznak az uj adó előkészítésén. Közelebbi részletek és az adózás mértékéről szóló megbízható adatok nem szivárogtak ki eddig a nyilvánosságra, de azt halljuk, hogy rövid időn belül publikálni fogják nálunk is az uj háborús adóról szóló rendeletet. A mi adórendszerünk elavult és tele van sok-sok igazságtalan, antiszocziális intézkedéssel. A háború után az adópolitika torén is nagy reformokra lesz szükség, amelyek az eddiginél igazságosabb elbánást és az adózási teher viselése szempontjából arányosabb elosztást jelentenek majd az állam adófizető polgárai számára. A háborús nyereségek megadóztatása első lépés a becsületes és a szocziális érdekekkel komolyan számotvető adópolitika felé. A cinkotai borzalom. Szennyes hullámai már lecsendesedtek. A rendőrség még tovább kutat annak az emberi fenevadnak holléte iránt, aki az utóbbi évtizedek legborzalmasabb bűntényét követte el s azzal vége mindennek. A bádoghordókba préselt női áldozatok tetemrehivásánál azonban megjelenik a közvélemény, s a pesti lapok nagy részének levelezési rovata ellen fordul, amely valóságos szemétdombja és lerakodó helye a tisztességtelen utón kötött ismeretségeknek és erkölcstelen üzelmeknek. Kétség telenül megállapítható tény, hogy az eset nem következhetik be, ha nincsen a sajtó- szabadságnak vagy iukább szabadosságnak, ez az üzleti talajból fakadó móregvirága. Mert állítsuk csak kissé élére a dolgot és vizsgáljuk közelebbről, mi történt itt egy évtizeden át? Egy ember közel a fővároshoz, az emberáradat hömpölygő vizébe be veti horgát s az apró hirdetések színes legyecs- kéivel házassági Ígéretek ürügye alatt magához csal gyanútlan áldozatokat: cselédlányokat, férjhezmenni akaró gyanútlan női személyeket, hogy pénzüket elmulatva megfojtsa őket s mint a heringet szokás, tartályokba préselje. — Vájjon csak a szörny halász bűne ez, nem egyúttal azé a sajtóé is, amely ehez a kedvteléshez az eszközöket szolgáltatta ? Mikor a szörnyű bűnügyi részleteit annyi kedvteléssel tárgyalta, gondolt-e erre ? Tegye kezét a szivére s érezze, hogy gias érzületemmel és azzal az utasítással, melyet felső katonai hatóságomtól nyertem. A leány végtelen szomorúsággal nézett reám. — És én mégsem mehetek önnel ! — Miért, kérdeztem. — Mert menyasszony vagyok és megkell várnom a vőlegényemet. — Gondolja, hogy el fog jönni ! A leány tagadólag rázta fejét. — Nem. Valószinü, hogy meglőtték és holtteste ott úszik a tenger felé. De azért nekem mégis kötelességem reá várakozni. Helyes 1 — mondottam. — Tisztelem a kötelességérzetét. De megbocsát, nekem is van kötelességem. Ha ön nem jön, úgy én maradok, és ha várni fog, csakis az én oltalmam alatt várhat. Leszálltam a lóról és ott maradtam reggelig. Aztán vártunk együtt. De már az első napon kijelentettem, hogy nem akarom kompromittálni, tekintsen vőlegényének. — Helyes, de akkor öt évig kell várnia. — És vártál ? — kérdezte a táblabiró. — Vártam. Nem bántam meg. Öt év múlva, azaz most három éve feleségem lett. No de éppen jön. Nézzétek meg jól. Ugye, nem látszik meg rajta, micsoda tragédián keresztül jutott révbe. Szatmár-Németi 1916. május 24. megmozdul benne egy csodás valami, mit lelkiismeretnek nevez az ember. Itt az ideje, hogy a kormány egy erélyesebb lépesre határozza el magát. Ne elégedjék meg a „tisztességes“ jelzőnek hirdetésekben megkívánt illuzórius használatával, hanem adóztassa meg a levelezési rovatot szavankint két, három, öt, ha keli húsz koronával. A sajtónak gazdag jövedelmi forrást biztosit, ha senkise is fogja e forrás halban gazdag vizébe horgát mélyíteni. Budavár visszafoglalásának évfordulóján, május 21 én is „egy szó nyilallott a hazán keresztül s egy röpke szóban annyi fájdalom“. . . . Meghalt Görgei Arthur. Tavaszban, virágfakadásban, világgyőzelmek ünnepélyes havában bánt az elmúlás gondolata. De idézhetjük Arany „Széchenyi emlékezete“ oz. ódájának kezdősorait is, mert az utolsó emberöltő utjain, a magyar, a világtörténelem alakulásában, hat évtized sajtójában van olyan érdekes, figyelemre méltó, mint Kossuth, mint Deák, mint Széchenyi István. Vagy talán nem lep meg, hogy éppen Budavár visszafoglalásának évfordulóján sir egy szellem a világosi Bohus-kastélyban, jár végig a világosi síkon . . . Meglep, mint Caesar szellemsétája a sardesi táborban. „Találkozunk Philippinél“. — Itt vagyok mégegyszer. Halálom hírére minden magyar és minden lajtántuli gondolkozni fog .,. . . Letettem a szabadság fegyverét .... Áruló vagyok-e? Mégegyszer ítéljetek*! . . A sir, amely 98 éve várt lakójára, ma már azonban tagadhatatlan, hogy az ősz pátriárkában egy nagy magyart fogad be a szabadság földjébe. Az ősi Görgei családnak ez az ivadéka is értelmet, hajlamot vitt magával a tulni hidásziskolába, a bécsi kaszárnyába. Görgei magyar volt, mert katonáskodik és a fiatal tisztet haza hívja Odysseus-, Széchenyiként a föld szeretető. A Mátyás haragos hadát hordozó városban is azt gondolta, szebb a csákónál a buzakalászos kalap, mint szebb volt János vitéznek is Tündér- országnál az Alföld búzavirága, szarkalábja. ... És Görgei hazajött tiszttartónak Top- porczra, Szepesmegyóbe, nagynénje birtokára. De jött Márczius 15. Jött Lamberg gróf a Duna hidjánál . . . Vért kért a szabadság. Görgei az elsők között jelentkezett Pesten. 3 testvérével, 1 unokaöccsével szolgálja a szabadságharczot. Hazánk 1848 át, talán ősi, családi hagyományai alapján vagy talán a tudományokban is a kémiát szerető értelmével ő is máskép fogta fel, mint Kossuth. Fajszeretete, magyarsága vitte talán lelkét az idők határára, hogy nemzete jövőjébe tekintve hirdesse, már formahibái miatt is államcsíny, alkotmányellenes ugyan a dec. 2-iki uralkodói szemólyváltozás, de helytelen a detronizálás. Nem vezethet jóra az ezeréve királysághoz szokott magyarnál az uralkodóház elvetése és a „flamingók“, a köztársaságiak szaporo- rodása, a királyság megszüntetése. Mindemellett vallotta, hogy joga van harczolni. A szabadságra, az alkotmány megvédésére tett esküt. Helytelen, ellenállás nélkül szinte odadobni a karaarilláoak. Görgei szelleme végigsuhan még egyszer ... Itt a perez, halála az, amelyben még egyszer találkozunk . . . ítéljetek, katonalázadás, az engedelmesség megtagadása-e a honvédelmi bizottmánnyal szemben a „vácii kiáltvány“ ! De ma, mikor nagy hadvezérek kardcsapása jelöli Európa világháborús országhatárait, mintha nem is azért ölelkezne a néma fájdalom a kegyelettel Görgei elmúlásának utján, hogy benne a magyart sirassa, a politikust, a diplomatát keresse, hanem azt a katonai lángelmét szemlélje, azt a csodás hadvezért kisérje, akinek az úgynevezett forradalmi vezérek közül egyedül jutott a nagy j kitüntetés: még ma is tanítják katonaiskoGörgei Artur.
