Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-05-21 / 40. szám
XXV. évfolyam Szatmáp-Németi, 1916. május. 21. 40. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP • :? ':/'Á ■ cáűtí ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Félévre 10 K — í. 5 ■ — , Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivaialt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimóre Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetéseit egyszeri közlése B korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. -----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap1 A „fehér halál.“ A legáíkosabb fertőző kór az emberiség nagy sírásója: a tüdővész vagy giimőkór. Valamikor a magyar haza szerencsétlen napjaiban, a pusztító, dúló török-tatár háborúk közepette meglátogatott bennünket egy minden háborúnál szörnyűségesebb veszedelem : a pestis, a fekete halál, a dögbalál. Ahol csak felütötte fejét ez a pusztító fekete rém, ott rendre hullott a nép, mint a fű mikor kaszálnak. Nem volt előle menekvés, csak a jó Isten irgalma vetett véget az emberiség pusztulásának. Az orvosi tudomány napjainkban már, hála Istennek, szerencsésen [megküzd ezzel a fekete rémmel. A mai rettenetes világháborúban sem tudott terjedni, s a kolera s egyéb bajok pusztítása is csak eléggé csekélynek mondható- Az orvosok óvintézkedései és az állam törvényszerű rendszabályai mindenütt szóttapossák a halálthozó kórok viperafejét. Van azonban egy ujab alattomos ellensége az emberi fajnak. Régebben is meg volt ugyan ez, de nem volt annyira elterjedve. A mai életmód, a rossz levegő és a nyomor a terjesztői napjainkban ennek a pusztító kórnak, amelyet méltán neveznek fehér halálnak. Nem támad ez olyan nyiltan, mint a fekete halál, hanem alattomosan támadó kicsiny csirái tbaci- lusai) tolvaj módra, orozva rohanják meg az emberi szervezetet. Most amikor a háború molochja úgyis rengeteg emberáldozatot követel, a fehér halál szövetségre lép 'a háborúval. Nemcsak itthon szedi áldozatait, hanem a fronton küzdők soraiba is ellátogat. Alattomban hátba- támadja azokat, akiket a srapnelt, a gránát meg a puskagolyó élve hagyott. A háború előtt is már ijesztően emelkedett a gümökórban elhaltak száma. De a háború éveiben bizonyára még nagyobb lesz ez az emelkedés Hogy ez csakugyan szomorú valóság, lássuk csak, hogy a magyar királyi központi statisztikai hivatal hogyan számol be legújabban legutóbb kiadott évkönyvében a tuberkulózis [halandóságáról. Ebből látni fogjuk, mennyi volt a tuberkulózisban meghaltak száma csak egy esztendőben a háború előtt. A statisztika, vagyis a hivatalos kimutatás szerint 1913-ban Magyar- országon általában (tehát nemcsak tüdőgiimőkórban, hanem mindenféle tuberkulózisban) gümökórban meghalt 58.627 egyén, az összes fertőző betegségekben pedig, amely számban benne foglaltatik a gümő- kórban meghaltak száma is : 97.835 egyén. A fertőző betegségek folytán meghaltak 59'8 százalékát a gümőkór szolgálattá. Amikor tehát azt látjuk e statisztika szerint, hogy már a háború előtt is száz fertőző betegség okozta halálozásból közel hatvan eset tuberkulózis fertőzete váltott ki, nem szükséges nyomatékosabban reámutatnunk a tuberkulózis rettenetes pusztító erejére. A tüzes vizen, a pálinkán kívül egyik legnagyobb ellensége ez nemzetünknek. Azért a háború után majd erélyesen követelni kell, hogy az állam, az országgyűlés is, ragadjon meg minden redelkezósére álló eszközt, hogy ezt a szörnyű betegséget leküzdhessük. Sajnos az orvosi tudomány még nem bírja a betegséget minden esetben meggyóMájus királynéja. — Bakkay Béla. — DKagaskan írónőt a nagy minden feCeíí. Zus Raja arany, ruhája kéh setyem; Jjomtohán fényár, csittaggat övezett, £ nap-Rotd szeméöe tekint a végteten. Ddíosotyg a fötdre, mety (om6os, virágos; Slevét dicséri madár és száz rovar £ amerre röpköd, vágyketöttve száttdos : Jjegy-völgy és síkság mindenütt fföta haté Zsong-kong a himnusz, a temptomi ének. Otthon és szentély egy könyörgő ottár £ előtte térden fiatatok, vének. összhangba olvad a dics mind a trónnál; Iff önt őse kékje — ók mi szép — megtekken £ jstettnek keze nyugszik a Rezekben. A gyermek játéka. Valamelyik középkori mondában szó esik egy varázserejü rubinról, amelynek tükre magában rejti a múlt és jövendő, a föld és a tenger minden szépségét. De ezek a titkok csak a kétkedéstől meg nem fertőzött, tiszta és hivő kedély előtt tárulnak fel, rossz ember kezében a csodakő zavaros, sötét marad. Manapság is történnek ily csodák: gyermekek a bősei. Nem is kell épp rubin vagy más drágakő, elég egy (értéktelen színes kődarab, a csapongó gyermeki fantázia már ezt is tudja változtatni s a csoda él. Ámuló elragadtatással látnak a színes játékban napkeltét és napnyugatot, feledezik benne a mesék nagy, tarka birodalmát, lelkűk egész világát. EÍég azonban egy önfeledt szó, a gúnynak egy gyönge árnyalata, egy kis szemrehányás, egy kis kicsinylés — a szűz esodahit eltűnik, a drágakő elvakul, megnémul, nem marad belőle más, , csak az értéktelen kavics, vagy üvegcserép. És elvész az ártatlanságnak is egy darabja. Általános hit, hogy a gyermekeket könnyű kielégíteni. Valóban könnyű és mégis oly kevesen látják ennek módját világosan. A gyermekek helyett gondolkodó felnőttek ötlete többnyire haszon nélkül elvósz, mert a gyermek szemében a legszebb játékszer is akkor kezd értékes lenni, ha már szétrombolta, hogy aztán a maga feje szerint újból felépíthesse. A gyermek a játékszerben azt a nyersanyagot keresi, mellyel alkotó fantáziája szabadon rendelkezik s a játékszer értékét nem abban találja, amiből az áll, hanem abban, amit belőle csinálni lehet. Mindenki tudja, bogy a művészi felépítésekhez hasonlóan a gyermeki alkotó szellemben is van értelem és tömérdek lelkesedés. Ezt az értelmet, ezt a lelkesedést irányítani, emelni, izmosban), ehhez okos eszközöket adni egyetlen ezólja a játékszernek. A gyermekszoba is tükre a kornak. Egy kis külön világ, amely belső tartalmát, impulzusait a nagy külső életből veszi s annak minden kulturváltozását naivul követi. A naturalizmus ebbe a kis világba is bevonult s megteremtette a játékiparban a valóságnak azt a következetes érzékeltetését, mely az elmét táplálja ugyan, de a szivet üresen hagyja. Panoptikumba való élethü bábukat készítenek, stilszerü épitő szekrényeket, játókhajókat, összetett szerkeszetü vasutakat, miniatűr aeroplánokat, mindmegannyi hü modelljét ezeknek a közlekedési eszközöknek. A szülők kész technikusokat akarnak nevelni gyermekeikből, mielőtt még embert neveltek volna belőlük. Ugyanezt igy is mondhatjuk : Felnőttek választják a játékszereket, nem pedig a gyermekek. Ám amit a felnőtteknek a gyermek iránt való sokszor szentimentális érzése jónak talál, nem fogadja el a gyermek egyszerű gondolkozása. Minő szegények néha a
