Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-05-03 / 35. szám

2 SZAlMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1916 május 3. 1919 jun. 30-ig, a 6%-osra pedig 1921 junius 30-ig netto 5-°/o kamat mel­lett kapható a nóvérték 75-°/o-ig lom- bardkölosön. A negyedik hadikölesön elő­nyei és a mai harcztéri helyzet figyelembe vétele mellett annyira kézenfekvők, hogy annak jegyzése iránt a semleges külföldön, különö­sen Hollandiában és Németország­ban is igen számottevő érdeklődés nyilvánul meg. Mindenkinek jegyezni kell tehát, ha akármily csekély az összeg, a mit a nagy czélra fordíthat, mert ha minden egyes polgár részt vesz a milliárdok előteremtésében, annál méltóbban dokmentálhatjuk ellen­ségeink előtt, hogy itt minden irány­ban, minden tekintetben egybeforrt a nemzet, egy test, egy lélek az egész ország. Az ország túlnyomó része tudja kötelességét, belátja, hogy a tetterős áldozatkészség a front mögött épp oly döntő tényező, mint az önfelál­dozó hősiesség a fronton; de a ki még ezt nem tudná, a kik még kis- hitüsködnek, zsugoriskodnak, azok­nak is meg kell tanulni azt az igaz­ságot, hogy „önmagának ad az, aki nemzetének ad kölcsönt“. Hetenkint egyszer hús ? Gazdakö­rökből vesszük azt az értesülést, hogy az in­téző körök a marhaállomány kímélése ér­dekében a hústalan napok kiterjesztését kí­vánják s illetékes helyen ennek kifejezést adtak. Valószínűnek tartják, hogy az állatok vágatását polgári czélokra korlátozzák s he­tenkint egyezer adnak húst polgári czélokra. E hir hitelességéről nem tudtunk biztos ér­tesülést szererni. ' * * Majd hangosan beszél önmagához: — A világ ? Mit adott nekem a világ. Szenvedéseket, hiúságom töviseit. A világ ? Mit várhatok ón a világtól. Láttam a vilá­got, megismertem, mig férjemet itthon tar­totta a nélkülözhetlenség. Azóta vagyok üres lélekkel, mióta szegény jó anyám a temetőbe költözött. Azóta nincs vigasztalóm. Oh .. emlé­kezzél meg legkegyesebb Anya, hogy soha senkit sem hagytál vigasztalás nélkül . . . * Másnap kora reggel egy feketébe öltö­zött nő halad a Kálvária felé. Oly jól esik tudnia, hogy még alig látja valaki, nem há­borgatja a világ szeme és Ítélete . . . A Kálvárián már ájtatóskodókat talál. A gyónószóknél térdeplőket, a kik leikükön könnyitenek. Reszketve várja a pillanatot, hogy ő is odatórdelhessen. Oda jut. Szive megnyílik, könnye megcsordul, ajkai rebegnek . . . lelke lecsendesedik. Újra imádságba merül. Majd magához veszi az ur Jézus szent testét. Soha szebb nem volt ez az asszony. Arozán a lélek nyugalma, szeméből a kien­gesztelés napfénye sugárzik . . . * Hogy várja, mint várja a délutáni ha­rangszót. A májusi ájtatosságra készül. Most már mehet. Most már bátran néz a világ szemébe. Nem fél gúnyos mosolyától. Most már nem fél a Szűz Anya szemrehányó te­kintetétől. S mikor elsőben veti sugárzó tekintetét a Mária szoborra ... az ő lelke hittel, szere­tettel, hálával telik meg s mintha hallaná a a Szűz ajkáról a szavakat: „íme a te legjobb anyádl“ Bodnár Gáspár Nyári időszámítás. A biblia elbeszélése szerint Jósué a Nun fia megállította a napot Gibeonban s parancsára „megálla azért a nap az égnek közepén és nem siete elenyészni úgy mint egy egész napig.“ (Jósué könyve X rész 12. 13.) Történt vala pedig az Urnák 1916. esz­tendejében, hogy a bibliai mondásával ellen­kezőleg megszalasztatott a nap és semmis­nek lön nyilvánítva egy része az időnek s elrendeltetetett, hogy egyformán járjanak az órák Bukovinától Hollandiáig. Szép Magyar- országon megszűnt a Zóna-időszámitás s a helyett a közép európai uj idő szerint kell igazodnunk. A m. kir. államvasutakon ápril. 30-tól május 1-re forduló éjjel 11 orakor megállí­tották az órákat. A különben is megszokott késéssel közlekedő vonatok 60 perez pihenőt kaptak, hogy aztán ujult erővel rohanjanak vagy cammogjanak tovább a sötét éjszaká­ban. A vonatokról lekésett lassú járású uta­sok hozsánnát zengetek az idő eltolásának, mig a korán érkezőknek mód és alkalom adatott az éjjeli ásitozásban és isteni türe­lemben tovább gyakorolni magukat, avagy egyébként szórakozniok. Tudva levőleg már a csillagászati idő­számítás és zóna idő között is különbségek voltak, a mely pl. Budapesten 16 perczet, Szatmár-Németiben pedig 32 percet tett; vagyis nálunk máj. 1-ón a mikor a nap 4 óra 45 p.-kor kelt,a zóna idő 4 óra 13 perc volt, az óra elto­lással pedig már 5 óra 13 perczet kellett számlálnunk, szóval a nyári időszámítással a zóna időhöz képest is egy pillanat, alatt idősebbek lettünk egy órával és az óra elto­láskor született csecsemő rögtön 60 perczes gyermekké változott át. Sokan nagyszerű gondolat és alapos megfontolás eredménye gyanánt üdvözölték a rendeletet, a mely pedig szerintünk inkább a közép Éurópát járó utazók s a különböző országokbeli vasúti menetrendi idők egysé­gesítése, összhangba való hozása céljából adatott ki; egyszersmind talán ezért is, hogy a munkaidő meghosszabbittassék s az em­berek korábban keljenek, a nappali időt job­ban kihasználják és hamarább térjenek pi­henőre. Hát hiszen nagyon szép volna, ha ez az utóbbi feltevés beteljesednék, de aligha fogják sokan követni, mert majdnem bizo­nyos, hogy az éjjelezni szeretők ezután sem fekszenek le a tyúkokkal és nem kelnek fel a kakas kukorékolás idején és rá se hede- ritenek arra, hogy mit mutat a toronyóra; ellenben a gazda ember szintén nem igazo­dik ezután sem az uj idő szerint, hanem a Nap után indul és a midőn eddig reggel bi­zonyos időben itatta meg a jószágot, nem zavarja fel előbb egy órával a nyugalmából. Az óra eltolás által semmi gazdasági czél nem fog eléretni, de a változtatásnak nem lesz észrevehető hátrányos kihatása az életrend beosztására, sőt még a vendéglői üzletekre sem, és nagy valószinüsöggel be fog teljesedni egyik nagy államférfiaknak az a jóslata, hogy az időszámítás megváltozta­tása csakhamar feledésben merül s az embe­rek épen azokban a névleges órákban fog­nak felkelni, étkezni, lefeküdni mint eddig tették és rövid idő alatt elfelejkeznek arról, hogy a naphoz viszonyítva, tulajdonképen egy órával történt előbb minden. Különben pedig úgy véljük, hogy az életviszonyok és idő beosztásra nézve leghe­lyesebb lenne mindenütt a csillagászati idő­számítás behozatala úgy a mint Hollandiában van, vagyis a tudományosan megállapított csillagászati középéj féltől számítva egyfoly­tában 24 óra, sőt legtökéletesebb volna ed­digi időbeosztásunkat a méterrendszerhez képest a tizedes rendszer szerint állítani meg, és a munkaidőt is nem órákban, hanem ne­gyed napok szerint számítani. Spektátor II. Á tegnapi, városunkban megtartott vásár megmutatta, hogy van sertés állomány elég bSségesen. Nincs sertésinség, csak hallatlan sertésdrágaság. Annyi sertést még béke idején sem vásároltak, mint tegnap. A papfaló újságoknak (nevüket nem kell külön megemlíteni) épen kapóra jött, hogy egy kath pap, pláne javadalmas pré­post-plébános beleugrott a hadsereg szá­mára való „marha-szállitás“ ügyébe (hogy éppen ebbe kellett beleugrania) és ezzel kap­csolatosan az Ivanka — perben — a vádlot­tak padjára került. A klerikalizmus általános elnevezése alatt kigyót-békát rákiáltanak a papságra. Csak úgy habzsol a szájuk és ser- czeg a tollúk, hogy a hazafias és e nagy időben főleg magas és gazdag értékű áldo­zatot hozó magyar kath. papságon jót rúg­hatnak. Ez a rúgás azonban sebet, sőt még karezot sem ejt a magyar kath. papság tes­tén, lelkén és magas színvonalú szeplőtelen jellemén. Rudnaxj Alajos nem volt klerikális, ultramontán, sőt ímég a kath. papságnak sem volt az a tagja, kire valamj, nagy büsz­keséggel tekinthettünk volna. Ő telivér libe­rális volt, azon liberálizmus emlőjén neve- kedett, mely magasabb polezokra törtetve, megteremtette nálunk a protekeziós, a kijá­rások és nemcsak a papi állással, de a férfi jellemével is összeférhetetlen jövedelmek szerzésének szomorú világát. Javadalmas préposti állását is minden valószínűség szerint protekezió után kapta, legalább is nem mun­kája ős érdemei után. Ott élősködött, setten­kedett a liberálismust tápláló emlőkön. Nagy nehezen rettenetes vesztegetésekkel megvá­lasztatta magát képviselőnek és pedig püspöke tilalma daczára. De erről le kellett mondania, mert még a hülye ember is tisztában volt azzal, hogy a Kúria veszedelembe veti és karrierjének útjába áll meghozandó Ítéletével. De a régi emlőket nem eresztette ki szájából. Felhasználta, illetőleg felhasználtatták vele ; csuda-e, hogy a választáson kimerült tárcza és anyagi bajok belevitték az Ivánka — féle marhaszállitó konzorcziumba, ahol aztán épen azon elemek közé került, amelyek részéről most pálezát törnek felette és rúgják egy megtávedt, inkább vak ember miatt az egész magyar kath. klérust. — Ám mi nekünk nincs okunk semmi szégyenre. Inkább sajnáljuk és szomorkodjunk az ő esetén. Minket ez az eset nem sároshat be, csak nagy tanulságra int abban, hogy emlé­kezetes bölcs rendeletével már boldo­gult szentséges atyánk, X. Fiús is mély atyai aggodalmának és bölcs prevencziójának adott kifejezést és nyilt intézkedést, bogy a pap­ságnak nem hivatása a spekuláczió, felelősse’ges állásai a pénzügyi intézeteknél; sem a szállitások és mi mások. Itt a Rudnay esetnél is kije­lentette az egyházmegyei hatóság, hogy Rudnay elmulasztotta az okvetlenül szüksé­ges engedély kérést arra, hogy a konzorczi- umnak tagja, főleg vezető elnöke legyen. Tehát e részben rendben vagyunk s ha áldo­zataink vannak is, azok letörésében legtöbb­ször a szabad spekuláczió hivei assistálnak. De egy megjegyzést teszünk mégis. Vigyáz­zanak a papfaló újságok és ne kényszerítse­nek minket arra, hogy egyeseknek bukásáért, inkább gyengeségéért, mondjuk felfogásának léhaságáért — mi is általánosítsunk. Még százaknak, ezreknek bűnéért is egy egész osztályt, fajt elitéljünk s rajtuk pálezát tör­jünk. Vagy törjön a közvélemény. Isten őrizze meg a mi társadalmunkat attól a gon­dolkozástól és ítélethozataltól, mely ellen mindig harozolt és vele szemben mindig dicséretes, ellenállást fejtett ki a magyar kath. papság. És melyért nem sárdobást, rúgást érdemel ez a papság, de emberséges hálát. A világháború hajó vesztesége. Az angol Lloyd 1914. junius 30-iki kimutatása szerint az összes nemzetek kereskedőhajóinak száma 21,889 volt 40,749, 559 tonnasullyal. A háború kitörése óta 1915. évt augusztus hó 10-ig a háborús operáczió következtében 339 hajó pusztult el 946,140 tonnasullyal. Ebből Angliára jutott 180, Németországra 32, Norvégiára 29, Fracziaországra 11, Svévdor- szágra 22, Dániára 15, Oroszországra 17, Hol­landiára 11, Belgiumra 5, Északamerikára 4, Magyarország és Ausztriára 4, Olaszországra 3, Görögországra 2, Törökországra 2. Portu­gáliára és Perzsiára 1—1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom