Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-04-26 / 33. szám

4 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1916. április 26. melyek az ünnepséget még közvetlenebbé és teljessé tették. Liikő Bélán látható volt a meglepetés; jóságos szemében könnyek csil­logtak és köszönő szavaiból az emberiség jótevőjének lelke rezgeti ki. Valami csudás az a viszony, a mely Lükő Béla az orvos, az ember és az ő betegei közt kifejlődik. Nemcsak az az általános hála, mely az élet megmentésével és az egészség visszadásának folyamatával jár. Hanem valami mélységes revelaczió, valami bensőséges kapcsolat, mely több a bizalomnál, több a köteles adósságnál, a mivel jóltevőnk iránt tartozunk. Valami isteniesen szép, gyönyörű lelki kapocs, mely az orvosban tiszta, szinte rebbenő örömet okoz, hogy embert menthetett meg, a meg- mentettekben pedig azt az érzelmet fakasztja, melyet valami fensőbbséges lény, lélek iránt szoktunk kiváltani és őrizni lelkűnkben. Dr. Dudek János egyetemi tanár halála. A következő gyászjelentést vettük: A szent István Akadémia az őt és a magyar tudományt ért súlyos veszteség legbensőbb érzetével, mély fájdalommal jelenti, hogy Dr. Dudek János ur a szent István Akadémia I. osztályának elnöke f. évi április hó 19-én elhunyt. Temetése a kerepesi-uti temető ba- lottasházából április hó 21-én, nagypénteken délután 3 órakor ment végbe. Budapest, 1916. évi április hó 21-én. Dr. Dasek Bálint távozásához. A népszerű tartalékkórház parancsnoka oly hir­telen távozott körünkből, hogy jóformán biz­tos informácziót sem szerezhettünk arról: minő uj hivatás körbe parancsolta felsőbbség. Most már tudjuk, hogy Dasek Bálintot nem a kassai helyőrségi kórházhoz rendelték, ha­nem a hadparancsnoksághoz helyezték. Hát a fronton? Oh hány családból szállottak a szent ünnepek alatt a sóhajok a frontokra, a hol a mi vitéz, hős katonáink oroszlánokként küzdenek. Mi ünnepük volt nekik a lövészárokban, a csatáknak rettene­tes tüzében? Volt-e pihenésük, volt e idejük legalább egy rövid benső ünnepi imádságra. Volt-e lelke az ellenségnek ? Vagy talán ép­pen ünneprontó szándékkal törtek frontjaink ellen ? És sóhajok szállottak a messze . . . messze orosz, olasz fogságban levők felé is. Mi ünnepük volt nekik, a kiknek lelkét pa­rázsként égeti a haza vágyás, a honvágy érzelme. Egyben bizonyosak lehetünk, hogy hőseink miként eddig, immár csaknem két esztendeje csudás kitartással teljesitik kötelességüket, úgy ez ünnepet is letették a haza oltárára hős lélekkel és önmegadó szívvel. A Demkőék vendéglőssóge váro­sunkban megszűnik május elsejével. Meg­szűnik pedig azért, mert az „Iparos-Otthoni­ban, hol Demkő Mihály, illetőleg édes anyja legutóbb volt — felmondottak. Demkő néni fiához távozik Kőrösmezőre, ahol Mihály vasúti vendéglős. Érdemes e bucsuzással kapcsolatosan néhány sorban „emlékezni.“ A Demkő család mintegy 35 esztendővel ezelőtt telepedett le városunkban. És ennnek a generácziónak emlékezete szerint bérelte talán negyed századon túl a Társaskör étter­mét. (Polgári Kaszinó a közneve). Ezen idő alatt valósággal összeforrott a szatmári tár­sadalmi élettel. És pedig előnyösen. Mert Demkőék „kosztja“ hires koszt volt ám. A Demkő „néni főztje“ talán még most is szája izében van a szatmári társadalomnak. Az egykor hires „dalárda vacsorák“ „kasziuói estélyek“ a Demkőék konyhájának dicsőíté­séről szólhatnak. Bankettekre, magánössze­jövetelekre, névnapokra, közgyűlés után való ebédekre és minden néven nevezendő alka­lomra úgy előkészülni, a közönség igényeit kielégíteni Szatmáron alig tudta valaki, mint a Demkőék konyhája. Állandó kosztosai ott öregedtek meg étkezőjében. Garzon emberek nyelvüket csettentve búcsúztak el s indultak a házasságnak kellemes igájába. A szalma­özvegyek állandó tanyája volt Demkőék ebédlője. Nőegyleti és más egyesületi esté­lyek sokszor, legtöbbször ott folytak le. Ha jöttek előkelő idegenek, miniszterek, politi­kusok . . . magyaros ebédre a Demkő kony­háját keresték fel. Megszámlálhatatlan jubi­leum és mi más folyt le abban az étkező teremben. Hát bizony szép idők voltak azok. Főleg most visszaemlékezve reájuk a „hadi koszt“ sovány idejében. A Társas Körből aztán Demkőék a Kath. Kaszinóba mentek át. Pár óv múlva pedig a felépült Iparos Otthon hivta meg őket, hol mai napig lát­ták el az Otthon éttermét. Most pedig május 1-én ennek a 35 éves vendéglősségnek vége szakadt. Ha Pest-Budán őszintén sajnálták Karikás bácsi Kispipájának elmúlását, úgy igazán mondhatjuk Szatmár városa s főleg az a nemzedék, mely ismerte és értékelte a Demkőék vendéglősségét szintén sajnálattal, egyben jó emlékezettel veszi tudomásul, hogy ezután nem Ízlelheti a Demkő néni magyaros főztjét. Házasság. Szabó József szatmári kir. járásbirósági irodatiszt kedden, ápr. 25-én esküdött örök hűséget özv. Demkő Jánosné leányának, Margitnak. A fecskék itthon vannak. Már-már azt hitték országszerte, hogy Isten madárkái, a mi kedvesen csicsergő fecskéink nem ér­keznek haza az idén, ebben a földet-eget rázó viharos időben. Lehetségesnek tartot­ták a szakemberek is, hogy az Adrián, az olasz határon állandó ágyudörgés elriasztotta a kis szárnyasokat rendes utjoktól, melyet a a tengeren át minden Őszön és tavaszon megtettek. Talán ezért késtek. De már nagy­csütörtökön délután láttunk fecskét. Ott li­begtek, lengedeztek szelték a levegőt i|sebes sebességgel. De talán, mintha kevesebben lennének, mint máskor. Vagy talán még út­ban vannak egyes csapatok. A mostani háború borzalmairól beszélgetett két kiérdemült vén katona. Hát hiszen igaz, igaz. De mi sem voltunk ám nyulak. És kezdik: Öreg huszár: A mikor Taliánországban rosto­koltunk, olyan ménkű nagy macskát láttam, hogy a farkán egy század katona lógerezett, a hátán egy tü­zérüteg egzecirozott, a fején a vezérkar tanyázott, a fülei alatt pedig az egész tábor sátorozott. Vén bakkancsos : Az semmi. A mikor a bos- nyákokat püföltük, olyan óriási bosnyák jött felém, hogy evőcsajkája akkora volt, mint a Gellérthegy, ba­jusza az eget kefélte. No de ón nem ijedtem meg. Célba vettem a csajkáját, a mely fölrepült és éppen a fejére esett vissza. Az óriás a földbe sülyedt és véré­ből megszületett a Vöröstenger. Halálozás. Özv. szigligeti Vajthó Lász- lónó, szül: avasujvárosi Kovách Emma, áp­rilis 21-én élete 61-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetése április 24-őn délután volt. 1 Szülők a húsvéti locsolódás ellen. Szamos laptársaink Írja a következőket: Az elmúlt héten több szülő levélben fordult hoz­zánk, hogy szólaljunk fel aziránt, hogy a főkapitány tiltsa be az ifjúság húsvéti locso- lódását, amely a mai nagy idők komolyságá­val össze nem férő léha mulatság. Vélemé­nyünk teljességgel ellenkezik ezeknek a rideg gondolkodású szülőknek a véleményével, ezért nem adtunk helyet a felszólalásoknak. Mindazonáltal felvittük a leveleket dr. Ló- nárd István h. főkapitányhoz, ehol kiderült, hogy a locsolódás ellenségei őt is felkeres­ték leveleikkel. A h. főkapitány azonban ki­jelentette, hogy egyáltalában nem hajlandó a kérést teljesíteni. A húsvéti locsolódás a legártatlanabb és amellett kegyeletes, vallási vonatkozású dolog és amikor nem lehet el­tiltani, hogy a felnőttek korcsmázzanak, kár­tyázzanak és igyanak, a nők selyemben su­hogjanak, akkor igazán méltánytalan dolog lenne éppen a fiatalok ártatlan mulatságát meg­rendszabályoztii. (Mi e hidegzuhanyos, talpra esett felelethez csak annyit teszünk, hogy azon szülők, kik a húsvéti locsolódásnak oly nagyképü ellenzői : valószínűen olyan csalá­dok köréből valók, akiknek a háborús kon- jukturák bőségesen megöntözték a házuk tájékát és bő terméssel, aratással áldották meg; 2-or olyanok köréből, a kik a nagy időknek komolyságát és nyomorúságait egy­általán nem féltik a kiuzsorázástól, az em­bertelen áraktól és még igen-igen sokkal komolyabb dolgoktól, mint az ártatlan ön- tözködés. (Szerk.) Testvérek esküvője. Érdekes esküvő folyt délben a róm. kath. székesegyházban; Makkay Sándor tb. városi rendőrkapitány két leányát: Blankát és Gizit vezette oltárhoz és pedig az előbbit Köröskónyi Jenő városi mérnök, az utóbbit Kovács János városi pénz­tári ellenőr. Az egyházi szertartást dr. Uhl Károly theologiai tanár végezte, aki tartalmas, szép beszédet intézett a fiatal párokhoz. Szülők gyásza. Súlyos veszteség érte Lukácsovics István szatmári kelmefestőt és nejét. Józsi nevű fiók, szombaton 14 éves korában rövid szenvedés után meghalt. Te­metése hétfőn délután ment végbe a róm. kath. egyház szertartása szerint. Bakonyi Károly szerencsés kezű és le­leményes szövegírónk. Nem egy operettünk az ő munkásságának köszöni hírneves életét, aki a népies motívumoknak komikai czélokra való kihasználásával valósággal iskolát te­remtett. Legutóbbi müvében, a Mágnás Miská­ban is ez a kiválósága jut kifejezésre. Á lovászgyerek főúri környezetbe kerül s ebből a mulatságosnál mulatságosabb helyzetek fa­kadnak. Ha a lélektani valószínűség daczára a népieskedés kissé parlagiasnak és túlzott­nak látszik benne, az csupán az élezett játék­nak tudható be. Két körülmény tette a sikerült újdon­ság bemutatóját a szokottnál érdekesebbé. Husvétra akart vele kedveskedni az igazga­tóság népes közönségének s Horváth Nusi szubrett-énekesnő jutalomjátékául szánta. Ha nem is tartjuk helyesnek, hogy egy ünnepi előadást és egy újdonságot a személyi kul­tusz szolgálatába szegődtetnek, meg kell ál­lapítanunk, hogy_ az ünnepelt ezúttal jó ala­kítást nyújtott. Éneke, táncza és ábrázolása a Marcsa mosogatóleány szerepében diszkrét volt és közvetlen. Partnere, Sziklay, jól adta a kettős alakot. Ő volt Mágnás Miska ábrázolója. Egyes túlzásait azonban kifogásoljuk. Tán- czait a darabhoz nem tartozó kiszólások és taglejtések kisérik. Az sem való, hogy a har­madik felvonás formális locsolkodása után a seprüt a nézőtér közönsége közé dobja. A rendezés különösen az első felvonás­ban sikerült s mindenben emelte Kovács Yióra ős Galgóczy művészi játékát. (Rolla és Baracs.) Szirmay zenéje az első és máso­dik felvonás fináléjától s egy-két lirai ének­számtól eltekintve, a könnyebb brettliszerü muzsika felé hajlik. Bakonyi Károlyt szeren­csésebb kezű muzsikusaink tették népsze­rűvé és operette-szövegeit országosan ismertté. Műsor: Szerdán: Mágnás Miska. Csütörtökön: Limonádé ezredes (Nyá- ray Rezső és Kovács Vióra jutalorajátéka. Nyomatott a Pázmáay-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. ORGONA GYÁR tXST villamos gépekkel berendezve. Kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomás, csőrendsz £ szerint (pneumatikus) tartós és nemeshangu orgonákat ■zállit. Orgonajavitásokat éa orgonahangolásokat lelkiismeretes pontossággal teljesít. Jókarbantartást mérsékelt árban elvállal. BIEGEB OTTÓ cs. és kir. udvari szállitó. Hazánk legnagyobb orgonájának: a király orgonájának alkotója, a Szent-Sir lovagja és a Ferencz József-rend tulajdonoss. BUDAPEST, X., Szigligeti-utcza 29. szám. Tervezeteket, rajzokat és katalógust kivánatra díjmentesen küld. A párisi, bécsi és pécsi kiállításon több helyről kitüntetve. Gyáram 39 évi fennállás óta 1900 orgonát szállított, közte a koronázási tem­plom király orgonáját, mely orgonamü 80 változatú és villanyerőre van berendezve. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmár-Németi 1916. — Kiadó: Szatmáregyházmegyei Iredalmi-KSr. — Felelős szerkesztő: Bodnár Gáspár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom