Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-04-23 / 31-32. szám

Szatmár-Németi, 1916. április 23. „SZATMÁRI HÍRLAP 7 Kár volt H. Bállá Mariskát búcsúja után még négy alkalommal szerepeltetni és kedvelt régi szerepeinek másodszori eljátsza- tásával rideg üzleti czólokra felhasználni. Az Éva az Erdészleány és a Czigányszerelem után valami újat is várt a művésznő különben há­lás közönsége, amely a színházból ezúttal elma­radt és seholsem volt látható. Az igazgatóság­nak a primadonna hiányon az uj énekesnő be­mutatásával kellett volna segíteni. Szomory Dezső Hermelin czimü szín­müve szomorú alkotás és bemutatása szomorú vállalkozás. Hagyjanak már egyszer fel a Klikkhez tartozó pesti „drámairó“ urak a da­rabok gyártásával és a közönség kínzásával. Tudatlanságuknál, hozzánemértésüknól csak merészségük és rosszhiszeműségük nagyobb. Semmi fejlesztés, semmi komolyabb küzdelem nincsen a darabban, mert az, amit meg akar nekünk mondani, hogy Hermin-Hermelin (!) a színésznő, neje lesz az „ivónak?, miután gyermekük gondozását előzetesen rábízta, már az első felvonás végén tudottá válik. Annál több benne a mosdatlan szájú kiszólás, lé- lekrontás és lehetetlen torzítás. Hol van ilyenkor a piros szinlap ? Sajnáljuk Kiss Miklóst, hogy az „iró“ szerepének eljátszására vállalkozott s hogy beszélő művészetét az orthodox rothadásból sarjadt drámai dikcióval beszennyezte. Kiss Mariska mint Hermelin lehetetlenül játszott. Csupa csináltság volt egész este és csupa kelletlenség. Nyáray nem tudta tompítani Plundrich torzalakjátj sőt .helyénkínt erősen pvintirozott. Kövi Koínólia'jóbb ügyhöz méltó lelkiisraeretlenséggel dolgozott. Vendágszinészek és katonák játszottak sikerültén és szívósan, a Katona Otthon ja­vára rendezett keddi előadáson, a mely alka­lommal a Falu rossza került színre. ’Ez az este tette azt, hogy az évad utolsó előtti he­téről megemlékeztünk.’ GAZDÁK VILÁGA. A cselédkonvencziót nem lehet le­foglalni- A földmivelésügyi miniszter ér­tesítette a közigazgatási hatóságokat és a Haditermény Részvénytársaságot, hogy a gazdasági cselédek, valamint az aratók és szegődméDyes munkások járandósága fejében jogosan visszatartott gabonamennyiségeket a gazdáknál nem lehet lefoglaltatni. Ugyan­csak a gabonakonvenciók jogos felhasználása érdekében a pénzügyminiszter is utasította a. pénzügyőrségeket, hogy a gazdasági cselé­dek részére már kiszolgáltatott konvencziót és hasonló, a gazdasági munkások élelmezé­sére szolgáló, jogosan visszatartott kisebb készleteket ne kutassák. Termesszünk napraforgót. Jól tud­juk, hogy a háború alatt milyen fokozott szükség van olajos magvakra. Minden gazda hazafias kötelességet teljesít, ha mentői több olyan növényt termeszt, amelynek magvából olajat lehet ütni. Az olajos magvakat a gyá­rak jó pénzért veszik és általuk a gazda tisztességes keresetre tehet szert. Ezért azt tanácsoljuk gazdáinknak, hogy minden al­kalmas helyen és módon vessenek napra­forgót, amelynek magva tudvalevőleg jelen­tékeny olajat tartalmaz. Csak arra kell vi­gyázni, hogy az elvetés olyan helyen történ­jék, ahol a napraforgó más növény fejlődé­sét nem akadályozza. Háborús-apróságok. Madarak az ágyuzajban. Az a mu­zsika, amely az embernek igen félelmetes, úgy látszik, az állatoknak nem az. Gyakran panaszkodnak a fronton tartózkodó katonáink patkányokról, sőt még apróbb és kellemet­lenebb lakótársakról is, néha egész méhrajok rándulnak ki a lövészárokba, de főleg a ma­darak keresik fel ezt a lakóhelyet. A vadász­ható állatok: őzek, nyulak — a róka kivé­telével — a front mögé húzódnak, de a bá­tor kis énekesmadarakat semmi sem tartja vissza régi fészkének felkeresésétől. Rigók, pacsirták, vörösbegyek ezrei dalolnak a leg­sűrűbb gránátesőben, a gorliczei áttörésnél mintha versenyezni akartak volna a rettene­tes ágyubömbölőssel. Amikor néhány perccel szünetel a gránáteső, a szilánkokká lőtt fa­ágak között ismét felcsendül a madárdal. Még a szeliditett madarak sem félnek az ágyuzajtól. A katonák például sokat mulat­tak egy fáczánpáron, mely a lÖvéBzároktól alig tiz méternyire rakott fészket. Gyakoriak a rabló-és éjjeli madarak is, főleg a fecske, melyet erős honvágya még a romok közé is visszacsal. Hol lehet kapni faczipőt? Akik fa- czipőt akarnak viselésre kapni, vagy utánkó- szitésre beszerezni, forduljanak a marosvásár­helyi vagy sepsiszentgyörgyi miniszteri ki- rendeltséghez és esetleg Szilárd Gyula úrhoz Csákvárra (Fehér vármegye), aki a gróf Esz- terházy-féle csákvári földmivesiskolának ta­nára. (Most ezt a hírünket akként módosítjuk, hogy az érdeklődők ne forduljanak Szilárd Gyula úrhoz, mert neki már nincs módjában a kérelmeknek eleget tenni.) fai &R •■•••••«•••Muni m \ Ö^SEEBSZTŐI IIEHETEE Több felé. A Prohászka püspök beszédével és indítványával mi egyelőre érdemlegesen nem foglal­kozunk. A herczegprimás megadta reá a feleletet és a ki olvasni tud, az meggyőződhetik róla, hogy volta- képen Prohászka püspök nem vetett fel uj kérdést, csak uj alakban és indokolással adta elő indítványát. A püspöki kar már régebben ős újabban is, a hábo­rús idő alatt is foglalkozott a magyar nép segítésével. Sőt van tudomásunk róla, hogy a magyar kath. püs­pöki kar több tagja juttatott földet vagy igen előnyös bérleteket a kis gazdáknak. A káptalanok is. Hogy mé­gis, legalább itt e helyen foglalkozunk e kérdéssel: oka az, mert sokan félreértették Prohászka püspök beszédét és beszédének világos intencziőit. Fülünk hallatára úgy tárgyalták a székesfehérvári püspök be­szédét és most is olyan kérdéseket intéznek hozzánk, mintha ő az egyházi vagyon szekularizálását indítvá­nyozná. Ez a felfogás nagy tévedés. És hogy valóban az, igazolja maga a „Világ*, mely sokkal jobban el­olvasta Prohászka püspök beszédét, mint a fentiek és sokkal jobban belátott P. beszédének intenoziójába. A „Világ* ugyanis ezeket irta: „Székesfehérvár szép szándékú püspöke nem egy mesgyén jár velünk, csak épen a Világ egyik sarkalatos programmjának egyik pontját érinti." „A napvilágra került tervezet semmi­kép sem oldja meg a kérdést, sőt egészen olyan, mintha czélzatosan igyekezne elébe vágni a kérdés gyökeres megoldásának.* „Prohászka püspök. akarat­lanul is a bekövetkezendő jövőt kerülte meg." A Világ tehát jól olvas, jól ért és tudja, hogy Prohászka püs­pöknek esze-ágában sem volt és nincs is az a szán­déka, a mit a felületesen olvasók neki az első léleg­zetre tulajdonítottak vagy tulajdonítanak. Csodáljuk, hogy a Prohászka püspök indítványával, illetőleg a beszédével kapcsolatban nem jut eszébe a sajtónak és közönségnek, hogy hiszen végeredményben ős értel­mében Prohászka püspök sem mondott mást, mint a mit csaknem két tizedévvel ennek előtte Károlyi Sán­dor gróf mondott, hogy Magyarország legyen a ma­gyaroké, hogy a magyar népet ne lehessen kiforgatni a magyar földből. És legyen szabad végül itt csak érin- tőleg kifejezni a mi szerény véleményünket a fold kérdésében. Mi úgy látjuk, tapasztaljuk, hogy itt Magyarországon nem a földhiány a legnagyobbik baj. Föld van itt elég és a háború után is lesz. Nép kell, mely szeresse a földet, munkálja, tanulja meg a föld kincsét kiaknázni. Szeressen dolgozni és takarékosan élni. S ha mégis földre lesz szüksége a mi népünk­nek, a magyar kath. püspöki kart, mint az a prímás nyilatkozatából is egyenesen, nyíltan kisugárzik . . . nem kell arra figyelmeztetni, hogy tegye meg köte­lességét. Megtette a háború alatt. Meg fogja tenni a háború után is. Püspöki kar és káptalanok egyaránt. Kyo.matott a Pizmány-sajtőban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. bekötését elvállalja Pázmány-sajtó könyvnyomda Szatmár-Németi. Agyú Giza könyvkötészete Szatmár, Deáktér 3, sz. — (Színház mellett.) — az összes játék-, díszmű-, emlék és rövid­áru cxikkeket helyszűke miatt a közeledő r I 1 idény alkalmából mélyen leszáritott áron bocsátom a n. é. közönség rendelkezésére. Iczky István KAZINCZY- XJTCZA 10. IOOOOO lábat tesz tönkre a szűk czipő. Aki éti­nek ellensége, önmagának meg jó ba­rátja, az rendelni fog ízlése szerint czipőt Walek János czipész mesternél. Szatmár, Széchenyi-ui 7. ORGONA GYÁR 8£gT villamos gépekkel berendezve. “^8 Kedvei« fizetési feltételek mellett kiváló tlsita légnyomás, caCrendsife szerint (pneumatikus) tartós és nemeshangu orgonákat szállít. Orgonajavitásokat és orgonahangolásokat lelkiismeretes pontossággal teljesít. Jókarbantartást mérsékelt árt»« elvállal. RIEGER OTTÓ os. és kir. udvari szállító. Hazánk legnagyobb orgonájának: a király orgonájának alkotéja, a Szent-Sir lovagja és a Ferenoz József-rend tulajdonosa. BUDAPEST, X., Szigligeti-utcza 29. szám. Tervezeteket, rajzókat és katalógust kívánatra díjmentesen küld. A párisi, bécsi és pécsi kiállításon több helyról kitüntetve. Gyáram 89 évi fennállás óta 1900 orgonát szállított, közte a koronázási tem­plom király orgonáját, mely orgonamü 80 változatú és vUJauyeróre van berendezve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom