Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-04-23 / 31-32. szám

XXV. évfolyam.

Szatmár-Németi, 1916. április 23.

31—32. szám. rő£

, V,/

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

% TV

ELŐFIZETÉSI ÁRAK;

Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — ,

Negyedévre — 2 K 50 í. Egyes szám ára 6 fillér.

Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár

Felelős szerkesztő ;

BODNÁR GÁSPÁR.

Laptulajdonos

A SZATMÁR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR,

A kiadóhivaialt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházra. Alapítványi Pénztár küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. -----------------és v

asárnap.

Megjelenik minden héten kétszer:

Uj élet

vágyával vannak megtöltve a lelkek. És ez a vágy lázas hullámzásba jő ma, mikor a magyar nemzet a második feltámadás ünnepét érte el a világháború gigászi küzdelmeinek folyásában.

Soha sem szólott érintőbben, érthetőbben az Írás a magyar nemzet leikéhez, józan eszéhez, Ítéletéhez, mint most, mikor hangoztatja, hogy:

— Miként Krisztus Urunk halottaiból feltámadott, úgy kell nekünk is feltámadni, uj életet kezdeni.

Az indulásnak, a kezdetnek, az akarásnak jeleit, bontakozásait — tagadhatatlanul — látjuk, szemléljük és érezzük.

A keresztény világnézet után való vágyakozás általánosabb. Az összemérés, az értékelés, a bizoda- lom megerősödése a keresztény világnézet javára billenti a mérleget.

Az ellenkező, őseink hitét, történeti múltját ostromló ellenséges világnézet hosszú évtizedek alatt keserű tapasztalatokkal töltötte meg a nemzet lelkét ... És példák is

vannak előttünk, melyek megrázó módon hirdetik a világháborút előidéző tényekben, hogy hova jut az emberiség és hova a nemzeteknek lelkiismerete, szelleme, vezető szerepe, ha az igazságnak, örök erkölcsnek, a kultúra szellemének vezetése, a népeknek kormányzása, a keresztény világnézeteket tapodó, uj világnézetet gyártó, középszerű stréberek fékeden, vakmerő, konjunktúrákba és gyalázatos anyagiasságoknak, vészes indulatoknak bilincseibe kerül.

Elég erővel, okulással batnak-e reánk ezek a romok közül, elesett harczolóknak millió és millió sírjai közül, gyászoló és siránkozó családoknak tűzhelyeiről felénk kiáltó és nagy időkön keresztül sajgó tapasztalatok?

Van okunk ezt a mélységeken átható kérdést feltenni.

Mert Krisztus Urunk feltámadt. De ellenségei nem haltak ki. A kereszténységben a földön most is élő és diadalmaskodó Jézus Krisztust tovább üldözik ma is, mint harcoltak ellene minden században.

Sőt tudjuk, a bizonyosságnak

bizonyosságával, hogy már most is, főleg igazságunknak teljes és végső diadala után még nagyobb erővel, sőt vakmerőséggel fogják a krisztusi világnézetet támadni.

Együtt fogja-e találni a keresztény világnézet rendíthetetlen hívőit, sőt hadseregét a világnézeteknek bekövetkezendő harezában a pozitív hitnek végtelenül nagyobb számú, Krisztusban hivő katonáit,

A Krisztusban való egyesülés, a keresztény világnézet győzelme hozhatja csak el és teremtheti meg a nemzet uj életét és feltámadását.

Erre tanítja a nemzetet az ő dicső múltja, históriája is. A nemzet a kereszténység karján haladt századról-századra. Európa közepén árván, elszigetelten élt, senki őszinte, igaz barátja nem volt. Csak hite, vallása. Ez vezette be kultúráját; ez töltötte meg irodalmid, melyet legnagyobb fénykorában is a keresztény világnézet tartott tisztán és ragyogón. Ott volt mindig a nemzet mélységes gyászában és vele együtt örült diadalainak mámorában. A magyar nemzet egész egyénisége, gondolkodása, érzése szinte a keŐsÖk a harcmezon.

— Bakkay Béla. —

Hja [amennyi étő ét fekete 6ú6an :

Szerte a világon véres ká6oru van.

(femegjenek meg a négyvennyokas kantok, ébredjenek fe(, kik nyugosznak aCattok.

DKegfújja a kürtöt (fábor, a fó’angyaf,

S támad nagy fényesség ott, amerre szárnyat

Jfz unokák mettett Tsaszeg vitéze,. OKlásodszor is kottán, a jövendőt nézve.

Szép sor6an feküsznek. S Hogy jönnek temetni, DKondja a pap 6úsan: „Soka katott ennyi!“

(foktok mé(ységé6öt rászabadult jfrmány, (hatáttosztó kézzet a sirokndt adván.

DKegritkutt az em6er, e gyönyörű erdő, jffi tudja mi tesz még, ezután még mi jő?

DJíindenki etment már, nincsenek csak aggok S kikért a szív remeg, drága fiatatok.

Szék is kint áttnak, fent és tent a vártán.

— DKienk a győzetem. Vagy a pusztulás tán ?

DKi tesz, ka egyszer csak zötd Bokrok se tesznek? $ fogja főt füzét a végütközetnek ?

... Szátt az aggodalom, merre kegy-sikság van, Jé át ja (hadar- Isten fent a mennyországban.

DKagákoz szódíja (jábort, a főangyatt,

S fuvat a kürtjévet karci riadó dalt.

DdZintka fféteíre szólna a nagy ének, ffuvat riadó datt jfrpád nemzetének.

DdZintka a síroknak sokse (enne éje,

Jfjketnek az ősök jöttének (űrére.

Seregek támadnak. riadó Harsog.

—> hatottaknak fújják a marsot, a marsot!

jfiön, karcot(Bem apó, (famjanick, Jsakner, Jfjss, Jbantjávat az éten ott küzd Petőfi is.

S kogy Hatandó szemnek szent tegyen a csoda, Stevenüt JfossuíH, jffossutk minden szoßra.

Szózatos ércajkán két a szented ige:

„DZe 6ántsa a magyart 6üntet(en senkise.“

(hangja ka (tik messze dét és észak tájig, Vatamennyi szobra mind ágyúvá vádk.

idörögnek napestig — zeng a (fajta ! (fajta ! — DKig nem etkattgatnak kusz nap virradatra.

(húsz nap és kusz éjjel dtt az iszonyú karc, (hot utód az őssel utotsoig kitart.

Ott katnak mindnyájan, kik a sirböt keinek S szerzői (esznek a végső győzelemnek.

Van feltámadás!

— A Szatmári Hírlap eredeti tározája —

Ennek az igaz történetnek kezdete még abba az időbe esik, mikor a háborúnak fúriái nem szakadtak reá a magyar népre. Egész Európára.

Nagyszombat volt, a feltámadás előestéje. Az öreg harang megszólalt. Messze zúgott búgó hangja, mintha még nem szakadoztak volna le róla a nagypénteknek elnémító emlékei. De mintha mégis minden hivő lelket ébredésre, a feltámadás örömére szólítana.

Az emberek serege tódul a gyönyörű, egekbe nyúló tornyu templom leié. Ünneplő ruhában, napsugaras arczokkal.

A tömegben is kiválik két ifjú alak. Báty Laczi, meg Dömötör Zsuzsika.

— Az Isten is egymásnak teremtette, suttogták az asszonyok.

Hej! Pedig be nehéz az ilyen bevallás,