Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-04-05 / 27. szám
2 SZAiMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1916 április 5. a pénz mindenhatóságában vetett hitet le nem romboljuk magasabb beavatkozással, addig a létező bajokon nem igen tudunk segiteni. Ug,y kell a földbirtokot megszervezni, hogy abból tulajdonosát semmiféle pénzzel ki ne lehessen becsülni. A héjákat tehát, a kik már most is rá-rászállanak egy-egy darab földre ... el kell űzni messze . . . messze a magyar nép földjeiről, mert különben a magyarság pusztulása fog bekövetkezni. Ä szatmári egyházmegye 1916, évi Schematismusa. Megjelent. Csupa számok és névadatok. Történelmi érzékkel meg nem áldott ember előtt értéktelen anyaghalmaz, az egyházáért és a szükebb keretű egyházmegyéért érdeklődő katholikusnak beszédes adatok a 112 éves legfiatalabb latin szertartásu rém. kath. egyházmegyének állapotáról a legnagyobb történelmi időben. Élén a korban és szivére nézve legnagyobbak közé tartozó püspökkel, 6 tény* leges és 5 czimzetes kanonokból álló káptalannal. Az egyházmegye szervezete konturvoná- sokkal körvonalazva valóban élő szervezet, melybe a kormányzó egyházfőn és helynökén, Pemp Antal prelátuskanonokon kívül szorosan kapcsolódik munkás kezek gyanánt a püspöki iroda, a káptalanon kívül 24 tagból álló szentszéki tanács, zsinat vizsgáló bizottság, a hittanárvizsgáló bizottság, élén Hehelein Károly prelátuskanonokkal; az egyházmegyei czenzorok; a vigilantia bizottság, melynek hivatása a bitelvek betartásán való szorgos őrködés; a kath. tanítók fegyelmi tanácsa Hehelein Károly prelátuskanonok vezetése alatt, ki egyúttal elnöke az egyházmegye részéről a kath. autonómiai kongresszusra kiküldött bizottságnak és főigazgatója a szatmári kath. hittani főiskolának; a jövő papság lelki és szellemi képzésével foglalkozó szeminárium dr. Szentgyörgyi Jordán Károly apátkanonok és 6 tanár vezetése alatt; az egyházmegye anyagi javainak kezelésében vezető szerepe van az Alapítványi Pénztárnak, melynek gondnoka Szabó István prelátuskanonok. Az egyházmegy 5 politikai megyére terjed ki, melyek Szatmármegye kivételével Mikor már nagy volt a csend és a fegyverek eltűntek a térről, jöttek az ásók és ástak tiz napon keresztül. Ebben az ütközetben három dandárunk vett részt. A mi veszteségünk jelentéktelen volt. — Az orosz hadsereg most legújabban ismét cselhez folyamodott, hogy kézi bombáit érvényesíthesse. Egy alkalommal elfogtunk egy század oroszt. Mikor körülkerítettük őket, a muszkák egyszerre az oldalzsákjukhoz kaptak s mindenik egy-egy kézibom- bát rántva elő, reánk támadtak. A csel nem nagy eredménnyel járt és máskor nem is sikerült. Az orosz foglyok igen érdekes dolgokat mondtak el. Többek között a muszkahad roppant fél a szüknadrágos katonáktól. A repülőknek elsősorban az a feladatuk, hogy a magyar és osztrák ezredek állását puhatolják ki. Ezeken a helyeken csak végső esetben támadnak az oroszok. A bojanai csatában, mikor rohamra kérőit a sor a magyarok és bosnyákok eldobálták a nehéz fegyvereket, mert nem tudtak elég gyorsan mozogni vele. Hanem a a szurony helyett előkerültek a bicskák és a csontosökiök, meg a vasmarkok. Egy orosz társam egy magyar katonának kiütötte a kezéből a bicskát, mire az olyan dühbe jött, hogy puszta kézzel rontott a társamra, megmarkolta a nyakát és dühében leharapta a fülét. Úgy verekednek ezek az emberek, mintha a korcsmában lennének, nem pedig a harcztőren. T—l. mind beleestek a közelmúlt hadi akcziók területébe. Minden politikai megye egyúttal főesperességet alkot. A szatmári főesperes Szabó István prelátuskanonok, ugocsai főesperes Frank József szinérváraljai plébános, máramarosi főesperes llosvay Lajos mára- marosszigeti plébános, beregi főesperes Sza- lay Sándor beregszászi prépost-plébános, ungi főesperes Tahy Ábrahám ungvári plébános. Az egyházmegye ezenkívül 12 esperesi kerületre oszlik, melyek 99 plébánia és 916 fiókegyház ügyeiben nyújtanak tájékoztató segítséget. Az egyházmegye lelki ügyeinek munkásai a plébánosok és káplánok, kiknek az egyházmegye területén működő ferenczrendi, jezsuita atyák nélkülözhetetlenné vált támaszai. A katholikus szellemi életre nevelésben 2 kir. kath. főgimnázium (Szatmár Ungvár), 2 kegyesrendi gimnázium (Nagykároly, Má- ramarossziget) buzgólkodik karöltve 1—1 tanító-, tanítónő-, óvónő-, polgári isk. tanitó- nőképzőintézettel, 4 fiú és 3 leány konviktus- sal dr. Szentgyörgyi Jordán Károly egyház- megyei főtanfelügyelő vezetése alatt 192 rk. iskolában 15.528 rk. gyermeket oktató 238 rk. tanítóval, kiknek nagy többsége azonban a harcztéren tesz tanúbizonyságot azokról az elvekről, melyeket az iskolában tanított. Külön említést érdemel az országban mindenütt elterjedt s a nőnevelésben és tanításban páratlan szerepet vivő Ppli szent Vinczéről nevezett irgalmas nővérek kongre- gácziója, mely az egyetemi képzettségen kívül mindenféle tanpályára képes növendékeit képesíteni. Ez a kongregáczió 774 taggal és 59 házzal működik az ország területén, sőt azon kívül is, mert az Északamerikai Egyesült Államokban Braddokk városban is van már erős fejlődésnek indult fiókháza. Ez a katholikus szatmári egyházmegyének élő és erőben működő szervezete. Vannak ezenkivül az egyházmegyének tagjai, kiket a tanügy, vagy a haza szólított el az egyházmegyéből. Heten teljesítenek a fronton szolgálatot, kalonalelkészi minőségben és 11 papnövendék szolgál fegyverrel a hazának. Másokat a munkában való kifáradás kényszeritett átadni a munkát fiatalabb erőknek, vagy a betegség vette ki kezükből — remélhetőleg rövid időre — a hívek ügyét. Érdekes, hogy az élő tiz aranymisés közül az egyházmegye nesztora Frank József ugocsai főesperes még most is aktiv munkása a lelteknek és ma is hatan dolgoznak az egyházmegye és a lelkek érdekeiért. Á plébániák és iskolák anyagi támogatása 61 plébánián a hivőkön kívül 23 patro- nusra nehezedik, kik annak idején tudvalevőleg azért is kapták birtokaikat, hogy e terheket viseljék. 38 plébánia szabad adomá- nyozásu. A szatmári egyházmegye 1916. évi Schematizmusában nagy vonásokban ez a kép tárul szemünk elé, melyből csak a képzelet alkothat magának fogalmat a 172 munkással 99 nagyobb és 916 kisebb szőlőben. 163.000 szőlőtőn dolgozó szatmári egyházmegye életéről. Szigeti. A harcztéren levő diákok vizsgálata. A jövendő Magyarország legféltettebb kincse kétségkívül az a sok ezer diák, akik az iskolapadokból kerültek a lövészárokba s csodálatraméltó hősiességgel tettek tanúságot érettségükről. Az helyzet állott elő, hogy sok száz a harcztéren hősiességével kiváló diákot hadapróddá neveztek ki, de rangjukat elvesztik, ha kinevezésük után három hónappal meg nem szerzik a nyolczadik osztályról, illetve az érettségi vizsgálatról szóló bizonyítványukat vagy oklevelüket. Viszont a rendes érettségi vizsgálatokra szabadságot nem kaphatnak. E megoldatlan és sok hős fiunkat jövőjében mélyen érintő helyzet arra indította a harcztéren küzdő diákjaink katonai parancsnokságait, hogy a kultuszminiszterhez forduljanak a harcztéren levő diákok érettségi vizsgájának rendezése érdekében. Meghatók azok az írások, amelyekkel az ezred és zászlóalj parancsnokok a harcztéren lévő diákok érettségije érdekében a kultuszminisztert méltányos rendelkezésre kérik. Az élelmiszerhamisitás a legnagyobb merényletek egyike az emberiség ellen, amit nem száz—kétszáz koronákkal, hanem súlyos börtönökkel kell büntetni könyörtelen minden alkalommal. Az igazságszolgáltatás, mely a súlyos testisértést keményen bünteti, az élelmiszer- hamisitást mintha nem tekintené valami súlyosabb beszámítás alá eső cselekedetnek, holott igénytelen véleményünk szerint minden élelmiszerhamisitás valójában súlyos testisértés, mert a megtámadott egészség a test életképességét akadályozza; s igen sokszor haláltokozó súlyos testisértés, mert a tönkretett egészség a halál magvát érleli meg. Való igaz ugyan, hogy a büntető igazságszolgáltatásnak humánusnak kell lennie, mert a bűnözések tényei számtalan lelki motívum összejátszásából tevődnek össze s az esetek túlnyomó százalékában szocziális eredetűek. Hiszen különben nem is az igazságszolgáltatás a hibás. Minden a terminológiától függ. Hogy hogyan minősiti a törvény az eseteket. És nem furcsa legalább is, hogy az élelmiszerhamisitás nem is bűntett, nem is vétség, hanem általában csak kihágás. Az élelmjszerhamisitást egészen másképen minősítenénk. Az élelmiszerhamisitó nem hirtelen felindulásból cselekszik, mint a korcsmái verekedés késelője, nem ataviszti- kus hajlamok kényszere alatt, mint a megrögzött gonosztevő. Ezeknek van mentségük a cselekedeteiket üldöző körülményekben. Az élelmiszerhamisitó mellett azonban semmiféle mentség nem szól. Ő hideg, számitó üzleti alapon cselekszik annak föltétien tudatában, hogy amit tesz, nemcsak, hogy nem szabad, de — ami fő — száz és száz gyanútlan ember egészségét, sőt életét veszélyezteti. Tehát tudva cselekszi a rosszat, embertársai legdrágább kincsének, egészségének megkárosítását. Hatalmas emberi elvetemedettség kell valóban ilyen cselekedetek végrehajtásához s igazán nagyon furcsán érzem magam mindig valahányszor hallunk róla, hogy ezt, vagy azt az élelmiszerhamisitót 20—50—100 koronára büntették meg. Istenem 1 az emberek annyi gonddal és aggodalommal védett egészsége csakugyan nem érne többet 20—50, vagy 100 koronánál ? A statisztika szava. Szomorú kimutatást tesz közzé az országos statisztikai hivatal. Folyó évi január hóban a magyar birodalomban élve született 29.688 gyermek, meghalt 42.227 egyén, a fogyás tehát 12.549 főre rúg. Nem is szólunk most arról, hogy minő lenne a tényleges fogyás, ha számba vennénk a harcztereken elesett és a kórházakban meghalt katonákat. A természetes halállal kimúltak száma is a halandóságok megdöbbentő arányait tárja szemünk elé. Ha az országban olyan normális állapotok volnának, mint aminők még a mai időben is lehetnének, ha a kormány minden irányban megtette volna kötelességét, akkor a statisztika népszaporodásról és nem népfogyásról számolna be. Nincs egyetlen egy olyan támpontunk sem, melybe beerősithetnénk azt a reményünket, hogy a következő hónapok halandósága nem fogja elérni az első hónap arányait. Hiszen a halandóságban igen nagy kontingenst alkot a csecsemőhalálozás, ennek csökkentésére pedig nemcsak nem történik semmi, hanem ellenkezőleg országos viszonyaink nyomasztó volta inkább újabb lökést ad az oly kedvezőtlenül alakuló halandóság hullámvonalának. A csecsemőhalottak száma az év első hónapjában 6625-ötöt tett ki, ez az ugyanezen hónap élve szülöttjeihez viszonyítva Magyarországon 22 százalék, Horvátországban 24.8 százalék. Ennek az emelkedésnek az okára egy árvaszóki jelentés a következő szavakkal mutat rá: A háború okozta drágaság, de különösen a fővárosban érezhetővé vált nehéz megélhetési viszonyok, a gyermekek egyedüli táplálékának, a tejnek megszerzése körül elő állott nehézségek okozták a halálozás arányszámának rendkívüli emelkedését.
