Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-10-13 / 81. szám
XXIV. évfolyam, 81. sasám Szatunár-Németi, 1915. október 13. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , [ Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Hol van? az az idő, mikor egy porosz fejedelem a háborús idő kezdetén, népére gondolva, azt mondhatta: — Az én államomban pedig katonáimon kívül senkinek sem kell tudnia, éreznie, még tudomást sem kell szereznie arról, hogy hadat viselek. Bizony sok-sok mással, ez az idő is — elmúlt. A mostani idők hadviselésénél a háború áldozatainak gondozása nemcsak a fejedelem, illetőleg a kormányzat hivatása, gondja, hanem első rendű társadalmi feladat is. Szocziális kötelesség, melynek elhárítása nincs többé hatalmunkban. S ha a békés, normális idő nem tudott minket megtanítani, rá vezetni arra, hogy a szocziális egzigencziá- kat, követelményeket, magát a szo- cziálizmust, mely nálunk még pólyában van, mi vegyük karjainkba : rá fog bennünket kényszeríteni és már most is rákényszerit az élet, Anyóka. Fehér hajú öreg, megroskadt anyóka, Térdelt a keresztnél s gyöngyszem olvasója, Ott volt a kezében. Elmentem mellette, szemét rám' vetette Úgy megfogta lelkem’ s fájó tekintettel, Köszöntöttem szépen. Reszkető fejével bólongva fogadta, És,az olvasóját kétszer megcsókolta, Ó, jó öreg mama; Mintha mondta volna könnyező szemével, Hosszú szivszakgató, meleg szép mesével : A fia katona . . . V. S. Háborús jegyzetek. — A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. — Napról-napra olvashatunk tanulmányokat a „háborús irodalombról. Kevesebbet, csak elvétve a — a háborús olvasókról. Pedig hát az is főben járó kérdés; érdekes megfigyeléseknek, tapasztalatoknak forrása: a háborús irodalom nagy sokaságából, mik jutnak a lelkekbe. Milyen hatással vannak ? S különösen, milyen olvasmányok iránt van fogékonysága, vágyódása, állandóbb készsége közönségünknek. Fel sem kellene említenem az újságokat, a hírlapokat, ha megfigyeléseink épen a hírlapokkal, az újságokkal nem volnának érdekes kapcsolatban. Ha már a háború előtt Írhattuk, mondhattuk, hogy ma már nincs ember az országban, aki hírlapot nem olvas: mennél inkább, sőt a bizonyosságnak, a fehérholló féle kivételekkel állíthattuk, hogy ialán egy fehér hollót se találunk, — a ki a Felelős szerkesztő : bodistAh Gáspár. Laptulajdonos A SZATHÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. mely követeli, hogy szocziálódjunk. Es pedig mielőbb, jóval nagyobb mértékben, mint ezt eddig lehetőnek vagy megengedhetőnek tartottuk és vallottuk. Azt irtuk mi néhány hónappal ezelőtt e helyen, hogy ne higyjük, melyszerint a szocziálódás, a szo- cziálizmus hadviseletünk alatt és főleg utána — csak volt. Meg van az most is a lelkekben. Sokkal nagyobb mértékben, mint volt. És még nagyobb mértékben — lesz. Ne mosolyogjunk vagy éppen gúnyolódjunk tehát a szocziális szó felett. És félénken se’ szörnyülköd- jünk. De ne is intézzük el olyan „rá kerül a sor“ féle gesztussal. Messzebb látó szellemek már alkalmazni is akarták a surlódó felületek durva érdességeinek kisimítására . . mikor a szocziális követelményeket, az elkerülhetlen és a maga jogait munkáló szocziálódás alapjait, irányát . . a legnagyobb, leghatalmasabb szocziális intézménynek karjaiba, a kereszténység karhirlapot nélkülözi. Még ha analfabéta is, leleményes módon elolvastatja magának a lapokat. A háború kezdetén, igazán és természetesen valóságos forrongó vággyal várta a közönség a hírlapot. A közlekedés akadálya szinte megzavarta idegeit, ha újsághoz nem igen juthatott. Ma is tart még ez a láz kétségtelenül, hanem sokat engedett— forróságából ; egy-egy nagyobb harcztéri esemény kapcsán, izzó várásán, érthetően újra ki-ki tör az érdeklődésnek, láza. De a háború folyásának megszokott medrében leszáll. Sőt sokszor huzamosabb időn át, szinte hihetetlenül apatikus. Ezt a jelenséget nemcsak elméleti (logikai) következtetések alapján figyeltem meg. Statisztikai számadatok állanak rendelkezésemre. Sőt tovább mehetünk a megfigyelésben. Sokan vannak már, akik csak a háborús hírek kövér betűit olvassák. Azokat, melyekkel a Hőfer, vagy más forrásból eredeti hadi tudósításoknak tartalma van kipitykézve, jelezve. És mert csaknem minden lap ismétlőén szokta hozni az egy tartalmú táviratokat, jelentéseket, legtöbbször egymásnak ellentmondó híreket : akadnak és pedig nem is kevesen, a kik idegeiket kímélni akarván . . csak a komolyabb újságoknak egy-egy időszakra szóló általános összekapcsoló czikkeit olvassák el. És ennek a jelenségnek folyományaként állapíthatjuk meg azt a bekövetkezett lelki állapotot, az olvasóközönség tekintélyes részében, mely éppen ellentéte annak, a mi a háború kezdetén és még ezután is . . bekövetkezett. Hogy ugyanis : A háború indulásával a lapoknak tartalma, beosztása, nagy átváltozásokon ment keresztül. A „Tárcza“ s főleg az elbeszéléA kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Kálmóu kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hirdetéseit egyszeri közlése S korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap jaiba emelték. De itt nem szabad megállanunk. A keresztény szocziálismust idejében és teljes készséggel emeljük ki gyermekruhájából is. Mert különben mások fogják kemény, romboló karjaik közé ragadni. A legfényesebben kivívott béke után is eljőnek, megérkeznek a szo- cziálizmusnak tengeri hullámai s ezeknek „ maré morto“-jai. Sok-sok betege, áldozata, kárvallottja leszen. S ha mi velük szemben tehetetlenül állunk majd, mint az orvostudomány a tengeri betegséggel szemben: mi lesz a békével, a nyugodt, munkás nemzeti közérzettel, melyet milliók várnak. A háború hatásai nem fognak ugyan a tenger bősz viharaival jelentkezni. Inkább a földrengés hullámzásához lesznek hasonlók ezek a hatások. Uj, maradandó jellegű viszonyokat teremtenek. Bizonyos szocziális bajok, melyeket eddig csak az élesebb szeműek látnak, vettek észre, rikítókká, kialakultab- bakká fejlődnek . . . sek, illetőleg, a magyar hírlapirodalom egy speczialitása . . a helyzetképek eltűntek. Jeles népszerű írók hallgattak el, mert az volt a közvélemény hangulata: — Ki olvas most tárczát, elbeszélést, vagy egyáltalán a képzeletnek produktumait, mikor napról-napra a szörnyű valóságok rajzanak lelkűnkben. Lassan-lassan aztán újra változott a helyzet. Elbeszélések, hadiesemények, egyes hősöknek tettei bő anyagot nyújtottak és nyújtanak a „Tárcza irodalombnak és igy is lett, hogy most már, mint kifejlődött jelenséget szemlélhetjük, hogy az olvasó közönség nagy, tekintélyes része szinte belefásult a tenger rövid lélegzetű, kápráztató, majd megnyugtató, majd sejtelmeket rejtő sürgönyök, lap vélemények, hírlapi haditudósitások tömkele* gébé . . és úgyszólván eseng, a lelkekre jótékonyan ható elbeszélések, hosszabb, vagy rövidebb festett képek, helyzetek leírása utánA bellesztrikai irodalom újra helyet nyer a közönség lelkében. Ezt közvetlen tapasztalat után írhatom. És úgy a fővárosi, mint a vidéki lapoknak gondosabb, emelke- dettebb színvonalú elbeszélő közleményeiért szívesen áldozza filléreit a lap megvételével.. . És ezen nem csudálkozhatik az, aki ismeri a bellesztrikának hatalmát a lelkekre. Aki megérti egy nagy bölcselőnek jellemzését, melyet az elbeszélő irodalom értékéről és hatásáról irt: „Nincs hatalom, nincs nyelvbeli alak, mely az eszméket, gyűlöletet vagy szeretetet, félelmet vagy reményt, sikert vagy sikertelen küzdelmeknek hatását úgy a lelkekbe tudja vinni, úgy a lelkek eszméjévé, hitévé, meggyőződésévé tudja tenni, mint az elbeszélő, ha hozzá művészi vagy legalább kellő routinja van.“
