Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-09-19 / 74. szám
4 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915. szeptember 19. erre a praktikus gondolatra. E városok tehát éjjel is könnyen megtudhatják: hány az óra. Mi szatmáriak még nappal se vagyunk bizonyosak : hányat ütött, vagy mutat az óra. Ahány torony, annyifélekép járnak az órák és húzzák az esti harangot (pl. csak a napokban is.) Villany telepünk van; tűzoltó tornyunk nyúlik a magasba, de még most sem ébredünk arra, hogy egy pontos és megbiz- ható, kivilágító óraszerkezetet helyezzünk el a tűzoltó toronyra. Pedig szeretünk dicsekedni, hogy Szatmár-Németi — nagyot haladt. A 19, 24, 38—42 évesek újabb szemléje. Az eddig katonai szolgálatot nem teljesített 38—42 éves, továbbá az 1891. és 1890. évben született katonai köteleseket szolgálatra fogják behívni, ha az elrendelt újabb szemlén alkalmasoknak bizonyulnak. Azok, kik már felülvizsgálaton voltak újra vizsgálat alá kerülnek. A szemle napjait, melyek október 11-től november 6 ig fognak tartani hirdetmény fogja közölni. Az alkalmasok előreláthatólag november közepén vonulnak be. A drágaság jellemzésére a Szatmári Gazda fölhozza a következő érdekes adatokat : Azelőtt négy kocsikereket csinált a bognár 20 K, most egy kerék 10 K és a vasalása többe jön 4 K-nál. A lópatkolás, ráf- huzás, ekeélesités mind kétszerolyan drága lett, mint azelőtt. Egy pár közönséges csizmáért háború előtt 30 koronát fizettek, ma 70 koronán alól nem lehet csizmát csináltatni, sőt a talpalás is többe kerül 5 koronánál. Még hihetetlenebből felszökött a kötéláruk és a zsákok ára. Közönséges zsákot azelőtt 1 koronáért lehetett kapni, ma ugyanolyan zsákért 3 korona 50 fillért is elkérnek. Egy csikókötőfék azelőtt 30—40 fillér volt, ma 1 korona 50 fillér, lókötőfék azelőtt 70—80 fillér, ma 2 korona 40 fillér, vagyis több, mint háromszorosa az előbbi árnak. Ugyanilyen emelkedés van az istrángoknál, a rudallókö- teleknél. A bőrszerszámokat pedig nem is lehet megfizetni, olyan hihetetlen magasra rúgott az áruk. Hindenburgné — a hadiasszony. Egy hírlapírónak sikerült meglátogatni Hindenburgnét Berlinben, azon alkalomból, hogy a nagy fővezér szobrát leleplezték. A tudósító igy ir a nagy asszonyról, most hadi asszonyról : Egyszerű asszony. Alig látszik töb- nek negyven esztendősnél, pedig több, mint ötvenéves. Toalettje a lehető legegyszerűbb. Régi módi vi- lágosszinü blúzt visel, szerény csipkediszitéssel. barna lóden szoknyát s magasszáru fekete czipől. Haja simára van fésülve s közepén ketté választva. Ékszert alig visel a marsallné. A fülében nincs fijggő, gondosan ápolt ujján csak karikagyűrű látható, karján egy lánczfonatu olcsó karék. Egész megjelenése igen szerény. Románia népessége. A román bel- ügyminszterium statisztikai évkönyve meg jelent. E szerint 1914. deczemberben románjának hét millió és 771.341 lakosa volt. Az elmúlt évben születettek száma: 327.245, halott 182.349, születések száma az 1913-ban elfoglalt Uj-Dobrudzsában volt a legnagyobb. Érdekes például az a hivatalos adat, hogy az uj-dobrudzsai Duraszter városban, ahová 1913-ban vonultak be a románok, 50.7 százalékkal, Kaliakrában 46.7 százalékkal emelkedett a lakosság száma. A hírszolgálat katonai ellenőrzése érdekében a külföldre szóló levelezések az alábbi korlátozásoknak vannak alávetve : A levél szövege a levélpapír (quart) két oldalát ne haladja meg; a levélhez nem csatolhatok olyan mellékletek, amelyek híreket tartalmaznak. Az Írás tiszta és jól olvasható legyen. Titkos vagy jelirások (gyorsírás) nem használhatók. A sorok sűrűn «alkalmazása, úgyszintén a sorok fölé keresztben más sorok aláírása tilos. Üzleti levelezéseknél, ha azok egyébként a fenti feltételeknek megfelelnek, a szöveg két oldalnál hosszabb is lehet. Ezekhez számlák, árjegyzékek és hasonló üzleti mellékletek csatolása meg van engedve. A levél burkolásához csak oly borítékot szabad használni, amely egyrótü papirosokból, vagy más burkoló anyagból áll. Tehát selyem papírral vagy más anyaggal bélelt borítékot használni nem szabad. Azok a feladók, akik a fenti szabályokhoz nem alkalmazkodnak, önmaguknak tulajdonítsák, ha az ellenőrzési teendők megnehezítése folytán levelezéseik tetemes késést szenvednek, vagy egyáltalán nem továbbittatnak. A fenti szabályok a hadműveleti területeken levő postahivataloknak feladott összes magánlevelezéseknél alkalmazást nyernek. Hol a helye az asszonynak háború idején? Erre Hindenburgné igy felelt: — A hadügyminisztérium közölte férjemmel, hogy reaktiválták, kinevezték a keletporoszországi hadak vezérévé s vezérkari főnökének Uudendorf tábornokot nevezték ki, a ki a nyugati harcztérről elindult és még aznap át fog utazni Hannoveren. Férjem csomagolt, felöltözött, kikisértem a pályaudvarra s beszállt a Ludendorf kocsijába. Azóta nem láttam. Férjem szolgálatba lápése óta egyszer sem volt idehaza és én sem mentem el őt meglátogatni, mert ne'zetem szerint az asszonynak odahaza van a helye s nem a harcztéren, Az Iparos Otthon belső termeit teljesen rendbe bozták, újra festették és a közönség javára kellemessé igyekezte^ tenni. Étterme csinos, kiszolgálata rendes és készséges, étlapjai mérsékeltek és főztjei a régi Demkő névhez méltók. Az Iparos-Otthon legfőbb feladata természetesen, hogy ezt az otthont iparosaink felkarolják, magukat valójában otthon érezzék. Megleljék ott nemcsak fizikai, de szellemi szórakozásukat s elősegítsék a társadalmi közösséget, együttérzést. Most, hogy ez az Otthon megfrissül és kellő módon megcsinosodott, jogos a remény, hogy az iparos világ és maga városunk közönsége meleg pártolásban fogja részesíteni, hogy úgy erkölcsi, mint feladatának, kötelezettségének megfelelhessen. A gabonának végrehajtás utján való lefoglalása. A kormány 2072—915. M. E. szám alatt rendeletet adott ki, mely- szerint a gabonafélék végrehajtás utján lefoglalhatok és el is adhatók, amennyiben az országos gazdasági bizottság azt közszük- sóglet czéljaira meg nem kívánná szerezni. Ha a lefoglalt terményt a kiadott rendeletek értelmében jogosult vevő elővétel utján vagy készáruvételleí megszerezte, kellő igazolás és a hátralék kifizetése után a foglalástól számított 15 nap alatt kérheti (2. §) a terménynek részére való kiadását. Ugyan ilyen joga van az előleget nyújtó pénzintézetnek is. Azokban a folyamatban lévő végrehajtási ügyekben, amelyekben az árverés még kitűzve nincs, a jelen rendeletet megfelelően kell alkalmazni. A 2. § ban megszabott határidőt a jelen rendelet életbelépésének napjától kell számítani. Pillanatnyi felvételek. Tegnap a korzón láttam egy úri hölgyet. Utána kereskedő-tanuló vitt egy csomagot. Alig volt egy kilogrammnál több. Talán ibolya-szappan, párfüm s más, hadi időbe való czikkek lehettek benne. — Oh idők, oh nők — mondottam magamban. Azt hiszitek, hogy a világ, a férfiak megítélnének, elítélnének, ha hófehér kezecskéitekkel magatok vinnétek az ilyen kis csomagot. Még nagyobbakat is. Nem is hiszitek, hogy ellenkezőleg van a dolog. Ha magatok viszitek, igy szól a megjegyzés : — Milyen kedves, milyen gondolkodó nő. Munkaerőt kiméi. Ezek dolgos kezek lehetnek. Mig igy, ilyen kényelmes kiszolgálattal. Bizony . . bizony . . . * Pótolhatatlan férfiúval beszélget egy urinő.. Én nem értem mondja elkeseredetten az urinő — már mint a pótolhatatlan férfiúnak — egyáltalában nem értem miért nem mernek ezek a [hadvezérek döntő csatába ereszkedni. Vagy . . vagy. De ez már mégis sok. — Sok, sok .. igazán sok kedves nagy- sád . . . — Lennénk csak mi hadvezérek . . ugye-e bár gyorsan döntenénk, hogy béke legyen már egyszer. — Igen kedves nagysád, hogy béke legyen egyszer már. (Riporter.) IPAROSOK VILÁGA. A szatmári iparosok tiltakozása. A Debreczenben nyomódott és Szatmár-Németi keltezéssel megjelent „A Munka“ ez. lapnak közelebbi számában olvassuk e czi- men a következőket: „A szatmári kir. törvényszék tárgyaló termében a Tankóczi Gyula volt főkapitány bűnügyének tárgyalási hevében egy sajnálatos inczidens történt. A védő, Szűcs Sándor dr. Tankóczi mellett igazoló argumentumul azt állította, hogy a szatmári iparosokat a zülléstől és leányaikat az úri czódaságtól az Iparos otthon megteremtésével mentette meg. E sértő nyilatkozat méltó felháborodást keltett a szatmári iparosok körében és Luká- csovics István szatmári előkelő iparos a testületi gyűlés keretében tiltakozott ez ügyvédi baklövés ellen s indítványozta, hogy vonja a testület kérdőre Szűcs Sándor dr.-t és szólítsa fel, hogy kérjen a mélyen megbántott iparosságtól nyilvános bocsánatot vagy pedig indítsa meg a testület ellene a törvényes megtorló eljárást. A vitában részt vettek Bölönyi László, Lénárd István dr., Fábián Lajos dr. ügyész, amely felszólalások után elfogadta a testületi gyűlés az indítványt és annak szellemében való eljárás czéljából kiadta az ügyésznek, Helyes és feltétlen kívánatos, hogy ez az ügy ne maradjon elintézetlenül. * A „Szatmári Hírlap“ tudósítója jelen volt a nevezett tárgyaláson és végig hallgatván a védő beszédet, hallotta azokat a kifejezéseket, melyek ellen a szatmári iparosok most tiltakoznak. De már akkor meg volt győződve róla, hogy bizony ezeket a szólásokat dr. Szűcs Sándor ügyvéd a védőknél szokásos nagyítással (aukszézissel) mondotta. És nagy, sőt igen nagy tisztes kivételekkel mondotta és nem általán értette . . . Hiszen Szűcs Sándor dr. jól ismeri a szatmári iparos családokat; ő maga minden érdek nélkül lelkesedéssel és szocziális nemes felfogással állott az iparos osztály felemelésének munkájába. És bizonyára az iparos családok körében tapasztalhatta, hogy miként minden társadalmi osztályban, úgy az iparos osztályban is vannak bajok, de a kérdéses bajokat általánosítani nincs okunk és főleg az iparosok világából póznára tűzni nem szabad, így fogtuk fel mi a Szűcs Sándor dr. védő beszédének ama kitételét; elismerjük, hogy nem szerencsés, nem tapintatos és nem is használó kifejezését. De hallgattunk róla, mint sok [másról, mit magasabb okból el kellett e tárgyalás kapcsán hallgatnunk. Az — iparosok sem vetettek súlyt reá; úgy látszik a szó röpül. Csak mikor ezen kifejezés nyilvánosságra hozatott: akkor eszméltek fel. És ekkor kaptunk mi is felszólalásokat, hogy közöljük lapunkban. Vártunk a közléssel. Mert joggal hihettük, hogy a kölcsönös felvilágosítás megoldja e bántó félreértést. íme, nem oldotta meg. Sőt most már nagyobb hullámokat ver; és olyan útra terelődött, mely utón azt nem szívesen láthatja sem városunknak társadalma, sem az iparos világot nagyon becsülő védelem : sem maguk az iparosok, akik Szűcs dr.-ban eddig és remélhetően ezután is rokon lelket ismernek. A baj ott van, hogy az emberek köny- nyen félre értik egymást. Az ellentétek kiélesedésének forrása pedig egyik nagytekintélyű államférfiunk szerint abban van, hogy nem akarják meghallgatni egymást. Vagyis inkább, hogy az egyik oldalon hallgatásba merülnek, holott sokszor néhány férfias szóból álló nyilotkozattal ketté vágnák a viszálynak, a félreértésnek fulánkját. Úgy látszik ez a jelenség itt van. Mi most sem közöljük azért a hozzánk beküldött meglehetősen erős és kíméletlen czikkeket; mert meg vagyunk győződve, hogy itt egyik félnek sincs szüksége sem megalázkodásra, sem áldozatra; lehetetlennek tartjuk ugyanis, hogy Szűcs Sándor dr. abban az értelemben mondotta volna e kijelentését, a mely értelemben a szatmári iparosok felfogták. £Ilyen sorokba öntve — fel kellett fogniok. Ha nem
