Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-09-12 / 72. szám

XXIV. évfolyam. Szatsnér-Németi, 1915. szeptember 12.

72. szám.

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 60 f.

Félévre — 5 „ — , Egyes szám ára 6 fillér.

Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár

Nem lesz béke

hirdetik hetykén: orosz, franczia, angol, olasz egy kórusban, de különféle hangszereléssel. És biztatják magukat újabb milliós hadsereggel. Japán segítséggel. A beköszöntő télnek szörnyűségeivel. Municziók- nak gyártásával, uj miniszterekkel és hadvezérekkel. A nagy muszkafutás csak a napóleoni hadjárat módszere. A .nép szereti a czárt még mindig. És „tegez“-i. A népek is tudják, hogy jön a nagy győzelem. A végleges letörés ... A czár fővezérségével.

Nem lesz béke . . . muzsikálják a mi ellenségeink addig, a mig Belgium újra a belgák ölébe nem hull. Mig a németet egy szálig ki nem verik franczia-földről. A magyart, osztrákot, németet orosz földről, És még ez sem elég. Következik a megsemmisítés.

A kiket az Isten vér vagy megvert, bizony hogy az eszüket veszi el. Kifelé ilyen hetykén hirdetik a mi ellenségeink az ő még mindig ép és egész hadseregüknek teljesítőképességét, rövidesen bekövetkező

Ä rokkantaknak lelkivilágából.

— A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. —

Irta: PBlohologus.

A legutóbbi évtizedeknek háborúiból, a hosszú békés időben már csak igen kevés számú rokkant katonát láthattunk közöttünk.

Mik is voltak ezeknek az évtizedeknek háborúi a mai, történelmünkben páratlan emberpusztulással, roncsolásokkal szemben.

De meg 50—60 év bizony nagy idő. Elvitte a rokkantakat is, mint sok ép és egészséges embert. Meg aztán, szétszóródnak a haza területén. Ki-ki talán a szülőföldjére, illetékes községébe, városába húzódott, vágyódott vagy oda, a hol mégis némi nekik való foglalkozásra akadtak.

Itt is, ott is találkoztunk egy-egy fél- kezű, féllábu rokkanttal, a kik verklivel, jövendőt jósoló czédulákat kiváltó papagájokkal, mi más madarakkal vándoroltak, még most is vándorolnak vásárról-vásárra, hogy némi kis rokkant dijaikat pótolhassák.

Mi másképen lesz a mostani világháború után. Mi máskép, szomorúbb kép nyiFelelős szerkesztő :

BODNÁR GÁSPÁR.

Laptulajdonos

& SZÄTM&R - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

offenzívájukat: az egész világ pedig már tisztában van vele, hogy hányat ütött az óra.

A nép pedig? A népet agyrémekkel félre vezetni már nem lehet. Égi muzsikával, angyali nyelven fogalmazott hadi jelentésekkel többé a népeket mesevilágban, agyrémekben ringatni nem lehet. A népeknek éppen úgy van megérzésük, mint egyes embernek, ha ez a lélek egyszerű és tanulatlan is. A népek békéért sóhajtoznak és ja- jognak.

Oh, az ember hazája e földön a küzdelmeknek hona. És az ember, a nép mégis a békesség országának vágyával, szent sejtésével van eltelve.

S mentői nagyobb a vihar, mentői jobban elrabolta ez a világháború a békességet, az otthont: annál forróbb lett, annál inkább megerősödött a belső vágy ... a békességnek áldása, kincses java iránt.

Mi sem vagyunk kivételek e törvény

alól.

Hiszen, mikor az ősz pápa az isteni felsőbb képviseletnek, kriszlik már is a rokkantak világát, számát illetőleg.

Bizony, ha egy tömegben látnók őket: a vakokat, a fóllábuakat, a félkezüeket, a süketeket, a lelki egyensúlyt vesztett, megzavarodott szerencsétleneket és általán a fizikai erőben megfogyatkozott munkaképteleneket, talán látásukra megrendülne a mi lelkünk.

Elég lesz csak a statisztikai adatokat olvasni, hogy a néma, de sokat beszélő számok szemünkbe könnyet csaljanak.

A mostani rettentő világháborúnak rok- kantjai is szét fognak szóródni a haza különféle vidékein. Már most is igy van. Sokan, talán legtöbben lelkűknek egész vágyódásával, forró epekedésével „haza“, az „otthonba“ kívánkoznak. Ha van ugyan „otthonuk“.

És a kiknek van egy kis földjük, házikójuk még talán egy ideig meg maradnak a föld iránt való rajongó szeretetükben . . . de ezt a hűséget ostromolni fogják sokan, támadni fogja sok-sok előbukkanó körülmény.

Első sorban a jól megérdemelt rr' ’ ant- segély. Ha veszi észre az a rokkant, nogy a gazdálkodáshoz nincs ereje, csakhamar arra a gondolatra tér, hogy talán adja el a kis földjét; hagyjon fel a gazdálkodással. Úgy is megél a kis — rokkant nyugdijából.

De ez még szelíd és talán indokolt változás a rokkantak lelkivilágában. Legfeljebb az a kérdés, kik, ki veszi tulajdonába ezeket a kis birtokokat.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatal. főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők! Pályázati hirdetések egyszeri kBzlése B korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap

tusi békesség őrének hivatásával a népeket és fejedelmeket a békességre való visszatérésre szólítja fel: a mi szivünk fáj legjobban, hogy valójában nem tehetünk eleget az ősz pápa atyai óhajtásának.

Mi is el vagyunk telve a békesség országának vágyával. Hiszen mi a békességért áldozatokat hoztunk. Mi törtünk, minket megaláztak. Békességre irányuló engedékenységünket — gyávaságnak hirdették. Mi még ekkor sem akartunk háborút, főleg világháborút, Csak a megsemmisítésre való törekvés közeli határánál keltünk a keresztény etikától is megengedett önvédelemre.

És mi most sem azt kiáltjuk a világba, hogy nem lesz béke, még ellenségeinket meg nem semmisítjük. Oh nem!

Jöjjön a béke! Legyen béke ! De az a béke olyan béke legyen, amelyet a mi igazságunk, emberfeletti áldozataink, kiomlott vérünk ... a mi diadalmas fegyvereink — megkövetelnek.

Különben bizony . . . nem lesz béke ... A

Dg jön erősebb nyomás. Sőt támadások is — készülnek.

Adatokkal rendelkezem, hogy már sanda szemét rávetette a rokkantak kis földjére, ingatlanaira a — spekuláczió. A mely számon tartja a községekben, a vidéken a rokkantakat. S kigyó módjára ereszti fulánkját a rokkant lelki világába.

— Lesz nyugdijad. Gond nélkül megélsz, értékesítsd ingatlanaidat; ki tudja hogy hogyan lesz. Annak kamata is valami . . . agy sem tudsz velük mit tenni. Láthatod, hogy a háború alatt is hogy megzüllött.

És egy-egy, háború alatt megzsiroso- dott, bőséges pénzzel rendelkező spekuláns raj összeszedik a földeket, az ingatlanokat. Javára lesz-e a szocziális jólétnek az ilyen spekuláczió ?

*

Pedig, mikor a közvéleményt már kezdette érdekelni a rokkantak ügye, az első felmerült eszme az volt, hogy úgy oldjuk meg a leghelyesebben a rokkant kérdést, hogy akár kisebb birtokokon való letelepítéssel, akár bizonyos minimális megélhetést biztositó földnek adományozásával biztosítanánk rokkantjaink ekzisztencziáját. A miniszterelnök tett is egy olyan nyilatkozatot, mely szerint a leghelyesebb és legkívánatosabb megoldás az volna, ha minden rokkant egy kis föl- decskéhez juthatna. (Alkotmány 1915. aug. 24. 235. szám.)

A felvetett eszme után még nem telt el öreg idő s már is mily változás, fordulat