Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-09-05 / 70. szám

2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915 szeptember 5. történeti idealizmust, mely nélkül a leg­hatalmasabb gazdasági érdekekért küzdő nép is kudarcczal távozik a csataterekről. A miben van, a miből áll a történeti ideálizmus: az teszi hő­sökké, világtól csudáit hadsereggé a küzdőket. A népek küzdelmeinek, csatái­nak, törekvéseinek forrásaiban és eredményeiben tehát nemcsak anyag van. Lélek is. A hit, a hazaszetet, az igazságnak érzete, az erkölcs, a köte­lesség felfogása nem árnyék, erőt­len ideológiák. Eszme-erők azok. Eszme­hatalmak, melyek győzelemre vezetik a kisebb nemzeteket, a kevesebb számú hadsereget is. A Meddig bírjuk a háborút? Él széles e világon és sajnos a mi ha­zánkban is sok kishitű ember, akik könnyen a kétségbeesésre hajlanak. Akik folyton aggód­nak és felhajtják a kérdést: meddig bírjuk még a háborút ? Már egy éve dörög az ágyú. Hullanak katonáink. A jó Isten tudja, mikor lesz vége ennek a vad zivatarnak. Mennyi ember kell még 1 Mennyi vér fog még folyni! Mennyi puska és ágyú és mennyi pénz! Nem, a mi utolsó milliónk fogy-e el legelőször?! És igy tovább. Igaz, hogy nagy mérőre tétettünk. De azért nincs ok a kishitűségre. Tavaly ilyenkor, mikor még a tücskök muzsikáltak a mezőn, mikor a kicsépelt ga­bonát hordtuk a csűrbe, sokan a most lefolyt évet is kibirhatatlannak suttogták. Akkor ka­rácsony volt a végterminus. És most szep­temberben vagyunk. Újra megnyíltak a tu­domány, művelődés és nevelődés csarnokai. És ime még ugyancsak bírjuk. Annyira bír­juk, hogy minden nap hoz- egy kis, de nem is olyan nagyon kis erőt, dicsőséget. Annyira bírjuk, hogy a nagy orosz gőzbenger, amely már a múlt évben ilyenkor Szatmáron át Budapesten akart uj szenet felvenni és Bécs­Nem hallod ugy-e a rettenetes zakatolást, mellyel az a haragos vasszörny feléd rohan! Bizony a kis Jóska nem hall, nem lát semmit sem! Egy perez ............és a rohanó gőzös, mi nt valami eszeveszett szörny rohan gyönge teste felett. Az apa már ott áll kifáradtan a maga hivatalos helyén. Éppen e perezben érkezett meg. Nagy baj volt a nagyapánál. Az anya kezét tördelve szaladgál, fut ide-oda és zokogva kiáltja: — Jóska, Jóska fiam, hol vagy ? Majd megáll, mintha szavát várná — lesné, aztán megint csak folytaja. — Szerelmes kis fiam, hát hová lettél ? A gőzös szédítő sebességgel rohant el az őrház előtt; nem sejtette senkisem, hogy egy alvó gyermek felett is elrohant. A kétségbeesett szülők nyomban a Jóska keresésére indultak. Lámpással kezükben mentek a sinek mellett, bus sejtelmével a sötét veszedelemnek. Jó utat tettek meg már, mikor J skának alakját pillantották meg. Jóska ott ült a töltésen Az anya sikoltott, apjaoda rohant gyerme­kéhez, karjaira vette és remegve vizsgálgatta. A gyermek arcza és képe véres volt . . de egyéb baja nem történt . . . Az ő őrangyala odahuzla a kis fiút . . oda a két gerenda közé, úgy feküdt ott ama rettenetes perezben, hogy csakis egy lelógó vasrúd karczolhatta meg kissé arczát és kezét. Könnyező örömmel vitték aztán a gyer­meket haza. Édes anyja sírva borult reá, de a kis fiú arczán látható öröm derengett. — Mamuka, ne sírj —mondá kedvesen, már láttam az őrangyalt, már tudom, hol van az őrangyal. Ott, ahol a kis Jézuska lakik. Bodnár Oáspár. ben, meg Berlinben vagy az Isten tudja, hol akart lenni, hazafelé hengerel s oly hihetet­len gyorsasággal siet hazafelé, persze a jó magyar és porosz széntől hajtva, hogy meg nem áll sem Ivangorodnál és Varsónál, sem Lublinnál és Brest-Litowsknál, sem Nowogeor- gievsknél és Kovnónál, hanem ezeket a jó és fontos pontokat most lehengereli és siet, siet Moszkva-felé s csak a legfőbb Hadúr tudja, hol fog megállani. Meddig bírjuk ? Még soká, nagyon soká. A dicsőségig. Emberünk még sok van. Min­den város tele van még emberekkel. Csak nézzünk be a kávóházakba, a mulatóhelyekre, a kocsmákba és meggyőződhetünk, hogy mennyi ember, tagba szakadt férfiak vannak még, akik mind elmehetnének a háborúba, ha szorulna. Aztán te is kedves olvasó még itthon vagy; meg én is; még sok ezer te és sok ezer én, akik mind elmegyünk, ha szük­ség lesz reánk. Kevés a puskánk ? Amiatt ne fájjon senkinek a feje. Mire megyünk és mire mennünk kell a vállainkon fog lógni! Ágyúink ? Hála Istennek, bőviben vagyunk vele; annyit vettünk el az orosztól, hogy már azokkal lehetne az oroszt visszakergetni. Kevés a municzió ? Ne higyje el senki, hiszen éjjel-nappal gyártják s nem is csak egy gyárban. Nem a mi municziónk fogyott ám el. Hát a pénz dolgában ? Oh, még neked is van. Nekem is van még. Másnak is van. A szomszédnak is, az államnak, a hadsereg- szállítóknál még pláne sok is van. Tehát ebben sincs baj. Amire a katonának szük­sége van az ellenség verésére, abban nincs hiány. A magyar katona, akár honvéd, akár közös, derekasan szokta a dolgát végezni. Csak türelem kell, bizalom kell! Egy kis szenvedéstől, munkától, nélkülözéstől nem szabad félni. A jo Isten segítségét kell kér­nünk, az biztos. Ő legyen mellettünk, jöhet akkor bárki is ellenünk. A háborút bírjuk, ha mindenki erejéhez képest a haza javára közreműködik. A győzelem a mienk 1 B. Komád. Jó reezoptek. Haragszol? Nézz azon­nal a tükörbe és az megmondja neked, mi­lyen csúnya, utálatos a haragos ember. Nem akarsz megbocsájtani ? Gondold meg azonnal, mi lenne veled, ha a jó Isten ne­ked életedben annyiszor meg nem bocsájtott volna? , ' Bosszankodol? Értsd meg, hogy bosz- szankodással se’ magadon, se’ máson nem segítesz. A bosszankodás nemcsak testednek, lelkednek árt, de az ügyet is elrontja, mit pedig még nyugodalommal reparálni lehetett volna. A legtöbb ügyet a harag fordít fel. A muszka asszony az orosz köz­mondásokban. Az asszony feje olyan, mint a tatár pénzes zacskója. (Üres.) — A kutya okosabb, mint az asszony — az nem ugatja meg a gazdát. — Hét ácsbárd eldolgozhat egy fán, de két rokka egy fonalon nem. — Asszonynál és részegnél könnyen áll a si­rás — Ahová nem megy az ördög, oda el­küldi az asszonyt. — Egy ember őrült volt és megházasodott; ettől megjött az esze és fölakasztotta magát. — A mezőn a ló csal meg, odahaza az asszony. Könnyű a szó. Könnyű bizony bár mily előnyösnek látszó rendeletben hirdetni, hogy például: — Határidő . . a búza, a liszt beszer­zésére, magánháztartásokra szept. 15. Tehát magánháztartások szept. 15 ig szerezzétek be, mely idő 'után nincs többé közvetlen vásár­lási jog-, hanem életbe lép a liszt utalvány, a közvetett szerzés, vagy valami más rendelet. Rettenetes emlékű lisztutalvány és mimás. Hát a ki tehette bizony ólt is és él is szept. 15-ig a közvetlen vásárlási joggal. De hányán tehetik? Ki teheti? Főleg a havi fizetéses, a mozdulatlan fizetésű hivatalnoki, tisztviselői osztályban. Meg a szegény sorsú munkás, munka nélkül tengődő iparos családokban. Meg még sok más, háborútól sújtott tűzhe­lyeken. Hogy adhatnak ki ezek egy summá­ban oly összeget, amit az előzetes (szep­tember 15 ig tartó) kedvezményes bevásár­lás követel . ? A mértékadó kedvezményes bevásárlás a cséplós idejéhez alkalmazkodik. Igen de most a cséplós ideje sem normális. Hiszen még javában folyik ez a munka. És még sokáig fog tartani. Mikor kerül még zsákokba a termés ? A piaczon is nehezen jelenik meg az áru . . Emlitsük-e a nehéz, szinte hihetetlenől nehéz közlekedési viszo­nyokat. Még a megrendelt lisztet vagy ga- bonanemüt sem tudja, hogy megkapja-e. A városi polgárság, az igen nagy terjedelmű havi fizetéses körök legelemibb érdeke tehát azt kö­veteli, hogy kedvezményes bevásárlás, beszerzés határideje kitolassék. Legalább egy hónapra. És ezt meg kell tenni a kormányzatnak, ha csak a legnagyobb, még nagyobb életgondba nem akar kergetni milliókat. Hiszen a kor­mányzatnak nem az a czélja, hogy megne­hezítse az életet, gondot, hanem természet­szerűleg az, hogy megkönnyitse a lakosság­nak e télire való beszerzést. Reméljük is, hogy uj terminust és czélszerübb intézkedést kapunk. A. szegény s árva gyerme­kekért. Az államgyermekmenhely telepbizott­sága e héten gyűlést tartott, több érdeklődő emberbarát részvételével. Vállalkoztak az ott jelenlevők, hogy a várost maguk között ut- czánként felosztva, ellenőrzik a hadbavonul- tak itthon maradott családtagjait s amennyi­ben a kiskorú gyermekek kellő felügyeletben és neveltetésben nem részesülnének és úgy az erkölcsi züllés veszélyének volnának ki­téve : jelentést tesznek arról a városi köz- gyámi hivatalnak, mely intézkedik, hogy az ilyen elhagyatott gyermekek állami gondo­zásba vétessenek a hadi segély terhére s az által megmentessenok a jövő társadalomnak. A megmaradott ellenőrző ivek is szétosztatnak még az önként vállalkozóknak. A hadi árvák érdekében nagyobb mozgalom indítását mon­dotta ki a gyűlés, amelynek a czélja az lesz, hogy a város alapítványának a bevonásával, első sorban a helyből és a környékről kike­rülő hadi árvák számára egy gyermekotthont, vagy gyermek falvát létesítsen itt az állam 100—120 gyermek befogadására. Végül a Bodnár-György kir. tanfelügyelő urnák alapos és szakszerű hozzászólása alapján az egy­szerűbb lakossághoz a gyermekmenhely ál­tal tartásra kiadott, állami ápolt (lelenoz) gyermekek pontosabb beiskolázása és ered­ményesebb taníttatása érdekében történtek intézkedések. * Hadi árvák napja. Lelkes buzgó hölgyek vállalkoztak rá, hogy folyó hó 5 én, vasárnap délelőtt 9 tői V2I óráig és 8-án, szerdán egész napon át, utczai gyűjtést rendeznek szegény hadi árváink javára. E mostani gyűjtés tulajdonképen meg­indítója lesz egy nagyobb arányú mozgalom­nak, melynek az a czélja, hogy a város te­rületén állíttassák fel az állam által, helyi támogatással egy nagyobb szabású Gyermek- otthon vagy Gyermekfalva féle intézmény, melyben első sorban a városról és a kör­nyékről kikerülő szegény hadi árvák nyerje­nek elhelyezést. Bizonyára szép eredménye lesz majd e nemes irányú mozgalomnak. Áldozatrakész, hazafias közönségünk szívesen adakozik most is azok javára, kiktől a haza védelme a leg­drágábbat : a tápláló, a nevelő, édes atyát kívánja áldozatul. A gyűjtő urnák a következő forgalma­sabb helyeken lesznek felállítva: A Pannónia épület előtt. A városi bérpalotánál. A Roóz-féle vaskereskedés előtt a Deák téren. Rákóczi-utczán a Szűcs József üzleténél. Atilla és Árpád-utcza sarkán. A vasúti állomásnál és a Kölcsey emlékkert előtt, a Kazinczy-utczán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom